28.rész Apa?!

    Carly megrángatta Harry fehér pólójának végét amit gyorsan felvett miután elmondta neki a szándékomat.A fiú nem mozdult.Már egy ideje így voltunk.Jó néhány perccel elmúlt már hat óra.Attól aggódtam ,hogy valaki kinyitja az ajtót előttünk és Harry nem fog megszólalni.Nem akartam ,hogy rosszul érezze magát.Egyszerűen csak szerettem volna pontot tenni a végére.Az órámra pillantottam.Újabb perc telt el.
-Carlyt akkor is be kell adnunk.-mondtam biztatásképp.Ha nem is akar maradni akkor is .A húgát nem hagyhatjuk egyedül.Ő csak lehajtotta a fejét.Látszott rajta ,hogy nagyon nem akarja ezt a találkozást.Kezemet amit eddig magam mellett tartottam lassan az ő kezéhez simítottam és összekulcsoltam az ujjainkat.Ez mintha egy kisebb löketet adott volna neki .Felemelte a fejét és a vajszínű ajtóra nézett.Szemeivel végig futott a csomó néven és végül a Styles néven állapodott meg.Sóhajtott egyet és az ujját oda emelte.Meg akarta nyomni.Csak egyszerűen nem volt hozzá bátorsága.Nem tudom mi történhetett a múltban ,de valamiért nem akart a családjával találkozni.Valami meggátolta ebben
     Egy pillanatra megszorítottam a kezét amitől a erősen összeszorította a szemét és kicsit  bedőlt ,hogy megnyomja a gombot.Már épp hozzáért az ujjhegye a gombhoz amikor az ajtó kinyílt.A lány nagy mosollyal az arcán lépett ki az ajtón majd meglepetten vett észre minket.
-Harry..?-nézett döbbenten.
-Szia.-mondta halványan a mellettem álló fiú.Kezemet elengedte és a hajába túrt.-Visszahoztam Carlyt.-mondta szégyenlősen.
-Remek.-mosolygott Gemma.Szemével végig futott a még épségben lévő kis lányon majd elégedetten biccentett egyet felénk.-Nem volt semmi bökkenő?-kérdezte és lehajolt a húgukhoz .
-Minden rendben ment.-zsebre tette a kezét és ő is végig nézte ahogy a testvérpár megöleli egymást.Rossz volt így látni Harryt.Olyan elveszett volt a tekintete.Mikor a fekete hajú lány újra felegyenesedett kicsit megkomolyodva nézett végig rajtunk.
-Szeretnétek..?-kérdezte kicsit megilletődve és az ajtó felé mutatott.A fiú kicsit megrettenve bámult a nagy ajtóra.Valami segítség nyújtás szerűségként megfogtam a kezem és rá mosolyogtam habár ő nem látta. Még pislogott egy párat és egy szégyenlős mosoly kíséretében megszólalt.
-Nem köszi.
     Ledermedve álltam. Nem ezt beszéltük meg.Oldalba böktem ,de ő nem változtatott a nézőpontján. Gemma még nézett ránk egy ideig aztán megszánt minket.
-De..tényleg bejöhettek ám.Nem haragszunk meg.-mosolygott kedvesen.
-Még Bia-t is haza kell kísérnem.-mondta kicsit megrettenve Harry. Kereste a szavakat.Ki akart mászni ebből a helyzetből.Lesütöttem a szemem. Nem bízik bennem. Nem fog beszélni velük.A vállára hajtottam a fejem és a cipőmet kezdtem nézni.
-Hát rendben.-mondta Gemma halkan és magához húzta a kis lányt.-Akkor köszi ,hogy vigyáztál ma rá.-mosolygott halványan és kezét a kilincsre tette. Harry lassan biccentett egyet és lehajtotta a fejét.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam Gemmára mikor már tudtam ez az ügy reménytelen.
-Nektek is.-mosolygott RÁM.Testvérét pedig figyelmen kívül hagyta.Tettem egy lépést hátrafelé mikor az ajtó hirtelen kinyílt.Nem ijedtem meg csak furcsa volt ,hogy nem Gemma volt. Valaki kijött ,de én annyira megdöbbentem ,hogy nem is tudtam ki az.
-Apa?-rökönyödött meg Harry.
     A szememet gyorsan kapkodtam az egyik irányból a másikba.Néztem a két férfit akik hevesen pislogtak egymásra. Az öregebbik egy rosszalló pillantást vetett felém majd újra Harryt kezdte nézni.Én egyenlőre nem tudtam mit szólni.Én csak azt akartam ,hogy beszéljen a nővérével.Már ebbe sem akart belemenni.Nem hogy abba ,hogy még az Apjával is találkozzon.
-Harry ,fiam.-mondta unottan az Apa.A fiú még mindig megszeppenve állt.Kezével kapálózni kezdett.Egy ideig figyeltem a már kissé röhejes mozgását ...amikor rájöttem ,hogy az én kezemet keresi.Gyorsan előre léptem és megfogtam hatalmas kezét.Ő erősen szorított,ami már kezdett egy kicsit fájni de úgy gondoltam elviselem.-Gyertek be.-mondta hirtelen kedvességgel az Apa.
-Mi már épp indultunk volna.-mondta Harry felém mutatva.Ekkor azok a sötét öreg szemek rám tévedtek.Fürkésző tekintettel végig futott rajtam majd egy kis undorral fordult vissza a fiához.
-Ugyan gyertek be!-mondta erőteljesen és nem épp kedvesen.Elkapta a göndör hajú fiú srác karját és beráncigálta az ajtón belülre. Én ijedtem néztem utána.Nem tudtam mit tegyek.A fekete hajú lányra néztem aki még mindig kint állt velem karján Carlyval. Félénken pillantottam rájuk.
-Gyere be te is.-mosolygott szerényen és másik karjával az ajtó felé mutatott.Nem fenyegetően.Inkább olyan feltételesen.Nem volt biztos benne ,hogy be akarok-e jönni.Nyeltem egyet.
-Köszönöm.
     Ahogy bementünk az ajtón belülre egy lépcsőházba érkeztünk.A falak már kopottak voltak és nem volt valami jó illat. Gemma nem nézett rám inkább gyorsan kocogott fel a lépcsőn.Gondolom szégyellte így inkább a házról nem is mondott semmit.
-Gyere.-mondta halkan.Akkor döbbentem rá ,hogy nekem is mozdulnom kéne.Felléptem az első lépcsőfokra ami egy halk koppanással jelezte a többieknek a lépcsőházban ,hogy valaki elindult lentről.Félénken kocogtam Gemma után.Amikor az első vagy második lépcsőfordulóban megláttam Harryt. A szívem egy erőset dobbant mikor megláttam azt a feszült arckifejezést az arcán. A falnak támaszkodott.Az apja pedig csak beszélt neki de én csak a fiúra figyeltem. Én rángattam bele ebbe. Én akartam ,hogy bejöjjön.Lelkiismeret furdalásom volt. Mért kellett nekem ennyire erőszakosnak lennem.
     Egy ideje ott állhattam már mert Harry Apja felvont szemöldökkel méregetett.Ekkor kicsit megszeppenve hátráltam egy lépést ,de persze tudtam ,hogy ott már a lépcső van így ép ,hogy csak nem estem le.
-Bianca.-ugrott oda egyből Harry. Nem is esett semmi bajom ,de ő már egyből ott termett mellettem és a karomat fogta.-Jól vagy?-kérdezte az arcomat pásztázva.
-Semmi bajom.-nevettem ,de a hangomon még mindig érződött ,hogy nem érzem jól magam. Egyenesen a szemembe nézett majd egy halvány puszit adott a homlokomra.Elmosolyodtam majd mind a ketten az apja felé fordultunk.
-Apa.-mondta határozottan ,mire az öregebbik undorral az arcán végig nézett rajtam.-Ő itt a szerelmem ,Bianca.-az ajkaim elváltak a szerelmem szó hallatán. Mint valami hitvány teremtmény aki meglátja a világosságot és a fényt úgy néztem én is a mellettem álló fiúra aki magabiztosan szemezett az öregebb Styles-al.

**
Nagy elhatározásra szántam magam.Úgy gondolom ,hogy nincs értelme írni ha nem olvassák a blogot így most úgy gondoltam csak akkor hozok részt ha meg lesz a két komment(külön emberektől).Sajnálnám ha nem jönne össze (: de muszáj megbizonyosodnom.
HA még sem jönne össze a két komment akkor tényleg nincs értelme írnom .Szóval várom őket.Puszi.xx