22.rész Betegen is velem

     Még sosem éreztem magam ilyen erőtlennek.Egy nyögés kíséretében átfordultam a másik oldalamra.Kint aligha sütött a nap.A beborult ég rosszallóan tekintett vissza rám.Behunytam a szemem és próbáltam visszaaludni habár tudtam lassan el kéne indulnom itthonról.Már újra éreztem ,hogy mindjárt elalszok mikor egy hatalmasat tüsszentettem. Úgy látszik megéreztem a rosszat ,mert ezt követően még hétszer megtörtént ez az eset.Megfáztam.
      Lassan csoszogtam le a lépcsőn. Apa már sürgött forgott a kék néhol olaj foltos ruhájában.Kereste a cuccait amiket rendszerint szét szórt a lakásban.
-Jó reggelt.-mondta rám se nézve és berohant a nappaliba.
-Jobbat.-mondtam kedvetlenül és megtöröltem az orromat.Ekkor már végre rám emelte a tekintetét.Összeráncolta a homlokát és a kezében lévő cuccokat eldobta.Odasietett hozzám és tenyerét a homlokomra nyomta.
-Lázas vagy?-kérdezte aggodalmasan.
-Csak kicsit megfáztam.-mondtam és elhúztam a fejemet.Ő csak adott egy puszit a homlokomra és visszament a cuccaihoz.
-Szerintem ne menj be ma. Pihenj.Aztán majd bemész holnap.-mosolygott vissza rám.Vállat vontam .Lábaim a konyhába vezettek ahol kissé megfáradva huppantam le az asztalhoz.Magam elé húztam a gyümölcsös tálat  és csipegetni kezdtem belőle a cseresznyét.
     Nagy figyelemmel néztem ahogy Apa ide oda rohangál a szobák között majd megállapodik az ajtóban.Végig tapogatja a zsebeit majd elégedett mosollyal rám pillantott.Biccentettem egyet jelzésképpen ,hogy megleszek egyedül.
-Gyógyulgass.-mondta és kinyitotta az ajtót.
-Szia.-mondtam unottan és az asztali terítőre pillantottam.Ekkor csukódott a bejárati ajtó.Hatalmasat sóhajtottam.Két pislogás közt ránéztem a fali órára ami épp csak fél nyolcat mutatott.Fáradt voltam ,de nem tudtam volna visszaaludni ezek után ,hogy felkeltem.Kifújtam az orrom majd visszamentem a szobába megkeresni a telefonomat.Az egész ház olyan ijesztően csöndes volt.Mikor felkaptam a mobilom az éjjeli szekrényemről az hirtelen csengeni kezdett.Rutinosan a fülemhez kaptam és megnyomtam a gombot anélkül ,hogy megnéztem volna a kijelzőt
-Tessék?-kérdeztem halkan és egy pillanatra eltartottam a fülemtől a telefont míg kifújtam az orrom.
-Reggelt.-már a hangján is hallatszott ,hogy mosolyog.
-Neked is Lou.-igen.Addig jutottunk már ,hogy én is becézem .
-Hol van az én iszogatós partnerem?
-Áh a Starbucks-ban vagy?-mosolyogtam én is és lehuppantam az ágyamra.Közben tüsszentettem egyet.
-Igen.De te nem vagy itt.
-Nem is leszek.-nevettem.-Megfáztam.Szóval ma biztos nem megyek el itthonról.-mosolyogtam és elképzeltem magam előtt Louis csalódott arcát.
-Értem.Akkor..jobbulást.
-Köszönöm szépen.
       Beültem Tv-zni. Különösképpen semelyik film nem kötött le így inkább előkapartam a könyvemet amit már olyan rég olvastam.Mikor visszatértem a nappaliba hasra feküdtem a bútoron.Fellapoztam .Az utolsó oldal amit olvastam...Harryvel. Csak őt nem hívtam még fel ,hogy máma nem megyek be dolgozni.Úgy gondoltam ha látja ,hogyha igazán hiányol akkor majd felhív.De eddig nem keresett.A gondolataimból visszatérve felsóhajtottam és megpróbáltam a könyvre koncentrálni
     De szép volt Istenem.Sosem láttam még ilyen lányt,mint őt.Ráadásul ő nem futott el előlem mint akárki más akit megszólítok az utcán.Mióta elváltunk csak rá tudtam gondolni.NA meg persze arra a levélre ami a kezemben volt Elenának címezve.A gondolatok áramlata ami a fejemben volt kezdett megbizonyosítani arról,hogy nem kéne feladni a levelet.Viszont ahogy láttam lemenni a lányt visszatért az eszem.Vele biztos nem fogok találkozni többet.Nincs akkora szerencsém.Muszáj feladnom a levelet.
      Mikor hazaértem a bejáraton belülről egy levél várt a földön.Valaki biztos becsúsztatta.Felvettem a földről a kis zöld borítékot majd ki is nyitottam."Benja...Szeretlek.Még mindig.Nem akarom ,hogy tönkre menjen a kapcsolatunk.Én...meg tudnék neked bocsájtani azért amit tettél.Akkor az iszonyatosan megrémisztett és muszáj volt eljönnöm onnan.Kérlek.Találkozzunk ma a parkban.Szeretnék személyesen is beszélni. Elena.xx." meglepődötten olvastam fel hangosan a levelet. A szívem gyorsabban kezdett verni.Talán mégis rám mosolyog a szerencse.Beleharaptam az ajkamba és készülődni kezdtem.Azt nem írta mikor találkozzunk,de ha kell egész nap kint leszek .
     Azt hiszem olyan délután egy körül érhettem ki.Senki nem volt ott,így gondoltam leülök az egyik padra.Végig mosolyogtam.Vártam már ,hogy Elena ide érjen.Végül is ez volt akkor minden vágyam. Igen.Egész nap vártam rá.Minden egyes embert aki arra járt megbámultam,de egyik se ő volt.Amíg el nem jött az este.Hideg volt már és a fák is ijesztően susogtak körbe,de nem tágítottam.Addig nem míg nem találkozok Elenával. Akkor már alig járt arra valaki.Egyszer csak megláttam valakit aki pont az én irányomba közeledett.Mosolyogva álltam fel a padról mikor láttam ,hogy milyen kis termetű.
-Elena!-mondtam hangosan és elindultam felé,de akkor valaki erősen leütött és a földre estem
      Muszáj volt félbe szakítanom az olvasást a legjobb résznél.Valaki kopogtatott az ajtóban meg egyébként is kellett már egy normális zsebi amit még nem használtam el.Először a konyhába mentem és kifújtam az orrom a polcon kikészített zsebkendővel majd az ajtóhoz csoszogtam.Lassan kinyitottam a zárat és vele együtt az ajtót is.Meglepődve hátráltam egyet mikor megláttam Harryt az ajtóban állni.
-Szia.-mosolyogtam döbbenten.
-Szia.-lihegte.Egyenetlenül vette a levegőt avagy gondolom futott.Beletúrt a hajába és végig nézett rajtam.Szusszant egyet és elmosolyodott.Hüvelykujjával maga mögé mutatott.-Nem voltál bent vagyis..-újra végig nézett rajtam.-Beteg vagy?
-Ühüm.-biccentettem egyet és neki dőltem az ajtófélfának.Megvillogtatta a fogsorát és újra végig nézett rajtam.
-Jobbulást.-mondta még mindig a testemet pásztázva.Végül nekem is rá kellett jönnöm ,hogy csak a szokásos pizsamámban vagyok ami alig takarja el a francia bugyim alját.-Aranyos hacuka.-nevetett.Arcomra felszökött a pír és inkább a ház belseje felé fordultam.
-Van kedved bejönni?
      Behívtam kényelmesen Harryt aki ezért egy puszit nyomott a fejem búbjára.Mind a ketten a nappaliba mentünk.Ő leült oda ahol még az előbb feküdtem én pedig a nappaliból nyíló egyik kis szobácskába mentem ahol a vasalásra váró ruhákat és a vasaláshoz szükséges cuccokat tároltuk.Felvettem az egyik kockás rövidnadrágom és visszasiettem a fiúhoz.
-Nem kellett volna csak miattam.-mosolygott és a kis nadrágomra nézett.Kifújtam az orrom majd nevetve lehuppantam mellé.
-Csak szeretnéd.
      Harry mosolygott egyet majd szemével körbe pásztázta a szobát.Most jutott csak eszembe ,hogy még nem járt nálunk.Kuncogtam egyet a kíváncsi arcán majd felpattantam ,hogy a könyvet amit olvastam visszategyem a polcra.
-Megint olvastál?-kérdezte kedveskedő hangon.
-Igen.-mosolyogtam habár nem látta.Lábujjhegyre kellett állnom ,hogy fel tudjam tenni arra a magas polcra a könyvet.Nem tudom mért pont arra akartam felrakni,hisz nem onnan vettem le.Hirtelen egy meleg tenyeret éreztem a derekamon és annyira meglepődtem ,hogy a könyvet majdnem elejtettem ,de ő elkapta és a helyére rakta.Lassan fordultam meg a karjai között.Mosoly kerekedett az arcára.Újra remegni kezdtem mint mindig amikor közel kerültünk egymáshoz.Az ajkamba haraptam a zöld szemei láttán.Annyira gyönyörűen csillogtak rám.
-Imádom ezt a szexi ajakharapást.-nevetett és csak még közelebb hajolt,de én hamarabb kapcsoltam.
-Ne,Harry!-ő kicsit ijedten hőkölt vissza .-B-beteg vagyok.-dadogtam félénken én a kezemet a mellkasára tettem ellenkezésképp.Nem mintha nem akartam volna ,hogy megcsókoljon.Egyszerűen csak nem akartam beteggé tenni őt.És még a gondolatba is belekuncogtam ,hogy milyen kedves gesztus volt ez tőlem.Viszont mikor az arcára néztem megesett rajta a szívem.Szemöldökét értetlenül összehúzta az ajkai pedig elváltak.Beszívtam a fogaim közé a szám majd kicselezve őt a konyhába menekültem.
      Igazából nem voltam szomjas mégis öntöttem magamnak narancslevet.Erőtlenül hajoltam a pult felé és csak néztem a pohár narancslevet.Lépteket hallottam közeledni így megfordultam és a pultnak támaszkodtam.Próbáltam erősnek látszani és mosolyogni,mintha nem látszana rajtam a betegség. Hirtelen megláttam Harry mosolygós arcát ahogy egy képet tart a kezében és csak azt nézi.
-Ez annyira aranyos.-mondta rám pillantva majd vissza a képre.Onnan ahol én álltam nem láttam ,hogy melyik képről is beszél,de azt sem tudtam elképzelni ,hogy mi lehet annyira aranyos.Aztán közelebb jött és felém mutatta. Harry megtalálta az egyetlen olyan képet amit Apa a legfelső polcra rakott azért ,hogy ne érjem el.Utáltam azt a képet.Talán 8 éves lehettem.Telibe vigyorgok a kamerának.Igen.Akkor még tudtam szívből mosolyogni.
-Na neee.-mondtam gúnyosan és egyből el akartam venni tőle ,de ő lefogta a kezem és magamra emelte a képemet.
-Na de kis harcias lett valaki.-nevetett .
-De ez egy szörnyű kép.-mondtam még mindig a kép után ugrálva.
-Szerintem nagyon cuki.Hasonlítasz a kis kori énedre.
-Egyáltalán nem.-jelentettem ki majd valahogy kikaptam a kezéből.Undorodva fogtam azt a képet.Azt sem tudtam mit csináljak vele . Csak azt tudtam ,hogy Harry kezében nem lehet.Én is rápillantottam egyszer kétszer ,de annyi dühöt váltott ki belőlem.
    Idegesen néztem a képecskét.Csak Anya emlékét hozta fel bennem.Akkor még volt miért mosolyognom.Beletúrtam a hajamba és átfésültem a másik oldalra.Nyögtem egyet és már el akartam dobni mikor Harry megfogta a kezem így a kép a tenyerünk közé préselődött.
-Iszonyat cuki voltál.-mondta az ajkába harapva.-És most is az vagy.
-Istenem.-mondtam elpirulva és oldalra a fordítottam a fejem.Mint minden lány én is szerettem ha dicsérnek,de nem éreztem úgy ,hogy rászolgálnék.
-Az igazság.-mondta visszafordítva az arcomat maga felé.Az államat fogta és egyenesen a szemembe nézett.Nem hagyta ,hogy elmeneküljek.Nem tudtam.Rabjába kerített.Hozzám simult.A pultnak döntött és a derekamat fogta.A kezemből kiesett a kép és egy kis vékony hang keretében a földre hullott,de ez alig észrevehető volt az én szívdobbanásaimhoz képest.Már nem tudtam ellenkezni.Behunytam a szemem és vártam Harry egyre közeledő ajkait.Mikor először érintette az ajkam mint egy áramütés megcsapott.Aztán lágyan csókolni kezdett
-Beteg vagyok.-nyögtem levegő vétel közben,de ő erre csak még hevesebben kezdett csókolni.
-Nem érdekel!-mondta komolyan a következő pillanatban és a számról áttért a nyakamra.Mély levegőket kellett vennem ,hogy ne ájuljak el.Nagy kezeit a pólóm alatt a hátamra csúsztatta amivel csak még közelebb tolt magához.Úgy éreztem egybe olvadunk Harryvel és nincs többé életem nélküle.Vagyis csak hittem...