9.fejezet Lost

     Láthatólag többen voltak a múltkor,de most sem voltak kevesen.Erősen belekaroltam a barátnőm karjába mikor a tűz már megvilágított minket is.A zene ugyanolyan hangos volt mint utoljára ,de most senki nem táncolt. Mindenki valahol elvonulva beszélgetett. A szememet folyamatosan egy vízhez közelebb ülő kis csoporton legeltettem. Próbáltam álcázni ,hogy mennyire érdekelnek az ottani emberek. Főleg amikor meghallottam azt a nevetés afelől.
-Táborozzunk le itt.-mutatott hanyagul Jake egy kisebb homok buckára. Olive-nak nem volt ellenvetése lecsüccsent arra a helyre.
-Ah. De jó idő van.-mosolygott a barátnőm. Este volt és már kezdett hűvösödni.Rájöttem ,hogy még sem volt olyan jó ötlet elfogadni a barátnőm tanácsát miszerint ezt vegyem fel. Meg fogok fagyni. Én is leültem a homokba és felnéztem az égre. A nap lassan teljesen eltűnik a szemünk elől.
      Ahogy néztem az eget a szemem Jake-re tévedt aki szintén a parton üldögélő kis csoportot nézte. Az arca kicsit aggodalmas volt,de hamar levette róluk a szemét és engem célzott meg vele.Még mielőtt észre vette volna ,hogy milyen kifejezéstelen arccal nézem elkaptam a fejem. Olive épp a táskájában kutakodott így nem tudtam semmit hozzáfűzni. Próbáltam találni egy biztos pontot amit nézhetek.A szemem egy sétáló alakon akadt meg. A partról jött fel ,de nem igazán tudtam kinézni ,hogy ki is lehet az.Nem sétált olyan közel a tűzhöz,de végül ő is eltűnt a látó területemből.
-Igyunk már valamit.-szólalkozott fel a barátnőm.
-Én nem iszok.. a múltkori az durva volt....szóval én most kihagyom.-mondtam kicsit halkabban. Mind a ketten meglepődötten néztek rám.-De elkísérlek.-felugrottam és Jake-re néztem.-Neked hozzunk valamit?- a fiú aki velem szemben állt csak vállat vont.
-Akkor nem hozunk neked semmit!-jelentette ki Olive aki idő közben felállt és a nadrágjáról próbálta lesöpörni a homokot.
     A zsebembe tettem a kezem. A táskámat Jake-nél hagytam és valamiért az előbb belecsúsztattam a telefonomat. Remélem Jake nem kutakszik majd a táskámban,mert akkor simán meglátja ,hogy az előbb nem is Apa hívott.Bár neki semmi köze ahhoz ,hogy ki is az a Styles. Akár egy ismerősöm is lehet.
      Hirtelen azt vettem észre magamon ,hogy minden embert aki elment mellettünk megbámultam. Akaratlanul is kerestem azt az egy arcot ami már egy hete újra és újra megjelenik az arcom előtt.
-És mit iszunk?-kérdezte mosolyogva Olive.
-Mondtam ,hogy nem iszok.
-Na ,ne legyél már ilyen kukac.-nevetett.
-Kukac?-nevettem hangosabban és kinyitottam a büfé ajtaját ahol hallhatóan többen voltak mint kint.
-Igenis az vagy.-mosolygott és karon fogott.-Iszol.. velem.-csak megforgattam a szememet.
        Az egész büfé abból állt ,hogy tele volt asztalokkal és székekkel és a szoba egyik oldalán ott volt egy hatalmas fagyasztó meg egy hűtő ahol az italokat tartották.Az ingem virágos szegélyét jobban lehúztam mikor elsétáltunk a sok nevetgélő ember között. Valamiért ha ilyen helyen voltunk akkor mindig azt hittem ,hogy rajtam röhögnek és ez mindig zavarba hozott. Mindig Olive volt a bátrabb aki simán bement az ilyen helyekre . Én inkább meghúzódtam a háta mögött mint most is.Különböző tekintetek vettek körbe minket,de mi csak haladtunk a büfé másik oldalába.
-Bocsi.-mondta a barátnőm. Igazából nem láttam kinek ,mert csak egymás mögött fértünk el.Mikor nem jött válasz akkor Olive megfogta a kezem és odarántott magához.-Héj,te!-megszorította a kezemet és egy srácot szólított meg aki épp a hűtőben kutakodott. Gombóc akadt a torkomon. Sosem szerettem magamra vonni a figyelmet,de Olive most pont azt tette.A srác fütyörészni kezdett majd végre megfordult.A szemem kikerekedett . A felhőtlen öröm ami eddig az arcán volt eltűnt. Kicsit mintha meglepődött volna . Ráhagyta a fütyörészést és csak szemezett velem.Hosszasan végig nézett rajtam,amitől csak még jobban zavarba jöttem és a bal kezemmel gyűrögetni kezdtem az ingem egyik hosszabb részét.-Bocsi ,de mi is odaférhetnénk?-kérdezte kedvesen a barátnőm. Göndör haja ugrott egyet mikor Olive felé fordította a fejét. Az ijedt arcomból gondolom rájött ,hogy nem igen szeretném ,ha most kezdenénk el örvendezni egymásnak.
-Persze.-mondta halkan Harry és arrébb állt egy kicsit.Oli odasétált a hűtőhöz és a felső polcon kezdett kutakodni. Addig én ott maradtam.Vele.
         -Szia.-mondta halkan és nézte ahogy a barátnőm szenved .
-Szia.-épp ,hogy ki bírtam csikarni magamból ezt az egy szót. Én sem mertem ránézni.Fájó lett volna látni ,hogy nem szólhat hozzám. Ő is nagyon jól tudta ,hogy mi a helyzet,de nem tudta ,hogy Olive mennyit tud. Arra láthatólag rájött ,hogy a barátnőm nem ismeri fel őt ,szóval így arra is rájött ,hogy nem beszéltem róla neki. Nyeltem egyet mikor Olive becsapta maga mögött a hűtőajtót. Kérdőn nézett a srácra aki még mindig ott állt mellettem. Kínos lett volna bemutatni. Mit mondtam volna? Ő itt Harry.Akkor jött volna a többi kérdés is ,hogy honnan ismerem. Azt mondjuk csodálom ,hogy hogy nem ismeri fel Olive ,hisz a Starbucksban már találkoztak egyszer.
       Barátnőm megfogta a csuklóm és húzott magával kifelé a büféből otthagyva Harryt.Amikor kiértünk még mindig nem mondott semmit. Kezében a két Sommersbyvel elégedetten haladt Jake felé .
-Olyan ismerős volt...-súgta végül a fülembe mikor már épp odaértünk. Beszívtam az ajkaimat és csak némán leültem. Óvatosan hátranéztem mikor Olive kinyitotta az üvegét.Épp csak a vállam felett néztem ki mikor láttam ,hogy egy alak kijön a büféből. A fejét jobbra balra fordítgatta. Látszólag keresett valakit a kezében egy kólával. Hirtelen visszafordítottam a fejem mikor észre vett. Egy kis szisszenős hangot adtam ki a táskámat keresve.
-Jake... nem láttad a táskám?-kérdeztem kicsit idegesen. Pár tincset a fülem mögé tűrtem. Biztonságban akartam tudni a telefonomat.
-Gondolom ott van ahol hagytad.-mondta gúnyosan.Egyre jobban kezdett sötétedni és már alig láttam. Felálltam ,hogy még jobban körül nézzek ,de nem találtam.
-Jake ne szórakozz már ,hol van!?-mondtam erősebb hangerővel.
-Mondom nem tudom!-kezével legyintett egyet amitől csak még idegesebb lettem. Mért így kezeli? Abban volt minden fontos cuccom. A telefonom,a kulcsaim,a jogsim(ami nem is tudom minek van hisz nincs kocsim) és fontos képek,amik mindig benne vannak a táskámban.Már a barátnőm is kereste a fekete bőrt arany szegecsekkel ,de nem találtuk.
-Pedig itt ültünk!Tudom ,hogy itt hagytam!-idegesen gyűrögettem az ingem szélét.-Akkor hol van?-Jake-re néztem aki csak halványan röhögött.-Jake!-ordítottam rá.
-Jól van na!-nevetett.-Istenem.Mennyit tudtok hisztizni egy táska miatt.-mondta gúnyosan és elővette a táskámat a kinyújtott lábai alól. Nem tudom ,hogy nem vettem észre talán az idegesség.
-Ez köcsög volt!-mondtam haragosan.
-Jaj fogd be!Vicces volt valld be!-nevetett újra és kortyolt egyet Olive Somersby-jéből.Nem szoktam felkapni a vizet ,de most ideges voltam. Legalább 5 percen keresztül kerestük és addig meg sem szólalt.Mély levegőt vettem amit szakadozva fújtam ki.Körbe néztem. Kerestem az egyetlen reményt adható alakot.Aki szerencsémre még mindig nem ment el a büfé elől. Telefonált ,de épp akkor amikor odanéztem a zsebébe csúsztatta azt.Erősen az ajkamba haraptam. Elhatároztam ,hogy odamegyek hozzá és ... itt hagyom őket. Vagyis csak Jake-et. Elegem van már belőle. Ő már túlságosan megváltozott.Belefáradtam ,hogy egy ilyen kis titkos szerelem legyek.
         Behunytam a szemem és kivettem a telefonomat a táskából,amit végül a földre dobtam.
 -Ez aztán paraszt dolog volt.-mondtam gúnyosan a földön fekvő Jake-re nézve.Ökölbe szorítottam a kezem és sarkon fordultam. Az ajkaimat beszívtam így csak csöndesen elmentem tőlük. Olive utánam szólt ,de nem foglalkoztam vele. Csak mentem Harry felé aki épp a víz hullámzását nézte

8.fejezet When she see me crying

     Félelem töltötte be a szobámat. Az én félelmem. Szinte hallottam minden egyes szívdobbanásomat amik egyre szaporábbak lettek mikor az órára néztem. Szeretnék nyugodt lenni de nem megy. A ruha amit felvettem tökéletesen nem illett hozzám. Annyiszor vettem már át a ruhámat amennyiszer csak lehet.A hajamat kivételesen begöndörítettem.A nap már lemenőben volt és ez minden egyes pillanatban ráébresztett arra ,hogy mindjárt indulunk.
    Belenéztem az egyetlen tükörbe ami a szobámba volt majd egy hatalmas sóhajtás kíséretében eltakartam az arcomat.
-Kicsim.Itt vannak a barátaid!-ordította fel Apa a földszintről. Ki tört rajtam a pánik.Az ajtóhoz kúsztam és nekidőltem annak.Remegett az egész testem.A fogam vacogott. Nem voltam beteg egyszerűen csak megrémisztett a tudat,hogy újra találkozom Harryvel és ezúttal rengeteg ember fog látni minket.Az egész héten nem esett szó erről a buliról mégis máma küldött az én drágalátos betegem egy üzenetet ,hogy el ne felejtsem. Olive-nak már kedden szóltam így ők sem felejtették el.
     -Bianca?-szólított meg a barátnőm kedves hangon.Nem válaszoltam.Csak neki döntöttem az ajtónak a fejem.Addig észre sem vettem ,hogy sírok míg egy csepp a kezemre nem esett.-Minden rendben?-NEM .Semmi sincs rendben. Kijött rajtam az elmúlt egy hét keserves túlélése. Az ,hogy nem mondhattam el Olive-nak ,hogy egy beteg emberrel elmentem kávézni és egész héten bejött hozzám.Csak úgy beszélgetni.Mint ahogy azt sem mondhattam el ,hogy egyre jobban kezdem megkedvelni ,pedig nem kéne. Nem lehet!-Bia...kérlek engedj be.-mély levegőt vettem és megembereltem magam ,hogy kicsit arrébb csússzak így az ajtó szabadon kinyílhatott.A barátnőm óvatosan lépett be a fa ajtón. Nem tudta hol keressen így csak kétségbe esetten körbe nézett a szobában.
      -Szia.-nevettem halkan és kitöröltem a szememből a könnyeket amik elhomályosították a látásomat.
-Te mit csinálsz odalent? -nevetett és ő is odatérdelt mellém.Túl egyértelmű volt ahhoz ,hogy bármit is mondanom kellett volna. A könnyeim árulkodó jelei voltak a boldogtalanságomnak. A barátnőm letörölte a éktelenkedő cseppeket majd magához húzott.-Mi a baj?-elmondhattam volna,de azzal minden szabályomat meg szegtem volna. Nem csak megtudta volna a titkom ,de talán még arra is rájönne ,hogy hazudtam neki amikor azt mondtam "Én mindent elmondok neked." Lassan már egy hete gyülemlik bennem ez a sztori ami csak egyre hosszabb és hosszabb lesz. Barátnőm kék szemei egyenesen az én szemembe bámultak. Az arcomat tartotta. Próbált valamit lenézni rólam de nem ment.Mély levegőt vettem majd kifújtam azt.
-Minden rendben.-persze ,hogy nem hitte el. Az előbb talált rám sírva és azt mondom minden rendben. Látszott az arcán ,hogy félt engem.Felállt majd felsegített engem is a földről.
-Ebben jössz?-mutatott a szedett-vedett ruhámra.
-Nem tudtam választani.-mondtam kínomba
         Barátnőm sec-perc alatt kiválasztott egy nagyon jó ruhát ami még tetszett is.Felvettem a fürdőszobámban közben ő ott várt a szobámban. Mikor visszaértem mosolyogva egy elismerő hüvelykujjat mutatott.Ez nekem elég ok volt ahhoz ,hogy becsukjam magam mögött a fürdőszoba ajtót.
-Na gyere,te idióta.-gyorsan felugrott az ágyamról és magához húzott.-Mert a végén Jake még nem vár meg.-kicsit megijedtem a név hallatán pedig várható volt. Olive kinyitotta előttem az ajtót és kiráncigált.A kis nadrágot amit ez a nő rám adott folyton lefelé húzgáltam,pedig volt alatta egy harisnya. Felsőtestemet pedig egy fehér ujjatlan ing fedte.
         Ahogy lefelé kocogtunk a lépcsőn félúton találkoztunk Lillyvel aki búcsúzásképp megölelt. Olive egy "awh" hangot adott ki majd mentünk is tovább.A földszintre érve Apa hangos nevetése a konyha felől jött.
-Apu akkor mi megyünk is.-ordítottam és a cipőmet már épp fel akartam venni mikor mind a ketten kiléptek a konyhából.
-Érezd jól magad.-mosolygott Apa és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. A borostája kicsit szúrt de nem bántam.Ahogy elszakadtam Apától Jake-et láttam meg aki alaposan végig mért. Más esetben ez tetszett volna ,de most valahogy haragudtam érte. Csak hátat fordítottam neki és felkaptam a táskám.
          Olive szokásához híven megmondta ,hogy a rövidebb úton menjünk.Én az izgalomtól már alig szóltam pár szót. Nem tudtam elképzelni ,hogy Harry mit akar. Hogy csak simán bulizunk egyet Külön-Külön vagy együtt akar velünk lenni. Ha rágondoltam beszívtam az ajkaimat és csak meredő szemekkel néztem a távolba.
-Tetszik valaki?-kérdezte Jake és hátba bökött. Ijedtemben nem is tudtam hova nézzek. Az egyetlen személy akit megtaláltam a tekintetemmel az Olive volt. Ő sem értette. Csak vállat vont és sétált tovább. Szóval ő semmit nem mondott a bátyjának.
-Nem ..dehogy..mért?-kérdeztem a kezemet morzsolgatva.
-Látszik.-mondta egy kacér mosollyal az arcán. Lágyan a hajába túrt ami egyértelmű jelzés volt számomra. Reménykedik benne ,hogy ő a kiszemeltem.Csak nyeltem egyet és elnéztem egy más irányba. Még magam sem tudtam mit érzek. Főleg Jake. Mostanság megváltoztak a dolgok
        Amikor már a folyó partjához értünk a telefonom hirtelen megcsörrent. A kijelzőn a Styles név villogott. A szememmel keresni kezdtem a tábortüzet amit múltkor is messziről kiszúrtam már. Most is megtaláltam ,de talán most messzebb volt.A telefont lenémítottam és óvatosan a zsebembe csúsztattam.
-Ki volt az?-kérdezte gyanúsan Jake.
-Csak Apa keresett.Majd visszahívom.

7.fejezet Talking about...

      Mosolyogni kezdtem mikor belépett az ajtómon.Komoly volt az arca ,de mikor meglátott egy féloldalas mosolyt erőltetett ki magából.Halkan kinyögtem magamból valami köszönésfélét mire ő csak biccentett.
-Hogy vagy?-az arcából ítélve ezt a kérdést várta volna legutoljára.
-Egész..jól és te?-leült a szokásos helyére és szokásosan előre dőlt a térdén megtámasztva magát.
-Jól. Mi van Kellyvel?-karba tettem a kezem és neki dőltem az asztalomnak.
-Biztos jól van...-mondta kicsit csalódottan.
-Ugye...ugye nem szakítottatok?-kérdeztem félve.
-Mondjuk inkább egy kis szünetnek.-vigyorgott.Behunytam a szemem. Ez is az én hibám.Milyen szörnyű lehet annak a lánynak.
      Egy ideig csöndben voltunk odabent mikor Harry a falon lévő képeimet kezdte nézegetni.
-Azok ti vagytok?-kérdezte mosolyogva mikor megpillantotta az egyik közös képünket Olive-val. Szerettem személyes dolgokat kirakni magamról.Az valahogy szebbé tette a szobát és megnyugtatott.
-Igen.-nevettem én is . A képen a barátnőm épp teljes erejéből szorít engem én pedig nevetve próbálok kiszabadulni a karjai közül.Jól elkapott pillanat.Még fiatalabbak voltunk.Nem volt ennyi gondunk.
-Aranyos.-jelentette ki a göndör hajú srác. Elégedetten biccentettem egyet majd úgy tettem mintha a cipőm jobban érdekelne. Az arcomba lógott a hajam.Ez is egy olyan pillanat volt mikor vágytam egy kicsit a friss levegőre mert nem kaptam levegőt.
      -Zavarna ha én gyorsan kimennék egyet cigizni?-ironikus ha nem kapok levegőt akkor cigizni akarok. Harry kicsit meglepődve nézett rám a képekről.
-Te cigizel?-lehunytam a szemem. Egy újabb ember aki elítéli a cigizőket. Ha Jake itt lenne akkor biztos beszólna Harrynek,de nem volt itt. Ki kellett állnom magamért.
-Igen.-mondtam gúnyosan és a táskámért nyúltam.
-Megölöd magad.
-Nem érdekel a véleményed.-mondtam idegesen és kivettem a cigis dobozt a táskám aljáról.Mikor megfordultam és Harryvel találtam szembe magam csak akkor jöttem rá mit is mondtam."Nem érdekel".A legfontosabb dolog amit soha nem szabadna egy betegnek mondani még akkor is ha ideges vagy.A betegem meglepődve nézett rám ,de különösképp nem vette a szívére.Csak gúnyosan végig mért majd odanyögte.
-Tőlem.
       Annyira zavart ,hogy ezt mondtam.A cigim rohamosan parázslott el és én csak még idegesebb lettem. Harry közelében mindig az vagyok. és még a tegnapi Jake-es dolog is rátett egy lapáttal. Olive-nak el kellett volna mondanom.Ő biztos tudott volna segíteni.Mikor utoljára kifújtam a füstöt felsóhajtottam.Vissza kell mennem.Becsúsztattam a zsebembe a kis öngyújtót majd a hátsóajtón keresztül vissza mentem.Amikor beléptem a szobámba Harry a falnál állt és a kezében egy képet vizsgált.
-Itt vagyok.-mondtam felvilágosításképp . A srác hátrafordult felém majd visszarakta a képet a helyére.Akkor vettem észre ,hogy azt a képet nézi amin Anyával vagyok 10 évesen.Egy évvel azelőtt ,hogy .... megtörtént.
-Ő az Anyukád?-kérdezte mosolyogva és az ujjhegyével végig simította anyukám arcát.
-Volt.-mondtam összehúzott szemöldökkel. Ő felém kapta a fejét.Nem értette mire célzok.-Amikor 11 voltam meghalt.
-Részvétem.-mondta csöndesen és elvette az ujját a képről.Beletúrtam a hajamba.Vettem egy mély levegőt mikor eszembe jutott az a nap amikor apa elmondta.Remegett az ő keze is. Akkor még nem volt borostát. Egy puszit adott az arcomra és azt mondta ,hogy Anya szeretett volna sétálni a felhők felett. Értelmes gyerek voltam. Egyből megértettem. Lilly akkor még 2 éves volt.Így ő már nem is emlékszik Anyára.
-Szerencsére ők még itt vannak nekem.-mosolyogtam és végig simítottam egy mostani kép keretét.A kicsit megfogyatkozott családom volt rajta.
-Gondolom szereted őket.
-Nagyon.-sóhajtottam.
     Álltunk még ott egy kicsit mikor Harry lehajtotta a fejét.
-Kelly rühelli a húgomat. Anyámmal pedig csak veszekedni tud.-meglepődötten néztem rá.Nem az miatt amit mondott.Az miatt ahogy mondta.Végre mondott valamit ami nyomasztja.
-Mikor látogattad meg utoljára az anyukádat?
-Nem engedi ,hogy elmenjek. Nélküle sehova . És mivel ő nem akar...
-Mozdulj ki.-mosolyogtam.-Most úgyis rosszba vagytok Kellyvel szóval...-nem bírtam befejezni ezt a mondatot. Harrynek csörögni kezdett a telefonja és persze ,hogy felvette. Kíváncsian néztem az arcát hátha megtudok abból valamit ,hogy kivel is beszél.Mosolygott és hangosan nevetni kezdett.
-Nem tudom majd megkérdezem.... Nem még nem ,de remélem nem is akar kibékülni.-nos ara már rájöttem ,hogy nem Kelly az illető. Szóval valami barát lehet.-ÉS ugyanott lesz ?... oké. Szevasz.-hatalmas mosollyal az arcán tette le a telefont. Két kis gödröcske jelent meg az arcán,ami csak újra egy gombócot képzett a torkomba.-Ráérsz hétvégén?-kérdezett hirtelen.
-Tessék?
-Ráérsz a hétvégén vagy nem?-nevetett és szét tárta a kezeit.Igazából kicsit megijedtem.Tettem hátrafelé egy lépést.Közben azon gondolkodtam mit is kéne mondani.
-Lehet.-nyögtem be halkan mire ő kuncogni kezdett.
-Egyik haverom mondta ,hogy lesz egy olyan buli mint múlt hétvégén és gondoltam szólok.-mondta és lehuppant az ágyra.Az agyamon gyorsan átfutott az ötlet ,hogy mi lenne ha megint mennénk.Ráültem az asztalomra és Olive-ra gondoltam. Ő biztos akarna menni.-Na most mind gondolkozol annyit?-kérdezte és hátradőlt az ágyon.Visszatértem a valóságba ahol még mindig Harry problémáival kellett volna foglalkozni. Ő a plafont nézte és mosolygott.
      -Hányszor álmodtad már ezt?-kérdeztem halkan és az arca kicsit elkomolyodott.
-Csak az utóbbi időben.Főleg mikor idegesen fekszek le.-megfeszült az állkapcsa ,de a szemét még mindig nem vette le a plafonról.
-Beszéljünk róla ... vagy nem szeretnéd?-kérdeztem halkan miközben a kezeimet a térdeim re eresztettem.
-Félek ,hogy igazából is megtenném-e. Én...nem vagyok gyilkos.-jelentette ki.
-Elhiszem. Egyszerűen csak meg kéne beszélned ezt vele.-bármennyire is fájt ,hogy most arra buzdítom őt ,hogy jöjjön össze újra a barátnőjével ez volt a helyes.Muszáj volt.
-Én már nem szeretem úgy mint régen.
-Ennyi minden változott azóta mióta megismerted?
-A belső... egy vámpír lett belőle.-viccesnek hangzott ezért egy kicsit kuncogtam. Harry komoly arccal rám nézett majd mikor látta ,hogy nevetek elmosolyodott.-Tényleg így van.
-Mondom beszéld meg vele.Nem fog elhagyni,mert....-a gondolatom teljesen elkalandozott Harry testén. Ahogy néztem ,hogy fekszik már majdnem rosszat mondtam.-mert szeret téged.Esküdj meg ,hogy a máskor nem akkor a bulin beszélsz vele.-parancsoltam.Egymás szemébe bámultunk.
-Ígérem.
       Ültünk egy kicsit csöndben . Úgy tűnt most ez a megnyugtató.Birizgálni kezdtem a fülbevalómat ,amit még a szülinapomra kaptam Oli-tól.
-Köszönöm.-mondta halkan .
-Ez a dolgom.-mosolyogtam.

6.rész Never

    Kint ültem a teraszon. Gondolkodtam azon amit Olive mondott. Mért kellett neki pont akkor ott lennie? Most sokkal jobb lenne a lelkiismeretem. Sőt ha nem mentem volna azzal a sráccal akkor talán még jobb lenne minden.A lemenő nap narancsosra világított mindent a kertben benne engem is.
-Szép.-mondta halkan.
-Szeretek ilyenkor kint lenni.
-Mi újság veled?-leült mellém a lépcsőre és figyelte a lemenő nap árnyékát.Gondolkodtam ,hogy elmondjam-e neki a mai nap tanulságait ,de inkább abban maradtam ,hogy nem. Nem akarom őt terhelni ezzel.Már Olive-nak is nehéz volt kimagyarázni ezt az egészet.
-Csak ..fáradt vagyok.-mondtam halványan és becsuktam a szemem.
-Már én is.-nevetett és hátrasimította rövid haját.
     Annyira szeretem őt. Ő az akit soha az életben nem akarnék elveszíteni. Nem történhet meg ugyanaz mint Anyuval.
-Apa...
-Hmm?
-Te ugye soha nem hagysz el?-kérdeztem félve.Éreztem ,hogy a szemeim megtelnek könnyel de visszatartottam őket.
-Soha.-mondta magabiztosan és átölelt. Magához húzott erősen. Éreztem a vasas illatot amit az autószerelőnél szed össze,de a vasas szag alatt ott volt az én apám.Szeretem őt. Vasastul és koszos ruhástul. Nem mondtuk ki egymásnak ,de mind a ketten tudtuk. Valahogy azt a szót soha nem ejtettük ki a szánkon Anya halála óta,pedig mind a kettőnknek nagy szüksége lett volna rá Csak egy "szeretlek" megváltoztatott volna mindkettőnket .Erőtlenek voltunk így csak egymásra borultunk és meredtünk a távolba.
     Nem volt kínos a csönd .Örültem neki ,hogy nem kell beszélnem. Legalább itthon ne.Annyira jó volt csak nézni az eget ahogy egyre sötétebb lesz.
-Hiányzik Anyád.-Apa megszorította a kezem amit eddig nem is vettem észre ,hogy fog.
-Nekem is.-mondtam halkan és egy könnycsepp kibuggyant a szememből így elhomályosítva az előttünk elterülő szép tájat.Fura volt ,hogy soha nem beszélünk arról ,hogy mért halt meg Anya. Biztos voltam benne ,hogy Apa tudja az okát ,de nem kérdeztem rá. Lehet ,hogy a visszaemlékezés miatt összetörne. Nem akarom. Nem akarom Apát sírni látni.
      -Apu,kiégett a lámpa a szobámba.-mondta egy vékony hang mögöttünk.Mind a ketten hátrafordultunk. Lilly kék szemeivel ránk pislogott,de főleg a mellettem ülőre.
-Jövök.-mondta az édesapám és felállt.Megpuszilta a fejem búbját amitől csak még rosszabbul éreztem magam. Nem szerettem a túl nagy érzelmi pillanatokat. Olyankor mindig egy kis gombóc keletkezett a torkomban és nem tudtam vele megbirkózni.
        Egyedül maradtam újra a gondolataimmal. Mért olyan különleges ez a Styles. Egyszerű fiú,némi problémával a fejében mégis annyira dobogni kezd a szívem mikor meglátom. Lehet ,hogy félelemből ,de nem hinném.Annyira nem félek tőle. Már nem tartom ijesztőnek. Hisz ez csak az álmában létezik. Igazából nem ölne meg senkit.Aranyosnak tart. Hümmögtem egyet az egyre hűvösebb levegőbe majd felálltam . Épp amikor felvettem a telefonomat magam mellől csörögni kezdett."Styles" név villogott a kijelzőn. Délután beállítottam ,hogy kiírja. Nem akartam újra abba a hibába esni ,hogy felveszem az ilyen esetekben.De... végül is most nem volt okom rá haragudni. Ő is megmondta. Nem tudta ,hogy Kelly arra jött.Így felvettem.
-Háló?
-Szia.-beleremegtem mély hangjába majd elmosolyodva neki dőltem a ház oldalának.-Én tényleg nagyon sajnálom.
-Ugyan hagyjuk már.-nevettem halványan . Már nem érdekelt ez a délelőtti malőr . Megtörtént már nem tudok ellene mit tenni
-Akkor is.-dünnyögte.-Holnap is bemehetnék. Beszélni ...arról?-kicsit az ajkamba haraptam. Mély levegőt vettem majd kedves hangon beleszóltam.
-Persze.Ez a dolgom.
-Akkor...holnap találkozunk.-olyan halványan mondta ,hogy szinte már megijedtem ,hogy baj van.
-Rendben.Szia.
        Annyit fetrengtem az ágyamban. Nem tudtam aludni.Akárhányszor megpróbáltam valami unalmasra gondolni mindig betúrakodott a gondolataimba az a fiú.Csak párszor találkoztunk eddig mégis annyira megfogott. Veszélyesnek tűnt mégis vonzott.De újra és újra rájöttem ,hogy nem szabad ilyenekre gondolnom. Barátnője van és egyébként is a betegem. Nem szabad... nem lehet.Hason feküdtem az ágyamon és épp a falamat néztem amin különböző képek szerepeltek. Barátokkal,családdal. Hiányzott onnan valami,de nem tudtam volna megmondani mi.
       El voltam mélyedve a gondolataimba. És egy darabig még elmerülve is akartam lenni,de kopogtatni kezdtek az ajtómon.Megijedtem hisz apa egyből benyitott volna, Lilly pedig már alszik. Mivel a szobámban nem volt lámpa kapcsolva így a sötétet kihasználva ,egy hirtelen mozdulattal magamra csavartam a takarót mielőtt az illető bejön .
-Bianca?-suttogta egy ismerős hang.Belépett a szobába és becsukta maga után az ajtót. Kapkodtam a levegőt ,hogy le ne buktassam magam. Minek jött ide?Halk léptekkel odatipegett az ágyamhoz és nem tett semmit. Legalábbis olyat amit hallottam volna.Pont háttal feküdtem neki.Remegve szuszogtam ki a levegőt. Jake jelenléte zordabbá tette az egész szobát.Egy perc múlva újra nyitódott majd csukódott az ajtó egy kis koppanással.Megfordultam. A szobában végre újra csak egy személy volt.Én.
       Jake még soha nem csinált ilyet. Bejött a szobámba?Amikor már az ajtóból is remekül látta ,hogy alszok.A fejemet elmélyesztettem a párnámba.Pár tincsem az arcomba került ,de azokat gyorsan hátrasimítottam.Remegve kifújtam a levegőt majd lehunytam a szeme. Érjen véget ez a  nap.

5.fejezet Starbucks

    Egyszerűen nem tudom.Miután megtudtam el sem bírtam volna képzelni ,hogy vele elmenjek akárhova is. Remegtem és teljesen féltem habár nekem az lett volna a feladatom ,hogy tanácsot adjak neki ebben. Még sosem találkoztam ilyen emberrel. Egyszerűen nem tudtam elképzelni ,hogy ennyire félre ismertem volna Harryt. Gyilkos hajlamai vannak?Mégis akárhányszor ránéztem mosolyognom kellett. Annyira kedves volt. Egyből leesett neki ,hogy teljesen megijedtem. Ő lépett. Ő legalább tudott valamit szólni. El sem tudom képzelni ,hogy milyen ötlet alapján jutott az eszébe ,hogy menjünk el a Starbucks-ba...de én belementem. Bár nem szabadott volna. Még kora reggel volt és nem szabadott volna a betegekkel akármilyen fajta kapcsolatot tartanom.Ezért nem "vizsgálhatom" meg nyíltan aput vagy a barátaimat.
     A hátsó ajtón sunnyogtunk ki mert az közelebb volt és mi még jobban el akartunk tűnni. A szívem iszonyatosan dobogott mikor rájöttem ,hogy ez "illegális" . És ,hogy pont Harry kedvéért szegem meg a szabályokat. Ez amit most megismertem belőle,annyira veszélyes volt és kiszámíthatatlan mégis vonzott a tudatom ,hogy vele menjek.
      Mikor odaértünk a Starbucks ajtajához kedvesen kinyitotta előttem az ajtót amit én egy biccentéssel köszöntem. Félénken szétnéztem ,hogy látok-e valaki ismerős alakot,de szerencsémre nem volt ott senki olyan akit még csak látásból is ismertem volna. Amikor a velem érkező srácra néztem láttam az ő arcán is a gyanút. Kétszer is körbe nézett majd kiszúrt egy asztalt és odavezetett engem.
       -Sajnálom ,hogy megijesztettelek....-mondta halkan és kinézett az ablakon. Nem akartam hazudni neki. Még mindig kicsit merev voltam a jelenlétében.
-Munkám része. Meg kell szokni.-nevettem kínosan közben kortyoltam egyet a poharamból.
-Te vagy az első akinek elmondtam.-mosolygott és az asztalra könyökölt.Mondhattam volna ,hogy nem csodálom ,de nem akartam szemét lenni.
-Örülök.-mosolyogtam én is. Harry szégyenlősen elnevette magát majd az asztalra nézett. Nyeltem egyet. Már a puszta nevetése benne ragadt a fejembe,de nem értem mért.
        Egy mély lélegzetet vettem. Már akartam mondani ,hogy nekem indulnom kéne mikor Harry telefonja félbe szakított.A srác anélkül ,hogy megnézte volna a kijelzőt felvette a telefont.
-Hello.-brummogta majd köhögött egy kicsit.A mobil másik oldaláról hangos rikácsolás hallatszott amit még én is jól kivettem. a göndör hajú srác kinézett az ablakon azzal a komoly fejével.Hunyorgott egy kicsit majd visszanézett rám.Egyenesen engem nézett mikor ezt mondta-Nem érdekel.-az állkapcsa megfeszült ahogy a telefon másik végéről valaki hangosan beleordította a nevét. Feltehetőleg lány volt ,mert a mellkasa egyenetlenül fel se le rohangált.
-Harry..én szerintem megyek.-mondtam halkan és felálltam. A kezével mutatta ,hogy üljek csak le majd újra kinézett az ablakon.A szemem sarkából én is arra pillantottam. Az út másik felén egy eléggé bögyös szőke lány ordibált a telefonjába.-Csessze meg!-mondtam hangosan.Felálltam és Harry meglepődötten nézte ahogy bevágom a széket az asztal alá.-Bocsánat.-mondtam zavarodottan és dühösen. Megráztam a fejem majd köszönés nélkül kimentem az épületből.Bevágtam magam mögött az ajtót és hirtelen a túloldalon álló lányra néztem aki feltehetőleg Kelly volt.Behunytam a szemem és egy nagyot sóhajtottam.Épp már mikor elindultam volna balra neki ütköztem valaminek..ami később kiderült ,hogy valaki volt.-Bocsánat.- nyögtem és az előttem álló férfire néztem.
-Semmi baj.-mosolygott . Valamiért kicsikarta belőlem ,hogy én is mosolyogjak.Hamar megráztam a fejem. Visszacsöppentem a való életbe.Az ablakból láttam ,hogy Harry épp felkel és igyekszik ,hogy utolérjen. Már indultam volna tovább mikor az előbb akadályt okozó srác megfogta a csuklóm.-Várj.Meghívhatlak valamire?-a Starbucks ajtaja felé biccentett.
-Bocsi..de sietnem kell.-mondtam kínosan és kirántottam a kezem a szorításából. Mikor hallottam ,hogy nyílik az ajtó a lábaimat futásra használtam. Nem túl feltűnően épp csak kocogásnak mondanám.
-És ,hogy hívnak?-ordította utánam a srác.
        Nem mertem válaszolni. Milyen épeszű ember az aki az egész utcának elordítja a nevét. Egyébként sem ismerem. Már így is teljesen hülyének éreztem magam. Harry arra használt ,hogy féltékennyé tegye a barátnőjét ami látszólag sikerült is. Nem értem mért ,hisz pont az a cél ,hogy kibéküljenek ,nem? Mikor befordultam a sarkon belassítottam. Így sem kezdődött még a reggelem. Meghívnak egy kávéra, féltékennyé akarnak tenni egy lányt velem és még neki is megyek egy jóképű srácnak,bár őt nem igazán tudtam megvizsgálni. Ha visszatekintek rá a gondolat felhőmben akkor csak azok a kék szemek jutnak eszembe és az a borostás arc.
       A kezemben lévő telefont egyre erősebben szorítottam mikor hirtelen megcsörrent. Újra az az ismeretlen szám volt. Most már nem bújhatok el előle. Feltehetőleg fontos lehet ha már másodjára keres.Épp megálltam egy piros lámpánál és kicsit zihálva a futástól felvettem a telefont.
-Háló?-szóltam bele halkan. A másik oldalon egy sóhajtás hallatszott és egy kis krákogás.
-Sajnálom én ezt nem így akartam.-megdermedve álltam. Még akkor is mikor már a lámpa zöldre váltott. Nem tudtam válaszolni Styles szavaira. Biztos voltam benne ,hogy ő az ,hisz minek hívna fel akárki is ezzel a szöveggel.Beszívtam az ajkaimat majd lassan ráléptem a zebrára. A torkomban dobogott a szívem .Csak azon kattogott az agyam ,hogy ilyenkor mit is kéne válaszolni.-Bianca?
-Öhm..Semmi baj.-mondtam és még így is zavarba jöttem. Sosem voltam az az ember aki szembe akart nézni az ilyen beszélgetésekkel. Én inkább elmenekültem előlük . Csöndben "elsunnyogni a szőnyeg alatt" . Ez volt az én szakterületem.
-Figyelj ,én nem tudtam ,hogy Kelly...
-Kelly csak arra járt és pont meglátott minket.-szakítottam félbe. Muszáj volt befejeznem helyette ,mert a végén valami hülyeséget mondott volna. Kinéztem volna belőle. Harry olyan tipikus ember aki teljesen az ellentétem. Szereti ha tiszta a lelkiismerete. Amikor kirohantam az épületből már akkor láttam ,hogy sajnálja az egészet. Viszont én azt sajnáltam ,hogy elmentem vele. Ha kiderül ,hogy egy beteggel voltam,akkor mi lesz?
     
*Később*
   
      -Figyelsz te egyáltalán rám?-kérdezte nyűgösen Olive.
-Persze.-mondtam unottan és a szívószálamat kezdtem jobbra balra lökdösni.
-Látszik.-nevetett a barátnőm.-Na mesélj mi van veled.
-Semmi.-sóhajtottam. Kinéztem a Starbucks ablakán ahol délelőtt még Harryvel üldögéltem. Nem mondhattam el Olive-nak ,hogy itt voltam vele. Ő is nagyon jól tudta ,hogy nincs olyan ,hogy beteg orvos kapcsolat. Az álmát pedig végképp nem mondhattam el.
-Milyen betegeid voltak ma?-meglepődtem kérdésén. Máskor sosem kérdezett ilyet.Próbáltam nem kimutatni az érzéseimet és csak megvontam a vállam.-Volt valaki érdekes?-gyanúsan néztem rá.
-Mi ez valami kihallgatás?-nevettem kínomban. Olive csak nyelt egyet és az ajkai közé tapasztotta a szívószálát.Összehúztam a szemöldököm. A vörös hajú lány aki velem szemben ült feltűnően titkolt valamit ,de nem jöttem rá mit. A szemöldökét felvonta mikor a poharát újra az asztalra rakta. Ezt akkor csinálta mikor arra várt ,hogy én mondjak ki valamit.
-Csak kérdeztem.-mosolygott. Ádáz mosoly volt. Titokzatos. Muszáj volt kiderítenem mire akar utalni.
-Olive,nyögd már ki ,hogy mi van.-parancsoltam rá és csak erőteljesen bámultam őt.
-Ne gondolj már mindig rosszra.Tiszta paranoiás vagy.-az ujjaival ütögetni kezdte a poharának az oldalát. Csak unott fejjel nézte ahogy az ujján lévő fekete gyűrű újra és újra neki ütközik.Gyűlölöm amikor ezt csinálja.
       Hátradőltem a székemben.
-Mit tudsz?-sóhajtottam fel.Nem néztünk egymásra.
-Ma reggel voltam bent nálad.-behunytam a szemem. A rohadt életbe ,hogy neki is ilyenkor kell bejönnie.-Azt hittem dolgozol,de nem voltál ott. -oldalra billentette a fejét.-Mért?
-Csak leugrottam a boltba.Éhes voltam.-Ez jutott eszembe. Talán rosszabbat nem is találhattam volna ki.Nem tudtam ,hogy Olive mennyi ideig volt ott,de a tekintetéből ítélve nem hitte el.Egy kacér mosoly volt a szája szélén.
-Te aztán tudsz egy órán át vásárolni.-nevetett.-Na jó. Csak az igazat ,Lerman.-felhúztam az egyik szemöldököm. Úgy éreztem nem tartozok elszámolással Olive-nak. Akárhol lehettem volna. Minek mondjam meg.A barátnőm olyan könyörtelenül nézett engem,hogy muszáj volt újra kinéznem az ablakon. Miközben a poharamat fogtam arra gondoltam ,hogy ott az út másik oldalán nem rég még Kelly állt. Szép lány. Egyáltalán nem hasonlít rám. Szinte mondhatni az ellentétem.Mit eszik Harry azon a lányon?-Ki volt az a srác?
-Milyen srác?-bele dermedtem a tudatba ,hogy Olive talán látott engem délelőtt.
-Mondjuk az a srác aki rólad beszélt itt a Starbucks-ba.-nevetett.-Mért nem mondtad el ,hogy barátod van?
-Mi fasz?-a szemeim kikerekedtek. A szívem a torkomban dobogott. Milyen srác. Ki beszélt rólam kinek? És egyáltalán mit keresett Olive pont akkor itt?
-Hogy hívják?-mosolygott.
-De kit?-emeltem fel a hangerőt.
-Ne hazudj már ,Bia.-mondta gúnyosan.-Nekem elmondhatod.-mögém nézett egy asztallal arrébb.-Helyes srácnak tűnt bár csak hátulról láttam.Nem tudtam ,hogy a magas fiúkra buksz.- a barátnőm szinte letámadott a csomó kijelentésével,mikor az én részemről minden kérdéses volt.Leesett állal néztem őt,miközben ő áradozott arról a srácról.
        Mikor végre egy kicsit leállt én felsóhajtottam.
-Olivia Maslow. Te mi a jó francról beszélsz?-néztem rá gúnyosan.
-Az a srác.-mosolygott.-ott ült és beszélték ,hogy te...-abba maradt a mondat. Ő is rájött ,hogy nem tudok semmiről.-várj ..most mi?-értetlenül néztük egymást.
-Én is ezt kérdezem.
-De én azt hittem ,hogy ...
-Na jó. Most mond el részletesen ,hogy mit hallottál.

*Olive visszaemlékszik*

      Fura ,hogy nincs bent Bianca. Pedig ő ilyenkor már mindig bent szokott lenni. Hiába vártam rá egy órát ott Jade-nél ,de nem jött. Szóval szokás szerint inkább lementem a Starbucksba.Az idő tökéletesen meleg volt így sok ember csak fürdőruhában járkált. Ahogy beértem a kedvenc helyemre megcsapott az a jó illat. Nem voltak kimondottan sokan ,de voltak egy páran.Kértem egy kávét és leültem az egyik asztalhoz pont két srác mögé.Elég hangosan beszélgettek ahhoz ,hogy halljam pedig nem akartam hallgatózni.Próbáltam a kávémra és a gondolataimra figyelni ,de nem ment.
-Mióta jársz ?
-Nem régóta,de ne mond el Kellynek mert ideg bajt kap.-mondta a nekem háttal ülő srác. Elég magas volt így eltakarta a szembe ülő fiút.
-Dehogy mondom. Amúgy sem beszélnék vele .Utálom....de ekkora szerencsét ,hogy találkozzak vele.-nevetett a vékonyabbik hangú.
-Hát ő nem hiszem ,hogy annyira felhőtlenül tudott örülni.
-Mert?
-Meglátta Kelly.
-Biancát?-ordította és felállt a helyéről. Túl sokat dramatizált,de megláttam ,hogy végre kivel is beszélget. Kék szeme volt és barna haja.Mosolygós arca volt mégis most dühös volt.-Te egy idióta vagy Harry!
-De olyan aranyos volt... és félt.-mondta a még mindig a széken ülő srác.
-Hülye vagy? Beleszeretsz a pszichiáteredbe?Normális vagy?
-Én ilyet nem mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat.Csak.. maradj kicsit csendben.-mondta halkan a göndör hajú srác. Ültek még egy kicsit ott és már suttogva beszéltek. Ekkor már nem is igazán figyeltem oda rájuk . Csak akkor kaptam fel a fejemet a telefonomról mikor az alacsonyabbik srác újra felpattant.
-Akkor menjünk.

4.fejezet Ezért...

      Lassan  sétáltam befelé a városba.Apa félútig elkísért és egy puszival elváltunk egymástól. Néha már nagyon sajnáltam őt. Megviselte Anya halála. Pedig már évekkel ezelőtt volt. Valamiért magát okolta,pedig nem kellett volna. Nem ő volt a hibás. Anya már nem bírta az életet. Nem Apa miatt.Vagyis talán.... nem tudom. Már nem tudja senki megmondani. Mondjuk senkinek sem könnyű feldolgozni egy öngyilkosság. Én sem értem. De rájöttem ,hogy a hónapokig sírás nem visz sehova. Lillynek nem mondtuk el.Ő úgy tudja ,hogy csak elutazott. Túl sok lett volna ez neki. Nekem is az volt,de megpróbáltam feldolgozni. Egy Anya elvesztése jobban fáj mintha kitépték volna a szívem ,de muszáj megbirkóznom vele. Apa azt mondta minden rendben lesz. Semmi nincs rendben csak ezt senki nem vallja be. A legnagyobb baj ,hogy nem mondhatom el senkinek. Nem beszélhetek róla. Túl fájdalmas lenne. Inkább mások problémáival foglalkozom mint a sajátoméval.
     Ahogy beértem a pszichiátriára mosolygós arcokkal találtam szembe magam. Sokan voltak bent és mindenki csinált valamit. Loise a recepción ügyködött a betegek adataival, Peter pedig épp egy öreg bácsikával beszélgetett. Megmosolyogtatott ez a sok ember. Ahogy mindenki próbál törődni a másikkal. Átcsusszantam az emberek között és megcéloztam a saját szobácskámat.Az egész folyosó zsongott. Egy öreg nénike épp az egyik szobába igyekezett én pedig kinyitottam előtte az ajtót. Kedvesen megköszönte én pedig csak egy mosollyal viszonoztam. Hirtelen olyan jó kedvem lett.
     A szobám az épület egyik eldugottabb részében volt.Nem azt mondom ,hogy nem lehetett megtaálni ,de kellett gyalogolni ,hogy eljussak oda.Ahogy odaértem az ajtómhoz kinyitottam azt. Óvatosan hátranéztem a mögöttem lévő büféhez. Ez valahogy már szokásommá vált. Mindig oda szoktam köszönni Jade-nek aki ott dolgozott.Most is így tettem ,de ő pont nem figyelt. Pár embert szolgált ki egy szendviccsel. Viszont az én tekintetem össze akadt valakiével. Fekete póló volt rajta és zöld szemei épp csak körül néztek mikor meglátott.Megdermedtem . Újra végig söpört rajtam az az érzés. Vettem egy mély levegőt majd a táskámmal a kezemben bementem a szobámba.
      Hideg volt bent. A hétvégén nem voltam bent és ez teljesen üressé és csendessé tette ezt a kis helyet. A táskámat az asztalra dobtam. Odalopództam az ablakomhoz és felhúztam a reluxát. Ilyenkor a nap pont az épület másik részét sütötte, de még így is sokkal világosabb lett.Leültem a székemre és rutinosan kivettem a táskám oldalsó zsebéből a telefonom. Feloldottam a zárat és csak úgy megnéztem ,hogy kik kerestek mostanság. A hétvégén nem igen volt időm megnézni. Apa keresett egy párszor de tudja ,hogy élek és virulok,viszont volt egy szám. Egy ismeretlen szám.Felvontam a szemöldököm. bárki lehetett az,de még tegnap reggel hívott,szóval... nem érdekel. Már biztos megtudta amit akart.
       Ültem egy pár percig csendben amikor már kezdtem hiányolni a zajt. Felkeltem a székemből és a sarokban porosodó magnóhoz mentem. sosem volt bekapcsolva végül is . A betegek a csöndet szeretik. Viszont én már kezdek tőle becsavarodni. A hétvége pedig csak rátett egy lapáttal. Teljesen felpörögtem attól az estétől. Rájöttem ,hogy izgalmas ez a bulizós élet. Ismeretlen helyen ébredni,részeg lenni,táncolni. Egy idő után biztos megunnám ,de ez most felfrissített. Kapcsolgatni próbáltam a rádión amikor valamit eltekertem és halk recsegős zene ütötte meg a fülem. Ismerős volt a zene,szóval biztos ,hogy mostani volt.Aztán megszűnt a recsegés. Zenét kreáltam. Örömömben felkuncogtam majd a fejemet ringatni kezdtem a kicsit gyors zenére. Élveztem. Olyan érzés volt mint szombaton. A zene átjárta a lelkemet.Nagyot szippantottam a levegőbe majd megfordultam.
          Ledermedtem mikor megláttam ,hogy ott áll az ajtóban.A kezemmel a rádió után nyúltam mert kezdett már túl hangos lenni.
-Szia.-mosolygott.Nem tudom mikor jött be ,de feltehetőleg a zene közben. Égett az arcom. A zene nem akart kikapcsolni így kicsit zavarodottan fordultam vissza Harryhez.-Nem.. nem zavar.-mondta közömbösen. Bólintottam egyet...de mégis rápróbáltam ,hogy tudok-e legalább halkítani rajta ha már kikapcsolni nem tudtam.
-Szia.Hogy vagy?-kérdeztem mintha az előbb nem hoztam volna szégyenbe magam.
-Jöttem ,hogy turkálj a fejemben.-nevetett.Felsóhajtottam mikor ő közelebb lépett és észre vettem ,hogy milyen magas. Még most sem tudtam ,hogy mért kellek neki. Mért kell a fejében "matatnom"
-Akkor ülj le.-parancsoltam. Ő felvontam a szemöldökét és kuncogott egyet. Nem gondoltam ,hogy valami vicceset mondtam volna ,de én is elmosolyodtam.-Na jó.-csaptam össze a kezem.-Most már rákérdezek.Miért kell neked pszichiáter? Mi a baj?-Kicsit meglepődött a kérdésemen. Mintha nem kéne erre a kérdésre válaszolnia. Pedig kéne. Múltkor is eltereltük a témát erről,de nem mehet ez így az idők végezetéig,de úgy tűnt most sem járok sikerrel. Harry csak meredt a cipőjére mint mindig. Az a búskomor fej amit ilyenkor vágott elszomorított.-Hagyjuk inkább.-mondtam halkan mire ő rám nézett és elnevette magát.
-Vicces vagy amikor részeg vagy.-kikerekedtek a szemeim. Annyira tudtam. Harry egyenesen a gondolataimban kutakodott. zöld szemeivel kínozott.Várta ,hogy válaszoljak valamit.
-Igen.-túrtam a hajamba.-hallottam róla.-a kezembe temettem az arcomat ezzel is próbáltam leplezni ,hogy ezzel mennyire zavarba hoz. Máskor még sosem voltam ennyire részeg. És ,hogy pont Harrynek kellett arra járnia.
-Azt hittük elájultál.-megrázta a haját majd előrehajolt és a könyökét megtámasztotta a térdén.
-Még élek.-neki dőltem az asztalomnak. A rádióból kiszűrődő kis zene bejárta az egész szobát.Úgy gondoltam ez talán lehetne egy téma ha már arról nem akar beszélni amiért igazából jött.- ÉS te ,hogy-hogy ott voltál?
-Ohh.-mosolygott.-Kelly hívott,hogy menjek.-miután kimondta a Kelly szót újra komor lett az arca.
-Hallottam ,hogy veszekedtetek.-nevettem halványan.
-Jah...
      Újra csönd lett. Már biztos voltam ,hogy valamiért a barátnőjéről rossz emlékei vannak vagy .. ilyesmi.
-Harry.-felszólítottam . Meglepődötten rám nézett.Elmosolyodtam. Próbáltam a legkedvesebb formámat hozni. Leültem mellé amitől ő még jobban meglepődött.-Mi a kedvenc sorozatod?-felvonta a szemöldökét és halványan kuncogott.
-Öhh...nem tudom.
-És milyen filmeket szoktál nézni?
-Hmm..horror vagy vígjáték. Épp amilyen kedvem van.
-Kelly is szereti őket?
-Nem igazán.-mondta gúnyosan és az asztalomat kezdte el nézni. Már nem zavarta ,hogy ennyire közel ülök hozzá.
-Tudod...van egy srác aki tetszik.-kezdtem a regélésbe.-de ma épp ma mondjuk úgy faképnél hagyott.- Harry összehúzta a szemöldökét.Még mindig nem nézett rám.-Pedig úgy döntöttem ma elmondom neki ,hogy mit érzek.-igaz ,hogy csak kihasználtam a helyzetet ,hogy ezt el tudjam mesélni neki ,de akkor is Jake-re gondoltam. Tényleg rosszul esett ,hogy reggel úgy bánt velem.- és ő elhagyott.-próbáltam kivenni Harry reakcióját. Láthatólag megérintette ,mert csak dühösen ökölbe szorította a kezét.-Te is éreztél már így?Volt már ,hogy faképnél hagyott Kelly amikor neked szüksége volt rád?- Harry nagyot sóhajtott. Megtörölte az arcát majd megemberelte magát.
-Sokszor álmodtam már Kellyről....hogy bántom....vagy meg is ölöm.-a szemeim kikerekedtek és zihálni kezdtem. Tudom ,hogy meg kellett volna értenem de csak ijedten figyeltem a teljesen dühös srácot.

3.fejezet Magyarázd meg.

     Hirtelen akartam felülni,de mintha csak valaki fejbe vágott volna, a fejfájás miatt visszaestem. A plafon barna színe idegesítette alig nyitott szemem. Mért barna? A normális bordónak kéne lennie.Na jó. Újra megpróbálkozok. Megtámasztottam magamat hátul és lassan felültem. A tarka színű takaró csak még jobban megbizonyosított arról ,hogy ez nem a saját szobám. Körbe néztem az igencsak nagy szobában. Az ablakon kitekintve egy nagy kertet láttam ami szintén még látatlan volt eddig számomra.
       A lábaimat lelógattam az ágyról. Egyre jobban rettegtem mikor megláttam ,hogy egy férfi póló van rajtam egy hatalmas 9-essel az elején. Rendezetlen volt a szoba. Az asztalon a papírok halmozva voltak. A szekrényből ki voltak dobálva a cuccok és csak a fele lett visszarakva.Óvatosan tettem le a lábamat a padlóra ami reccsent egyet. A fejem egy hatalmasat ütött.A másnaposság nem tesz jót főleg úgy ,hogy még ideges is vagyok.Összehúztam magamon az ismeretlen illatú ruhát és felálltam. Kicsit tétován ,de elindultam a szoba egyetlen kijáratához .Kinyitottam az ajtót és csak egy folyosóra jutottam.Sötét volt ,pedig már reggel lehetett.A folyosó végén csak egy lépcső vezetett lefelé . Megembereltem magam és elindultam a ropogós fákon lefelé.Mikor leértem valami nappali féleségbe érkezhettem,de még mindig nem tudtam ,hova is menjek. Lassú halk léptekkel lépkedtem előre és próbáltam egy másik szobába kukucskálni.
      Megrettentem mikor egy krákogósféle hangot hallottam az egyik szobából.
-Menj ki!
-Majd szellőztetek.Nyugi már!-megismertem a marakodó testvérpár hangját. Lehunytam a szemem és egy hatalmasat sóhajtottam. A lábaim most már mertek jobban is haladni. Próbáltam a hang helyét megtalálni. Mikor beértem egy konyha féleségbe két szem is rám tapadt.-Bianca.-mosolygott a barátnőm fáradt arccal. Hangosan felsóhajtottam majd leültem Olive mellé.
-Hogy kerülök ide?-kérdeztem félénken. Az arcomból egy tincset a fülem mögé tűrtem és az asztalt kezdtem bámulni. Jake felnyögött és a cigivel a kezében kiment valami terasz féleségre.- és neki mi baja?-mondtam már egy kicsit jobb kedvvel.
-Hát ... jó kis buli volt tegnap este.-nevetett a barátnőm és eldőlt az asztalon.
       Miután kicsit észhez tértünk mind a ketten a barátnőm mesélni kezdett.
-Elájultál.Tudod hogy megijedtem?-mondta meglepődött arccal.
-Gondolom.-mondtam kicsit szégyenlősen.
-De valami srác rád talált.
-Milyen srác?-a szemeim kikerekedtek. Erre a pillanatra még emlékszek. Valaki megszólított ,hogy jól vagyok-e de már nem tudnék visszaemlékezni hogy ki volt az.
-Tudnom kéne?-Olive csak felállt és a pulthoz ment ,hogy öntsön magának narancslevet és ,hogy levegyen a polcról egy dobozból gyógyszert nekem. Mikor újra leült mellém nekem adta a poharát és a narancslével lenyeltem a kis fejfájás csillapítót.
-És hogy kerültem ide?-néztem körbe a konyhának nevezet hatalmas szobában.
-A srác segített hazahozni.-mosolygott a barátnőm.-Mondjuk nem volt könnyű ,mert a barátnője meg tisztára féltékeny lett.-nevetett .- és ott mindenki előtt elkezdett ordibálni velünk,de aztán leráztuk és hazahozott minket a kocsijával.-elégedett mosoly volt az arcán a barátnőmnek. Most már mindent értettem . Mondjuk kicsit zavar ,hogy Olive ilyen könnyen beleegyezett egy idegen segítségébe. akár el is rabolhatott volna minket. Megnyugodva néztem a poharamra.
-És mit keres rajtam ez a ruha?-mutattam a hanyagul álló és eléggé nagy fehér pólóra.
-Ja igen.-nevetett Olive és még kicsit bele is pirult.- Hát ... ez az én művem.-az asztalra dőlve nevetett és fogta a hasát.
-Ez mit jelent?-már nekem is nevetésre görbült a szám.
-Azért én is ittam egy keveset.-hmm. szóval azért vagyok férfi pólóba mert Olive részeg volt .. és rám adta? Hát ő akkor még így részegen is kedves.
          Ültem még egy kicsit ott majd úgy döntöttem ,hogy ki megyek Jake-hez. A nagy üvegajtót eltoltam és kiléptem a kertbe amit nem rég láttam mint kiderült Jake szobájából.
-Szia.-mosolyogtam és leültem a kis padra az asztalhoz. Ő csak állt a verandán és egy napszemüveggel nézett szembe a rikító nappal. A kezében parázsló cigi egy hosszú füst csíkot hagyott a levegőben.Szívott egyet belőle majd végre megszólalt.
-' Reggelt!-leült velem szembe az asztalhoz.Az arca nem volt olyan mosolygós mint máskor amikor beszéltünk. Épp elnyomta a cigijét és már rakta volna vissza a dzsekijébe mikor rákérdeztem.
-Kaphatok egyet?
-Már mindjárt elfogy.-mondta közömbösen és nyugodtan visszarakta a dobozkáját. Egyértelmű jelzés volt ,hogy nem akar közösködni ,pedig máskor mindig együtt cigiztünk.Csöndben bólintottam egyet és az asztalra néztem. Egy pici bogár mászott rajta. Elég gyors volt és épp Jake telefonja felé tartott.Amikor az megcsörrent.Picit megrettentem és akaratlanul is megnéztem a kijelzőn lévő nevet.Barbara. Kicsit furán néztem rá majd rákérdeztem
-Ki az a Barbara?- Jake a kezébe vette a fekete Iphone-t és megnézte a nevet.Még mindig csörgött ,de csak lazán visszarakta az asztalra a telefont.
-Tegnap találkoztam vele. Jó csaj.-mondta és látszott rajta ,hogy úgy is gondolja még akkor is ha ezt próbálta egy fej elfordítással leplezni. Tetszett neki a csaj és ez idegessé tett engem.
-Mikor találkoztatok,hisz velünk táncoltál.-mondtam furán.
-Hát igen...-mondta komolyabb arccal.-Mondjuk Jake-nek is szólhattatok volna ,hogy hazajöttök.-a gúny az arcán szinte pofán csapott. Felállt.-Na ...szabad már a szobám.-elindult az ajtó felé addig várta a válaszom.
-Persze.-mondtam halkan és ő bement.
 
*Később*

       A zárba raktam a kulcsot majd elfordítottam. Már ment le a nap és szerettem volna már pihenni egyet. Kinyitottam az ajtót és beléptem a sokkal hűvösebb házba.
-Bia?-kérdezte egy vékony hang.
-Megjöttem.-mondtam hangosan és ledobtam a kulcsomat a kosárkába ahol tartottuk a fontosabb cuccokat. Egy pillanat alatt Apával találtam szembe magam. Egy hatalmas puszit nyomtam az arcára és megöleltük egymást.
-Jól érezted magad?-kérdezte brummogós hangján.
-Igen.-mosolyogtam.-Jó volt.-Megsimította a nyakamat majd elment a konyhába. Fáradtan dőltem le a nappaliba a húgom mellé. Épp valami krimit nézett . Teljesen olyan mint én. Megborzoltam a haját majd felpattantam és elindultam felfelé a szobámba.
        Nem gondoltam ,hogy elfogok tudni aludni. Csak reménykedtem benne. Hogy nem jut eszembe az az arc ami egész nap kínzott. Nem mertem bevallani Olive-nak.  Nem mertem rákérdezni ,mert még hülyének nézett volna. De ha kívülről láttam volna magam lerítt volna rólam ,hogy már képben vagyok a tegnap estével. Én.. én száz százalékig biztos vagyok benne ,hogy tegnap Harry vállán feküdtem majd berakott egy kocsiba. Ez valahogy megragadt a fejemben. Még az illata is . Az arca ....ahogy elmosolyodik mikor rám néz...

2.Homály

     Sokan azt mondják ,hogy nem csodálják ,hogy ő barátnőm.Pedig igazából nem is hasonlítunk. A hajunk is más és a stílusunk is. Egyedül talán csak a magasságunk ami megegyezik.Ő bulizós és hangoskodó míg én inkább komoly vagyok és csendes. Ez persze nem azt jelenti ,hogy nem tudom felemelni a hangom. Mikor a barátnőm azt mondta ,hogy menjünk a rövidebb úton mind a hármunk lekanyarodott a földes útra.Én és Olive mentünk elől Jake pedig mögöttünk kullogott ami feltűnően gyanús volt.
     Apa biztos nem engedett volna el bulizni ha nem mondom ,hogy Jake is jön. Szeretek Jake-kel lenni. Vicces amikor a húgával veszekszik. Szinte már családtagok voltak mind a ketten. Bár Jake 22 volt mégis jól megértettük egymást ,sőt talán még jobban is mint ő Olive-ot. Tudtam vele komoly dolgokról is beszélni nem csak olyan hülyeségekről mint amiket a barátnőmmel szoktam beszélni
-Bia...-mondta halkan Olive.Felé fordultam. A léptek mögöttünk felgyorsulni hallatszódtak.- Szeretnélek bemutatni valakinek.-a szeme sarkából figyelte a reakciómat. Csak vállat vontam. Nem kifejezetten vágytam egy pasira. Jól meg voltam én magamban is. Míg Olive már túl volt 5 fiún én még mindig "szerelemszűz" voltam. Egyetlen igazi kapcsolatom sem volt még,de engem nem zavart.
-Ki az? Ismerem?-hajolt oda közénk a bátyja. Egy kicsit kuncogtam.
      Nos... Én és Jake. Fura dolog. Elvileg barátok vagyunk ,de néha vannak olyan pillanatok amik arra utalnak mintha barát,barátnő lennénk. Például ha sétálunk valahol és megfogja a kezem. Ha meg rákérdezek akkor mindig csak ennyi a válasz " Hadd legyenek féltékenyek". Ebből nem tudok mire következtetni. De pszichológus vagyok és látom rajta ,hogy ő se mindig ÚGY néz rám. Egy óvatos pillantás , egy pirosló arc mindent elárul ,de nem vallottunk egymásnak semmit. Jobb így ha nem mondunk semmit.
      -Nem nem ismered.-mondta kacér hangon a barátnőm. Egy sunyi pillantást vetettek egymásra. Elfordítottam a fejemet a homokos út felé és hallottam valami kis sugdolózást ,de nem érdekelt. Nyugodtan megbeszélhetik. Már egy ideje csöndben sétáltunk mikor rátértünk a folyós partjára. Már kezdett besötétedni és megláttuk jó pár méterrel arrébb a tűzet ami piros lángokkal lobogott.
-És .. hogy hívják?-mosolyogva kérdeztem és a barátaim felé fordultam. Olive kuncogott egyet ,de nem mondott semmit ...csak haladtunk tovább.
       -Maradjatok itt.Azonnal hozom.-az arcára kacér vigyor ült ki mikor odaértünk a tűz mellé. Aztán el is viharzott.Jake-kel egymásra néztünk. Ő a mellényének belső részébe nyúlt.
-Csatlakozol?-kérdezte egy mosollyal az arcán amikor kivette onnan a doboz Dunhill cigit. Biccentettem egyet és kicsivel arrébb leültünk ,hogy a táncoló tömeg ne taposson össze minket. Odanyújtott nekem egy szálat és meggyújtotta az ezüstösen csillogó öngyújtójával.
        Sokszor elhatároztam ,hogy leszokok.De valahogy nem megy. Én ebbe menekülök mások problémái elől. Nekem kell segítenem mindenkin,viszont rajtam senki sem segít és csak gyülemlik bennem. Én ezzel vezetem le a feszültséget ami bennem gyülemlik.
       Ahogy ott épp füstölögtünk az emberek jöttek mentek előttünk ,de én csak egy embert szúrtam ki. Magas volt és a kezeit a farmerének zsebében hordta. Sapka volt rajta és egy hosszú fehér trikó. Olyan ismerősnek tűnt ahogy elsétált előttünk. Egy kis fehér füstöt szuszogtam ki magamból s közben a szememmel követtem az alakot. Biztos voltam benne ,hogy ismerem,de az arcát pont nem láttam még . Egy lány felsikított és szó szerint a nyakába ugrott ,hogy megcsókolja. A srác kicsit megijedt a lánytól ,de visszacsókolt.A lány erősen szorította.Vékony volt és elég kevés ruha volt rajta.Épp csak annyi amennyi takarta azt amit kellett. Ahogy eltávolodtak egymástól pont úgy álltak be ,hogy lássam a fiú arcát. A tűz megvilágította a kis gödröcskéket az arcán. A fejemben keresgélni kezdtem a képhez illő nevet.És megtaláltam.... Harry Styles.
-Na,mi a véleményed róla?-hirtelen kaptam el a fejem a srácról és Jake felé fordultam kicsit zavartan.
-Tessék?-mire ő a mutató ujjával a közelgő Olivékra bökött.
         Felálltam csak ,hogy ne legyek bunkó. Olive arca gondterhelt volt,mintha ő sem erre számított volna.Mikor odaértek hozzánk a barátnőm beletúrt vöröses hajába ami most még jobban csillogott a tűztől.
-Bianca...ő itt Jeremy. Sajnos Kewin nem jött el így ...-mondta kicsit szégyenkezve.
-Hello. Bianca Lerman.-egyből kezet nyújtottam ,hogy ne legyek bunkó. A srác nagyon megijedt ,hogy mit akarok. A tenyerünk épp ,hogy összeért megéreztem ,hogy mennyire ideges. Remegett és izzadt a tenyere. Ráadásul amikor felnéztem az arcára még csak rám sem pillantott. Szeretem ha egy fiú magabiztos ,így rájöttem ,hogy ennek a srácnak esélye sincs. A haja úgy volt felállítva mint egy rocker haja csak hát kicsit már lelapult. A homlokát pattanások árasztották el ami nem is lett volna olyan nagy gond. De megtörölte az izzadt homlokát aztán újra kezet akart rázni ok nélkül. Ekkor éreztem ,hogy nekem ennyi elég. Jake még mindig a földön ült és nézte az eseményeket. Meg akartam szabadulni. Két választásom lehetett. Vagy megmondom a srácnak a kegyetlen igazságot vagy elsunnyogok. A másodikat választottam.
-Bocsi srácok,de telefonálnom kell egyet. Sarkon fordultam. Siker.
        Persze nem akartam telefonálni egyszerűen csak bulizni akartam. Szombat van szinte az egyetlen nap amikor nem bent rostokolok a munkahelyemen.Szórakozni akartam. Be tolakodtam a táncoló emberekhez és elvegyültem. A csípőmet a zene ritmusára kezdtem ringatni.Jól éreztem magam. Most az egyszer nem érdekelt más ügyes-bajos dolga. Most az egyszer magammal foglalkoztam. Szabadon táncoltam egészen addig amíg valaki meg nem ragadta a csuklómat. Először kicsit megijedtem ,de mikor megláttam ,hogy ki is a zaklatom megnyugodva nevettem fel. Megfogtam Jake mind a két kezét és magamhoz húztam. Ez is egy olyan pillanat volt amikor nem tudtam ,hogy mit is érzek. A fekete hajú srác olyan közel volt hozzám és egyfolytában csak nézett miközben táncoltunk.A kezei egyszer a derekamra tévedtek és próbálta kideríteni mi a reakcióm. Csak kuncogtam magamban és próbáltam előhozni a legcsábítóbb formám. Az volt a legvészesebb pillanat mikor ő mögöttem állt és simulva táncoltunk.Egyszer csak megfordultm és csak pár centi választott el minket. A szívem hevesen dobogni kezdett. Egészen addig amíg meg nem láttam majdnem mellettünk Olive-ot. Keresett minket. Szerencsére nem vett észre minket így ellöktem magamtól Jake-et . Nem értette mi bajom van . Addig amíg meg nem látta ő is a vöröses barna hajú lányt. Megfogta az ő csuklóját is mint az enyémet előbb és odarántotta hozzánk. Olive arca csupa mosoly volt.
-Sajnálom.-súgta a fülembe.Gondolom Jeremyre gondolt. De .. nem érdekelt ezért csak megráztam a fejem.
          Tánc közbe egy jó pár italt is lehúztunk a torkunkon amik persze nem alkohol mentesek voltak. Szerintem én ihattam a legtöbbet mert a többieken még csak meg sem látszódott.Egyszer csak mikor már a nagyon sokadik zenére táncoltunk éreztem ,hogy nekem ennyi elég volt. Jeleztem Olive-nak ,hogy én egy kicsit leülök a partra. A forróság ami a testemet árasztotta el már kezdett túl sok lenni. Nevetgélve túrakodtam ki a tömegből ( mert részeges állapotomban minden vicces volt) majd mikor kiértem elindultam a part felé. Vagyis csak akartam mert ahogy elindultam a lábaim már nem bírtak el és össze estem
-Baszki!Jól vagy?

1.fejezet Friday

         A kezemben lévő kék toll egyre jobban felmelegedett. Már vagy egy fél órája szorítottam folyamatosan. Lora története engem is megérintett. A kezeit ő is tördelte. A lábait félénken lóbálta lefelé az ágyról.Fekete csuka volt rajta . Pulcsija egy számmal nagyobb volt nála. A gördeszkáját a falnak támasztotta,mint mindig amikor jött. Zihálva nyögte ki az utolsó mondatát is. Egy kis ideig csöndben ültünk. Annyira sajnáltam őt. Úgy gondolta ,hogy senki nem szereti.Senki nem érti meg.
-Megoldjuk.-mondtam halkan. Ő sóhajtott egyet majd felállt.
-Köszönöm.-lehunyta a szemeit .Lassú ám nagy léptekkel odasétált az ajtóhoz. Kissé megremegett a lába mikor lehajolt a gördeszkáért. Még utoljára visszanézett rám. Barna szemei csillogtak a könnyektől.
-Minden rendben lesz.
        Sajnáltam ezt a lányt.Nem érdemelte meg ezt a sorsot. Talán két hónapja jár hozzám ,de még mindig van olyan ember aki zaklatja amiatt ami. Egyszerűen csak egy félénk lány. Lora mint sokan mások csak velem mer beszélni. Talán azért mert fiatal vagyok és én megérthetem a sorsát.Nem tudom ,de minden esetre örülök neki ,hogy bíznak bennem az emberek és elfogadják azokat a tanácsokat amiket adok.
         Fáradtan dőltem az asztalra. Engem is megviselt Lora sztorija. Pislogtam párat a falon ékeskedő madaramra. Éppen elszállni készül a keretéből,de sosem fog eltűnni. Mindig ott lesz a falamon a megfestett szárnyaival és azzal az egy kis szépség hibával a csőrén,ami csak még érdekesebbé teszi a képet. Elfordítottam a fejem. Az asztalon lévő bögre tea játékát néztem. A gőz ami felfelé szállt belőle olyan kecsesen és szabadon kavargott a levegőbe. Egyszer megpróbáltam megakadályozni ,hogy fellebbenjen ,de az  elszabadult az ujjaim között.
-Unatkozol?-Olive olyan halkan nyitott be ,hogy észre sem vettem. Könnyed léptekkel sétált át a szobán és leült mellém egy székre.
-Mi újság?-mosolyogtam bágyadtan.
-Semmi különös.-mosolygott ajkain vérvörös rúzzsal.-Csak gondoltam meglátogatom a legjobb barátnőmet.Biccentettem egyet mire ő megfogta a vállamat.-Minden oké?
-Igen.-normálisan felültem a székben. Arcomra egy halvány mosolyt erőltettem . Csíkos pulcsim ujját pedig csak még jobban lehúztam.
-Arra gondoltam..-mondta halkan és a cipőjén lévő kis masnicskát kezdte birizgálni-Ja lenne időd a hétvégén.Akkor elmehetnénk valahova.-mosolygott újra.
-Mindenképp.-hatalmas vigyor kerekedett az arcomra. Már rég ki kellett volna mozdulnom a minden napos életből.Ő elnevette magát. Vöröses barna haját a vállára eresztette majd felállt.
-Ügyes legyél!
-Az vagyok.-adtunk egymásnak két puszit és ő elindult az ajtó felé.
          Épp amikor már a kilincsen volt a keze ,kopogtatni kezdtek. Olive kicsit megijedt ,de kinyitotta az ajtót.A kinti alak magas lehetett hisz a barátnőmnek úgy ellett felnézni rá.Mondjuk ebben közre játszhatott ,hogy mind a ketten csak 162 centisek vagyunk.
-Biancához?-kérdezte kedvesen Olive.
-Öhm.-megköszörülte a torkát.-Igen.-barátnőm csak még jobban kitárta az ajtót. Még visszafordult ,hogy intsen egyet és elviharzott a magas fiú mellet.
           A fiú félénken lépett be a szobába. Ha tippelni lehetett volna azt mondtam volna ,hogy azért jött mert szorongásos.Becsukta maga mögött az ajtót és felém fordult. Kicsit meglepődött volt az arca.
-Szia.-nyújtottam egyből kezet.-Bianca Lerman.
-Harry Styles.-félénken megrázta a kezem majd végig nézett rajtam.-Nem vagy te egy kicsit fiatal pszichológusnak?-nevetett az előző hangerejénél erősebben.
-19 vagyok.-nevettem halványan. Meglepődve mosolygott. Igen.. senki se néz ennyinek. A fiú körül nézett egy kicsit a szobában majd mutattam neki ,hogy üljön le.-Szóval...mért jöttél?-mosolyom még mindig nem olvadt le az arcomról. Óvatosan neki dőltem az asztalomnak és csak figyeltem. Harold megigazította a fején lévő türkiz sapkát és rám nézett. Az arcán elégedett mosoly terült végig.Kicsit hunyorított. Talán mert háttal álltam az ablaknak és majd' kisütötte a szemét a lemenő nap.A ruhája kicsit szedett-vedett volt ,de illet hozzá.
-Beleőrülök a párkapcsolatomba.-felvontam a szemöldökömet. Komolyan ezért jött? Mondjuk. Mit is lehetett volna várni egy jóképű fiatal sráctól. Miközben a földet bámulta észre vettem ,hogy milyen telt ajkai vannak. Tudom ,hogy őrültség őt bámulni ,de akkor is. Szeretem megnézni az embereket.Ezzel valahogy jobban megértem őket.
-Ezt eltudnád magyarázni bővebben is?-kérdeztem és diplomatikusan összekulcsoltam magam előtt az ujjaimat.
             -Nagyjából egy hónapja lehetünk együtt.-a plafonra nézett. Gondolom számolta ,hogy biztos jót mondott-e.-Mindegy.-mondta hanyagul.-Lényeg ,hogy nagyon ragaszkodik. Nem hagy nekem teret és egyfolytában tudni akarja hol mit csinálok.-felsóhajtottam. A srác annyira beleélte magát a regélésbe de muszáj volt közbe vágnom.Tudom ,hogy ez nem helyes dolog ,de muszáj volt
-Figyelj...Szerintem inkább egy párkapcsolati tanácsadóhoz kéne elmennetek.- Harry felvonta az egyik szemöldökét. Mintha csak tudnom kéne ,hogy mire gondol.
-Nekem itt a helyem.-mondta kicsit komoran miután rájött ,hogy nem értem miről beszél.
-Mért?-ki akartam volna húzni belőle a szavakat ,de nem ment. Ő csak bámulta a fekete cipőjének orrát és hallgatott.
                 Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor úgy döntöttem most már teszek a hallgatagsága ellen.
-Mesélj a barátnődről.-mosolyogtam mintha már régi barátok lennénk. A srác arca egy kis mosolyra tárult. Az arcán megjelent két kis gödröcske ami csak kínozta a lelkemet. Valami olyat éreztem amit még nem sokszor eddigi életem során.
-Szőke hajú,kék szemű.Napbarnított bőre van amivel szeret büszkélkedni.-nevette el magát.-Kellynek hívják.-újra megkomolyodott.-Ő is 19 éves.Szeret mindenbe benne lenni és mindenről tudni.Egy igazi bombázó.-felvontam a szemöldököm. Talán mégis rossz ötlet volt erről faggatni. A szívem gyorsabban kezdett verni. Valahogy amikor Harryre néztem éreztem valamit.Amit nem tudtam volna megnevezni.
               Szerencsémre kopogtatni kezdtek az ajtón és meg sem várva a választ már nyitották is.Mind a ketten a kis fekete hajú lányra néztünk.
-Lilly?-nyögtem ki.
-Szia.....sztok.-mondta mikor meglátta az ágyamon ülő fiút.Egyből megrökönyödött.
-Mondtam ,hogy mindjárt megyek haza.-a sapkás srác rám nézett amitől csak még jobban kínos volt a pillanat.
-Két órája várok arra a mindjártra.-Lilly okos lány. Tudja ,hogyha valaki nem szakít félbe akkor egész nap dolgoznék.Könyörgő szemekkel rám nézett. Az órámra pillantottam.20:05.Beletúrtam a hajamba
-Lilly,csak pár perc,oké?-a húgom vállat vont majd kiment . Behunytam a szemem,fáradtan hátradöntöttem a fejem.-Nagyon ciki lenne ha ezt a beszélgetést félbe kéne szakítani?A húgom már nem bír magával.-mondtam nyűgösen.
-Persze.-felállt és végig simította a kezeit a farmerján.-Nekem is van húgom.Tudom milyen.-mosolygott.
-Hogy hívják?
-Carly.-mosolygott.
                  Ahogy ott álltunk az ajtónál és épp vettem fel a kabátomat a székről eszembe jutott valami.
-Hé!Várj.-mondtam mielőtt még az ajtóhoz lépett volna.-Itt a telefonszámom. Bejöhetsz bármikor.Csak hétköznap legyen.-mosolyogtam és átnyújtottam a kis névjegykártyát.A fiú kuncogott egy kicsit miközben megvizsgálta a számokat.
-Még ilyen könnyen sem szereztem meg egy lány telefonszámát.

Bevezetés

    Mi történik amikor egy lánynak túl hamar kell felnőnie? Amikor olyan munkát vállal amit már nem bír el? Amikor az érzései megnehezítik a mindennapi életét?
    Bianca Lerman egy sima átlagos lánynak tűnik. De nem az. Pszichológus.Túl hamar kellett felnőnie. Édesanyja még kiskorában meghalt így neki kellett nevelnie magát ,a húgát és az apját is. Édesapja nem tudja őket eltartani az autószerelői állásából így Biancának muszáj volt munkába állnia. Fiatal kora ellenére sok ember jár hozzá különb féle kis pitiáner ügyekkel. Addig amíg be nem toppant az életébe egy különös történettel egy fiú. Olyat tud meg amit legszívesebben az egész világnak szét kürtölne,legalábbis legjobb barátnőjének, Olive-nak.  De nem mondhatja. Tartja a titok tartást.De nem tudta ,hogy egy ilyen ügyből egy ekkora probléma lehet. Hogy már nem fog tudni normálisan beszélni a szeretteivel,de a legnagyobb baj... olyan emberbe szeret bele akibe nem kéne.