28.rész Apa?!

    Carly megrángatta Harry fehér pólójának végét amit gyorsan felvett miután elmondta neki a szándékomat.A fiú nem mozdult.Már egy ideje így voltunk.Jó néhány perccel elmúlt már hat óra.Attól aggódtam ,hogy valaki kinyitja az ajtót előttünk és Harry nem fog megszólalni.Nem akartam ,hogy rosszul érezze magát.Egyszerűen csak szerettem volna pontot tenni a végére.Az órámra pillantottam.Újabb perc telt el.
-Carlyt akkor is be kell adnunk.-mondtam biztatásképp.Ha nem is akar maradni akkor is .A húgát nem hagyhatjuk egyedül.Ő csak lehajtotta a fejét.Látszott rajta ,hogy nagyon nem akarja ezt a találkozást.Kezemet amit eddig magam mellett tartottam lassan az ő kezéhez simítottam és összekulcsoltam az ujjainkat.Ez mintha egy kisebb löketet adott volna neki .Felemelte a fejét és a vajszínű ajtóra nézett.Szemeivel végig futott a csomó néven és végül a Styles néven állapodott meg.Sóhajtott egyet és az ujját oda emelte.Meg akarta nyomni.Csak egyszerűen nem volt hozzá bátorsága.Nem tudom mi történhetett a múltban ,de valamiért nem akart a családjával találkozni.Valami meggátolta ebben
     Egy pillanatra megszorítottam a kezét amitől a erősen összeszorította a szemét és kicsit  bedőlt ,hogy megnyomja a gombot.Már épp hozzáért az ujjhegye a gombhoz amikor az ajtó kinyílt.A lány nagy mosollyal az arcán lépett ki az ajtón majd meglepetten vett észre minket.
-Harry..?-nézett döbbenten.
-Szia.-mondta halványan a mellettem álló fiú.Kezemet elengedte és a hajába túrt.-Visszahoztam Carlyt.-mondta szégyenlősen.
-Remek.-mosolygott Gemma.Szemével végig futott a még épségben lévő kis lányon majd elégedetten biccentett egyet felénk.-Nem volt semmi bökkenő?-kérdezte és lehajolt a húgukhoz .
-Minden rendben ment.-zsebre tette a kezét és ő is végig nézte ahogy a testvérpár megöleli egymást.Rossz volt így látni Harryt.Olyan elveszett volt a tekintete.Mikor a fekete hajú lány újra felegyenesedett kicsit megkomolyodva nézett végig rajtunk.
-Szeretnétek..?-kérdezte kicsit megilletődve és az ajtó felé mutatott.A fiú kicsit megrettenve bámult a nagy ajtóra.Valami segítség nyújtás szerűségként megfogtam a kezem és rá mosolyogtam habár ő nem látta. Még pislogott egy párat és egy szégyenlős mosoly kíséretében megszólalt.
-Nem köszi.
     Ledermedve álltam. Nem ezt beszéltük meg.Oldalba böktem ,de ő nem változtatott a nézőpontján. Gemma még nézett ránk egy ideig aztán megszánt minket.
-De..tényleg bejöhettek ám.Nem haragszunk meg.-mosolygott kedvesen.
-Még Bia-t is haza kell kísérnem.-mondta kicsit megrettenve Harry. Kereste a szavakat.Ki akart mászni ebből a helyzetből.Lesütöttem a szemem. Nem bízik bennem. Nem fog beszélni velük.A vállára hajtottam a fejem és a cipőmet kezdtem nézni.
-Hát rendben.-mondta Gemma halkan és magához húzta a kis lányt.-Akkor köszi ,hogy vigyáztál ma rá.-mosolygott halványan és kezét a kilincsre tette. Harry lassan biccentett egyet és lehajtotta a fejét.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam Gemmára mikor már tudtam ez az ügy reménytelen.
-Nektek is.-mosolygott RÁM.Testvérét pedig figyelmen kívül hagyta.Tettem egy lépést hátrafelé mikor az ajtó hirtelen kinyílt.Nem ijedtem meg csak furcsa volt ,hogy nem Gemma volt. Valaki kijött ,de én annyira megdöbbentem ,hogy nem is tudtam ki az.
-Apa?-rökönyödött meg Harry.
     A szememet gyorsan kapkodtam az egyik irányból a másikba.Néztem a két férfit akik hevesen pislogtak egymásra. Az öregebbik egy rosszalló pillantást vetett felém majd újra Harryt kezdte nézni.Én egyenlőre nem tudtam mit szólni.Én csak azt akartam ,hogy beszéljen a nővérével.Már ebbe sem akart belemenni.Nem hogy abba ,hogy még az Apjával is találkozzon.
-Harry ,fiam.-mondta unottan az Apa.A fiú még mindig megszeppenve állt.Kezével kapálózni kezdett.Egy ideig figyeltem a már kissé röhejes mozgását ...amikor rájöttem ,hogy az én kezemet keresi.Gyorsan előre léptem és megfogtam hatalmas kezét.Ő erősen szorított,ami már kezdett egy kicsit fájni de úgy gondoltam elviselem.-Gyertek be.-mondta hirtelen kedvességgel az Apa.
-Mi már épp indultunk volna.-mondta Harry felém mutatva.Ekkor azok a sötét öreg szemek rám tévedtek.Fürkésző tekintettel végig futott rajtam majd egy kis undorral fordult vissza a fiához.
-Ugyan gyertek be!-mondta erőteljesen és nem épp kedvesen.Elkapta a göndör hajú fiú srác karját és beráncigálta az ajtón belülre. Én ijedtem néztem utána.Nem tudtam mit tegyek.A fekete hajú lányra néztem aki még mindig kint állt velem karján Carlyval. Félénken pillantottam rájuk.
-Gyere be te is.-mosolygott szerényen és másik karjával az ajtó felé mutatott.Nem fenyegetően.Inkább olyan feltételesen.Nem volt biztos benne ,hogy be akarok-e jönni.Nyeltem egyet.
-Köszönöm.
     Ahogy bementünk az ajtón belülre egy lépcsőházba érkeztünk.A falak már kopottak voltak és nem volt valami jó illat. Gemma nem nézett rám inkább gyorsan kocogott fel a lépcsőn.Gondolom szégyellte így inkább a házról nem is mondott semmit.
-Gyere.-mondta halkan.Akkor döbbentem rá ,hogy nekem is mozdulnom kéne.Felléptem az első lépcsőfokra ami egy halk koppanással jelezte a többieknek a lépcsőházban ,hogy valaki elindult lentről.Félénken kocogtam Gemma után.Amikor az első vagy második lépcsőfordulóban megláttam Harryt. A szívem egy erőset dobbant mikor megláttam azt a feszült arckifejezést az arcán. A falnak támaszkodott.Az apja pedig csak beszélt neki de én csak a fiúra figyeltem. Én rángattam bele ebbe. Én akartam ,hogy bejöjjön.Lelkiismeret furdalásom volt. Mért kellett nekem ennyire erőszakosnak lennem.
     Egy ideje ott állhattam már mert Harry Apja felvont szemöldökkel méregetett.Ekkor kicsit megszeppenve hátráltam egy lépést ,de persze tudtam ,hogy ott már a lépcső van így ép ,hogy csak nem estem le.
-Bianca.-ugrott oda egyből Harry. Nem is esett semmi bajom ,de ő már egyből ott termett mellettem és a karomat fogta.-Jól vagy?-kérdezte az arcomat pásztázva.
-Semmi bajom.-nevettem ,de a hangomon még mindig érződött ,hogy nem érzem jól magam. Egyenesen a szemembe nézett majd egy halvány puszit adott a homlokomra.Elmosolyodtam majd mind a ketten az apja felé fordultunk.
-Apa.-mondta határozottan ,mire az öregebbik undorral az arcán végig nézett rajtam.-Ő itt a szerelmem ,Bianca.-az ajkaim elváltak a szerelmem szó hallatán. Mint valami hitvány teremtmény aki meglátja a világosságot és a fényt úgy néztem én is a mellettem álló fiúra aki magabiztosan szemezett az öregebb Styles-al.

**
Nagy elhatározásra szántam magam.Úgy gondolom ,hogy nincs értelme írni ha nem olvassák a blogot így most úgy gondoltam csak akkor hozok részt ha meg lesz a két komment(külön emberektől).Sajnálnám ha nem jönne össze (: de muszáj megbizonyosodnom.
HA még sem jönne össze a két komment akkor tényleg nincs értelme írnom .Szóval várom őket.Puszi.xx

27.rész egy jó délután

    Megfogta a kezem.A napszemüvegemet a szemem elé raktam .Kezdem megszokni ,hogy az utcán is kézen fogva megyünk.Egy mosolyt vetettünk egymásra.Mivel én sokkal kisebb léptekkel mentem mint ő ezért neki kicsit lassítania kellett.
-Olyan kis pici vagy.-nevetett és megszorította a kezem
-Te vagy túl nagy.-nyújtottam ki rá a nyelvemet.Még a szemüvegem mögül is láttam ,hogy csillognak a szemei . Szívem mindig ragyogott ha így nézett rám.Elhúzta a szája szélét és sunyin mosolygott. Újra erősen megszorította a kezem mikor befordultunk a sarkon.
     Most már ismerősek voltak az eddig csak egyszer látott házak és panelek.Magabiztosan sétáltunk  el a fagyizó mellett egészen a játszótér felé.Közben én gyakran fordultam körbe ,hogy észre vegyem ha netán egy ismerőssel találkozunk.Ez azért aggasztott ,mert elvileg beteg voltam.Legalábbis ezt mondtam mindenkinek.Nem akarom ,hogy azt higgyék,egy fiú miatt nem foglalkozok a betegekkel.Pedig igaz,de ezért biztos kirúgnának.Inkább körültekintő leszek és nem hagyom ,hogy ez megtörténjen.
     Én leültem arra a padra ahova múltkor is leültünk.A táskámat magam mellé ejtettem. Harry állt mellettem és nézett arra a vajszínű panelházra ahonnan azt a két embert vártuk.Újra zavarba jöttem mikor megláttam kilibbenni fekete hajával és kezében Carlyval. A szívem gyorsabban kezdett verni hiszen Harry még mindig nem mesélt a családjáról semmit nekem és ez fájt.Elég távol voltak még tőlünk ,de én illendőnek gondoltam ,hogy felállok ezzel is magabiztosságot nyújtva a mellettem lévő fiúnak.Megfogtam a kezét amin ő egy kicsit meglepődött.Egymásra nézve mosolyodtunk el ,majd mikor visszafordultam az egyre inkább közeledő Gemma felé ő egy halvány puszit nyomot a szemem és a fülem közé.Zavarba jöttem és kicsit oldalba böktem őt ,hogy ne pont előttük csinálja ezt.Nem akartam rossz benyomást kelteni.Abban biztos voltam ,hogy Gemma Harry testvére lehet.Erre még anélkül is rájöttem ,hogy mondták volna.Túlságosan hasonlítottak.Ezért nem akartam,hogy rossz véleménnyel legyen rólam.
     Habár most sem akartam ott lenni a találkozón ,újra sikerült. Harry makacsul kérlelt és én belementem.
-Sziasztok.-mosolygott a lány mikor elénk ért. A mellettem álló fiú egyből lehajolt Carlyhoz aki oda bicegett hozzá. Szóval én voltam az akinek állnia kellett Gemma pillantását.Szemeivel újra és újra végig nézett rajtam.Arcán egy halvány mosoly ült amiből nem tudtam semmire megállapítani.Nos.Ebben is hasonlítanak a testvérével.A magas göndör hajú srác arcáról sem tudtam sosem semmit leolvasni.Ez valami családi dolog lehet.
-Szia.-mondtam halványan mikor rájöttem ,hogy köszönnöm is kéne.Ő csak biccentett egyet így fekete fufruja a szemébe csúszott.Lehajtotta a fejét és a kedvesen nézte a játszadozó testvérpárt.
-Mikorra hozzam?-kérdezte Harry mintha a kis lány egy kikölcsönzött könyv lenne.
-Este tartjuk Anyu szülinapját szóval hatra lehetőleg hozd haza.-mondta hátrafordulva a panelekhez.Szinte éreztem ahogy zöld szemeivel ránéz a testvérére és felmegy benne a pumpa.
-Bulit tartotok Anyunak?-kérdezte halkan közben próbált erősnek mutatkozni a kicsi előtt.
-Igen.-mondta szégyenlősen a fekete hajú.-Ha gondolod akkor meghívlak...
-Nem.Nem kell.-mosolygott.-Isten éltesse.-felállt és a lábaihoz húzta Carlyt.-Sietünk vissza.
-Rendben.-biccentett majd intett egyet és hátat fordítva nekünk visszaindult a panelekhez.
      Csöndben álltunk egy ideig ,mikor végre megszólalt a kis lány.
-Strand!-Harry elmosolyodva bólintott egyet én viszont kissé megijedve pillantottam rájuk. A fiú rám nézett és egy olyan válaszra váró szemekkel bámult.
-Én...nem terveztem ,hogy odamegyek.-mondtam sajnálkozva.-és Lillynek is csak azt mondtam ,hogy pár perc múlva jövök. -Harry száját egy mély kacaj hagyta el majd felkapta a kezébe a lányt.
-Én már mindent lerendeztem.-mosolygott és felvette a nyakába a libafos zöld válltáskáját.Kezét nyújtotta felém . Tétován álltam.Nem értettem mire utalt azzal ,hogy lerendezett mindent.Nem voltam biztos benne ,hogy jó ötlet belezavarni a közös programjukba.Egy mély levegőt vettem és oldalra néztem.-Gyere már!-mondta noszogatva és elkapta a kezem.
     Nagyjából az egész úton én foglalkoztam Carlyval. Vittem a kezemben és a hátamon ,fogtam a kezét vagy épp elkaptam ha megbotlott.Tekintetem sokszor szökött Harryre aki csak lehajtott fejjel sétált mellettünk.Néha idegesen túrt a hajába vagy sóhajtott egyet.
-Harry.-fejét felém kapta.Szemei izzottak .Egy aggódó tekintet vetettem felé ,de ő csak megrázta a fejét és a húgára nézett aki nagyban kacarászott valami baba dolgon.Aggasztott ,hogy nem tud  vagy nem akar elmondani valamit.Elengedtem a kis lány kezét aki odatotyogott a bátyához.Lehajolt hozzá majd felvette a karjaiba.Megmosolyogtatott a pillanat ám gyorsan elszárnyalt az érzés.A fiú arcán még mindig az a komoly kifejezés volt látható.Ez elszomorított.Nekem kellett volna elmondani ha bármi baja van mégis annyi titkot rejtegetett maga mögött.Hogy hol volt Kelly eltűnésekor, hogy mi van a családjával vagy ,hogy mi a közös titkuk Greggel .Annyi válaszra váró kérdés gyülemlett fel bennem ,de nem mertem elmondani őket neki. Megharagudott volna mint mikor utoljára számon kértem rajta az ilyesmit.
-Bianca.-mondta Harry és egyből felé fordultam,de nem nekem mondta.-Mond Bianca.-épp Carlyval beszélgetett.
-Bian...
-Bianca.-ismételte Harry a nevemet amitől egy mosoly kúszott fel az arcomra.
-Bianca.-mondta ki végül a kis lány is. Büszkeség öntötte el a szívemet ,hogy egy olyan kis lány szájából hallom a nevemet akit aligha láttam kettőnél többször.
-Ügyes vagy.-mondta Harry és felém fordult. Nem tudom ezzel mi volt a célja.Talán látta rajtam ,hogy túlságosan elgondolkozok.Valamivel ki akart rángatni ebből a depresszióból.Lerakta a lányt a földre ,hogy újra a kis talpacskáin sétáljon .Az a hatalmas kéz ami Carly kis kezecskéjét körbe fogta annyira aranyos volt. Simán el tudtam volna képzelni Harryt apaként.Annyira vigyázott a húgára.
     Hamarosan megláttuk a strand bejáratát.A gyomrom görcsbe rándult.Még mindig nem tudtam mire célzott Harry azzal a kijelentésével,hogy már mindent elrendezett.Egyre rosszabbul éreztem magam mikor megláttam a sok fürdőruhás embert.Nem értettem nekem mért kellett jönnöm ,ha nincs is semmi strandoláshoz szükséges cuccom.Meg amúgy sem nagyon kedvelem a fürdőket.Olyankor mindig azt éreztem ,hogy alaposan megnéznek. Nem volt szégyellni valóm.Nem vagyok kövér ,de akkor is.Nem szeretem az ilyen helyeket.Sőt itt még olyannal is találkozhatok akivel nem kéne.
-Na jó...-állítottam meg mielőtt még tényleg bementünk volna a strand kapuján.-Csak nem gondolhatod ,hogy így fürödjek.-nevettem kínomban és magamra mutattam. Harry kacér mosollyal az arcán végig nézett rajtam. Az ajkába harapott majd a táskájára ütött.
-Csak gyere.-felkeltette az érdeklődésemet az a táska.Vajon mi lehet benne.Makacsul álltam. Nem akartam bemenni míg el nem mondja miről van szó.Csak nézett engem,Carly pedig nyűgösen húzta volna már őt az ajtó felé.Mivel én nem mozdultam ezért megfogta a kezem és beráncigált.Kezdtem ezt az egészet túlságosan kínosnak érezni.
        Mikor eljutottunk az öltözőkig Harry felém fordult.Kaján vigyorral az arcán végig nézett rajtam.Én csak szégyenlősen összébb húztam magamon a ruhákat.
-De szégyenlős valaki.-mondta és a húgára nézett.Elnevettem magam.Még mindig nem szoktam meg ,hogy Harry előtt ne szégyelljem magam.Valljuk be.Alapjába véve szégyenlős lány vagyok.
-Hally.-mondta a kis lány.
-Oké oké.-mosolygott rá a srác majd rám nézett.A kezében lévő táskát meglendítette és egészen elém tartotta.
-Mi az?-kérdezte a nagy táskára nézve.
-Menjetek be az egyik fülkébe.-meglepődve hallgattam a parancsát.Kikerekedett szemekkel néztem őt,mire elnevette magát.-Ne hitetlenkedj már ,hanem csináld.-Jobb kezével az egyik ajtó felé tolt .Még az ajtó előtt visszanéztem rá és a húgára aki már a karjaiban próbálkozott levenni a pólóját.
      Félénken kutattam a nagy táskában ami számomra teljesen ismeretlen volt.A legnagyobb részét nyitottam ki legelőször.Úgy tűnik nem kellett sokat kutatnom hisz már az ő ruhái legtetején ott volt a már jól ismert narancssárga fodros fürdőruhám. Meglepetten vettem ki a válltáskából és még egyszer megnéztem.Biztos ,hogy az enyém volt.Nem tudom mit kellett volna tennem.Öltözni kezdtem.
     Szégyenlősen léptem ki a fülkéből.Az ajtó előtt már nem voltak ott .A vállamon a táskával próbáltam keresni azt a zöld szempárt.Felsóhajtottam mikor a küldetésem sikertelen lett.A hajamat kontyba tűztem majd a szemben lévő székek felé vettem az irányt.A szememmel körbe jártam a helyet.Sokan ültek ott így sokan szegezték rám tekintetüket.Gyorsan leültem a legközelebb lévő üres helyre és az asztalra tettem a táskát.Egyből a telefonom után nyúltam.A névjegyzékben automatikusan a Styles nevet kezdtem keresni ,de aztán rájöttem ,hogy sosem fogom megtalálni.Az ajkamba harapva tekertem fel a névjegyzékben a már megváltoztatott névhez.Mikor megtaláltam már épp hívni akartam .Mikor a fejem búbját egy erős csókkal üdvözölték.Kissé megijedtem.Először nem tudtam ki az ezért a levegőt rohamosabban kezdtem venni,de aztán megéreztem azt a férfias illatot.
-Harry.-mondtam halkan és nyakamat hátrahajtottam.Fejjel lefelé is láttam meztelen felső testét és kidolgozott hasát,amit eddig nem láttatott meg számomra.A testét tetkók vették körbe.Nem olyan kígyó,koponya fajták.Inkább sok kicsi.Néhol szívecske néhol egy értelmetlen ábra.És a vállán egy G betű,ami majd kiszúrta a szemem.Csak egyetlen név jutott eszembe ,de nem értettem ,hogy mért varratta magára a nevének kezdőbetűjét.
-Szia.-mosolygott a kezében lévő kis lányt pedig lerakta.-Megmondtam ,hogy mindent elintéztem.-mellém lépett és egy kis fodrot meglibbentett az ujjával.
-Köszönöm.-mondtam bájosan . Ő csak szemét végig futtatta rajtam.Ajkába harapva mosolygott.Elnevettem magam majd takarásképp felvettem az ölembe a székemen csimpaszkodó Carlyt.

*Később*
 
     Harry végig nagyon aranyosan viselkedett.Vett nekünk fagyit.Csúszott párat Carlyval és még velem is csúszott.Akkor nagyon is kínosan éreztem magam mivel az ölébe kellett ülnöm.Ő szorosan ölelte a derekamat és így csusszantunk le a hosszú csúszdán ami tele volt sötét részekkel ahol sikítottam ő pedig nevetett.És hogy eközben hol volt Carly?Az úszómester székében csücsült.Ott vigyáztak rá a vízi mentők.Jól érezhette magát mert mikor érte mentünk mosolygott és nevetett.
    Mikor láttuk ,hogy lassan indulnunk kéne akkor visszaöltöztünk.Legalábbis én. Harry félmeztelen járkált mellettem.Nem zavartatta magát.Viszont én mindig elpirultam mikor ránéztem,így próbáltam sosem rá nézni.
-Baj van?-kérdezte mikor utolértek Carlyval.
-Nincs.-jelentettem ki és csakis előre néztem.Megfogta a karom és kicsit hátráltatott ,hogy a szemembe tudjon nézni.Zöld szemei egészen az agyamig fúrták magukat.Meglepődve néztem végig rajta habár nem akartam.Szemeimet gyorsan elkaptam kigyúrt felsőtestéről és egyből az utat kezdtem nézni.
-Istenem de szégyenlős vagy.-nevetett majd egészen közel húzott magához.A mellkasához estem.Tudtam ,hogy ő ugyanolyan póló nélkül és pólóval ,de akkor is más érzés volt meztelen testét ölelni.-Szeretlek.-mondta és megpuszilta a homlokom.Ere én csak még erősebben öleltem.-Haza visszük Carlyt. Aztán hazakísérlek ,jó?-kérdezte halkan a kereszteződésben állva.Megrándult a szemöldököm mikor eszembe jutott valami. Harry arcát néztem,hogy lássam a reakcióját.
-És mi lenne ha...

26.rész harc

   Álmosan de felébredtem.Egy alig hallható sóhaj hagyta el a számat.Megdörzsöltem a szemem és próbáltam észhez térni.A fejem még mindig a párnán volt.Gyors átfutott az agyamon ,hogy mégis milyen módon kerültem én az ágyamba a tetőről.Elmosolyodtam pár emléken ami a fejemben maradt.Ahogy megfogta a kezem,azok a kedves szavai amiket oly halkan suttogott.Alig hallhatóan kuncogtam egyet.Ekkor vettem észre ,hogy a hasamon pihenő kéz megmoccan.
     Kicsit megijedtem ,hisz nem tudtam ki fekszik mellettem.Hirtelen felültem amitől az ő keze az ágyra huppant.
-Hmm.-dünnyögte és a hátára feküdt.Mosolyogva jöttem rá ,hogy Harry egész este úgy feküdt velem mintha védelmezni akarna.A hasamat átkarolva és magához húzva.És én még csak tudatomnál sem voltam ,hogy milyen fantasztikus érzés lehetett együtt aludni vele.Nyújtózkodott egyet és fél szemmel rám nézett.Mind a kettőnkön a tegnapi ruhánk volt.Nem tudom milyen ötletből fellendülve aludt itt nálam ,de örültem neki.Jó volt mellette ébredni.-Jó reggelt.-mondta dörmögős mély hangon.Elmosolyodtam és hátravágtam magam az ágyon. Harry kezére estem amitől ő egy kicsit nyögött.
-Bocsi.-mondtam kedvesen és egyből kihúztam a karját magam alól és a hasára raktam.Felé fordítottam a fejem. Csak az ajkába harapott és a karját a fejem alá csúsztatta ,hogy közel tudjon húzni.Megpuszilta a homlokom amitől nekem pír csúszott fel az arcomra.-Hogy-hogy itt maradtál velem?
-Te kérted ,hogy maradjak.-mosolygott és kicsit hátrébb húzódott ,hogy lásson.Meglepődtem bár ezt nem mutattam ki.Beugrott ,hogy mik is történtek tegnap este a tetőn

     Kezdett már nagyon hideg lenni.Habár ő fogta a kezem és odakucorodtam mellé még nem éreztem magamon ,hogy annyira melegem lenne.Majd a fogam is vacogni kezdett.Hűvösek ezek a nyári éjszakák. Harry rám nézett és megpuszilta az arcom.
-Talán le kéne feküdnöd.-állával az ablak felé bökött.Én is arra fordítottam a fejem ,de a szívem majd meg szakadt.Egyszerűen nem akartam elengedni a kezét.Nem akartam ,hogy elmenjen.
-Nem ...akarsz maradni?-kérdeztem halkan.Nem voltam biztos benne ,hogy jó ötlet ,ha itt alszik.
-De szívesen.-mosolygott.Egy tétova mosoly csúszott fel az arcomra majd felálltam.Kicsit meginogtam ,de ő megfogta a derekam.-És az Apád?-kérdezte mikor ő is feltápászkodott.
-Lerendezem.-mondtam és sötét szemeibe néztem.Az arcán megjelent a remény és vágyakozva tekintett el a vállam felett a szobám ablakába.Megfordultam és beegyensúlyoztam a szobába.Mikor már felraktam a lábam az ablak párkányra már biztonságban éreztem magam.Főleg azért is mivel Harry végig fogta a derekamat.Azt akarta ,hogy biztonságban érezzem magam.Aztán mikor ő is bejött csak bedőltünk az ágyra .Mivel én háttal feküdtem neki ezért ő mint egy takaró átkarolta a testem.
   
    Még egy puszit nyomott az arcomra miközben felültünk mind a ketten.Fél szemem az ajtón tartottam. Apa reggel sosem szokott zargatni,de nem lehetünk elég biztosak.
-Várj egy kicsit.-mondtam halkan mikor egy kis motoszkálást hallottam a mellettem lévő szobából.Tudtam ,hogy ott alszik Lilly.Ha ő kel akkor valószínűleg Apu kelti.A szívem rohamosan kezdett verni.Lemásztam az ágyról és nagy nehezen odaosontam az ajtóhoz. Épp csak résnyire nyitottam mikor megláttam Apa kék munkás ruháját. Csukta be a húgom ajtaját.
     Épp felém vette az irányt mikor megpillantott.
-Bianca.-szökött fel egy mosoly az arcára.-Te már ébren?
-Igen.-mosolygással próbáltam álcázni idegességemet.Kezemmel a hátam mögött mutogattam Harrynek ,hogy bújjon a földre.Igen ciki ,de nem tudtam volna mást csinálni ebben a helyzetben.Nem tudtam ,hogy Apa be akar-e jönni vagy sem.
-Rendben.-mondta és kihúzta az egyik zsebéből az eléggé régimódi telefonját.-Reggeli az asztalon.-mondta mikor leolvasta a kijelzőt.-Nekem sietnem kell munkába.-felpillantott rám és egy gyors puszit adott a homlokomra.-Már nem is tűnsz annyira lázasnak.-mosolygott újra.Biccentettem egyet és próbáltam utalni arra ,hogy tényleg el fog késni.
     Végig néztem ahogy lekocog a lépcsőn .Egy percig még hallgatóztam míg össze szedi a cuccait.Idegesen toporogtam egy helyben.Nem mertem azóta visszanézni a fiúra aki a szobámban volt.Mikor végre meghallottam a bejárati ajtó csapódását megnyugodva léptem vissza a szobámba.Sóhajtottam és szememmel keresni kezdtem Harryt.
-Sajnálom.-mondtam és megtöröltem az arcom.
-Izgi volt.-mosolygott lazán mikor kilépett a szekrényem mellől.Felém vette az irányt.Az én arcomon még mindig az a "Bocsi " pillantás nyugodott.-Tényleg nem kell aggódni miatta.Nem kell Apádnak hirtelen bejelenteni ,hogy barátod van.-mosolygott és a derekamnál fogva magához húzott.Feszülős fekete nadrágja összeolvadt az én szürke "mackó nadrágommal".Elvigyorogtam . Majdnem újabb heves csók csatába kezdtünk ,de a telefonja megcsörrent.Mind a ketten egy halk sóhajtás kíséretében hajtottuk le a fejünket.
-Vedd fel.-mondtam végül erősen mosolyogva.Elengedte a testemet és hátat fordítva nekem az éjjeli szekrényemhez ment ,hogy felvegye a mobilját.Miközben a telefont a füléhez tartotta én szemeztem izmos erős hátával.Eljátszottam a gondolattal ,hogy egész este engem ölelt.Csak engem.Nem volt senki más aki megzavarja édes álmunkat.
     Halkan motyogott a telefonba.Bal kezével a hajába túrt.Úgy tűnt a vonal másik végéből nem valami jó hírt közöltek."Rendben"-hagyta el a száját majd kicsit oldalra fordult.A haja az arcába borult.Aprókat biccentett az utasításokra majd zöld szemével egyenesen rám nézett. Egy olyan "nincs semmi baj" pillantással próbált nyugtatni.Nyeltem egyet majd neki dőltem az ajtómnak.
     -Csak Louis.-mondta és a kijelzőt kezdte nézni a hívás után.
-Mit akart?-kérdeztem illetlenül.
-Csak a temetésről mondott pár szót.Azt mondta ,hogy el kéne mennünk.-mosolygott habár ez egy elég szörnyű téma.
-Mennünk?-kérdeztem rá a többes számra.Megvillogtatta fehér fogsorát.
-Igen.Szeretném ha te is jönnél.-Tétován a földre néztem.Annyira megbántam már százszor ,hogy pont Harryt vádoltam meg ezzel a gyilkossággal.Az egész marhaság volt.
-Szívesen elkísérlek.Mikor lesz?-pillantottam fel rá újra.
-Valamikor hétvégén.-mondta és az ágyra dobta a telefonját. Egy mosolygás kíséretében biccentettem egyet majd unottan játszadozni kezdtem a lábujjaimmal.-El vagy?-kérdezte viccesen.Nevettem majd újra félénken rápillantottam.Egy kacér mosoly lapult az arcán.Majd szemeivel körbe futotta a szobát és megállapodott egy tárgyon.-Ne rakjam össze a telefonod?-én is odakaptam a fejem.El is felejtettem ,hogy tönkretettem.
-Hát.. ha összetudod.-szedtem össze a földről a három darabot.
-Simán.-mondta én pedig a az ágyra raktam a szétesett telefont ami számomra puzzle daraboknak látszott..
       Mire összeszedtem magam a fürdőszobában és visszamentem Harryhez ő már a kész telefonomat fogta a kezében .Hosszú ujjaival pötyögött valamit rajta
-Kész?-kérdeztem mire ő felkapta a fejét.Kicsit megijedt ,hogy ilyen gyorsan visszaértem.
-Persze.-mondta kicsit zavarodottan és még pötyögött valamit a képernyőjén.Gyorsan odaugrottam mellé és figyelni kezdtem ,hogy mit is csinál.Összehúzott szemöldökkel vettem észre ,hogy a névjegyzékemben rohangál fel s alá.
-Mi a...?-ő sóhajtott egyet és hajtott még párat benne ,hogy megtaláljon valamit.
-Olyan durván hangzott a Styles.-mondta csalódottan és a kezembe nyomta a telefont.A szokásos helyett most az "Én Harrym" szúrta ki a szemem. Ez a birtokos jelző csak még bájosabbá tette ezt a nevet.
-De aranyos.-mosolyogtam és az egyik karommal átöleltem.Az ajkamba harapva néztem a képernyőt. Nem érdekel,ha bárki meglátja.Büszke akarok lenni rá.Ekkor átfutott az agyamon valami.
-És én neked ,hogy vagyok beleírva ?-mosolyogtam. Harry arcára mintha egy halvány pír futott volna fel és szemét egy pillanatra a tőlünk nem messze pihenő telefonra szegezte.Ez épp csak a másodperc tört része alatt történt.Mind a ketten egyszerre kaptunk utána ,de az ő hosszabb karjai gyorsabban megkaparintották és magához húzták.-Harry!-mondtam morcosan. Ő csak a háta mögé dugta a tárgyat.Meg kellett tudnom ,hogy mi van beírva.Túlságosan kíváncsi voltam rá.-Harcolni akarsz?-kérdeztem összeszűkült szemekkel.Ő csak kinyújtotta rám a kezét .Ennyi kellett.
    Csatába kezdtünk.Először csak az ágyon küzdöttünk a telefonért majd miután még mindig nem tudtam megszerezni ő felugrott és a szobában kezdtünk kergetőzni.Hihetetlen módon ,de a hátára ugrottam az ágyról és kikaptam a kezéből a telefont.Ahogy a kezemben éreztem a fémes hátulját arrébb futottam és összegubózva nyitottam meg a névjegyzéket.
-Hah.-sóhajtott mögöttem.Különféle nevekhez különféle számok kapcsolódtak.Csak az én számomat nem találtam.Se a nevemet.Összeráncoltam a homlokom és felé fordultam.
-Hol vagyok?-kérdeztem zavarodottan.Mondjuk csak a neveket kerestem ,de sehol nem találtam Bia-t vagy akár egy Biancát sem.Nyűgösen de elvette tőlem a telefont és leült az ágyamra.Hüvelykujjával rutinosan felhajtotta a neveket.Lecsüccsentem mellé és nézni kezdtem azt a rengeteg nevet ami mind az ő névjegyzékében volt.Végül ujjával megállította az egyik számnál.Meglepődve vettem észre ,hogy az az én számom volt.Mosolyogva próbáltam kideríteni ,hogy milyen okból nem találtam magamra,de ő pont letakarta a  név részt.-Harry!-mondtam nevetve és az ujját "felfeszítettem" arról a helyről.Elámultam mikor megláttam a "sweetheart" nevet az én számom mellett.Megfagyva néztem egy pár másodpercig amíg Harry vissza nem hozott a valóságba.Egy forró csókot nyomott az arcomra majd elhúzódott.Vigyorogva adtam vissza a telefont. Valószínűleg nagyon elpirulhattam mert az ő száját egy erőteljes kacaj hagyta el.
-Szeretlek.-mondta és erősen megölelt.

25.rész Mit éreztél?

   Felültem az ágyon és Harry zöldellő szemeivel találtam szembe magam.Az ijedtségtől leestem az ágyról ,de gyorsan feltápászkodtam onnan.Ő csak érdeklődő szemekkel nézte az arcomat.
-Hogy..?-elnéztem mellette.Az ablak hivogatóan nyitva volt. Harry elmosolyodott.Előbb még abban reménykedtem ,hogy bárcsak itt lenne és most itt állt előttem. Ő szólongatott az előbb is csak én túl hülye voltam ahhoz ,hogy észre vegyem. A hajamba túrtam.Annyira belezavarodtam a mai napi történésekbe ,hogy azt sem tudtam ,hol kezdjem .-Harry.. én annyira sajnálom.Nem akartam.Csak nem tudtam és azt hittem..-nem tudtam kinyögni egy összefüggő mondatot.De nem kellett. Harry magához húzott és erősen megszorított.-Harry..-sírni kezdtem újra mint ahogy az előző 3-4 órában is tettem .Ő nem hagyta ,hogy egyetlen könnycseppet is hullajtsak érte.Letörölte az arcomat és a homlokunkat összenyomta
-Shhh.-csendben elcsitított és csak szorított.Jobbra balra dülöngéltünk,mintha keringőznénk. Annyira élveztem a pillanatot ,hogy újra itt van mellettem.Nem tudtam ,hogy most a boldogságtól sírok vagy azért mert újra kijöttek rajtam a Harry nélkül töltött percek.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem a mellkasába suttogva.
-Csiripelték a madarak ,hogy rosszul érzed magad.-kuncogta .
-Beszéltél Louisszal és engem meg vissza se hívsz?-kérdeztem idegesen.Még mindig tombolt bennem az előbbi ijedtség amikor meglepett jelenlétével.
-Meg akartalak lepni.-mondta halkan és egy puszit nyomott a fejem búbjára.-Mondjuk..igazából csak nem bírtalak elérni telefonon.-A szemem kikerekedett.A fejemet a fal felé fordítottam ahova a telefonomat dobtam.Persze...szétesett az egész,de jelen pillanatban nem akartam vele foglalkozni.Majd veszek másikat.Ringatóztunk még egy kicsit majd megkérdezte-Na még mindig gyilkos vagyok?-próbált vicces lenni ,de hangjában hallani lehetett ,hogy fájt neki amit a fejéhez vágtam délután.
-Még mindig úgy gondolom ,hogy ez nagyon fura...de hiszek neked.-mondtam halkan és szorosan megöleltem.
-Köszönöm.-mondta egy mosollyal megspékelve .
     Annyira örültem ,hogy itt van velem újra.Leültünk az ágyamra. Harry alaposan körülnézett a szobába.Még nem járt itt.Mosolyából ítélve tetszett neki amit látott.Igazából én mindig is olyan szét szort voltam akinek sosincs rendben a szobája.Nem voltam olyan pedáns.A falamon a képek mind félre csúszva álltak és a szekrényemből is néha kiesett egy pár ruhadarab a nagy keresgélés közepette.
-Tényleg...hogy találtad meg a szobám?-kérdeztem viccesen.
-Reméltem ,hogy nem a húgodhoz mászok be.-mondta kínosan. majd mind a ketten elnevettük magunkat.Egy kis csönd után ő kezdeményezte a beszélgetést.-Mit éreztél?
-Mikor?-kérdeztem vissza.Nyeltem egyet.Reméltem ,hogy nem a délutánról kérdez.Nem akartam bevallani neki ,hogy egész nap sírtam utána és a húgomnak kellett vigasztalnia.
-Mikor azt mondtam rád...-összeráncoltam a homlokom.Hirtelen az sem jutott eszembe ,hogy mit mondott. Ő csak elnevette magát az érdekes arckifejezésemen aztán megint komoly lett-Amikor azt mondtam ,hogy nem vagy ép.-megtámasztottam magam hátul az ágyon.
-Nem igazán figyeltem oda rá. Magamat ostoroztam amiért nem hittem neked.-mosolyogtam halványan.
-Tényleg?-nézett rám döbbenten.
-Igen.Mért olyan meglepő?-néztem rá. Sötét fürtjei árnyékot vetettek az arcára.
-Jah. Semmi.-mondta és csak még jobban lehajtotta a fejét.Gondolkoztam egy pillanatig majd mosolyogva magam felé fordítottam.
-Te most komolyan amiatt aggódtál ,hogy magamra vettem azt a dolgot amit mondtál?-Harry üveges tekintettel nézett le a kezeire amik csak lazán lógtak az ölébe.Eltátottam a szám.Annyi szörnyűséget vágtam a fejéhez és még ő aggódott miattam.Az ajkamba haraptam és neki ugrottam.Az ágyra dőltünk.Ő meglepődötten nézte ahogy fekszek fölötte.Még mindig harapdáltam a számat amitől az ő arcára kaján vigyor került.
-Imádom amikor ezt csinálod a száddal.Olyan szexi és cuki egybe.-elnevettem magam .Ez előnyt adott neki amíg nem figyeltem és egyből a maga javára fordította a helyzetet.Fordultunk egyet így én kerültem alulra és meglepődötten szemeztem vele.-De meglepődött valaki.-mondta ugyanolyan arcot vágva mint én. A kezeimet magam mellé tapasztotta és csak nézett gyönyörű szép zöld szemeivel.Akkor éreztem azt ,.hogy ki kell nyögnöm valamit.
-Szeretlek!
    Meglepődötten bámult engem. Már vagy egy perce. Semmit nem szólt.Kezdtem azt hinni ,hogy mégis rossz ötlet volt bevallani az érzéseimet iránta. Még sosem mondtuk ki így nyíltan ,hogy mik is vagyunk egymásnak.Ezt igazából már máskor is megkérdeztem volna.Mi akkor most..járunk?Vagy ez csak egy kapcsolat,amiben párszor összejövünk csókolózunk és egyébként semmi. Kezdett megrémiszteni Harry szótlansága.Nyögtem egyet majd kimásztam alóla. Kínosan ültem arrébb egy kicsivel.Rosszul éreztem magam ,hogy én bevallottam neki ő meg még csak nem is válaszol..semmit.Vagy terelné el a témát ,hogy ne kelljen azon rágódjak ,hogy ezt mért csinálja.Gondolkozik ,hogy mivel koptasson le?Nem értem.
     Egyszer csak felállt az ágyamról .Lassan az ablakomhoz sétált és kimászott rajta.Rám se nézett csak lecsusszant a háztetőn.Kidülledt szemekkel figyeltem.Már majdnem elkezdtem röhögni ,hogy ez tényleg velem történik.Csak úgy elment.Se szó se semmi nélkül.Ez már annyira szomorú volt ,hogy vicces.Meglepődötten néztem az ablak felé.Ez most komoly itt hagyott?
     A szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam ,hogy egy rózsát nyújt be az ablakon.Odasétáltam és kinéztem hozzá.Ott ült a tetőn és nyújtotta felém a rózsát.Körbe néztem ,hogy ilyenkor honnan tudott szerezni rózsát.Aztán megláttam ,hogy a szembe szomszéd előkertjében csak rózsák vannak különböző színekben pompázva.
-Oh.-mondtam halkan és elvettem a rózsát.Akkor vettem észre ,hogy a keze össze vissza van karcolva.A tövise gondolom jó párszor megszúrta.-Istenem.-mondtam sajnálkozva.A rózsát leraktam az ablak párkányra én pedig kimásztam Harry mellé.Féltem ,hogy lecsúszok ,de ő fogta a kezem.Miután biztonságban leültem megvizsgáltam a tenyerét és a kézfejét.-Hozzak rá valamit?-kérdeztem és már álltam volna fel ,de ő visszafogott.
-Nem kell hagyd csak.-mosolygott.Én is elmosolyodtam és kezét a számhoz emeltem ,hogy egy puszit adjak az apró vágásokra.-Már sokkal jobb.-mondta halkan és közelebb húzódott.Elkapta a kezem és megszorította ő is a szájához húzta a kezem és több csókot is adott rá miközben szemével csakis engem nézett.Az ajkaim elváltak a gyönyörtől.Nem tudtam levenni a szemem smaragd zöld íriszéről .Teljesen beleszerelmesedtem.Miután végzett a kezemmel közelebb hajolt és belepuszilt a nyakamba.-Én is.-súgta.
-Tessék?-mosolyogtam.Igazán nem értettem ezt mire mondja.Kezünket összekulcsolta és maga felé fordította a fejem.Egyenesen bele néztem a szemébe.A szívem zakatolni kezdett.Szemöldökét összehúzta.Ezt akkor csinálta ha valami nagyon fontosat akart mondani.Ilyenkor erőt gyűjtött magának .Mintha csak összeszedte volna a szavakat amiket ki akart mondani.Felsóhajtott és egy puszi után kimondta végre
-Én is mindennél jobban szeretlek.

24.rész Félek

    Hányinger jött rám mikor újra meghallottam a telefonom csörgését.Kezdett már nagyon elegem lenni belőle.Az éjjeli szekrényemen rezgett én pedig az ágyam végében összehúzódva ültem.Könyörögtem azért ,hogy vége legyen az életemnek.A betegség már eluralkodott rajtam és ennek pszichés okai is voltak.Iszonyatosan éreztem magam azok után ahogy Harryvel bántam.A szememet behunytam és hátradöntöttem a fejem.A telefon folyamatosan csengett és én megelégeltem.Ugyan az a szám hivogatott már órák óta mint aki reggel hívott.Nagyot sóhajtottam és odamásztam az éjjeli szekrényemhez.Nem néztem a kijelzőre csak felvettem.
-Hagyj már békén! Nem érted ,hogy nem érdekel mit hordasz össze róla?-ordítottam a telefonba.A másik oldalról nem jött válasz.Hangosan ziháltam. Ez az egész nap betett már.Nagyon is.Ha nem vigyázok akkor még egy halálozás lesz.Méghozzá az enyém.
-Bianca?-hallatszott a másik oldalról.Az ajkaim elváltak.Meglepetten néztem a kijelzőmre ahol a Louis Tomlinson név virított.Ostoroztam magam egy ideig majd válaszoltam.
-Sajnálom.-mondtam halkan
-Jól vagy?-kérdezte aggodalmasabban.Beszippantottam a számat és újra sírni kezdtem.A telefon kiesett a kezemből az ágyneműre.-Bianca?-hallatszott többször is de én nem válaszoltam.Senki nem tudja elképzelni mekkora kétségek között voltam.Akit eddig szerettem lehetséges ,hogy egy megbízhatatlan alak akit jobb ha nagy ívben kerülök mielőtt még arra a sorsra jutok mint Kelly.A gyomrom kavargott.Éreztem ,hogy mindjárt hányok.Újra és újra sírni kezdtem mikor eszembe jutott Harry arca ahogy elment.Csalódott volt.Azt hitte bennem bízhat.Annyira szar alaknak tartottam magam.
    Legszívesebben álomba sírtam volna magam ,de a vonal másik oldalán még mindig ott volt Louis aki nem értett semmit a kirohanásaimból.
-Louis...-mondtam erőtlenül.
-Mondj már valamit!Mi van veled?-kérdezte idegesen.Hangján tényleg hallatszott amit érez. Mondjuk Lou sosem volt olyan aki titkolná az érzéseit.A szememből csak úgy patakzott a könny és meg sem bírtam szólalni.
-Hol van Harry?-kérdeztem a végső bánatba merülve.
-Nem tudom.Ezért vagyok ideges.Mért nem lehet téged se meg őt se elérni?-mondta nyavajogva.
-Nem lehet elérni?-kérdeztem zavarodottan és kitöröltem pár könnycseppet a szememből ,hogy tisztán lássak,bár nem tudom mit kellett volna. Csak az ajtómat bámultam.
-Ki van kapcsolva....Veled van?-kérdezte.Újra szíven szúrt a dolog. Harry miattam már Louis-szal sem beszél.Eltoltam a fülemtől a telefont majd felordítottam. A már lassacskán rekedt hangom visszhangzott a szobámban.Hányinger kerülgetett és a biztos tudat ,hogy Harryt örökre elvesztettem.
-Nem.Nincs velem.-válaszoltam kérdésére.
-Akkor..hol van?
-Nem tudom.Kicsit összekaptunk.-mondtam halkan.
-Mi?Mi történt?-Louis lassan már olyan az életemben mint egy bátty így úgy gondoltam vele megoszthatom azokat a titkokat amiket Harry személyesen csak rám bízott.A szám már szólásra nyílt mikor rájöttem ,hogy nem tehetem ezt Harryvel. Csak még jobban megharagudna rám. Nem mondhatom el a legféltettebb titkait. Egyszerűen csak magamban kellett tartanom.
-Csak egyszerűen összevesztünk....Louis.Kérlek mond meg neki ha beszélsz vele ,hogy nagyon sajnálom és tényleg hülyeség volt.
-Rendben!
     Kinyitottam az ablakomat ,hogy egy kis friss levegő jöjjön be rajta.Talán túl sok is volt.Újra elkapott a tüsszentés.Miután kifújtam az orrom kiültem az ablak párkányra és figyeltem a Holdat.Annyira kíváncsi lettem volna ,hogy mit csinál éppen most. Hogy vajon haragszik-e rám. De mégis mit tehettem volna. Minden erre utalt. Habár sosem tudnám elképzelni őt ilyen vadállatnak.Ő mindig is gyengéd volt,gyengéden ért hozzám és gyengéden csókolt meg. Maga volt a kecsesség és a kedvesség.Hogy lehettem ilyen őrült ,hogy ilyet feltételezzek?Ostoroztam magam amiért így bántam vele.Pedig többször is mondta ,hogy higgyek neki.Félek ,hogy ezzel örökre elvesztem őt.
     Felsóhajtottam és visszaültem az ágyamra.Előhúztam a laptopomat az éjjeliszekrényről . Ellátogattam mindenféle közösségi oldalra ,hogy egy kicsit eltereljék a figyelmem.Sajnos csak mindenhol Kelly arcképét láttam.Minden oldalon a részvétüket mutatták ki a lány családja felé.Csak nagyokat nyeltem és a gondolataim "eltereléseképp" megnéztem Harry képeit. Annyira vágytam rá ,hogy akár egy szót is mondjon nekem,de nem vette fel a telefont és nem is válaszolt semmire.
     Pár perc múlva rám írt az én drágalátos barátnőm.Meglepődve és egy kicsit gúnyos szemmel nyitottam meg az üzenetét: Teljesen elfelejtettél engem? Hahó! Még én is élek! Azt hittem ,hogy legjobb barátnők vagyunk ,de te olyan fura vagy. A munkádba temetkezel.Nem értem miért hisz pár hete még azt mondtad unod ,hogy mindig ugyanazok az emberek jönnek ugyanazokkal a panaszokkal mint mindig.  Nem is kerestél.Azt sem mondod ,hogy egyáltalán élsz-e még. Mi van veled?
Dühösen olvastam a levelét.Ha tudná min megyek keresztül mostanság akkor nem vágna ilyen dolgokat a fejemhez.Gondolkoztam azon ,hogy válaszoljak-e valamit vagy sem,de végül arra jutottam ,hogy kikapcsolom a laptopom.Nem éri meg feldühíteni magam ilyenek miatt. Van nekem nagyobb problémám is.
     Befeküdtem az ágyamba és előkerestem a telefonom.Nagyot sóhajtottam majd kikerestem a névjegyzékben a Styles nevet. Újra a sírás határára kerültem mikor a fülemhez emeltem a telefont." A hívott szám jelenleg nem elérhető" mondta a robothang ami már automatikusan megszólalt.A telefont a szoba másik felébe dobtam.Hatalmasat puffant mikor leért a földre.Az sem érdekel már ha szétesett.
    Annyira szánalmasnak éreztem magam.Ennyire közel került a szívemhez egy fiú akit alig pár hete ismerek.Nem kéne miatta bánkódnom hisz őt nem igazán érdekli ,hogy mi van velem.Hogy épp bele fulladok a könnyekbe amiket csak miatta hullatok.Őt ez egyáltalán nem zavarja.Nem zavarja ,hogy mindjárt belehalok a bánatba amiért így megbántottam. Ráhasaltam az ágyamra és erősen magam alá gyűrtem a takarómat.A nevét suttogtam magamban . Valószínűleg már beleőrültem a bánatba ,mert már hallottam ahogy ő is szólongat engem."Bia" suttogta újra és újra.Megfogtam a párnámat és a fejemre húzzam azokat a nem kívánatos hangokat amik egyre jobban belefúrták magukat a fejembe."Bia" egyre hangosabb lett és kicsordult a könnyem is. Mért nem lehet itt mellettem.Alig bírtam levegőt venni.Zokogtam és ilyenkor nem könnyű.
     Egyszer csak valami megérintette a fel le ugráló hátamat és sokkos állapotba kerültem.

23.rész Már semmi nem lehet rosszabb

     Mind a ketten felnyögtünk mikor meghallottam a telefonom pittyegését az asztalon.Hátradöntöttem a fejem és csak hallgattam az ütemes pittyenéseket. Harry kicsit csalódottan állt arrébb ,hogy fel bírjam venni . Én kicsit idegesen csoszogtam az asztalhoz majd neki dőltem és felkaptam a telefont.A kijelzőn egy ismeretlen szám villogott.Felvontam a szemöldököm majd miután megnyomtam a gombot a fülemhez emeltem.Még mielőtt akármit is szóltam volna ő közbe vágott.
-Egy idő múlva rájössz ,hogy ki is a te Harrykéd. Szerinted mi történhetett Kellyvel.-mondta a hang ironikusan.Aztán már csak egy sípolós hang jelezte ,hogy letette a telefont.Zavarodottan toltam el a fülemtől .Néztem egy ideig a kijelzőt ahol már csak a hátteremet láttam.
-Fontos volt?-kérdezte a fiú aki még mindig a pultnál állt.Még szerencse ,hogy háttal álltam neki ,mert a különös arckifejezésemből egyből levette volna ,hogy valami nincs rendben.
-Nem.Csak valami ügynök .-próbáltam leplezni ,hogy mennyire nem tudok hazudni.
    Léptei közeledtek felém.Egyre idegesebb lettem.Féltem ,hogy rákérdez ,hogy mi volt ez az előbb.De szerencsémre csak átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
-Folytassuk?-suttogta a fülembe.Elmosolyodtam és megfordultam a karjai között.Még mindig aggasztott ez az előbbi hívás ,de ahogy Harryre néztem már el is felejtettem. Zöld szemei rajtam villództak .Túlságosan megbabonáztak ahhoz ,hogy ilyen butaságokkal foglalkozzak. Az ajkamba haraptam jelzésképp,hogy nem lenne ellenemre ha csókjaival újra kényeztetné a nyakam vagy a szám.De még mielőtt újra megkezdtük volna a csókcsatánkat pár méterrel arrébb a bejárati ajtó nyikorogva kinyílt.
    Mind a ketten kicsit megrettenve néztünk az ajtóba. Nem tudom mit csináltam volna ha Apa jött volna vissza valami cuccáért. Nem tudtam volna kimagyarázni ,hogy egy számára idegen fiúval csókolózok a konyhában méghozzá betegen.Egy kis kő esett le rólam mikor megláttam a húgom sötét haját meglibbenni mikor felénk fordult.Őt el is felejtettem
-Sziasztok.-mondta meglepődötten nézve Harryt.Igazából még most is rossz helyzetben voltam. Lilly nem értett semmit én pedig sosem voltam jó abban ,hogy hazudjak.Szerencsére a mellettem álló fiú hamarabb kapcsolt.
-Szia.-mosolygott édes vigyorával és lehajolt hozzá ,hogy kezet fogjanak.-Harry vagyok és te?-kuncognom kellett mikor megláttam a húgom vigyori arcát.
-Lilly Lerman.-mondta szégyenlősen és megrázta a fiú kezét.Egy kis pír futott fel az arcára ami csak még aranyosabbá tette őt. Ekkorra már én is magamhoz tértem és odasétálva hozzájuk megsimítottam a kis fekete hajú lányka arcát.
-Harry átjött egy kicsit ,hogy ...-gondolkoznom kellett ,hogy mit is mondjak neki ami hihető is.-jobbulást kívánjon. -Lilly kicsit érdekes nézett rám és megszorította válltáskájának pántját.
-Mért? Beteg vagy?
-Igen- mondtam köhécselve egyet.
-Értem.-mondta halkan a húgom és már el is indult a lépcső felé.-Én a szobámba leszek.
     Nagyot sóhajtottam mikor hallottam csukódni Lilly ajtaját. Harry vigyorogva rám pillantott.
-Teljesen elfelejtettem ,hogy ma jön haza a barátnőjétől.-mondtam a homlokomra téve a kezem.
-Tök cuki lány.-nevetett.Halkan kuncogtam egyet majd visszamentem a konyhába.Nem tudom mit kerestem ott.Egyszerűen csak leültem a székekre és figyeltem ahogy a fiú felnéz a lépcsőn.Egy mély sóhaj hagyja el a száját majd elindult felém.Leült mellém az egyik székre és egyenesen a szemembe nézett.Újra mosolyogni kezdtem majd próbáltam az asztalon egy biztos pontot kiszúrni ,hogy ne piruljak el a folyamatos pillantásaitól.Szerencsémre pont akkor tüsszentettem így az kicsit elvette a figyelmemet. Harry halkan kuncogott majd a nappaliba nézett.Követtem a tekintetét és mind a kettőnk megállapodott a Tv-n.
-Nézzünk filmet?-kérdeztem mosolyogva.
     Leültünk a nappaliba én pedig kerestem valami filmet amit már régen láttam és beraktam.A bútor két végében ültünk le a biztonság kedvéért.Nem tudhattuk,hogy Lilly mikor jön le közénk. Nem kockáztathatunk.Sikerült valami olyan filmet választanom amit régen se de most se szerettem. Valami vígjáték volt,de még a címét se tudtam megjegyezni.Nem is figyeltem oda rá.Épp csak párszor tértem vissza a gondolataimból mikor Harry ajkait egy mély kacaj hagyta el.Ezeken elmosolyodtam ,de után újra és újra visszatértem a gondolataimhoz.Amik akörül a hívás körül forogtak.Ismerős volt a hangja az illetőnek ,de nem tudtam volna megmondani ki is lehet az.Csak azt tudtam ,hogy nem jó szándékkal hívott fel.De gondolom a környezetünkből lehet valaki hisz ismerte Kellyt. Ez a név újra előhozta bennem azt az érzést amit még aznap éreztem mikor eltűnt. Harrynek valami köze lehet az ügyhöz.Fél szemmel pillantottam a fiúra aki csak mosolygott és nézte a TV képernyőt. Nem lehet ,hogy ő tegyen valamit Kellyvel. Olyan kedves srác.Az biztos nem lehet ,hogy bántja azt a lányt.
     Ugrottam egyet mikor a film véget ért és automatikusan átváltott a Tv csatornáira ahol épp reklám ment ami sokkal hangosabb volt mint a film volt.Egy halk szusszanás hagyta el a számat mikor rájöttem ,hogy az egész filmet nem figyeltem.
-Jó film volt.-jelentette ki és a térdén megtámaszkodott.Én csak aprót biccentettem közbe megtöröltem az orrom.-Min gondolkozol annyit?-nevetett.
-Semmin.-mosolyogtam . Nem mondhattam el neki,hogy egy ismeretlen férfi konkrétan elrontotta a napomat ezzel a hívásával.Próbáltam megnyugtatni egy kedves pillantással ,de az ő szeméből még mindig nem tűnt el a kíváncsiság.De aztán feladta és egy sóhajtás kíséretében felállt.
-A mosdó...?-kérdezte zavartan.
-Öhm persze.-mosolyogtam.-A folyosó végén.-mutattam az utat amit ő egy biccentéssel köszönt.Hirtelen rám jött a mosolyoghatnék mikor visszaemlékeztem Harry előbbi zavarodott arcára.Aranyos volt.Hátravágtam magam a fotelben és kapcsolgatni kezdtem a csatornák között.
     A szívem egy hatalmasat ütött mikor megláttam a Tv-ben Kelly arcképét.Az ajkaim elváltak és épp csak egy lehelletnyit feljebb hangosítottam."Részvétünk"-ez szerepelt a címként.
-Kelly Morgan pár napja tűnt el.Sokáig nem találtuk ám ma reggel egy szerencsétlenség folyván egyik munkatársunk eltévedt mikor egy helyszín felé igyekezett.Riporterünk úgy gondolta az erdőn átvág az autójával hátha így hamarabb odaér.Ám az autó lefulladt az erdő közepén így gyalog kellett megtennie a további utat.De nem gondolta ,hogy az erdő széli fa kunyhó előtt találja a több napja eltűnt lányt agyonverve.Egyenlőre nem tudunk pontos adatokat mondani.Minden részvétünk a Morgan családnak.Legyenek erősek csak ennyit üzenünk nekik.-mondta a riporter.-Chad tiéd a szó.-majd a képet elvették róla és egy magasabb férfi került képernyőre aki már a stúdióban ült.Egyből lehalkítottam és remegő ajkakkal hajoltam előre. Azt sem tudtam mit higgyek. Harryvel tegnap csak este találkoztam.Egész nap nem volt elérhető és nem is válaszolt semmire amit küldtem neki. Ez az egész megrémisztett.A mai napi hívás is.
     Nem sokkal később lépteket hallottam közeledni.Még jobban remegni kezdtem.Hirtelen az a fiú aki nemrég még csókolgatott olyan idegen volt számomra.
-Visszatértem.-mondta lehuppanva a kanapéra.Mélyet szippantottam a levegőből.Az ajkaimat harapdáltam és előre hajtottam a fejem.
-Hol voltál tegnap ,Harry?-kérdeztem halkan.
-Dolgom volt.-mondta magabiztosan és rám nézett.-Mért érdekel annyira?-kérdezte komolyabban.
-Kelly meghalt.-mondtam szinte suttogva.
-Tessék?-kérdezett.Nem tudom ,hogy azért mondta-e mert tényleg nem értette vagy azért mert nem akart válaszolni.
-Tegnap teljesen eltűntél.Nem is hívtál nem is kerestél.-mondtam kiakadva.-és most meg azt hallom a Tv-ből ,hogy Kelly meghalt.Mégis mit kéne hinnem?-felálltam és remegve mély levegőt vettem.
-Mi?-ugrott fel ő is.-Most komolyan azt hiszed ,hogy .. megöltem Kellyt?-eltátotta a száját.Karjait széttárta döbbenten.Bele néztem smaragd zöld szemeibe majd elkaptam a fejem.
-Te mesélted mindig ,hogy olyan.. álmaid vannak.
-De azok csak álmok voltak.-mondta idegesen -Én soha nem lennék képes ölni.-nevetett kínjában.Azok amik mostanság történtek Harry körül egyre félelmetesebbek voltak.És olyan dolgok amiket nem tudtam megmagyarázni. Greg is ,Kelly is ,ez a hívás, Harry eltűnései egyidejűleg a lányéval, az ,hogy még Louis sem tud ezekről a dolgokról.Egyszerűen minden gondolatomat csak ez járta át. Mást nem is tudtam volna képzelni. És mindennek a fő bizonyítékai az álmok,amiket személyesen csak nekem mesélt el.
-Kérlek ,Harry.Menj el.-mondtam halkan és szégyenlősen eltűztem egy tincset az arcomból.
-De hidd már el ,hogy...-közelebb akart lépni de én megállítottam és mutató ujjammal az ajtót céloztam meg. Harry zöld szemei csak úgy égették az arcom.-Te nem vagy ép!-ordította mikor elindult az ajtó felé majd becsapta maga után.
     Összerogytam.Már megbántam.Talán tényleg hinnem kellett volna neki.Hisz nem tudna ölni.Ezek csak álmok,de akkor mi volt az a hívás.Iszonyatosan összezavarodtam.Már a sírás határán voltam mikor halk léptekkel jött le a lépcsőn a húgom.
-Ez mi volt?-kérdezte halkan és leugrott az utolsó fokról is.A könnyeim rohamosan törtek ki a szememből ő pedig csak furán nézte ahogy a nappaliban összeesve sírok.-Mi az?-kérdezte és odasietett hozzám.Na jó nem voltunk valami jó testvérek de a összetartani mindig összetartottunk. Lilly elfésült pár tincset az arcomból majd előhúzott egy zsepit a zsebéből.Sokkal kisebb volt nálam ,de talán érettebb.Talán ő nem küldte volna el élete szer... fiúját.Talán ő hitt volna neki.Apró kezeit végig simította a vállamon.Szégyelltem ,hogy előtte sírok,de már épp ideje volt.Ezek után már semmi nem lehet rosszabb.

22.rész Betegen is velem

     Még sosem éreztem magam ilyen erőtlennek.Egy nyögés kíséretében átfordultam a másik oldalamra.Kint aligha sütött a nap.A beborult ég rosszallóan tekintett vissza rám.Behunytam a szemem és próbáltam visszaaludni habár tudtam lassan el kéne indulnom itthonról.Már újra éreztem ,hogy mindjárt elalszok mikor egy hatalmasat tüsszentettem. Úgy látszik megéreztem a rosszat ,mert ezt követően még hétszer megtörtént ez az eset.Megfáztam.
      Lassan csoszogtam le a lépcsőn. Apa már sürgött forgott a kék néhol olaj foltos ruhájában.Kereste a cuccait amiket rendszerint szét szórt a lakásban.
-Jó reggelt.-mondta rám se nézve és berohant a nappaliba.
-Jobbat.-mondtam kedvetlenül és megtöröltem az orromat.Ekkor már végre rám emelte a tekintetét.Összeráncolta a homlokát és a kezében lévő cuccokat eldobta.Odasietett hozzám és tenyerét a homlokomra nyomta.
-Lázas vagy?-kérdezte aggodalmasan.
-Csak kicsit megfáztam.-mondtam és elhúztam a fejemet.Ő csak adott egy puszit a homlokomra és visszament a cuccaihoz.
-Szerintem ne menj be ma. Pihenj.Aztán majd bemész holnap.-mosolygott vissza rám.Vállat vontam .Lábaim a konyhába vezettek ahol kissé megfáradva huppantam le az asztalhoz.Magam elé húztam a gyümölcsös tálat  és csipegetni kezdtem belőle a cseresznyét.
     Nagy figyelemmel néztem ahogy Apa ide oda rohangál a szobák között majd megállapodik az ajtóban.Végig tapogatja a zsebeit majd elégedett mosollyal rám pillantott.Biccentettem egyet jelzésképpen ,hogy megleszek egyedül.
-Gyógyulgass.-mondta és kinyitotta az ajtót.
-Szia.-mondtam unottan és az asztali terítőre pillantottam.Ekkor csukódott a bejárati ajtó.Hatalmasat sóhajtottam.Két pislogás közt ránéztem a fali órára ami épp csak fél nyolcat mutatott.Fáradt voltam ,de nem tudtam volna visszaaludni ezek után ,hogy felkeltem.Kifújtam az orrom majd visszamentem a szobába megkeresni a telefonomat.Az egész ház olyan ijesztően csöndes volt.Mikor felkaptam a mobilom az éjjeli szekrényemről az hirtelen csengeni kezdett.Rutinosan a fülemhez kaptam és megnyomtam a gombot anélkül ,hogy megnéztem volna a kijelzőt
-Tessék?-kérdeztem halkan és egy pillanatra eltartottam a fülemtől a telefont míg kifújtam az orrom.
-Reggelt.-már a hangján is hallatszott ,hogy mosolyog.
-Neked is Lou.-igen.Addig jutottunk már ,hogy én is becézem .
-Hol van az én iszogatós partnerem?
-Áh a Starbucks-ban vagy?-mosolyogtam én is és lehuppantam az ágyamra.Közben tüsszentettem egyet.
-Igen.De te nem vagy itt.
-Nem is leszek.-nevettem.-Megfáztam.Szóval ma biztos nem megyek el itthonról.-mosolyogtam és elképzeltem magam előtt Louis csalódott arcát.
-Értem.Akkor..jobbulást.
-Köszönöm szépen.
       Beültem Tv-zni. Különösképpen semelyik film nem kötött le így inkább előkapartam a könyvemet amit már olyan rég olvastam.Mikor visszatértem a nappaliba hasra feküdtem a bútoron.Fellapoztam .Az utolsó oldal amit olvastam...Harryvel. Csak őt nem hívtam még fel ,hogy máma nem megyek be dolgozni.Úgy gondoltam ha látja ,hogyha igazán hiányol akkor majd felhív.De eddig nem keresett.A gondolataimból visszatérve felsóhajtottam és megpróbáltam a könyvre koncentrálni
     De szép volt Istenem.Sosem láttam még ilyen lányt,mint őt.Ráadásul ő nem futott el előlem mint akárki más akit megszólítok az utcán.Mióta elváltunk csak rá tudtam gondolni.NA meg persze arra a levélre ami a kezemben volt Elenának címezve.A gondolatok áramlata ami a fejemben volt kezdett megbizonyosítani arról,hogy nem kéne feladni a levelet.Viszont ahogy láttam lemenni a lányt visszatért az eszem.Vele biztos nem fogok találkozni többet.Nincs akkora szerencsém.Muszáj feladnom a levelet.
      Mikor hazaértem a bejáraton belülről egy levél várt a földön.Valaki biztos becsúsztatta.Felvettem a földről a kis zöld borítékot majd ki is nyitottam."Benja...Szeretlek.Még mindig.Nem akarom ,hogy tönkre menjen a kapcsolatunk.Én...meg tudnék neked bocsájtani azért amit tettél.Akkor az iszonyatosan megrémisztett és muszáj volt eljönnöm onnan.Kérlek.Találkozzunk ma a parkban.Szeretnék személyesen is beszélni. Elena.xx." meglepődötten olvastam fel hangosan a levelet. A szívem gyorsabban kezdett verni.Talán mégis rám mosolyog a szerencse.Beleharaptam az ajkamba és készülődni kezdtem.Azt nem írta mikor találkozzunk,de ha kell egész nap kint leszek .
     Azt hiszem olyan délután egy körül érhettem ki.Senki nem volt ott,így gondoltam leülök az egyik padra.Végig mosolyogtam.Vártam már ,hogy Elena ide érjen.Végül is ez volt akkor minden vágyam. Igen.Egész nap vártam rá.Minden egyes embert aki arra járt megbámultam,de egyik se ő volt.Amíg el nem jött az este.Hideg volt már és a fák is ijesztően susogtak körbe,de nem tágítottam.Addig nem míg nem találkozok Elenával. Akkor már alig járt arra valaki.Egyszer csak megláttam valakit aki pont az én irányomba közeledett.Mosolyogva álltam fel a padról mikor láttam ,hogy milyen kis termetű.
-Elena!-mondtam hangosan és elindultam felé,de akkor valaki erősen leütött és a földre estem
      Muszáj volt félbe szakítanom az olvasást a legjobb résznél.Valaki kopogtatott az ajtóban meg egyébként is kellett már egy normális zsebi amit még nem használtam el.Először a konyhába mentem és kifújtam az orrom a polcon kikészített zsebkendővel majd az ajtóhoz csoszogtam.Lassan kinyitottam a zárat és vele együtt az ajtót is.Meglepődve hátráltam egyet mikor megláttam Harryt az ajtóban állni.
-Szia.-mosolyogtam döbbenten.
-Szia.-lihegte.Egyenetlenül vette a levegőt avagy gondolom futott.Beletúrt a hajába és végig nézett rajtam.Szusszant egyet és elmosolyodott.Hüvelykujjával maga mögé mutatott.-Nem voltál bent vagyis..-újra végig nézett rajtam.-Beteg vagy?
-Ühüm.-biccentettem egyet és neki dőltem az ajtófélfának.Megvillogtatta a fogsorát és újra végig nézett rajtam.
-Jobbulást.-mondta még mindig a testemet pásztázva.Végül nekem is rá kellett jönnöm ,hogy csak a szokásos pizsamámban vagyok ami alig takarja el a francia bugyim alját.-Aranyos hacuka.-nevetett.Arcomra felszökött a pír és inkább a ház belseje felé fordultam.
-Van kedved bejönni?
      Behívtam kényelmesen Harryt aki ezért egy puszit nyomott a fejem búbjára.Mind a ketten a nappaliba mentünk.Ő leült oda ahol még az előbb feküdtem én pedig a nappaliból nyíló egyik kis szobácskába mentem ahol a vasalásra váró ruhákat és a vasaláshoz szükséges cuccokat tároltuk.Felvettem az egyik kockás rövidnadrágom és visszasiettem a fiúhoz.
-Nem kellett volna csak miattam.-mosolygott és a kis nadrágomra nézett.Kifújtam az orrom majd nevetve lehuppantam mellé.
-Csak szeretnéd.
      Harry mosolygott egyet majd szemével körbe pásztázta a szobát.Most jutott csak eszembe ,hogy még nem járt nálunk.Kuncogtam egyet a kíváncsi arcán majd felpattantam ,hogy a könyvet amit olvastam visszategyem a polcra.
-Megint olvastál?-kérdezte kedveskedő hangon.
-Igen.-mosolyogtam habár nem látta.Lábujjhegyre kellett állnom ,hogy fel tudjam tenni arra a magas polcra a könyvet.Nem tudom mért pont arra akartam felrakni,hisz nem onnan vettem le.Hirtelen egy meleg tenyeret éreztem a derekamon és annyira meglepődtem ,hogy a könyvet majdnem elejtettem ,de ő elkapta és a helyére rakta.Lassan fordultam meg a karjai között.Mosoly kerekedett az arcára.Újra remegni kezdtem mint mindig amikor közel kerültünk egymáshoz.Az ajkamba haraptam a zöld szemei láttán.Annyira gyönyörűen csillogtak rám.
-Imádom ezt a szexi ajakharapást.-nevetett és csak még közelebb hajolt,de én hamarabb kapcsoltam.
-Ne,Harry!-ő kicsit ijedten hőkölt vissza .-B-beteg vagyok.-dadogtam félénken én a kezemet a mellkasára tettem ellenkezésképp.Nem mintha nem akartam volna ,hogy megcsókoljon.Egyszerűen csak nem akartam beteggé tenni őt.És még a gondolatba is belekuncogtam ,hogy milyen kedves gesztus volt ez tőlem.Viszont mikor az arcára néztem megesett rajta a szívem.Szemöldökét értetlenül összehúzta az ajkai pedig elváltak.Beszívtam a fogaim közé a szám majd kicselezve őt a konyhába menekültem.
      Igazából nem voltam szomjas mégis öntöttem magamnak narancslevet.Erőtlenül hajoltam a pult felé és csak néztem a pohár narancslevet.Lépteket hallottam közeledni így megfordultam és a pultnak támaszkodtam.Próbáltam erősnek látszani és mosolyogni,mintha nem látszana rajtam a betegség. Hirtelen megláttam Harry mosolygós arcát ahogy egy képet tart a kezében és csak azt nézi.
-Ez annyira aranyos.-mondta rám pillantva majd vissza a képre.Onnan ahol én álltam nem láttam ,hogy melyik képről is beszél,de azt sem tudtam elképzelni ,hogy mi lehet annyira aranyos.Aztán közelebb jött és felém mutatta. Harry megtalálta az egyetlen olyan képet amit Apa a legfelső polcra rakott azért ,hogy ne érjem el.Utáltam azt a képet.Talán 8 éves lehettem.Telibe vigyorgok a kamerának.Igen.Akkor még tudtam szívből mosolyogni.
-Na neee.-mondtam gúnyosan és egyből el akartam venni tőle ,de ő lefogta a kezem és magamra emelte a képemet.
-Na de kis harcias lett valaki.-nevetett .
-De ez egy szörnyű kép.-mondtam még mindig a kép után ugrálva.
-Szerintem nagyon cuki.Hasonlítasz a kis kori énedre.
-Egyáltalán nem.-jelentettem ki majd valahogy kikaptam a kezéből.Undorodva fogtam azt a képet.Azt sem tudtam mit csináljak vele . Csak azt tudtam ,hogy Harry kezében nem lehet.Én is rápillantottam egyszer kétszer ,de annyi dühöt váltott ki belőlem.
    Idegesen néztem a képecskét.Csak Anya emlékét hozta fel bennem.Akkor még volt miért mosolyognom.Beletúrtam a hajamba és átfésültem a másik oldalra.Nyögtem egyet és már el akartam dobni mikor Harry megfogta a kezem így a kép a tenyerünk közé préselődött.
-Iszonyat cuki voltál.-mondta az ajkába harapva.-És most is az vagy.
-Istenem.-mondtam elpirulva és oldalra a fordítottam a fejem.Mint minden lány én is szerettem ha dicsérnek,de nem éreztem úgy ,hogy rászolgálnék.
-Az igazság.-mondta visszafordítva az arcomat maga felé.Az államat fogta és egyenesen a szemembe nézett.Nem hagyta ,hogy elmeneküljek.Nem tudtam.Rabjába kerített.Hozzám simult.A pultnak döntött és a derekamat fogta.A kezemből kiesett a kép és egy kis vékony hang keretében a földre hullott,de ez alig észrevehető volt az én szívdobbanásaimhoz képest.Már nem tudtam ellenkezni.Behunytam a szemem és vártam Harry egyre közeledő ajkait.Mikor először érintette az ajkam mint egy áramütés megcsapott.Aztán lágyan csókolni kezdett
-Beteg vagyok.-nyögtem levegő vétel közben,de ő erre csak még hevesebben kezdett csókolni.
-Nem érdekel!-mondta komolyan a következő pillanatban és a számról áttért a nyakamra.Mély levegőket kellett vennem ,hogy ne ájuljak el.Nagy kezeit a pólóm alatt a hátamra csúsztatta amivel csak még közelebb tolt magához.Úgy éreztem egybe olvadunk Harryvel és nincs többé életem nélküle.Vagyis csak hittem...

21.rész Remegés

    A szemem kikerekedett a számat pedig eltátottam.
-Szegény szülők.-mondta Apa és kicsit összehúzta a szemöldökét.Felém fordult és megsimította a kezem.-Látod szívem.Én csak azt nem akarom ,hogy ez történjen veled.-mondta szomorú szemekkel.
-Nem ,dehogy fog velem ez történni,de én ismerem ezt a lányt.-tudom ,hogy Apa most épp lelkizni akart volna ,de még mindig nem tudtam visszatérni a valóságba ,hogy az a lány ott a képernyőn Kelly.-Légyszi hangosítsd fel egy kicsit.-mondtam kérlelő szemekkel. Apa csak felvonta a szemöldökét és megkereste a távirányítót.
    "A legrosszabbtól tartunk James-el."-mondta sírva egy szőke hajú hölgy és kezében egy zsepit tartott."Kelly mindig is zűrös társaságokba járt ,de azt mondta semmi baj nem lesz."hangja elcsuklott és ráborult a mellette ülő férfira.Szemei megteltek könnyekkel és inkább elfordult.A nő arcvonásai nagyon hasonlítottak a lányáéra.Sötét szemek,telt ajkak és vékony ,arányos orr.Nyeltem egyet és a síró hölgy láttán nekem is könnyek szöktek a szemembe."Akárki akárhol látná kérem értesítsen minket."mondta szomorúan a férfi és simogatni kezdte a nő hátát."Szeretünk kicsim!"-mondta elcsuklott hangon.A torkomban dobogott a szívem.Elvitték a képet róluk és a riporter nő jött a kamerák elé.
-Ha látták ezt a lányt.-ekkor behoztak egy képet Kellyről amin ép pókerezett az asztalnál.-Kérem értesítsenek minket.Vagy hívják a szülőket akár a rendőrséget is.Szeretnénk minél hamarabb biztonságban tudni a lányt.Utoljára még otthon látták.Ma reggel tűnt el a szobájából.Ha valaki látta volna az azonnal hívjon minket.
      Mikor vége lett ennek a hírnek Apa lehalkította a Tv-t és óvatosan rám nézett.Én még mindig lefagyva figyeltem a képernyőt.
-Ki volt ez a lány?-mintha meg sem hallottam volna kérdését felálltam és felrohantam a szobámba.A táskámban kezdtem kotorászni a telefonom után amit kisebb nagyobb sikerekkel meg is találtam.Idegesen kezdtem keresni a névjegyzékben a Styles nevet.Gyorsan tárcsázni kezdtem.Másik kezemmel a hajamba túrtam és lehuppantam az ágyamra.Habár megfogadtam magamban ,hogy nem fogom keresni ha ő nem keres mégis annyira vágytam csak egy szaváért is.Mikor a telefon kicsöngött csak még jobban izgulni kezdtem. Felkavart az előbb hallott hír és úgy gondoltam Harry lehet az egyetlen aki tud erről valamit hisz ő beszélt vele utoljára.
     Hanyatt vágtam magam az ágyon.A telefonomat megint csak a párnámra dobtam mivel nem vette fel. Kezdtem ideges lenni. Az agyam kombinálni kezdett. Harry máma nem hívott és nem is jött be hozzám se , furcsa módon Kelly is épp ma tűnt el.Beszívtam az ajkaimat e képtelenség gondolatára és inkább a laptopom után nyúltam.Felmentem minden olyan közösségi oldalra ami talán egy kicsit is "elveszi az eszem".Sajnos egy olyan ember nem akadt akivel tudtam volna beszélgetni vagy esetleg valami érdekeset és újat mondott volna. A fejemben csakis Harry járt és ,hogy mi történhetett máma.

*Később*

     -Elég durva.-mélyet szippantott a levegőbe és még így telefonon keresztül is hallottam ,hogy egy kicsit őt is megérintette a dolog még akkor is ha nem szívlelték egymást azzal a lánnyal.
-Igen...te sem hallottál véletlen valamit Harry felől?-kérdeztem óvatosan.Ha ő sem tud semmit róla akkor végképp senki. Louis egy pillanatra felsóhajtott majd csöndben maradt.Mintha gondolkodna a válaszon.
-Nem.-nyeltem egyet.Érezhető volt rajta ,hogy valamit rejteget.
-Louis.Kérlek.-mondtam halkan és lehajtottam a fejem.
-Tényleg nem tudok, Bianca.-a szemembe könnyek szöktek.
-Rendben.-sóhajtottam egy nagyot és letöröltem a pulcsimmal az arcom.
-Te..sírsz?-kérdezte halkan és mintha furcsán elcsuklott volna a hangja.
-Nem.-mondtam erősen és mély levegőt vettem.-Szerintem most..járok egyet a környéken.
-Rosszul vagy .Öhm. Segítsek valamit?-most jött ki rajta az igazi valója.Rájött,hogy tényleg mit is csinál.Szerettem Louist és igazából csak neki mondtam el mindent,de most igazából vele sem akartam beszélni.Az egyetlen akire vágytam az Harry volt...persze ő meg nem veszi fel a telefonját.
-Nem kell tényleg.Csak teszek egy kört.Szia.-mondtam halkan és elemeltem a fülemtől a telefont.Nem kapcsoltam szét.Vártam ,hogy ő is elköszönjön.
-Légy erős.Szia.-mondta ő is és mielőtt lerakta volna a telefont ennyit mondott.-sírt.
       Ledöcögtem a lépcsőn közben felvettem a pulcsimat.
-Apu..elmegyek egy kicsit sétálni.-mondtam halkan és leugrottam az utolsó két lépcső fokról.A nappali felé fordultam mert tudtam ,hogy ott Tv-zik. Hátrafordult felém és aggódó szemekkel nézett.Talán neki nem kellett volna végig hallgatnia azt a hírt.-Jaj nem lesz semmi bajom.-mondtam gúnyosan és az ajtóhoz léptem anélkül ,hogy válaszolt volna.Elforgattam a kilincset és ahogy kinyílt az ajtó megcsapott a hideg.
-Ne menjek veled?-kérdezte Apa hangosan ,hogy még azelőtt ,hogy becsukom magam mögött az ajtót meghalljam.
-Ne. Szeretnék gondolkodni.-mondtam és behajtottam az ajtót.
       Lekocogtam a lépcsőkön amik a járdára vezettek.Körülnéztem a sötét utcán .Alig pár ember közlekedett csak.Megigazítottam a pulcsim kapucniját majd elindultam egy irányba.Pára alak suhant el mellettem nem törődve azzal ,hogy fellöknek-e vagy sem.De álltam a sarat.Addig sem foglalkoztam azzal ,hogy mi van azzal a fiúval.A járda szegélyre álltam és egyensúlyozva sétálgattam.Párszor hunyorítottam a szemben közeledő emberek felé ,hogy kiszúrjam kik is azok ,de nem jártam sikerrel.Egyszer úgy éreztem mintha valaki jönne mögöttem így még hátra is fordultam ,de nem volt ott senki.Csak megráztam a fejem és sétáltam tovább.
         Nem bírtam sokáig távol tartani Harryt a gondolataimtól. Mit keresett annál a lánynál? És ha...nem. Nem történhetett meg az amit álmodott.Hisz csak eltűnt.Lehet hogy csak megunta a szüleit és elment.Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.Felsóhajtottam.De azért ez is benne van a pakliban.Nyeltem egy nagyot és körbe néztem.Kereszteződéshez értem.Egyenesen mehettem volna még tovább ,de akkor nem jutok sehova.Ha jobbra vagy balra megyek akkor pedig csak tengődök valamerre és nem tudom majd merre térjek haza.Viszont ha visszafordulok....Talán Harryvel is így kellett volna cselekednem.Ki kellett volna hátrálnom ebből az egész "kapcsolatból" még akkor amikor tudtam.Csak álldogáltam ott a kereszteződésbe és nézelődtem.Végül be kellett magamnak is vallanom ,hogy vissza kell forduljak.Behunytam a szemem és tettem egy 180°-os fordulatot az egyik lábam körül. A cipőmre tekintettem.Sáros és vizes volt a mai esőzés miatt.Mikor tekintetemet felemeltem ő már előttem állt.
-Harry..-nyögtem ki magamból halkan a nevét.
       Álltunk egy pár másodpercig szembe egymással aztán léptem.Nem bírtam az érzelmeimmel.Lendületesen megöleltem amitől ő egy kicsit meglepődött,de aztán szorosan megölelt.Reszketett ő is és én is.Nem tudtam mi ez az érzés,de tudtam hogy örülök ,hogy itt van .Hogy itt áll előttem.
-Bia....-mondta halkan és magához szorította a testem mintha a tulajdona lennék.Én csak belefúrtam a fejemet a mellkasába és próbáltam beszívni az illatát,hogy megjegyezzem.Még mielőtt belemerültem volna őrjítő illatába eltolt magától,de még mindig tartott.-Te sírtál?-kérdezte halkan.Arcát alig láttam hisz az utcán épp csak pár lámpa volt.Csak beszívtam az ajkaim és hallgattam.Pislogtam párat ,hogy még az a pár könnycsepp amik eddig elhomályosították a látásom most ne gátoljanak abban ,hogy lássam az egyetlen fiút akit valaha közel éreztem magamhoz. Kicsit lejjebb hajolt ,hogy közel legyen az arcomhoz amit már a nagy kezében tartott.Azt a pár cseppet letörölte a hüvelykujjával és elmosolyodott.-Miattam sírtál?-hangja még mindig alig ütötte meg a halk szintet.
-Nem.-jelentettem ki merészen és pipiskedni kezdtem,hogy magasabb legyek a szokásosnál
-De.-mondta és lerombolta az eddig felépített önbizalmam.Egy laza mosollyal az arcán eltűrte a szememből a tincseket .Hunyorítani kezdett mint mindig amikor valamin nagyon gondolkodott.
-H-hol voltál máma?-kérdeztem megszeppenve mikor összekulcsolta az ujjainkat.
-Mert?-kérdezett vissza.
-Csak mert nem voltál bent ma.. és gondoltam megkérdezem.-mondtam halkan és zöld szemeibe néztem.Tekintetét levitte a kezünkre és csak mosolygott.Nem válaszolt és ez kicsit aggasztott.-Miről beszéltetek valamelyik nap Kellyvel?-kérdeztem határozottan mire ő kissé meglepődött szemekkel nézett rám.
-Te kutakodsz utánam?-kérdezte egy fokkal hangosabban.
-Csak...-rájöttem ,hogy elárultam magam.Szólásra nyitottam a szám,de nem tudtam. Egyre égetőbb volt Harry kegyetlen tekintete.-Csak ott hagytál.Én meg még el akartam búcsúzni tőled..vagy nem is tudom mit akartam,de utánad mentem aztán láttam ,hogy bemész Kellyhez és aztán rám jött az az érzés ,hogy tényleg nem kel...-nem hagyta ,hogy végig mondjam az eléggé egybefüggő mondataimat amikben alig hagytam egy szusszanásnyi levegőt.Ő egy hosszú forró csókkal állított le.Közben hatalmas karjaival ölelt és védelmezően átkarolt.A kezem megint remegni kezdett mint mindig amikor vele voltam.A csókunk végén apró puszikat hagyott az alsó ajkamon majd eltávolodtunk.Még mindig ölelt és a csók zónában voltam ,de egyenesen bele tudtam nézni a szemébe
-Csak nem akartam ,hogy zűr legyen köztünk.-mondta és puszit nyomott a homlokomra.-De aranyos vagy ,hogy aggódsz miattam.-újra megsimította az arcomat engem pedig kirázott a hideg/persze jó értelemben/.A számat már szólásra nyitottam mikor az ű hüvelykujját végig simította a még a csóktól duzzadt ajkamat.-Hiányoztál.-ennél a mondatnál elmosolyodtam és hozzábújtam.
      -Ne kísérjelek haza?-kérdezte körbe nézve a kereszteződésben.Aprót biccentettem közben még mindig átkaroltam a derekát.-Jó érzés ölelni?-kérdezte viccesen mikor elindultunk visszafelé.
-Igen.-kuncogtam és továbbra is csak így mentem. Harry hirtelen megállt én pedig felnéztem rá ,hogy mért tette ezt. Ő csak mosolygott rám és megfogta a karom. Erősebben szorított meg a szokásosnál amit nem tudtam mire vélni.Aztán már csak azon kaptam magam ,hogy a karjaiban visz.-Mit csinálsz te idióta?-keltem ki magamból és nevettem.Egyik karjával a hátamat tartotta a másikkal pedig a lábaimat.
-NA így most már ölelhetsz.-mosolygott és elkezdett sétálni előre.Kicsit zavarban éreztem magam ,de egyből a nyakába kapaszkodtam.Nem tudtam hova tenni ezt a gesztust így csak nevettem.
     Mikor a ház elé értünk letett én pedig szégyenlősen próbáltam megállni a lábamon. Harry a tarkójára tette a kezét és nevetett.Rajta egy hosszú ujjú volt ,de még így is látszott ,hogy izmos a karja így még csak rá sem mertem nézni.
-Köszönöm ,hogy haza hoztál.-mondtam viccesen .
-Bármikor .-nevetett majd a kezemnél fogva magához rántott.-érted...bármit.-úgy tűnt még ő is meglepődött ezen a kijelentésén.Én csak mosolyogtam és egy rövid csókot nyomtam a szájára.Felsétáltam a lépcsőn és visszafordultam a fiúra.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam.Ő kicsit meglepetten nézett engem majd szét tárta a kezeit.
-Csak így itt hagysz?
-Mért mit szeretnél?-kérdeztem nevetve.Arcára egy féloldalas mosoly kunkorodott.Fellépkedett a lépcsőn majd megragadta a derekam.Ijedten estem a mellkasára.Pislogtam egy párat majd egyenesen a szemébe néztem.
-Téged...-súgta halkan a fülembe.Az ajkaim elváltak.Kikerekedett szemekkel néztem el Harry válla felett ahogy ő a nyakamat puszilgatta.Minden egyes érintésbe bele remegtem.Igazából én is szerettem volna már egyszer igazán közel lenni Harryhez ,de ez így..most...egyáltalán nem volt nekem jó helyzet.
-Harry...-nyögtem két csók között amikkel ő sorozta a nyakam.Hirtelen elhagyta az erő a lábaimat ,de ő megtartott.
-Gyönyörű vagy.-mondta.Behunytam a szemem miközben ő felkapott.Lábaimmal összekulcsoltam a derekát. Belekuncogtam a nyakába e mondatok hallatán.Nem hittem el ,hogy ez tényleg velem történik.Elmosolyodtam majd nagy levegőt vettem.
-Jó éjszakát Mr Styles.-mondtam és leugrottam róla.Ő meglepetten nézte a tetteimet. Kezeim közé vettem az arcát és megcsókoltam.
-Most így itt hagysz?-mutatott magára.Az ajkamba haraptam és végig néztem rajta.-NE harapdáld a szád ,mert megőrülök.-mondta egy kunkori mosollyal az arcán.
-Holnap találkozunk mondtam erre ő megpuszilta a homlokomat és egy biccentés kíséretében lekocogott a lépcsőn.Néztem ahogy egy két pillantást vet még rám aztán elsétál magas alakjával.Egyszerűen .. beleestem.

20 rész Eltűnt

     Alig bírtam nyitva tartani a szememet.Még csend volt a Styarbucksban.Épp csak a pultos lány tevékenykedett az egyik asztalnál.Én már a kávémat iszogattam mikor az ajtó csilingelt egyet jelezve ,hogy jött valaki.Nem néztem oda hisz elég furán vette volna ki magát ha megbámulom az illetőt.Inkább csak kinéztem az ablakon elmerengve a tegnap történteken.Hatalmas sóhajtásom töltötte be a csendes teret.Nem tudtam elfelejteni ,hogy az a fiú akiben pillanatnyilag a legjobban bíztam felment az exéhez egy kis bájcsevelyre. Összeráncoltam a homlokom majd ledöntöttem a fejem az asztalon pihenő karomra. Mért kellett nekem ebbe beavatkoznom?Szuszogtam egy párat majd felkaptam a fejem mikor megszólítottak.
-Bianca?-kérdezte egy vékony mégis férfi hang.Magam előtt egy barna hajú borostás fiút láttam meg. Elmosolyodtam mikor korai aggyal fel tudtam fogni ,hogy ki is ő.
-Szia.Le ülsz?-kérdeztem és az ujjammal az előttem lévő betolt székre mutattam.
     Ha jól láttam ő is kávét ivott mint én.Úgy látszik neki is ezzel indult a napja.
-Na és mi újság?-kérdezte érdeklődő kék szemeivel Louis .Elmosolyodtam és kinéztem az ablakon.Kicsit csepegett az eső ,de nem zavart senkit aki kint járkált.
-Semmi.Fáradt vagyok.-mosolyogtam és visszanéztem a fiúra aki még mindig ugyanannyira érdeklődő volt.- És veled?
-Ohh semmi.-mondta kedveskedő hangon.-Hogy-hogy már ilyen korán itt vagy?
-Korán kell bemennem csak nem volt erőm ezért bejöttem.-ujjaimmal kicsit megpaskoltam a poharam oldalát.
-Oh az a fránya munka.-nevetett halványan és kortyolt egyet.Biccentettem egyet.Valahogy nem tudtam Louisról elképzelni ,hogy dolgozik valamit.Idősebb volt nálam de nem tudtam volna összehozni a munka szót az ő nevével.
-És te.. dolgozol valamit?-kérdeztem félve ,hogy valami olyan területre tévedek ahova nem kéne.Az ő arca még mindig mosolygott.
-Persze.Programozó vagyok.-felvontam a szemöldököm és hirtelen kuncogni kezdtem a markomba.Mindent el tudtam volna képzelni csak ezt nem. Valahogy nem illett ez a szakma Louishoz.
-Tényleg?-mosolyogtam az arcomtól elemelve a kezem.Louis bólintott egyet és az ujjaival babrálni kezdte az asztalon lévő cukros zacskók végét.
-Vagyis ez a végzettségem.De inkább zeneszerzőnek vallanám magam.-mosolygott és a szemembe nézett.Nos ezt már jobban el tudtam képzelni.Louis olyan művész léleknek látszott.
-Egyszer szívesen meghallgatnék tőled valamit.-mosolyogtam és megsimítottam alkarját.Akkor vettem csak észre ,hogy milyen izmos is a karja.Kicsit pirultan húztam vissza a kezem mire ő nevetett.
      Louis eléggé feldobta a kedvem így reggel.Még sosem beszélgettem vele ilyen sokáig ilyen sok mindenről.Szinte végig nevettem és ki is verte a fejemből ,hogy mi történt tegnap este.
-És mi van köztetek Harryvel?-mosolygott Louis .Pont bele a közepébe.Szégyenlősen eltűrtem a szememből egy tincset és próbáltam kerülni a tekintetét.
-Mi lenne?-kérdezte vissza határozottan és kortyoltam egyet a poharamból ,hogy addig se kelljen beszélnem.
-Láttam ,hogy néztetek egymásra.-mosolygott és kinézett az ablakon.
-Ő a betegem!-mondtam határozottan és hangosabban mint szerettem volna.Felment bennem a pumpa mikor rájöttem ,hogy Louis előtt mindent titkolnom kell.
-Ez nem kizáró ok.-mondta egy kacér vigyorral az arcán és játszadozni kezdett a poharával.
-Dehogyis nem.-mondtam szégyenlősen.A fejemben újra ismételgetni kezdtem azt a szöveget amit szinte már kívülről fújtam."egy beteggel nem szabad kapcsolatot létesíteni".Louis rázott ki a gondolataim tömegéből,amitől egy kis nyögés hagyta el a számat.Egyenesen a szemembe nézett miközben fogta az alkarom.
-Mesélj!-parancsolta és én nem bírtam ellenállni. Louis annyira kedves volt és nem tudtam elképzelni ,hogy bárkinek is elmondaná.De előtte még százszor megígértettem vele ,hogy nem mondhatja el senkinek.Aztán csak úgy dőltek belőlem a szavak.
       Az utolsó mondatom végén hátradőltem a székemben és a cipőmre néztem.Idegesen beszívtam az ajkaimat hisz MINDENT elmondtam neki.Az érzéseimet Harryvel kapcsolatban és Kellyvel kapcsolatban.A tegnapi eseményeket és az első csókunkat is.Mindent elmondtam kivéve Harry titkát amit mint pszichiáternek meg kellett tartanom magamnak.Louis megfogta a kezem és közelebb húzott.
-Örülök ,hogy elmondtad.-mosolygott.Az nem változtatott az én nézőpontomon.Elmondtam az összes titkomat amit nem kellett volna.-És szeretném elmondani neked,hogy Harryt még nem láttam így lányra nézni mint rád.-nevetett.A szívem a torkomban dobogott és valószínűleg elpirultam mert ő egyből rám szólt.-NE pirulj el, ez az igazság. Örülök ,hogy rád váltott. Kelly nem tartozott a kedvenceim közé.Kicsit olyan hisztis picsaféle volt.-hangosan felnevettem a mondatán. Tetszett ,hogy Louis így kiállt mellettem még talán akkor is ha nem volt igazam azokban amiket Kellyről mondtam.-Őszintén megvallva nem tudom mi volt ez a tegnapi.Még én sem hallottam erről a sztoriról.-mondta összehúzott szemöldökkel.-Muszáj lesz beszélni erről Haz-nem hagytam ,hogy végig mondja a mondatát . Már épp nyúlt volna az asztalon lévő telefonjáért mikor én megállítottam. Az ujjamat a szám elé tettem jelezve ,hogy nem mondhat semmit.Louis is rájött ,hogy mire készült.Majdnem lebuktatott engem.
      Mikor megittuk a kávénkat és úgy gondoltuk már menni kéne felálltunk. Louis azt mondta elkísér egy darabig hisz úgy sincs jobb dolga.Örültem neki.Nem szerettem egyedül sétálni.Mostanság meg főleg.Mióta ilyen furcsa arcok mint Greg csak úgy letámadnak az utcán. Lou mosolyogva vezetett az úton.Karon fogva mentünk,de ez nem zavart.Alig párszor beszéltünk de annyira bíztam benne.Akár az életemet is rá mertem volna bízni.Hatalmas szavak egy ilyen kis lánytól mint én ,de akkor is igaz.
      Mikor egészen a pszichiátria elé értünk Louis meglepődve nézett végig a nagy épületen.Annyira elbeszélgettük,nevetgéltünk az időt ,hogy nem is figyelt oda ,hogy egész végig kísért.Félve nézett végig rajtam amikor búcsút mondtunk egymásnak.Nem tudta ,hogy hogy is köszönjön el.De én kezdeményeztem.Adtam neki két puszit amit ő el is fogadott.Mosolyogva elindult visszafelé közben integetett.

*Este*

     Nem értettem mi történik körülöttem. Harry nem jött be ma. Nem is hívott és nem is küldött SMS-t.Kezdtem aggódni egy kicsit.Haza fele úton sem találkoztam vele.Fura volt az egész napomat olyan betegekkel tölteni akik iránt semmi olyan érzést nem tápláltam mint Harry iránt.Persze mindenkin próbáltam segíteni de nem ugyanolyan volt mint vele.
     Mikor hazaértem próbáltam lopakodni.Reggel és előző este sem beszéltem Apával így az a kínos beszélgetés még mindig húzódott.Próbáltam megúszni az egészet de mikor levettem a cipőmet és megszólított mintha minden fekete fehérré vált volna.Nyeltem egy nagyot és besétáltam a nappaliba ahova Apa hívott .A Tv ment ,de ez őt nem érdekelte.Csak engem nézett szigorú és csalódott szemeivel.Lehajtottam a fejem és vártam a lecseszerintést ami várt rám Harry miatt.Beszívtam az ajkaimat és vártam és vártam. De csak egy sóhaj jött Apa felől.Felnéztem rá és már csak a Tv-t nézte. Csalódott arca volt.Nem ezt várta volna tőlem. Ez rosszabb volt mintha  ki mondta volna azt amit akart.
-Apa ne haragudj.-mondtam sajnálkozva és leültem mellé a kanapéra.
-Csak nem értem ,mert...-elkezdett volna beszélni de én megállítottam.Az ujjamat a szájára tettem és a tekintetemet a Tv-re tapasztottam.A szemem kikerekedett mikor megláttam hatalmas betűkkel"ELTŰNT!". Megállt bennem a vér.Próbáltam kiverni azokat a gondolatokat a fejemből amikre épp nem kellett volna gondolnom ,de nem ment....

19.rész Hallgatni és csendben maradni

   Újra és újra elnevettem magam.
-Nem vagy vicces.-nevetett Harry és oldalba bökött.
-De ez akkor is vicces volt.-jelentettem ki és kortyoltam egyet a kávémból.Egy tincset eltűrtem a szememből és egyenesen Harryre néztem. Könyökkel támaszkodott az asztalon és figyelt.Eszembe jutott az arca amikor benyitott Olive.Olyan szerencse ,hogy gyorsan lereagáltam.-Köszi ,hogy megvártál.-mondtam kedvesen és kinéztem az ablakon.
-Nincs mit.-mosolygott.A kint sétálgató emberek folyamatosan ránk néztek mintha valami érdekességek lennénk.Ez csak újra eszembe juttatta a reggelt.Hihetetlen ,hogy Olive ,hogy tud időzíteni.Szegény srác azt sem tudta mit csináljon.Én hirtelen löktem el magamtól.Még mielőtt a lány meglátott volna minket."Sziaaaa." a fejemben járt az a hosszú köszönés ami azért volt mert Oli elég rendesen megnézte Harryt. És mindezt csak a szobám  kulcsa miatt.Szégyenlősen lehajtottam a fejem és a két kezem között lévő csészét nézegettem.
-Harry .. neked nem valami jó a reakció időd.-nevettem újra és felnéztem a srácra.
-Most sértegetni próbálsz?-felvonta az egyik szemöldökét és kivillantotta a fogait.
-Csak tesztellek.-mosolyogtam és újra kinéztem az ablakon. Annyira jó érzés volt ,hogy Harry egész nap csak várt rám. Miközben én a betegeket ápolgattam ő kint ült Jade-del és beszélgetett. Olyan kedves fiú. El sem tudnám képzelni róla ,hogy megtörténjen az amit az álmában látott.
     Már egy ideje ott ültünk a Starbucksban. Harry néha néha rám pillantott de nem mondott semmit,csak figyelt.Én is így tettem. Végig néztem a fiún akit lassan már a szerelmemnek mondhatok.Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész.Mosolya sosem lankadt.Egy ideig a kinti világot nézte mikor elkomolyodott és hunyorítani kezdett.
-Bia...-kirázott a hideg(persze jó értelemben).-menjünk.-jelentette ki.
-Tessék?-kicsit megráztam a fejem majd én is kinéztem az ablakon.Próbáltam kiszúrni ,hogy mit is kéne figyelni.Próbálkoztam ,de megzavart a koncentrálásban Harry mobilja ami az asztalon volt. Ő is és én is kicsit ijedten pillantottunk a telefonra,de még mielőtt el tudtam volna olvasni ,hogy ki hívja ő felkapta és zsebre csúsztatta.
-Na most húzzunk.-mondta kicsit erőltetettebben és felállt.Én is lassan felálltam ,de ő elkapta a karom ,hogy haladjak.Kicsit megijedtem amikor szinte kirohantunk az épületből.
-Harry mi van már?-nem értettem mi történt hisz az előbb még nagy kedvvel nevetgéltünk odabent és mind a ketten ittuk a magunk italát.
-Csak siess.-mondta kicsit mogorván és húzta a karom.Bukdácsoltam mögötte egy sort mikor végre fel tudtam venni a lépteinek ritmusát.
      Már azt hittem nem lesz semmi gond mikor valaki a hátunk mögül megszólította Harryt. Eléggé mély hang volt.Félénken hátrafordultam és egy magas fickó sétált mögöttünk.Intett egyet felém és én visszafordítottam az előttem haladó fiú felé a fejem.
-Harry..-mondtam halkan mire ő megállt. Nagyot sóhajtott majd felém fordult.
-Kérlek menj haza ,jó?-két tenyerébe fogta az arcom és elsöpört pár kósza hajszálat a szememből.
-Ne szórakozz már ! Mi folyik itt?-kérdeztem nyűgösen és hátra akartam fordulni ,de ő visszarántott.
-Légyszíves.-mondta kérlelően ,de én nem moccantam.
-Szevasz barátom.-mondta a férfi mögöttem. Harry felegyenesedett és mérgesen bámulta a srácot.Én is megfordultam és mellé álltam.
       Fekete haja volt és mély barna szemei.A szája mosolyra állt . Divatosan volt öltözve,nem úgy mint Harry aki mindig csak felkapott magára valamit. A cipője tökéletesen illett a pólója és ezt más is megbírta volna mondani nem csak én. Látszólag kedves fiúnak nézett ki amíg ki nem nyitotta a száját.
-Mi van Kellyvel?-ahogy meghallottam ezt a nevet ökölbe szorítottam a kezem ok nélkül.Rájöttem ,hogy tényleg jobb lett volna ha elmegyek.Megint olyan sztoriba keveredek bele amibe nem kéne.
-Gondolom meg van.-mondta gúnyosan a mellettem álló. Óvatosan megfogta a kezem majd megszorította.A tekintetemet a kezünkre emeltem majd elmosolyodtam habár ez egy elég komoly pillanat volt.
-Nem kellett volna elhagyni...-karba tette a kezét és a másik lábára tette a súlyát.
-Mert mi lesz?
-Mondjuk valaki lecsap rá.-mosolygott a srác sunyi módon.A tekintetemet elkaptam a fiúról mikor rám nézett.-Ha már neked nem kell.-mondta kedves hangon. Szavai minden egyes pillanattal egyre jobban sújtották a szívemet.Csak ráébresztettek ,hogy igazából én vagyok a hibás ,hogy Kelly nem Harry mellett van.
-Fogd vissza magad ,Greg.-jelentette ki a mellettem álló srác.Egyre magabiztosabbnak tűnt és ezt jó volt látni.-Kelly nem olyan hülye ,hogy összejöjjön veled. Még a vak is látja ,hogy ki akarod használni a pénze miatt.-felvontam a szemöldököm és hirtelen még jobban érdekelni kezdett ennek a titokzatos lánynak élete.Hogy kerültek össze ezzel a fiúval és ki ez a Greg? Megmagyarázhatatlan okok miatt folyamatosan erre a fiúra tévedt a szemem.Annyira lazán kezelte ezt az egész helyzetet.Hosszú szempillák keretezték már így is sötét szemét.A fején lévő sapka csak még jobban azt bizonyította ,hogy próbál lazának tűnni.
-Hát .. nekem úgy tűnik ,hogy engem választ.-kuncogott Greg.-a drágalátos exed azt mondta ,hogy egy köcsög vagy és soha többet nem akar látni téged.-félve de Harryre néztem. Csak vállat vont.-és ,hogy most már bevallja.-mondta halkabban a fekete hajú srác.
       Harry elengedte a kezem sőt el is húzódott .Tett hátrafelé egy lépést és megszeppenve figyelte a srácot.
-Nem.. nem tenné meg.-mondta halkan.
-Oh dehogyis nem.-nevetett Greg és közelebb lépett hozzám.Miközben én a göndör hajú fiút néztem aki úgy nézett ki mint aki végleg összetört ő a vállamra hajtotta a karját és megölelgetett.-Csípem azt a csajt.Olyan karakán.-mosolygott.Undorodva ellöktem magamtól és szembe álltam a megszeppent fiúval.
-Harry, menjünk jó?-kértem halkan és megfogtam az egyik kezét.Az egész sötét ég kezdett ijesztően hatni rám.Nagyokat nyeltem és próbáltam küszködni azzal ,hogy ne uralkodjon el rajtam a szokásos félelem.
-Nagyon jól tudod ,hogy nem én voltam.-mondta Harry és mintha meg sem hallotta volna az előző mondatom Greg felé fordult.
-De Kelly úgy tudja.-szinte már énekelt és újra mellém lépett.
-Én védeni akartam.-állt ki magáért.-Te voltál aki...-már majdnem belekezdett fontos mondandójába mikor rám nézett.Láthatta az ijedtséget az arcomon ,mert hirtelen befejezte a mondatot egy "tudod" szóval. Greg arca is elsötétült mégis egy halvány mosoly lappangott lehajtott arcán.
-Kelly végig azt hitte te voltál.-mosolygott kegyetlenül.Szíven szúrt mikor épp csak egy pillantást vetett rám.Mintha tudta volna ,hogy ez engem is bánt.
     Az egyik pillanatban még Greget néztem aztán Harryt ahogy a legközelebbi falhoz szorítja.hangosan megszólítottam ,de ő nem is törődve velem a falhoz kente a fiút.
-Mért nem mondtad el?!-ordította a göndör hajú fiú. Harry hangulatváltozása nagyon megrémisztett.Nem tudtam mit is kéne csinálnom.
-Engedd már el!-ordítottam rá és próbáltam elhúzni a karját Greg vékony nyakától. Beletörődve elengedte és megfordult.Az arcát a kezébe temette és hatalmasat sóhajtott. Greg levegőért kapkodva esett a földre majd nevetett.
-Hamarosan találkozni fogtok.-mosolygott és újra rám nézett.Biccentett egyet és megfogta a kezem.-Örültem a találkozásnak.Meglepődve ráztam meg egy picit a kezét majd elmosolyodott.-Viszlát Haz.-fordult a kínban lévő fiú felé aki csak köszönésképp bemutatott neki egyet. Greg kuncogott egy kicsit majd elsétált mellettem eltűnve a sarkon.
      Nem mertem Harry felé fordulni.Túl ideges volt.Hallottam a hangján ahogy párszor felnyögött .Beszívtam az ajkaimat.Annyira rossz érzés amikor semmiről nem tudsz mégis elvárják tőled ,hogy értsd meg.
-Harry...-szóltam halkan és megfogtam a karomat szégyenlősen.Ő csak mélyet szippantott a levegőbe és mellém lépett.
-Sajnálom.-mondta és a tarkójára tette a kezét.-Nem akartam volna ,hogy ezt halld.-mondta zavarodott hangon.Nem mertem válaszolni.Nem tudtam mit.Remegett a lábam mikor eszembe jutott annak a fiúnak egy pillantása.Olyan kegyetlenül bele tudta vájni magát a fejembe.Újra és újra megráztam a fejem majd ránéztem Harryre aki még mindig magába fordulva bámult maga elé.
-Én haza megyek.-jelentettem ki.Az arcát néztem.Próbáltam valami reakciót levenni.
-Jó.-mondta higgadtan.-Nekem még úgyis lenne dolgom.-megfogta a kezem és egy rövid puszit adott az arcomra. Olyan hideg volt az érintése.Mintha már nem jelentenék semmit az életében.Olyan hirtelen tűnt el mellőlem.Halk léptekkel elsétált abba az irányba amerről jöttünk.A hüvelykujjamon lévő körmömet a mutató ujjamba szúrtam .Ostoroztam magam amiért nem hallgattam Harryre még az elején.El kellett volna mennem már akkor. Így rosszabb.Nézni ahogy egy számodra fontos ember szívtelenül otthagy az utca közepén nem egy kellemes érzés. Pár ember haladt el mellettem és szembe is jöttek így eltakarva a szemem elől Harryt. Éreztem ,hogy a látásom kezd elhomályosodni. Az eső is kezdett csepegni.Toporogni kezdtem a járdán és gondolkoztam. Nem tudom milyen elhatározásból de utána mentem.
        Futottam.Lehagytam azokat az embereket akik nem rég elsétáltak mellettem . Hangosan lihegtem ahogy az esőcseppek folyamatosan érték az arcomat.Újra és újra eszembe jutott,hogy nem éri meg utána menni.Lelkes megfigyeléssel próbáltam kiszúrni Harryt az úton ,de sehol sem láttam. A sötétség és az alig pislákoló lámpák nem igen könnyebbítették meg a dolgom.Kereszteződéshez érkeztem.A kezemet a lábamhoz csaptam mikor rájöttem ,hogy nincs értelme tovább kutatni mert nagy lépteivel már rég messze járhat.Nagyot sóhajtottam és próbáltam megtalálni ,hogy hol is vagyok.Jobbra néztem egy kis utcába.Kicsit hunyorítanom kellett mikor megláttam azt a magas alakot ahogy áll az egyik kapu előtt.A szívem hevesebben kezdett verni mikor felismertem.Kicsit vissza húzódtam ,hogy ne lásson meg.Már egy jó perce csak álltunk az esőben.Nem tudom mért bujkáltam annyira hisz alig lehetett látni abban az utcában. Kezdtem már elveszteni a hitem abban ,hogy látok valami érdekeset is,mikor Harry kinyitotta az egyik kaput és bement rajta egészen a panel ház ajtajáig.Könnyedén beírta a kódot és bement.Az ajkaim elváltak mikor újra eltűnt a szemem elől.Nem akartam tovább kémkedni utána,de mégis valami arra buzdított ,hogy megnézzem hova jött .A lábaimat gyorsan kapkodtam ahhoz a kapuhoz ahol nemrégiben még Harry állt.Annyira szánalmasnak éreztem magam ,hogy kutakszok Harry életében.Megálltam a kerítés annak a részében ahol kissé fedve volt a kapu.Előkaparásztam a telefonom és világítani kezdtem a házban lakó emberek listáját.Számomra semmi nem jelentő nevek jöttek csak fel.Próbáltam letörölni az esőcseppeket az arcomról és úgy nézni a kis táblát,mikor végre megtaláltam a nevet amit kerestem. Kelly Morgan. Kikapcsoltam az ideiglenes világításomat és a panelra néztem.Pár ablak világított csak és biztos voltam benne ,hogy Harry ott van az egyik szobában Kellyvel...