-Szia...-mondta halkan és megfogta a kezem.Beleremegtem a gyengéd érintésbe.Azt hittem ennyi lesz az egész de ő az arcát az enyémhez emelte és egy apró puszit adott a szám sarkába.Még sosem éreztem azelőtt ilyet.Nem voltak kapcsolataim így ez még új volt nekem.-Te hogy-hogy itt?-mosolygott mikor újra elhúzódott tőlem.
-Olvastam.-mondtam mosolyogva. Harry szeme egyből a másik kezemben lévő könyvre tévedt.Alaposan megvizsgálta a borítót.Szólni akart valamit ,de az ablaknál ülő alig pár éves kislány megszólalt.
-Hally.-meglepődtem a kis pösze hangon.
Mind ketten felé fordultunk.Hatalmas kék szemeivel a mellettem álló fiút célozta meg,aki épp egy kicsit kuncogott.A lány megpróbálta az ölébe venni a hatalmas könyvet ,de nem sikerült.
-Bianca ő itt a húgom Carly.-mutatott a csöppségre aki felfigyelt a neve hallatán.Elmosolyodott és a göndör hajú fiú odament hozzá.Leült mellé a lány pedig odabújt hozzá és a könyvre mutatott.-Hogy köszönünk?-kérdezte a kislánytól aki félve rám nézett.Kezével intett egyet majd mikor látta ,hogy visszaintek akkor a bátyjához bújt.Aranyos és szégyenlős volt. Egyszer csak azt vettem észre ,hogy feltűnően bámulom őket miközben beszélgetnek.Miután észhez kaptam körbe tekintettem a folyosón.Nem igazán járt arra senki. A kezemben még mindig ott volt a könyv és egyre rosszabbul éreztem miatta magam.
-Én akkor..mennék is tovább.-mondtam a fiúnak aki ekkor hirtelen felkapta a fejét a könyvből.
-Nem maradsz?-meglepett arccal nézett rám.Az ablak miatt kissé árnyékos lett az arca ,de tisztán kivettem belőle ,hogy nem akarja ,hogy elmenjek.Szólásra nyitottam a számat,de egy ideig nem jött ki rajta semmi hang.Majd megköszörültem a torkom.
-Még..meg kell keresnem a húgom.-valami hülyeség eszembe jutott.Egyáltalán nem akartam megkeresni Lillyt. Tudtam ,hogy teljesen jól el van a barátaival. Harry arcán látszott ,hogy elgondolkozik.Mintha próbált volna valamire visszaemlékezni.
-Lillynek hívják ,ugye?-kérdezte érdeklődve. Erre is emlékszik?Az ajkaim elváltak és aprót biccentettem.-Akkor azt hiszem láttam őt.-mosolygott.-Olyan fekete haja van és gyönyörű kék szeme. Meg volt rajta egy kalap is.
-Igen ő az.-mondtam mosolyogva.
-Hasonlítotok.-egyenesen a szemembe nézett majd mind a ketten szégyenlősen elkaptuk egymásról a tekintetünket.
-Akkor én.. megkeresem őt.-mondtam halkan és megfogtam szégyenlősen a karom.
-Azt hiszem azt mondta haza megy.-nyeltem egyet.Egyre kevesebb lett annak az esélye ,hogy innen akárhogy is ,de elszabaduljak.
Igazából nem akartam elmenni.Csak magamra erőszakoltam,hogy muszáj. Nem tudom mért féltem annyira.Hisz senki nem tudja,hogy Harry a betegem.Épp csak pár ember ,de ők úgysem köpnének be minket.Mélyen elgondolkoztam.Egyedül csak az juttatott vissza a valóságba mikor a kezemben lévő könyv a földre pottyant.Elhagyott az erő.Kínosan nevetve hajoltam le érte majd Harryékre néztem. Zöld szemeivel felnézett rám és óvatosan elmosolyodott.
-Ilyet akajok.-mondta Carly és a könyvben lévő egyik képre bökött. Olyan aranyos volt. Lilly is ilyen volt.
Mielőtt még elsunnyoghattam volna Harry telefonja megcsörrent és észbe kaptam.Az a rövidke csörgés elég volt arra ,hogy én elmutogassam a fiúnak ,hogy én menni szeretnék.De ő felállt és a telefonja kijelzőjét nézve elsétált mellettem.
-Légyszi figyelj rá!-mondta erőteljes hangon aztán felvette a telefont.
Egyedül maradtam azzal a csöpp kislánnyal aki meg volt szeppenve.Rá mosolyogtam és közelebb mentem hozzá.Leguggoltam mellé majd a kezembe vettem a könyvet amit az előbb nézegettek a bátyjával.A lány érdeklődve kezdte el nézegetni a képeket mikor lapoztam.
-Azt.-mutatott rá az egyik cirmos cicára a bal oldalon.
-Szeretnél egy cicát?-kérdeztem mosolyogva. Carly egy aprót biccentett majd közelebb húzódott hozzám.
-Szép.-motyogta.Kék szemei csak úgy ragyogtak ahogy a nap megvilágította arcát.Pár szőke tincse ami az arcába lógott angyalian megvilágosodott.
-Képzeld.-kezdtem bele a mesélésbe.-Nekem is van egy ilyen cicám.-mutattam a szürke macskára a könyvben-Aki a kertben lakik.Igaz ,hogy mindig elkóborol,de mindig visszatalál.-mosolyogtam és végig húztam az ujjam a könyvben lévő állaton.-Ha gondolod egyszer megmutatom.-mondtam mosolyogva habár tudtam ,hogy Carly sosem fogja látni azt a macskát. Valahogy úgy éreztem ,hogy többet nem fogok találkozni ezzel a kis lánnyal. Nem azért mert nem akartam.Sőt. Nagyon is aranyos kislány volt,de úgy éreztem nem látom többé.
-Cicaaaa.-mondta hangosan.Még mindig a képet néztem így nem figyeltem ,hogy mire is mondja. A fejemet a lány felé emeltem aki pedig az "ajtó" felé nézett. Harry kacér mosollyal nézett engem. Meglepődve néztem vissza a könyvre.
-Jól összeismerkedtetek.-mondta mikor közelebb jött,hogy felvegye a lányt.
-Igen.-mosolyogtam .Oldalra tetem a könyvet és én is felálltam.A könyvemet nem akartam ott hagyni ezért azt is felvettem.
Harry még elszórakozott Carlyval. Puszilgatta kis kezét vagy megrázogatta ,hogy nevessen a kislány. Olyan aranyosan játszottak.
-Most már tényleg megyek.-mondtam nevetve és kezet ráztam a csöppséggel.
-Nincs kedved elmenni fagyizni?-kérdezte hirtelen miközben én a húgával voltam elfoglalva. Meglepetten mosolyogtam.Nem tudom mit kellett volna válaszolnom.Csak csöndben álltam előtte és néztem rá mint aki nem érti a nyelvet.-Na gyere!-mondta kedvesen és kicsit megemelte a lányt aki már majdnem lecsúszott a karjaiból.-Úgyis a fagyizó előtti játszótéren adom le ezt a dögöt.-nevetett és morcosan összenéztek Carlyval.
Az arcomon egy halvány mosoly jelent meg majd biccentettem egyet.El sem hiszem ,hogy belementem. Olyan helyre megyünk ahol nyilvános helyen is láthatnak minket.Akár egy olyan ember is akinek nem kéne.
Elindultunk a könyvtár kijárata felé és el is felejtettem ,hogy a könyv a kezemben maradt,mikor a könyvtáros hölgy figyelmeztetett.
-Hölgyem.Ki szeretné venni azt a könyvet?-kérdezte közömbös arccal.
-Öhm.-visszaléptem egyet és a pulthoz érkeztem.A hüvelykujjammal végig simítottam a fekete gerincét és azokat az arany betűket.Annyira sötét és félelmetes.-Igen kiveszem!-jelentettem ki.Magamat is megleptem ezzel.Sosem szoktam ilyeneket olvasni.Nem az én egyéniségemhez illik,de mégis érdekelt,hogy mi történik a fiúval.Hisz már az elején nem halhat meg.
-Mi a címe a könyvnek?-kérdezte Harry miközben lekocogtunk a könyvtár lépcsőjén.
-Hercegnő válasz.-mondtam mosolyogva és magamhoz szorítottam a fekete kötetet.
-Hejcegnő.-mondta Carly aki a fiú karján csücsült.
-Azt hittem valami durvább.-mondta meglepődve.
-Elég durva hidd el.-mosolyogtam közben szét néztünk az út szélére érve.
Igazából nem tudtam milyen fagyizóhoz megyünk.Vagy egyáltalán kinek "adja le" a húgát,de akárhova mentünk is én követtem.Egyszer csak egy hatalmas játszótéren lyukadtunk ki.Akárki kérdezte volna nem tudtam volna pontosan megmondani ,hogy hol is vagyunk. Harry lerakta a földre a lányt aki örömmel futott oda az egyik hintához.
-Itt ezelőtt még sosem jártam.-mondtam halkan és körbe néztem.A panelházak körbe vették az egész játszóteret.
-Ez az én környékem.-mosolygott és zsebre tette a kezét. Fél szemmel figyelt engem.Tudni akarta ,hogy-hogy reagálok erre.
-Te itt laksz?-kérdeztem vissza .
-Mondjuk.-mondta halkan és a távolban játszadozó lányt nézte. Hogy lehet "mondjuk"-ra lakni valahol? Harry furán válaszolt és ez csak még kíváncsibbá tett ,de nem szóltam semmit.
Leültünk egy padra nem messze a hintáktól és csöndben figyeltük Carlyt.Én párszor körüljártam a szememmel ezt a helyet.Nem volt egy kedves hangulata ennek a környéknek.Mindenhol falfirkák vagy eldobott szemetek.Az egyetlen dolog ami kicsit emberibbé varázsolt itt mindent az a fagyizó volt ami az egyik panel ház aljában volt.Feltételeztem ,hogy ott akar majd fagyizni a mellettem ülő fiú aki egyenlőre semmit nem szólt.Már ültünk egy ideje mikor a távolban az egyik panelházból kilépett egy fekete hajú lány.Kezeit zsebre tette .Ő is ide a játszótérre tartott.Vagy csak átvág itt mindenen keresztül és megy tovább.Nem tudtam leplezni azt ,hogy őt nézem. A fekete haját sokszor megfújta a szél ahogy jött felénk.Amikor már egész közel volt a csúszdáknál elmosolyodott és a mellettem ülő felállt.
-Szia.-mosolygott halványan. A lány a hintán ülő Carlyhoz ment és felvette onnan.
-Szia.-köszöntötte őt is. A szeme rám tévedt ,de nem tudta ,hova is tegyen.Közelebb jött hozzánk karján Carlyval.Nem tudtam mit tegyek.Nyújtsak kezet vagy csak simán biccentsek neki. A helyzet egyre kínosabb lett mikor már egész közel volt hozzánk és csak figyelt engem egy mosollyal az arcán.
-Sz-szia.-dadogtam és kezet nyújtottam.-Bianca Lerman.-mondtam egy halvány mosoly kíséretében.
-Gemma Styles.-mosolygott vissza rám.Kezet ráztunk majd Harry felé fordult.Kicsit meglepődtem a Styles név hallatán. tekintetem a három emberen ugrált akik ott álltak mellettem.Annyira hasonlított az a lány rá. Sötét hullámos haj,gyönyörű nagy szemek és ellenállhatatlan mosoly.-Jó napotok volt?-kérdezte a lány és kicsit ugrott egyet a szőke kislánnyal.
-Igen.-mosolygott Harry. -Hiányzott már.-valamiért a szívem összeszorult mikor meghallottam ezt a mondatát. Gemma kissé összehúzta a szemöldökét majd a földre nézett.
-Vissza megyünk.Kezd kicsit hideg lenni.-jelentette ki és az égre nézett.-Carly köszönj el!-átadta a kis lány Harry nyakába és megölelték egymást. Mért érzem azt ,hogy egy fájó búcsú közepébe csöppentem bele?A kislány alig akarta elengedni a göndör hajút és ez kölcsönös volt.Gemma lerángatta róla majd a vállára emelte.-Viszlát Harry.-mondta közömbösen és félénken megölelték egymást,alig egy pillanatig majd rám nézett.-Örültem a találkozásnak.-mosolygott.Biccentettem egyet.Egy kicsit még várt. Hátha Harry mondani akar neki valamit,de ő csak komoran bámulta a kis lány aki vágyakozva nézte őt.A lány nagy levegőt vett majd megfordult és elindult vissza a panel felé.
Visszacsüccsentem a helyemre. Gemma magassarkújának kopogása egyre halkabb lett végül a szél vette át a hang helyét.A srác aki mellettem állt még mindig reménykedve nézett utánuk .
-Nem kellett volna itt lennem.-mondtam halkan és azt az utat kezdtem nézni amerről jöttünk. Nem értetem ezt az egész helyzetet,hogy mi volt ez az egész.De látszott mindenkin ,hogy nem tombolt öröm a szívükben.
-Köszönöm ,hogy itt voltál.-mondta és leült mellém mintha meg sem hallotta volna azt amit előbb mondtam.
-Sosem meséltél a családodról.-a szél halkan suhogott mellettünk és kezdett tényleg egyre hűvösebb lenni.
-Mást választottam.-mosolygott egy nagy sóhajtás keretében.-Na.. akkor fagyizunk egyet?-fordult felém. Puffogtam egyet a levegőbe. Még mindig le voltam ragadva ennél a témánál. Elvileg azért jár hozzám,hogy megbeszéljük a problémáit most mégis próbált minél inkább titkolózni.
-Én már nem is annyira kívánom... inkább haza mennék.Hideg van.-jelentettem ki és az égre néztem. Harry kétségbe esett arca arra utalt ,hogy nem szeretné ha elmennék.
Kezemet a táskámra raktam amiben a könyv is lapult.Mivel Harry nem válaszolt az előbbi mondatomra ezért csendben felálltam.Nem tudtam ,hogy most mit is kéne tennem.Az arcán mintha beletörődést láttam volna.
-Haza kísérhetlek?-kérdezte halkan és egy sóhajtás keretében felállt. Sokkal magasabb volt nálam és mindig örültem ha mellettem van. Olyan biztonságban éreztem magam. Aprót biccentettem majd elindultunk.
A kezem folyamatosan a táskámon volt mintha védelmezni szerettem volna azt a könyvet valakitől vagy valamitől. Annyira megigézett pedig szörnyű egy történet. Mindig csak az a pár sor járt az eszembe amit utoljára olvastam. az agyam arra késztetett ,hogy olvassam tovább . Folyamatosan erre gondoltam.
-Mesélsz arról a könyvről?-kérdezte Harry kicsit meglökve a karom ,hogy figyeljek rá. A szeme még mindig le volt sütve és én is csak félve néztem rá.
-Milyen könyv?-hirtelen a gondolatokból visszatérve azt sem tudtam miről van szó.
-Az amelyiket úgy tartod mintha az életed múlna rajta.-nevetett halványan. Felvontam a szemöldököm. A másik kezembe néztem. Ott volt a könyv... Nem is emlékszem mikor vettem ki a táskából.
-Jaaa.-mondta meglepődött hangvétellel.-Biztos nem érdekelne.-mosolyogtam. Harry felém fordult és egy vigyor került ki az arcára jelzésképp ,hogy meséljek.
Nem volt ellenvetésem az ellen ,hogy elmeséljem a sztorit addig amíg tudom. Harry párszor belekérdezett ,de én csak elégedetten válaszoltam rá hisz mindenre tudtam választ adni.Aztán amikor az utolsó mondatom végére értem meglepődve nézett rám.
-És..? meghalt?-érdeklődve nézett végig rajtam és a tekintete megállapodott a könyvemen.
-Nem olvastam még tovább.Nem mertem .-nevettem kínosan és pár tincset amit a szemembe fújt a szél eltűrtem. Csak csendben sétáltam tovább ,de ő megállt. Mosolyogva hátrafordultam hozzá. Szemeivel mintha keresett volna valamit.
-Na mi a baj?-kérdeztem én is kutatva azt a valamit.
-Nem akarsz olvasni nekem?-kérdezte és fejét egy hozzánk közeli pad felé billentette. Meglepődve néztem a zöld kis padra majd Harryre. Először nem is tudtam mit mondjak ,majd kicsikartam magamból végre egy szót.
-De...szívesen.-mosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése