II. 7.Rész - Mégis miért ?

Cry me a river

    -Mekkora egy köcsög vagy!

-De hát nem is csináltam semmit! Ő kezdett el sírni . - mutat felém miután megerőlteti a torkát . Szemöldökét összehúzza és végig mér miközben leráncigálja magáról a fekete kabátját . Lucy mérgesen próbálja letörölni a könnyeket az arcomról . Hirtelen érzelem kitörésemnek az oka Harry volt. Illetve pont azért mert nem ő volt . Jake ledobja maga mellé a vizes bőrdzsekijét . Próbálom összeszedni magam ,de alig akarom elfogadni ,hogy nem Harry volt .

-Ja akkor csak úgy véletlen kezdett el sírni . - pirít oda a szőke hajú lány a srácnak . Alig egy órája kezdtünk el beszélgetni Lucyval mégis annyira furcsa ,hogy most így megvéd engem . Tulajdonképpen egyiküknek sincs igaza . Az érzelem sokk miatt kezdtem el sírni és megrémít a tudat ,hogy ilyen van bennem és bármikor előtörhet.

-Én nem tudom mi történt vele . -mentegetőzik egyből a fiú. Meglepődött arccal figyeli minden egyes mozdulatomat. - Sajnálom ,ha megbántottalak akármivel . - kér bocsánatot amitől csak még rosszabb kedvem lesz . Megrázom a fejem . Összeszedem magam és a pulthoz sétálok egy zsebkendőért.

-Hogy hogy ilyen hamar itthon ? -szegezi a kérdést Jake-hez.

-Fájt a torkom meg egy kicsit be is rekedtem . - a nyakához kap és kicsit megszorongatja azt .  Megforgatom a szemem miközben háttal állok neki ,hogy kifújjam az orrom . Hogy lehettem ilyen hülye ,hogy ezt higgyem?! Még mindig alig térek magamhoz . - A többiek még ott maradtak bulizni .

        -Figyelj. - suttogja a fülembe . - Nem tudom mi történt odakint ,de ez biztos ,hogy nem normális. - megállok a lépcső egyik fokján így pont egy szintbe kerülünk nagyjából. Nem fordulok hátra . Nézek egyenesen előre . - De nagyon sajnálom ha tettem valamit.

-Nem tettél semmit . - válaszolok egyből . Nem akarom ,hogy ezt a témát tovább firtassuk . -Egyszerűen csak rossz kedvem volt . - zárom le ennyivel az egészet . Fejemet egy kicsit elfordítom ,hogy lássam őt majd biccentek jelzésképp ,hogy tudjam megértette-e a célzásomat. Bólint egyet majd hátrál . Visszafordulok és felmegyek a lépcsőn.

       

          Nyugodtan eszegetem a reggelimet ,közben kapcsolgatok a Tv-ben mikor mellém huppan valaki . Épp csak a szemem sarkából pillantok rá mégis tudom ki és mért jött.

-Jót buliztatok tegnap? - kérdezem miután lenyeltem a már megrágott müzlit . Felhúzza a lábait és egészen felém fordul . Egyértelmű ,hogy nem a tegnap estéről akar beszélni . Legalább is nem arról a részéről amit ő átélt . Sóhajt egyet . Vékonyka karjával egy könnyű mozdulattal hátracsapja a szemébe lógó rakoncátlan tincseket . A kanapé suhog ahogy neki dől .

-Igen . - a beszélgetésünket újra felváltja a  TV zaja aminek ,most örülök . A csatorna épp reklámra vált így még csak azt sem tudom mondani ,hogy érdekel az ami benne van ,de én szüntelenül nézem azt csak ,hogy ne kelljen állnom Olive kérlelő tekintetét . - Beszélhetünk végre ? - elcseni a mellettem pihenő távirányítót és kikapcsolja a műsoromat . Felháborodva nézek rá ,hogy mégis miért kapcsolta ki . Sötét szemeivel az én arcomat kémleli . Választ vár az előző úgymond költői kérdésére . Összevont szemöldökkel állom nyugodt mégis dühöngő pillantásait majd miután lenyeltem a müzlit leraktam az asztalra ami erőset koppant majd visszahuppantam a kanapéra és magam elé bámulva vártam a barátnőm agymosását . -Tegnap mi történt ?

-Semmi . -vágom rá egyből bár tudom ,hogy ez neki egyáltalán nem kielégítő válasz .

-Mért sírtál ? Vagy egyáltalán mi volt az az egész Jake-kel ? - értetlenkedik miközben kezével a fejénél mutogat rekonstruálva azt ,hogy milyen idióta vagyok . Egyértelmű ,hogy Jake már mindent kitálalt neki ,de azt akarja ,hogy én szemszögemből is értse a dolgot . Hatalmasat sóhajtok . A karjaimat oldalra dobom így elterülve csúszok lejjebb a kanapén . Elegem van már ebből a témából . Nem hiszem el ,hogy mindenkinek velem kell törődnie.

-Muszáj ezt ? ... - dünnyögöm az orrom alatt . -Megint ? - lehunyom a szemem . Elképzelek egy olyan világot amiben mindenki magával törődik és amelyikben én egyedül maradok a gondolataimban .... vagyis inkább jobban szeretnék valakivel lenni ,de az már teljesen lehetetlennek tűnik .

-Jó . - Olive már magának is bevallja ; nem fog semmire menni ,de így is van elég információja az esetről .

       Felkel mellőlem én pedig felülök a fotelben . Elkényelmesedve húzom fel magamhoz a lábaimat és a távirányító után kapok . Még mielőtt a TV-t újra nézhető állapotba kapcsoltam volna a vörös hajú barátnőm visszafordult . Végig nézett rajtam majd az eddigi komoly arca helyett egy mosolyt öltött magára .

-Van kedved ma eljönni velem valahova ? - ezt most valami ravasz cselnek kéne vennem ? Át akar verni ? Ugyan ! Mosoly húzódik az arcomra . Végül is . Ő a legjobb barátnőm . Bólintásom miatt megvillantja fogait és egy kis kuncogós hangot ad ki . Karba teszi a kezeit majd kicsit összehúzódva megy ki a szobából . Megnyomom a távirányító gombját és újra magamhoz húzom a már megázott müzlit .

         Felhúzok magamra egy vastag pulcsit . Igyekszek jól felöltözni ,hisz nem akarok megfázni miközben sétálunk Oli-val az utcán . Még mindig nem tudom merre akar menni vagy egyáltalán milyen okból támadt ez a remek ötlete . Körbe tekintek a szobámban . Felkapom az ágyamon heverő fehér telefont majd kiviharzok . Be kell valljam , igazán várom ezt a kisebb kiruccanást . Rossz ,hogy minden nap itthon vagyok "bezárva" ráadásul Olivval sem a legjobb a kapcsolatom mostanság így jó lesz végre tisztázni a dolgokat .

          Miközben lassú léptekkel sétálok lefelé a lépcsőn összefutok Lucyval aki egy pillantást vet rám . Végig néz rajtam majd egy lágy mosollyal elhúz mellettem . Örülök ,hogy összebarátkoztunk . Nagyon kedves lánynak tűnik . A tekintetemet a lépcső aljára viszem ahol a már kikészített bakancsom várakozik rám . Mosolyogva huppanok le az utolsó előtti lépcsőfokra . Felhúzom a lábaimat ,hogy addig se kelljen a hideg padlón tartanom a talpam . A bakancsom nyelvét kihúzom majd beledugom a lábamat . A cipőfűzőt erősen meghúzom és ugyanígy teszek a párjával is . Felgebeszkedek és megtámaszkodok a korláton .

         Már épp mikor szólásra nyitom a szám halk beszélgetést hallok meg a konyhából . Nem hallom teljesen jól ,de annak reményében ,hogy talán a barátnőm az kicsit közelebb sunnyogok az ajtóhoz.

-Nem fog tetszeni neki.

-És ? Ez már nem normális .

-Hát..ahogy gondolod . - a mondat után a személy felköhög amiből egyből rájövök ,hogy Jake az egyik személy aki a párbeszédben részt vesz . Felvonom a szemöldököm . Nem nehéz kitalálni ,hogy a másik személy a húga és az sem meglepő ,hogy valószínűleg rólam beszélnek . Megrázom a fejem majd mérges tekintettel benyitok a konyhába.

-De lehet ,hogy kávézóba.... - Olive belekezd a meg sem kezdett mondatába majd azt színlelve ,hogy még csak most vette észre ,hogy bejöttem . -Oooh. - arcára mosoly kerül . Felpattan testvére mellől . Karját felém nyújtva hívogat egy ölelésre amit én nem merek meglepni . Nem meglepő ,hogy most is tereli a témát . Biztos vagyok benne ,hogy nem arról beszéltek ,hogy egy kávézóba megyünk . - Mehetünk ? -közelebb lép hozzám ,de az én tekintetem csak Jake-n pihen . Próbálok kihúzni belőle valamit ,de semmire nem jutok . Annyira állja a tekintetem ,hogy szinte semmire nem jövök rá a pillantásaiból . Nem mondhatni boldognak ,pedig máskor mindig mosolyog ha lát . Sóhajt egyet majd ő is felkel . Beletúr a hajába majd elhúz mellettünk

-Jó szórakozást !

           Kint nagyon hideg van . Nem meglepő hisz a November közeledtével egyre hidegebb van . A kezeimet a kabátom zsebébe dugom miután megigazítom a fejemen a sapkát . A szemem sarkából figyelem a vörös hajú lányt ahogy komoly fejjel , kirúzsozott ajkakkal halad mellettem .

-Szóval ? - elhúztam az "ó" betűt . -Merre megyünk ?

-Majd én azt tudom . -mosolyog erősen és csak megfogja a karom ,hogy elhúzzon az egyik utcába ami cseppet sem ismerős így egyértelműen rá kell bíznom magam az ő "ösztöneire" .

         Kezdek egyre jobban félni mikor már elhagyjuk a megszokott utcák vonásait és mindezt felváltja a hatalmas házak tömkelege . A kertek gyönyörűen bevetve , a házak oldalán felfut a borostyán . Izgulok mégis hova hozott ,de még mindig nem állunk meg . Gyönyörködök a sok csodaszép házban mikor egyszer csak meglök így én majdnem elesek . Riadtan bámulok rá ,hogy mégis mért akar a földre tiporni ,mikor észre veszem ,hogy csak egy másik utcába akart lökdösni . Sóhajtok egyet és kihúzom magam . Szóval egy újabb utca... kicsit elszontyolodok ,hogy még mindig nem értünk oda . Újra menetelni kezdünk és a földet bámulom . Próbálom kitalálni Olive gondolatait . Egyértelműen látszik rajta ,hogy titkolózik . Kezét maga előtt tartja és összekulcsolva ujjait hagyja ,hogy neki ütődjenek a combjainak . Arcába lógó vörös haja egyértelműen jelezte felém ,hogy nem akarja ,hogy lássam az arcát . Átlátom minden mozdulatát . Nekem már nem tud hazudni . Lehet ,hogy már elfelejtette , de én pszichológus vagyok .

         Karon fog majd újra jobbra kanyarodunk ám  most egy kertben találjuk magunkat . A kaput elnézve ez megint csak egy gazdag család lehet , hisz az egész gyönyörűen magasodik felfelé és csak rácsai között látni azt a házat ami mind eddiginél is gyönyörűbb . Az ablakok , a tető , a korlátra ültetett virágok. Minden . Megszeppenve néztem végig a házon ahogy egyre csak közeledtünk felé.

      Olive bekopog az ajtón majd körül néz . Odasétál az egyik ablakhoz és benéz rajta . Riadtan pillantok a kilincs felé amikor az elkezd mozogni és hallatszik ,hogy a zárral babrál valaki az ajtón belülről . A fejemet a barátnőm felé kapom ,aki elmosolyodva áll vissza mellém és várja ,hogy az ajtó nyíljon .

-Hova hoztál engem ? - suttogok miközben figyelem az ajtó nyílását .

-Sarah ! -szólítja meg a barna göndör hajú lányt aki félénken néz ránk . Mosolya megerősödik mikor meglátja Olit .  Egy fehér pulcsiban és hasonló színű nadrágban áll előttünk . Egy pillantásra megállapítom ,hogy jól áll a kissé barna kreol bőrének ez a szín . Elmosolyodok ,mikor megölel barátnőmet akivel szemmel láthatóan már régóta ismerik egymást . - Sarah , ő itt a barátnőm Bianca Lerman ! Bianca ő Sarah Nesh . - Sarah egyből a kezét nyújtja felém . Arcáról lerí , hogy örül a találkozásnak , de egyből miután kezet ráztunk egymással beinvesztál minket . Olive előttem lép be a házba . Én még vizsgálom egy kicsit ezt a gyönyörű házat míg  meg nem pillantom a Név táblát az ajtó mellett . Dr . Sarah Nesh  . Érdekes módon nem látok semmilyen foglalkozást ,de biztos ,hogy egy okos lány lehet ,ha ott a doktori cím a neve mellett .

         -Szóval , mi szél hozott errefelé ... - tekintetét a barátnőmön tartja majd felém fordul és kicsit riadtan teszi hozzá mondatának utolsó szavát. - titeket.

-Gondoltuk Biancával ,hogy meglátogatunk . - barátnőm felém biccent . Kicsit zavarban érzem magam hisz mind a kettőjük tekintete rám vetül miközben ők állnak én pedig a fotelben ülök . Bátortalanul bólintok egyet , bár még mindig nem értem mire megy ki a dolog .

-Oh . - Sarah elmosolyodik majd leül mellém és lábait keresztbe teszi . - Akkor mesélj valamit magadról . - haját az egyik oldalra fogja és mosolygós arccal várja a válaszomat .

-Én ?! - kicsit megriadok ,hogy minden figyelem rám terelődik miközben én azt hittem Olive azért jött ,hogy beszélgessen Sarah-val .

-Persze . -kuncog fel . - szeretném megismerni Oli barátnőit . - egy pillantást vet a még mindig álló vörös hajú lányra . Elgondolkozok ,hogy mégis mit kéne mondanom magamról , de aztán úgy döntök ,hogy maradok az alapoknál.

-Hát ... Bianca vagyok . 20 éves . Pszichológus . - ennél a mondatnál majdnem elnevetem magam . Nem tudom miért . Egyszerűen viccesnek találom ezt a bemutatkozást . - Szingli vagyok . És vele lakok egy házban . -mutatok a lány felé aki még mindig rezzenéstelen arccal néz minket .

-Szóval szingli vagy ? Mióta ? - még mindig mosolygós arccal felteszi a következő kérdés sorozatát . Kicsit személyesnek gondolom ezt a kérdést mégis valamiért kikényszeríti belőlem ,hogy elmondjam .

-Már egy jó ideje ... illetve . - hirtelen beugrik egy gondolat . Nem mondhatom azt ,hogy szingli vagyok ! - Nem . Nem vagyok szingli . Párkapcsolatban élek .

-Tessék ? -lepődik meg Olive aki most hirtelen kicsit gorombának tűnik és türelmetlennek . Szúrós pillantásokat intézünk egymás felé , míg Sarah felé nem tekint . Akkor mintha kicsit megnyugodna és egy erőltetett mosolyt varázsol arcára . Sarah lassan visszafordítja felém a fejét mikor megbizonyosodik arról ,hogy Olive nem ugrik nekem .

-Ezt ,hogy érted ? Nem értelek , bocsánat . -elneveti magát ,de mintha ez a nevetés nem lenne igazi .

-Van egy barátom aki most sajnos távol van tőlem ....de még együtt vagyunk .

-Hogy hívják és ... mégis hol van most ? - teljesen diplomatikusan beszél mégis olyan kedves hangon ,hogy az embernek meglágyul a szíve

-Mi ez valami vallatás ? Minek akarsz ennyire a fejembe látni ? - Akkor esik le az egész .

        Felkelek a helyemről és mérgesen mégis meglepődve nézek mind a kettőjükre . Először is Olive felé fordulok .

-Mégis hova hoztál ?

-Nyugodj meg kérlek . - kel fel a fotelből Sarah is aki egyből a kezem után nyúl és hüvelykujjával megsimítja a bőröm . Tipikus trükk.

-Mégis mi a francot képzeltél magadról ,hogy elhozol egy pszichológushoz ? - förmedek rá.

II. 6.Rész - Kapucnis ember

Make me wanna die

           A polc felé nyújtózkodok ami sokkal magasabbnak bizonyul mint gondoltam. Lábujjhegyre emelkedek így sikerül megbillentenem a szekrény ajtaját így elértem a legalsó polc poharait. Egyet magam felé lökdösök majd leveszem a helyéről . Kissé porosnak bizonyul , hisz nem arról a feléről vettem ki a szekrénynek ahol általában mindenki szokta. Végre újra talpra érkezek így meg tudok bizonyosodni arról ,hogy nem fogok hanyatt esni vagy meginogni . A poharat a csap alá tartom . Megnyitom azt ám az mintha várakozna. Felvont szemöldökkel nézem a csapot. Hirtelen meghallom ,hogy a víz megindul a csövek között így újra odadugom a poharat. A sötét már átjárja az egész konyhát ,így alig látom ,hogy mennyi víz folyt a pohárba. Egyszer csak elzárom és felemelem a poharat. Kicsit még csöpög a csőből a víz ,de lassan már el is áll . A pohárban lévő "vizet " bámulom. Meglepetésemre nem arra bukkanok rá mint amire szerettem volna. A vízben valamiféle beazonosítatlan tárgyak lebegnek amik még így sötétben is jól kivehetők  . Elhúzom a számat,de végül ráveszem magam ,hogy beleigyak. Az ajkaimhoz emelem a poharat majd belekortyolok egyet . Az "anyag" végig gördül a torkomon . Az egész számat átjárja az az íz ,amit remélem ,hogy nagyon gyorsan el tudok fedni valamivel. A poharat a pulthoz csapom és erőlködök ,hogy ne lássam újra viszont a vizet amit az előbb ittam . Az a szörnyű utóíz átjárja a számat . Fancsali képet vágok mikor egyszer csak megszólal mögöttem egy hang.

    -Szia . -Lucy halál nyugodt köszönése és az ,hogy ilyen hirtelen itt termett kissé megijeszt. Hátratekintek a vállam felett rá . A pohár tartalmát úgy ahogy van teljesen kiöntöm majd egy 180°-os fordulattal rámosolygok.

-Szia. - nem viszonozza a mosolygásomat. Csak mellém lép és leemel egy poharat ugyanonnan ahonnan én . Látszik ,hogy ő magasabb és csinosabb is nálam. Arrébb csusszanok ,hogy ő is tudjon önteni magának . Arcomon egy ravasz és egy kicsit gonosz mosoly lapul . Tudom ,hogy ő is ugyanígy fog járni mint én. Nos igen . Nem kellett eddig még a vízhez folyamodnom. Legalábbis addig míg Olive apja hetente meghozta a palackban a vizünket. Lucy ugyanolyan mozdulatokkal mint én ,megnyitja a csapot. Vár és csak vár. Felsóhajt majd a pultra támaszkodik . Nem néz rám ,pedig ha látná önelégült mosolyom tudná ,hogy mi vár rá. Göndör haját a füle mögé tűri és a csap fölé hajol , mikor egyszer csak újra hallatszik a csőben végig folyó víz. A csapba ömlik onnan pedig egyenesen a lefolyóba . Meglepődve figyelem ahogy Lucy szinte majdnem egy teljes percig csak folyatja a vizet. Már majdnem rákérdezek ,hogy mit is csinál mikor a víz hangja megváltozik. Az eddigi akadozott folyás után most teljesen tisztán jön . A poharat a csap alá teszi és megtölti az egész tartalmát .

           Leesett állal figyelem Lucy-t ahogy lehörpinti a vizet  majd leteszi a poharát. Vár egy kicsit majd felém fordul.

-Kezdő. - nyögi felém miközben egészen halványan elmosolyodik . Felvonom a szemöldököm . Kicsit ideges vagyok ,hogy nem az történt mint amit számításba vettem ,hisz így én jöttem ki belőle rosszul . Durcásan fordulok el ,ami eléggé gyerekesnek tűnik...mert igazából az is. - Ki volt az a srác? - meglep ,hogy kérdezősködik Louis felől ,hisz Lucy nem abban az "érdekel amit mondasz" ember hírében áll .

-Egy barátom. Eljött meglátogatni . - a földre nézek és úgy érzem mosolyognom kell ha Louisra gondolok . Annyira kedves tőle ,hogy eljött és beszélt arról ami vele történt. Kicsit szomorú is vagyok az miatt ,hogy elment. A gondolkodásba a mellettem álló lány zavar meg a hümmögésével. Rikító kék szemeivel halványan pislog miközben önelégült mosollyal megpördül és a pultnak támaszkodik.

-Egy barátod , mi? - hangjában hallatszik egy kis játék ami a helyzetet illetően elég furcsa,hisz az itt létem alatt alig beszéltem Lucyval . Gondolom nem is tudja mi volt Harryvel és ,hogy mért is kerültem ide.

-Igen . - válaszolok magabiztosan ,hisz teljesen biztosra mondhatom ,hogy ő a barátom . Nem úgy szeretem őt ,mint Harryt . Ő olyan igazi barát akire mindig számíthattam ... kivéve ezt a másfél évet amíg semelyikünk nem tudott semmit a másikról . Belegondolva ő semmit nem változott. Ugyanolyan jópofa srác maradt . Én sem változtam, mégis mintha már semmi sem lehetne ugyanaz mint régen.

     Lucy egyértelműen nem hitte el ,hogy az a srác aki az előbb még itt volt csak azért jött át így késő éjszaka ,hogy beszélgessünk. Végül is eléggé hihetetlennek tűnik , de igaz . Megrázza szőke loboncát majd ellökve magát a pulttól elindult a konyha kijárata felé . Ujjaimmal belekapaszkodtam  a pult szélébe. Volt egy kérdés ami régóta ki akart már törni belőlem.

-Lucy ,te mióta vagy itt? - megállt még az ajtóban így épp időben kérdeztem . Viszont miután felsóhajtok rájöttem ,hogy talán mégsem kellett volna erre rákérdezni . -Tudod mit ? Hagyjuk is.-visszakozok és legyintek egyet a levegőbe bár tudom ,hogy nem látja , ám most már késő.

-Úgy nagyjából 15 éves korom óta . -sóhajt majd a plafonra néz mintha onnan valami ihletet merítene . - Akkor nyitotta Olive apja ezt a helyet. Mindenki tudta ,hogy hogy állok . Olive azt mondta itt a helyem. - von vállat. - azóta nem szabadultam innen. - dünnyögi az orra alatt. Kockás ingét jobban összehúzta magán . Hullámos szőke haja hanyagul hullott a vállára miközben lehajtotta a fejét. Így belegondolva kár volt megkérdeznem. Ahogy végig nézek Lucy-n látszik ,hogy nem most volt amikor 15 éves volt . Magabiztos és komoly arca elárulja korát , így megállapítom ,hogy legalább 8 éve itt van ,ha nem több. Rossz lehet ,hisz ez szinte egy börtön. Nem tudom Olive apja hogy gondolta ezt a "hajléktalan házat" ,hisz ez szörnyű!

-Akkor nem csodálom ,hogy nem állsz szóba senkivel. - dünnyögöm az orrom alatt és remélem nem hallja meg ,de pillantása egyből elárulja ,hogy jó a hallása.

-Ha te is minden félévente váltogatnád a lakótársaidat akkor rájönnél ,hogy nincs idő összebarátkozni - itt egy kis szünetet tart míg összeszedi magát a mondat folytatásához. - és értelme sincs . -az ajkaim elválnak . Rájövök ,hogy talán nem kéne beszélgetnem vele . Talán idegesítem vagy ő igazából nem is akar beszélni. Idegesen az ajkamba harapok és egészen a pultba kapaszkodok .

          Áll egy darabig majd világító kék szemeit rám szegezi. Végig mér majd elmosolyodik. Szőke haja az arcába lóg ,de tisztán kivehető ,hogy mosolyog.

-Még valami ? - teszi fel a valószínűleg költői kérdést . Mintha azt akarná ,hogy tovább kérdezgessek . Az egyik szék háttámlájához sétál és megtámaszkodik rajta . Egy pillanatra megijedek ,hogy mégis mi másról tudnánk még beszélni . Körbe néztem . Hirtelen Olive lila pöttyös bögréjét szúrtam ki így feltűnt az is ,hogy túl nagy csönd van itthon.

-Többiek merre vannak ? - felvonja a szemöldökét. Látszólag nem ezt a kérdést várta tőlem. Összevonja a szemöldökét és egy pillanatig elhúzza az "ö" betűt amivel jelzi ,hogy gondolkodik.

-Rebel! Rebelre mentek. - mutató ujjával felém mutat és egy huncut mosolyt csal arcára . Megdöbbenek ,hisz még sosem láttam az arcán ekkora mosolyt. Viszont nem ez az egyetlen megdöbbentő dolog. A többiek már megint kint vannak a Rebelen.

           A Rebel egy terasz jobban mondva egy hatalmas klub a szabad ég alatt, ahova ingyen bemehet az ember és addig marad amíg akar. Hihetetlen ,hogy Olive-ék mennyire szeretnek bulizni. Már meg sem lepődök ,hogy engem nem hívtak ,hisz tudják milyen állapotban vagyok mostanában.

-Kerestek téged. - biccent felém Lucy.

-Igen? - lepődök meg .

-Persze. - mosolyog - Jake külön kiemelte ha látlak akkor szóljak. - meglep Lucy mennyire közvetlen lett hirtelen és beszédes. Leül a székre amelyen az előbb még támaszkodott. Lábait feldobja az asztalra ,így csíkos hosszú zoknijai szinte világítanak a sötétben.

-Azt hittem ,hogy a múltkori eset után már mindenki megutált.-nevetek kínomban. Ő elkomolyodik és értetlenül néz felém . Talán ő még nem tudja. Sőt valószínűleg biztos is. Gondolom Olive volt olyan kedves és nem mondta el mik is történtek valamelyik éjszaka . Felocsúdva a gondolkodásból rájövök ,hogy Lucy még mindig a válaszra vár fel nem tett kérdésére ,így felsóhajtva egyet leülök vele szembe .

-Valamelyik éjszaka láttam a barátomat....

-Chh . Nagy cucc.-forgatta meg a szemeit miután közbevágott a mondatomba.

-De ő börtönben van. És ez teljesen biztos. - az utolsó mondatot nem igazán mertem kimondani. Egyre több olyan dolog van ami alátámasztja a bennem lévő kis gondolatot amit egyelőre nem tudok hova tenni.

-Wow. Hmm. - elgondolkozik. Lábait leveszi az asztalról majd rákönyököl . Meglep ,hogy mennyire érdekli a téma és ,hogy egyáltalán beszélgetni akar velem. - Hallottál már arról ,hogyha valaki nagyon hiányzik és sokat gondolsz rá az egyszer csak megjelenik? Tudod mint amikor két ember szereti egymást és egymásra gondolnak akkor azt érzik és valahogy keresztezik egymás útját. Mint az igaz szerelem. Lehetséges , hogy kivetítetted magad elé a képét és azt képzelted ,hogy ott van előtted.-magyarázza választékos szavakkal közben folyamatosan néz ,hogy értem-e amit beszél.

-Szóval arra célzol ,hogy megőrülök?! - megrázom a fejem és értetlenkedve bámulom őt , mire ő is pislog párat. Nem gondolta volna ,hogy ilyen gyorsan reagálok a feltevésére.

-Dehogyis. Inkább arra ,hogy , ha beszélgetünk még egy kicsit Jake-ékről akkor hirtelen befognak futni. Érted? - az asztalra könyököl és próbálja felvázolni a szemléletét ami számomra felfoghatatlan.

-Ez hülyeség.-suttogom halkan mire elhúzza a száját. Lehajtom a fejem. Azt hittem talán többet megtudok Lucytól ,hogy mégis mi ez ,de úgy látszik ez is csak egy vak vágány. Felsóhajtok. A szobában üresség lesz mikor megszólal a csengő.

          Egyszerre egymásra nézünk. Lucy büszkén mosolyog én pedig hitetlenkedve állok fel a székemből. Mégis minek csenget ,hogyha van náluk kulcs? Mikor kilépek a konyhából. Lucy feljebb emeli a hangját és még utánam ordít egy "megmondtam"-ot. Csak megforgatom a szemeimet. Egyáltalán nem hiszem azt ,hogy ezek Olive-ék.

           Épp mikor az ajtóhoz érek ,hogy kinyissam az ajtót kint dörren egyet az ég és hallatszik ,hogy azon nyomban esni is kezd az eső.

-Bassza meg .- hallatszik kintről egy mély rekedt hang. A szívem gyorsan verni kezdett. A kezemet elvettem a kilincsről és csak bámultam az ajtót. Szaporábban vettem a levegőt ,majd észhez kaptam. Nyiss már ajtót Bianca! És ha tényleg ő az?!  Kinyitottam a zárat majd azonnal nyitottam is az ajtót. Egy kapucnis ember állt előttem aki épp a fekete Iphone-jával szórakozott. Megállt a szívem. Haja az arcába lógott ,de észre sem vette ,hogy ajtót nyitottam .

-Harry!-sikítottam és neki csapódtam a magas alaknak.

II. 5.Rész - Egyedül maradok

jungle

      Éreztem Jake leheletét az arcomon ,ahogy idegesen szuszog az ajkaimra a helyzet miatt. Friss levegő és menta levél keverékének illata . Igazán megnyugtató . Mintha csak a kinti vihar kellős közepén lennék , és igazából az érzéseim is ilyenek voltak. De végül rájöttem ,hogy ez az illat amit érzek....nem az ami nekem kell . Szemeim lassan kinyitottam . Ijedten bámultam Jake-et aki ajkaival egyre közelebb próbált férkőzni hozzám. Majdnem bedőltem neki . Tiltakozóan a szájára helyeztem a mutató ujjam . Ő is érezte már . Egy lágy puszit nyomott az ujjbegyemre ami kicsit meglepett ,de mégis olyan furcsa érzésem lett tőle.

-Tudod hol találsz meg . -közelebb húzódott és egy pici puszit nyomott a homlokomra . Szája szélét épp ,hogy csak megrántotta ezzel egy kis rossz fiús mosolyt varázsolt férfias arcára .  Elvált ajkakkal figyeltem ahogy lassan felkel mellőlem és az ajtóhoz sétál . Kicsit megnyugodtam ,hogy ez esetben nem erőltette a dolgot ,de úgy éreztem mintha a tudatom egy része belement volna . Szerencsére még időben gondolkoztam és leállítottam ezt .

     Kezét a kilincsre tette . Várakozott . Várta ,hogy hátha még mondok neki valami marasztaló szót , ám én csöndben és elgondolkozva hajtottam le a fejemet.

-Minden rendben lesz . - hátrafordult hozzám . Éreztem magamon a tekintetét ami arra késztetett ,hogy ránézzek . Megnyugtató pillantása mintha megállította volna az időt és csak mi léteztünk volna. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni ,így a szoros szemkontaktust én törtem meg ,hisz levegő után kellett kapdosnom . - Jó éjszakát . -suttogta miközben én mély levegőt vettem . Egyenesen a földet néztem ,hisz féltem ,hogyha újra felnézek valami megint történik velem . Biccentek egyet ,ami neki egy köszönéssel ér fel. Kisétál a folyosóra ,de az ajtót még nem csukta be. Figyelem ahogy a folyosóról beszűrőfő fény megvilágítja az alakját. Mosolyog majd visszanéz még hozzám és hamar becsukja az ajtót. Halk suttogást hallok és lépteket , amik egyértelműen nem egy embertől származnak . Valakit nagyon érdekel ,hogy mi van velem.

       Szörnyen érzem maga . Majdnem megcsaltam az egyetlen embert akit szeretek . Tegyük fel ,hogy a múltkor képzelődtem vagy csak a fáradtság miatt történt az ami. Na de mért pont Harryvel ? Mért pont ő jelent meg ott? Biztos ,hogy kell lennie valami magyarázata . Annyira nehéz ez az egész helyzet.

Kinézek az ablakon. A vihar még mindig tombol . Felkelek az ágyamból és odasétálok. Karba tett kezekkel bámulok ki . Egy ideig elvarázsol a kinti táj , míg meg nem látom a tükörképemet az ablak üvegében . Elszörnyedve nézek végig magamon . Egy hatalmas pulcsi , egy hatalmas mackó nadrág , felkontyolt haj , lebiggyedt ajkak ,kipirult arc és bedagadt szemek . Ha nem csinálok valamit hamarosan sírni fogok . Remegve fújom ki a levegőt míg a függönyt elengedem ami összeesve takarja el a kinti világot . Az ajtó felé indulok mikor a táskámban lévő telefon csengeni kezd . Leguggolok az ajtóba és kutatni kezdek a mobilom után amit igazából nem nehéz megtalálni ,hisz az egész szobát bevilágítja a fényével . Azonnal felveszem ,hisz elég sokat vacakoltam vele és nem akartam ,hogy letegye az illető .

        Lekocogok a lépcsőn . A kapucnimat a fejemre húzom mikor leérek az utolsó lépcsőfokon . Egy vékony lány hang felnyög épp mellettem . Ijedten állok ,bár tudom ,hogy csak Jen az . Nem mond semmit csak kikerül engem és nyögdécselve bemegy a konyhába ahol nagy fényáradatot okoz ami megvilágítja az egész előteret. Egyértelmű ,hogy mért nem szólított meg . Neki is megvannak a maga problémái . Miután a barna , göndör hajú lány eltűnt a szemem elől visszafordultam az eredeti célom felé . Gondolatban végig futottam a házon , a szobákon és megkerestem az emlékezetemben a hátsó ajtót .

         Csepegett még az eső mikor kiléptem a verandára ,de a vihar nagy része már tovább állt ,így nem kellett félnem attól ,hogy esetleg a villám valahol a közelemben csap le . Összehúztam magamon a kardigánom majd magam alá húzva a jobb lábamat ,összegubózva leültem. Nagyot sóhajtottam miközben körülnéztem. Az eső nagy cseppekben tüntette el a veranda kijjebb eső részéről a száraz felületeket . Felhúztam a lábaimat és a fejemet a térdemre hajtottam . A telefonomat szorosan fogtam ,hisz bármelyik pillanatban felhívhat Louis ,hogy esetleg eltévedt vagy nem tudja merre jöjjön a hátsó bejárathoz.

       Megnyugodok mikor a hátsó vas ajtó nagy hangzavart csapva kinyílik és a kintről jövő fiú teljesen meglepődve nézi a nyikorgó tárgyat. Elmosolyodok ,hisz nagyon régen láttam már Louis-t, aki szinte semmit nem változott. Szokásosan zsebre teszi a kezét mikor végez az ajtóval majd a verandán égő fény felé veszi az irányt.

-Szia.-mosolyog mikor elém ér . Felkelek a helyemről ,hogy megöleljem őt ,ám ő ezt kicsit félénken fogadja . A nyakába borulok , ő pedig kezeivel lassan és óvatosan simít végig a hátamon.

-Szia. -köszönök vissza , mire kicsit felkuncog . Eltávolodok tőle ,majd visszaülök a helyemre. Ujjammal a mellettem lévő székre mutatok . Kicsit bátortalanul lehuppan mellém és ő is az eső szemerkélését kezdte nézni. Szemem sarkából látom ,hogy teljesen elmélyülten figyeli a cseppeket amik a verandára ütköznek . Erőt veszek magamon majd felé fordulok. - Szóval. Miért kerestél? - mosolyt varázsolok az arcomra bár nem tudom ,hogy kéne jelen helyzetben viselkednem . Legyek szomorú ? Vagy épphogy boldog legyek ? Sajnos Louis arcáról semmit nem tudtam leolvasni . Olyan kitartóan bámult előre .

-Csak érdekelt ,hogy vagy . - ő is felém fordítja a fejét és mosolyogva végig mér . Előtte nem leszek szégyenlős , inkább szánalmasnak érzem magam amiért így nézek ki előtte .

-Ennyi? Ezt telefonban is meg lehetett volna beszélni . - kuncogok egy kicsit miközben a kezemre még jobban ráhúzom a pulcsim ujját . Louis elgondolkozóan hümmög egyet és megsimítja a tarkóját .

-Oké...-jegyzi meg halkan ,de ezt mintha nem nekem szánta volna , sokkal inkább magának . - Szeretnék mondani neked valamit .

         Lesütött szemekkel fejezte be az utolsó mondatát , majd érdeklődve visszanézett rám . Elgondolkodva bámultam a veranda deszkáit amik a lámpa miatt már egy kicsit sárgás színt vettek fel .

-Valamelyik nap láttam őt. - jelentem ki ,de még mindig nem nézek rá . Tekintetét újra rám emeli . Azt hittem egyértelmű lesz a személy neve Louis sztorija után miszerint Harry hívta fel valamelyik nap ám nem szólt bele .

-Kit?

-Harryt.-nyögöm ki a halkan a nevét kissé szenvedélyesen. Mintha tudatni akarnám vele ,hogy rágondolok és ,hogy még mindig ugyanúgy szeretem.

-Az nem lehetséges.-hangjában van valami mulatságos mégis komoly a beszélgetésünk.

-Ugyan mért nem?-mordulok fel.- Ha téged felhívott akkor mért nem láthattam őt?

-Mert Harry a ....- ki akarta mondani annak a helynek a nevét mégis megakadt a mondatban és inkább máshogy folytatta .- ott van. A telefonnal még bármi történhetett. Esetleg új "gazdát" kapott. - kezével hatalmas macskakörmöket kreált . - De az ,hogy megjelenjen és beszéljen hozzád esetleg megérintsen...az teljesen lehetetlen.- a mondat végét teljesen elharapta és már alig lehetett hallani. Mintha ő sem lett volna biztos a dolgában. Vállat vonok . Én még mindig hiszek abban ,hogy az az alak Harry volt és be is fogom bizonyítani ,hogy őt láttam.

        -Hiányzol mindenkinek. -súgja a fülembe miközben búcsúzkodunk.

-Mégis ki az a mindenki? -nevetek fel kínomban .  - Mindenki itt hagyott.-jegyzem meg magamnak ezt a mondatot ,de Louis szinte kötelességének érezte ,hogy válaszoljon a -egyáltalán nem - kérdésemre.

-Nekem. Nekem hiányzol . És biztos vagyok benne ,hogy a családodnak is. - erősen megszorít miközben ölel. Úgy érzem végre megint valaki szeret ,de azt az érzést amit a barátom okozott semmi nem fogja visszahozni csak ő .

-Nem hiányzok nekik. De örülök ,hogy neked igen.-mosolygok és belemarkolok a dzsekijének a szélébe. - Találkozhatnánk gyakrabban.

-Megbeszéltük . -nevet fel halkan majd jobbra balra kezdünk inogni. Az eső már teljesen elállt. A nap is lement. Az ég csillagos és úgy tűnik minden rendben van ,de a fák mögött sötét felhők gyülekeznek akik újra le akarnak csapni rám és megkeseríteni az életem ,hogy még több szenvedés érjen .

Jó Louist ölelni. Olyan jó illata van. Az a régi Louis akiben annyira megbíztam és mindent elmondtam . Mintha egy kis életerő került volna belém a beszélgetésünk után. Tényleg hiányzott már.

-Vissza fog jönni.-suttogja halkan bennem pedig megáll a vér is. Nem merek levegőt venni. Félek ,hogy nem lesz igaza ,hogy nem jön vissza. Hogy egyedül maradok. Érzem ,hogy lassan újra a sírás fog fojtogatni. Torkomban már érzem a gombócot amit nem tudok visszanyelni. A gyomrom is felfordul a gondolatra. Hatalmasat sóhajtok mikor az első könnycsepp legördül az arcomon és a levegőt sem tudom már normálisan venni. Sírok. Az eső pedig újra esik.