25.rész Mit éreztél?

   Felültem az ágyon és Harry zöldellő szemeivel találtam szembe magam.Az ijedtségtől leestem az ágyról ,de gyorsan feltápászkodtam onnan.Ő csak érdeklődő szemekkel nézte az arcomat.
-Hogy..?-elnéztem mellette.Az ablak hivogatóan nyitva volt. Harry elmosolyodott.Előbb még abban reménykedtem ,hogy bárcsak itt lenne és most itt állt előttem. Ő szólongatott az előbb is csak én túl hülye voltam ahhoz ,hogy észre vegyem. A hajamba túrtam.Annyira belezavarodtam a mai napi történésekbe ,hogy azt sem tudtam ,hol kezdjem .-Harry.. én annyira sajnálom.Nem akartam.Csak nem tudtam és azt hittem..-nem tudtam kinyögni egy összefüggő mondatot.De nem kellett. Harry magához húzott és erősen megszorított.-Harry..-sírni kezdtem újra mint ahogy az előző 3-4 órában is tettem .Ő nem hagyta ,hogy egyetlen könnycseppet is hullajtsak érte.Letörölte az arcomat és a homlokunkat összenyomta
-Shhh.-csendben elcsitított és csak szorított.Jobbra balra dülöngéltünk,mintha keringőznénk. Annyira élveztem a pillanatot ,hogy újra itt van mellettem.Nem tudtam ,hogy most a boldogságtól sírok vagy azért mert újra kijöttek rajtam a Harry nélkül töltött percek.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem a mellkasába suttogva.
-Csiripelték a madarak ,hogy rosszul érzed magad.-kuncogta .
-Beszéltél Louisszal és engem meg vissza se hívsz?-kérdeztem idegesen.Még mindig tombolt bennem az előbbi ijedtség amikor meglepett jelenlétével.
-Meg akartalak lepni.-mondta halkan és egy puszit nyomott a fejem búbjára.-Mondjuk..igazából csak nem bírtalak elérni telefonon.-A szemem kikerekedett.A fejemet a fal felé fordítottam ahova a telefonomat dobtam.Persze...szétesett az egész,de jelen pillanatban nem akartam vele foglalkozni.Majd veszek másikat.Ringatóztunk még egy kicsit majd megkérdezte-Na még mindig gyilkos vagyok?-próbált vicces lenni ,de hangjában hallani lehetett ,hogy fájt neki amit a fejéhez vágtam délután.
-Még mindig úgy gondolom ,hogy ez nagyon fura...de hiszek neked.-mondtam halkan és szorosan megöleltem.
-Köszönöm.-mondta egy mosollyal megspékelve .
     Annyira örültem ,hogy itt van velem újra.Leültünk az ágyamra. Harry alaposan körülnézett a szobába.Még nem járt itt.Mosolyából ítélve tetszett neki amit látott.Igazából én mindig is olyan szét szort voltam akinek sosincs rendben a szobája.Nem voltam olyan pedáns.A falamon a képek mind félre csúszva álltak és a szekrényemből is néha kiesett egy pár ruhadarab a nagy keresgélés közepette.
-Tényleg...hogy találtad meg a szobám?-kérdeztem viccesen.
-Reméltem ,hogy nem a húgodhoz mászok be.-mondta kínosan. majd mind a ketten elnevettük magunkat.Egy kis csönd után ő kezdeményezte a beszélgetést.-Mit éreztél?
-Mikor?-kérdeztem vissza.Nyeltem egyet.Reméltem ,hogy nem a délutánról kérdez.Nem akartam bevallani neki ,hogy egész nap sírtam utána és a húgomnak kellett vigasztalnia.
-Mikor azt mondtam rád...-összeráncoltam a homlokom.Hirtelen az sem jutott eszembe ,hogy mit mondott. Ő csak elnevette magát az érdekes arckifejezésemen aztán megint komoly lett-Amikor azt mondtam ,hogy nem vagy ép.-megtámasztottam magam hátul az ágyon.
-Nem igazán figyeltem oda rá. Magamat ostoroztam amiért nem hittem neked.-mosolyogtam halványan.
-Tényleg?-nézett rám döbbenten.
-Igen.Mért olyan meglepő?-néztem rá. Sötét fürtjei árnyékot vetettek az arcára.
-Jah. Semmi.-mondta és csak még jobban lehajtotta a fejét.Gondolkoztam egy pillanatig majd mosolyogva magam felé fordítottam.
-Te most komolyan amiatt aggódtál ,hogy magamra vettem azt a dolgot amit mondtál?-Harry üveges tekintettel nézett le a kezeire amik csak lazán lógtak az ölébe.Eltátottam a szám.Annyi szörnyűséget vágtam a fejéhez és még ő aggódott miattam.Az ajkamba haraptam és neki ugrottam.Az ágyra dőltünk.Ő meglepődötten nézte ahogy fekszek fölötte.Még mindig harapdáltam a számat amitől az ő arcára kaján vigyor került.
-Imádom amikor ezt csinálod a száddal.Olyan szexi és cuki egybe.-elnevettem magam .Ez előnyt adott neki amíg nem figyeltem és egyből a maga javára fordította a helyzetet.Fordultunk egyet így én kerültem alulra és meglepődötten szemeztem vele.-De meglepődött valaki.-mondta ugyanolyan arcot vágva mint én. A kezeimet magam mellé tapasztotta és csak nézett gyönyörű szép zöld szemeivel.Akkor éreztem azt ,.hogy ki kell nyögnöm valamit.
-Szeretlek!
    Meglepődötten bámult engem. Már vagy egy perce. Semmit nem szólt.Kezdtem azt hinni ,hogy mégis rossz ötlet volt bevallani az érzéseimet iránta. Még sosem mondtuk ki így nyíltan ,hogy mik is vagyunk egymásnak.Ezt igazából már máskor is megkérdeztem volna.Mi akkor most..járunk?Vagy ez csak egy kapcsolat,amiben párszor összejövünk csókolózunk és egyébként semmi. Kezdett megrémiszteni Harry szótlansága.Nyögtem egyet majd kimásztam alóla. Kínosan ültem arrébb egy kicsivel.Rosszul éreztem magam ,hogy én bevallottam neki ő meg még csak nem is válaszol..semmit.Vagy terelné el a témát ,hogy ne kelljen azon rágódjak ,hogy ezt mért csinálja.Gondolkozik ,hogy mivel koptasson le?Nem értem.
     Egyszer csak felállt az ágyamról .Lassan az ablakomhoz sétált és kimászott rajta.Rám se nézett csak lecsusszant a háztetőn.Kidülledt szemekkel figyeltem.Már majdnem elkezdtem röhögni ,hogy ez tényleg velem történik.Csak úgy elment.Se szó se semmi nélkül.Ez már annyira szomorú volt ,hogy vicces.Meglepődötten néztem az ablak felé.Ez most komoly itt hagyott?
     A szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam ,hogy egy rózsát nyújt be az ablakon.Odasétáltam és kinéztem hozzá.Ott ült a tetőn és nyújtotta felém a rózsát.Körbe néztem ,hogy ilyenkor honnan tudott szerezni rózsát.Aztán megláttam ,hogy a szembe szomszéd előkertjében csak rózsák vannak különböző színekben pompázva.
-Oh.-mondtam halkan és elvettem a rózsát.Akkor vettem észre ,hogy a keze össze vissza van karcolva.A tövise gondolom jó párszor megszúrta.-Istenem.-mondtam sajnálkozva.A rózsát leraktam az ablak párkányra én pedig kimásztam Harry mellé.Féltem ,hogy lecsúszok ,de ő fogta a kezem.Miután biztonságban leültem megvizsgáltam a tenyerét és a kézfejét.-Hozzak rá valamit?-kérdeztem és már álltam volna fel ,de ő visszafogott.
-Nem kell hagyd csak.-mosolygott.Én is elmosolyodtam és kezét a számhoz emeltem ,hogy egy puszit adjak az apró vágásokra.-Már sokkal jobb.-mondta halkan és közelebb húzódott.Elkapta a kezem és megszorította ő is a szájához húzta a kezem és több csókot is adott rá miközben szemével csakis engem nézett.Az ajkaim elváltak a gyönyörtől.Nem tudtam levenni a szemem smaragd zöld íriszéről .Teljesen beleszerelmesedtem.Miután végzett a kezemmel közelebb hajolt és belepuszilt a nyakamba.-Én is.-súgta.
-Tessék?-mosolyogtam.Igazán nem értettem ezt mire mondja.Kezünket összekulcsolta és maga felé fordította a fejem.Egyenesen bele néztem a szemébe.A szívem zakatolni kezdett.Szemöldökét összehúzta.Ezt akkor csinálta ha valami nagyon fontosat akart mondani.Ilyenkor erőt gyűjtött magának .Mintha csak összeszedte volna a szavakat amiket ki akart mondani.Felsóhajtott és egy puszi után kimondta végre
-Én is mindennél jobban szeretlek.