2013. május 2., csütörtök

11.fejezet Kegyetlenül őszinte

    Nem mertem megszólalni. Louis mellém lépett és kicsit oldalba bökött. Alig párszor beszéltünk ,de mégis mintha a legjobb barátok lennénk a segítségemre sietett.
-Jó fej ez a csaj.-mondta karba tett kézzel. A témát elterelte igaz nem a jó irányba. Csak még jobban zavarba jöttem. Harry csak mosolygott és a kezemet nézte ahogy tördelem éppen az idegességtől. Szememmel próbáltam kiszúrni Kellyt. Nem akartam ,hogy a semmiből rám támadjon.A másik probléma pedig Olive volt. Szinte éreztem a tekintetét magamon.
-Én szerintem vissza megyek Oli...-nem bírtam végig mondani mert valaki hátul elkapta a karomat és hátrarántott. Majdnem elestem,de az erős kéz ami szorította a karom nem hagyta.
-Te meg mi a francot csinálsz?-mordult rám.
     Amikor leültem Olive mosolygott rám. Nem tudta titkolni ,hogy érdeklik az előbb történtek. Jake duzzogva lehuppant mellém miután megbizonyosodott arról ,hogy én is ülök. Ez kissé zavart ,de próbáltam a barátnőmre koncentrálni.
-Ki az a srác?-kérdezte halkan és mosolyogva elnézett mellettem. Hátranéztem. Harry és Louis sugdolóztak valamin ,de én csak a göndör hajú arcát láttam.Engem vizslatott. Gyorsan visszafordultam és Olive sötét szemeinek rabságába estem. Ki akarta deríteni ,hogy mi közöm van ezekhez a fiúkhoz.
-Öh.. tudod ezek azok a Starbucks-osok. Úgy tűnik ők is itt buliznak.-mosolyogtam majd a táskám után nyúltam ami most szerencsére a barátnőm mellett volt. Rutinosan kivettem belőle a cigis dobozomat meg az öngyújtómat.
-Én is kérhetek?-kérdezte Jake.
-Bocs,de fogyóban van.-mondtam már egy szál cigivel a számban. Bunkó voltam ,de a múltkori után megérdemli.
-Aranyosnak tűnnek.-mondta halkan Olive és beletúrt vöröses hajába.Felvontam a szemöldököm majd kifújtam a füstöt.Elmosolyodtam.
-Bemutassalak?-  a barátnőm kissé riadt arccal nézett rám. Látszott rajta ,hogy tetszik neki...valamelyik srác,de ő inkább megrázta a fejét.Fura ,hogy más arcáról egyből letudtam olvasni az érzéseket csak egy valakiéről nem. Harryéről. Ő mindig csak mosolygott. Sosem tudtam megállapítani ,hogy mire is gondol.
      -Gyertek már!-ugrott fel hirtelen a barátnőm. Vörös haját hátrafésülte az ujjaival és a távolba nézett a tűz felé.-Ott készülődik valami.-tényleg volt ott valami. Egy hatalmas csoportban ültek az emberek és csak gyülekeztek. Nem igen szeretem a közösségeket,de kivételesen én is belementem, Jake-et pedig szó nélkül ott hagytuk.Ahogy egyre közelebb értünk a nagy társasághoz észre vettük ,hogy egy nagy kört alkotnak és középen is áll valaki.Kértünk magunknak helyet és leültünk mi is. Akkor már nem néztek minket annyira. Kicsit zavarban voltam a mellettem ülő srác miatt. Párszor rám nézett és elmosolyodott,de mindig vissza fordult a középen álló kopasz férfihez. Vártunk még egy pár percet aztán lejjebb halkították a zenét és a kopasz férfi megszólalt.
-Gondoltuk feldobjuk a hangulatot egy kis játékkal.-mosolygott a bajsza alatt.Mindenki meglepődötten összesúgott.-Most körbe fogunk adni egy műanyag szívecskét és valami igazságot kell mondania mindenkinek magáról.-a kezében lévő kis műanyag bábút odadobta az egyik srácnak aki tőlem nagyon messze ült. A srác meglepődött kicsit majd újra a férfire nézett.-Innen kezdünk.-mutatott a srácra.-és balra haladunk.
        Már megbántam ,hogy odaültünk. Amikor a srác elkezdte gyors számolásba kezdtem. Előttem még 22-en voltak. Megijedtem mikor a srác már végzett is és tovább adta a mellette ülő lánynak.A szívem a torkomban dobogott.Egyszerűen nem akartam ,hogy sorra kerüljek.Nem szeretem ha  központba kerülök. Egyáltalán azt sem tudtam ,hogy mit mondhatnék. Akik sorra kerültek mind valami izgit mondtak. Például,hogy szerelmesek ebbe vagy ebbe,vagy meg akarja kérni valaki kezét vagy eltörte a húga biciklijét mert részeg volt. De voltak durvábbak is . Volt aki elmondta ,hogy a szülei elváltak vagy ,hogy már gondolkodott az öngyilkosságon. A mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt le miközben hallgattam az emberek szavait. Nem néztem rájuk ,mert reménykedtem ha én következek akkor ők sem teszik majd.
-Tetszik valaki.-az ismerős mély hang megcsapta a fülem. Gyorsan a hang irányába néztem. Hatalmas vigyorral az arcán adta tovább a szívecskét a mellette ülő Louisnak. Közvetlen ezután rám nézett. Remegő ajkakkal néztem át a barna hajú srácra aki sokáig gondolkozott azon ,hogy mit is mondjon.
-Őszintén bevallom ,hogy van egy lány ebben a körben akit ki nem állhatok.-megrezzentem.A szememmel kutatni kezdtem. Majdnem szembe velem megtaláltam Kellyt. Gúnyosan rám nézett majd vissza Louisra aki már adta is tovább a szívet.
      A szív vészesen közeledett felém és nekem csupa hülyeség járt a fejemben.Miközben gondolkoztam arról balról meglöktek.Egyre jobban nyomtak Olive-nak neki. Akkor vettem észre ,hogy valaki bedúrakodott a körbe. Pont oda ahol a szív járt. Kicsit előre hajoltam ,hogy lássak.
 -Be kell ,hogy valljam.-mikor meghallottam azt a hangot már rosszul lettem. Hatalmasat nyeltem.- Szerelmes vagyok egy lányba.Aki itt ül ebben a körben és most biztos ,hogy ideges rám.-nevetett. Idegesen a cipőmre néztem. Körbe néztem direkt ,hogy azt mutassam ,én sem tudom ki az a lány. Olive kicsit furán nézett rám.
-Ez miről beszél?-súgta halkan.
-Nem-nem tudom.-dadogtam.Egy ideig mindenki csöndben volt. Addig amíg Jake oda nem sétált mögém és megfogta a vállam. Kikerekedtek a szemeim. Mindenki rám nézett. Behunytam a szemem és leráztam a vállamról a mancsait. A mellkasom egyenetlenül emelkedett csak vártam ,hogy jöjjön már a következő.
-Bianca ez mi?-kérdezte idegesebben Olive.
-Jöjjön már a következő!-mondtam hangosan. A srác aki következett volna gyorsan megszólalt és rólam leesett egy pillanatra a teher.De mikor oldalra fordítottam a fejem megláttam Olive meglepett fejét.A számat szólásra nyitottam ,de nem jött ki hang.
-Ti együtt jártok?-kérdezte hangosabban és mérgesebben .
-Nem dehogyis!-mondtam sajnálkozva és ellöktem magamtól Jake-et.-Ez csak az ő fejében létezik ez a kapcsolat.-miközben magyaráztam oldalba bökött a mellettem ülő srác.
-Te jössz.
      Meglepetten fogtam meg a műanyag szívecskét. Meleg volt már a sok érintéstől. Mindenki várakozóan nézett rám. A nyomás egyre nagyobb lett rajtam. Mindenki engem nézett. Egyre gyorsabban kezdtem venni a levegőt.A kezemben lévő szív remegni kezdett a testemmel együtt.
-Anyukám öngyilkos lett kiskoromban!-üvöltöttem el magam.Mély levegőt vettem majd kifújtam. Mikor kinyitottam a szemem mindenki engem bámult. Szó szerint. Leesett állal néztek végig rajtam.Amikor a mérges barátnőmre néztem ,hogy tovább adjam a szívet még ő is meg volt lepődve.Nem tudott mit szólni. Hirtelen úgy éreztem magam mintha teljesen elhalkult volna a zene és mindenkinek az járna a fejében ,hogy szegény lány,nincs anyja,biztos miatta lett öngyilkos.
     Újra zihálni kezdtem.A szívet eldobtam és hirtelen felpattantam a helyemről. Jake-et aki mögöttem állt félre löktem és a táskámért futottam. A szemembe könnyek gyűltek. Miattad lett öngyilkos!Te tehetsz róla! Megölted a saját anyád!Sírni kezdtem . A táskámat épp csak feldobtam a vállamra és futni kezdtem arra amerről jöttünk.Ahogy eljöttem a tűztől egyre hidegebb lett. A lábaim még mindig futottak ,pedig már meg akartam állni.Tudtam ,hogy senki nem követ.Amikor a hídhoz értem összeestem a homokban. Zokogva borultam a földre. Anya nem miattam halt meg! Nem én vagyok a hibád! Dehogyis nem! Csakis miattad volt! A fejemben két hang egyfolytában veszekedett.Mikor újra mély levegőt vettem felültem. Remegő kézzel megtöröltem a szemem. Még szerencse ,hogy nem szoktam sminkelni ,mert akkor teljesen elfolyt volna.A bőröm már tiszta víz volt és nem tudtam normálisan megtörölni az arcomat.
     Miközben próbáltam visszafojtani a sírást valaki hátulról megölelt.Megijedtem hisz tudtommal nem követett senki. Az arcát belefúrta a nyakamba és a haja csikizett. Mikor rájöttem ki is az könnyekkel küszködve próbáltam össze szedni magam.
-Mit keresel itt?-kérdeztem kissé elcsuklott hangon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése