-Egy idő múlva rájössz ,hogy ki is a te Harrykéd. Szerinted mi történhetett Kellyvel.-mondta a hang ironikusan.Aztán már csak egy sípolós hang jelezte ,hogy letette a telefont.Zavarodottan toltam el a fülemtől .Néztem egy ideig a kijelzőt ahol már csak a hátteremet láttam.
-Fontos volt?-kérdezte a fiú aki még mindig a pultnál állt.Még szerencse ,hogy háttal álltam neki ,mert a különös arckifejezésemből egyből levette volna ,hogy valami nincs rendben.
-Nem.Csak valami ügynök .-próbáltam leplezni ,hogy mennyire nem tudok hazudni.
Léptei közeledtek felém.Egyre idegesebb lettem.Féltem ,hogy rákérdez ,hogy mi volt ez az előbb.De szerencsémre csak átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
-Folytassuk?-suttogta a fülembe.Elmosolyodtam és megfordultam a karjai között.Még mindig aggasztott ez az előbbi hívás ,de ahogy Harryre néztem már el is felejtettem. Zöld szemei rajtam villództak .Túlságosan megbabonáztak ahhoz ,hogy ilyen butaságokkal foglalkozzak. Az ajkamba haraptam jelzésképp,hogy nem lenne ellenemre ha csókjaival újra kényeztetné a nyakam vagy a szám.De még mielőtt újra megkezdtük volna a csókcsatánkat pár méterrel arrébb a bejárati ajtó nyikorogva kinyílt.
Mind a ketten kicsit megrettenve néztünk az ajtóba. Nem tudom mit csináltam volna ha Apa jött volna vissza valami cuccáért. Nem tudtam volna kimagyarázni ,hogy egy számára idegen fiúval csókolózok a konyhában méghozzá betegen.Egy kis kő esett le rólam mikor megláttam a húgom sötét haját meglibbenni mikor felénk fordult.Őt el is felejtettem
-Sziasztok.-mondta meglepődötten nézve Harryt.Igazából még most is rossz helyzetben voltam. Lilly nem értett semmit én pedig sosem voltam jó abban ,hogy hazudjak.Szerencsére a mellettem álló fiú hamarabb kapcsolt.
-Szia.-mosolygott édes vigyorával és lehajolt hozzá ,hogy kezet fogjanak.-Harry vagyok és te?-kuncognom kellett mikor megláttam a húgom vigyori arcát.
-Lilly Lerman.-mondta szégyenlősen és megrázta a fiú kezét.Egy kis pír futott fel az arcára ami csak még aranyosabbá tette őt. Ekkorra már én is magamhoz tértem és odasétálva hozzájuk megsimítottam a kis fekete hajú lányka arcát.
-Harry átjött egy kicsit ,hogy ...-gondolkoznom kellett ,hogy mit is mondjak neki ami hihető is.-jobbulást kívánjon. -Lilly kicsit érdekes nézett rám és megszorította válltáskájának pántját.
-Mért? Beteg vagy?
-Igen- mondtam köhécselve egyet.
-Értem.-mondta halkan a húgom és már el is indult a lépcső felé.-Én a szobámba leszek.
Nagyot sóhajtottam mikor hallottam csukódni Lilly ajtaját. Harry vigyorogva rám pillantott.
-Teljesen elfelejtettem ,hogy ma jön haza a barátnőjétől.-mondtam a homlokomra téve a kezem.
-Tök cuki lány.-nevetett.Halkan kuncogtam egyet majd visszamentem a konyhába.Nem tudom mit kerestem ott.Egyszerűen csak leültem a székekre és figyeltem ahogy a fiú felnéz a lépcsőn.Egy mély sóhaj hagyja el a száját majd elindult felém.Leült mellém az egyik székre és egyenesen a szemembe nézett.Újra mosolyogni kezdtem majd próbáltam az asztalon egy biztos pontot kiszúrni ,hogy ne piruljak el a folyamatos pillantásaitól.Szerencsémre pont akkor tüsszentettem így az kicsit elvette a figyelmemet. Harry halkan kuncogott majd a nappaliba nézett.Követtem a tekintetét és mind a kettőnk megállapodott a Tv-n.
-Nézzünk filmet?-kérdeztem mosolyogva.
Leültünk a nappaliba én pedig kerestem valami filmet amit már régen láttam és beraktam.A bútor két végében ültünk le a biztonság kedvéért.Nem tudhattuk,hogy Lilly mikor jön le közénk. Nem kockáztathatunk.Sikerült valami olyan filmet választanom amit régen se de most se szerettem. Valami vígjáték volt,de még a címét se tudtam megjegyezni.Nem is figyeltem oda rá.Épp csak párszor tértem vissza a gondolataimból mikor Harry ajkait egy mély kacaj hagyta el.Ezeken elmosolyodtam ,de után újra és újra visszatértem a gondolataimhoz.Amik akörül a hívás körül forogtak.Ismerős volt a hangja az illetőnek ,de nem tudtam volna megmondani ki is lehet az.Csak azt tudtam ,hogy nem jó szándékkal hívott fel.De gondolom a környezetünkből lehet valaki hisz ismerte Kellyt. Ez a név újra előhozta bennem azt az érzést amit még aznap éreztem mikor eltűnt. Harrynek valami köze lehet az ügyhöz.Fél szemmel pillantottam a fiúra aki csak mosolygott és nézte a TV képernyőt. Nem lehet ,hogy ő tegyen valamit Kellyvel. Olyan kedves srác.Az biztos nem lehet ,hogy bántja azt a lányt.
Ugrottam egyet mikor a film véget ért és automatikusan átváltott a Tv csatornáira ahol épp reklám ment ami sokkal hangosabb volt mint a film volt.Egy halk szusszanás hagyta el a számat mikor rájöttem ,hogy az egész filmet nem figyeltem.
-Jó film volt.-jelentette ki és a térdén megtámaszkodott.Én csak aprót biccentettem közbe megtöröltem az orrom.-Min gondolkozol annyit?-nevetett.
-Semmin.-mosolyogtam . Nem mondhattam el neki,hogy egy ismeretlen férfi konkrétan elrontotta a napomat ezzel a hívásával.Próbáltam megnyugtatni egy kedves pillantással ,de az ő szeméből még mindig nem tűnt el a kíváncsiság.De aztán feladta és egy sóhajtás kíséretében felállt.
-A mosdó...?-kérdezte zavartan.
-Öhm persze.-mosolyogtam.-A folyosó végén.-mutattam az utat amit ő egy biccentéssel köszönt.Hirtelen rám jött a mosolyoghatnék mikor visszaemlékeztem Harry előbbi zavarodott arcára.Aranyos volt.Hátravágtam magam a fotelben és kapcsolgatni kezdtem a csatornák között.
A szívem egy hatalmasat ütött mikor megláttam a Tv-ben Kelly arcképét.Az ajkaim elváltak és épp csak egy lehelletnyit feljebb hangosítottam."Részvétünk"-ez szerepelt a címként.
-Kelly Morgan pár napja tűnt el.Sokáig nem találtuk ám ma reggel egy szerencsétlenség folyván egyik munkatársunk eltévedt mikor egy helyszín felé igyekezett.Riporterünk úgy gondolta az erdőn átvág az autójával hátha így hamarabb odaér.Ám az autó lefulladt az erdő közepén így gyalog kellett megtennie a további utat.De nem gondolta ,hogy az erdő széli fa kunyhó előtt találja a több napja eltűnt lányt agyonverve.Egyenlőre nem tudunk pontos adatokat mondani.Minden részvétünk a Morgan családnak.Legyenek erősek csak ennyit üzenünk nekik.-mondta a riporter.-Chad tiéd a szó.-majd a képet elvették róla és egy magasabb férfi került képernyőre aki már a stúdióban ült.Egyből lehalkítottam és remegő ajkakkal hajoltam előre. Azt sem tudtam mit higgyek. Harryvel tegnap csak este találkoztam.Egész nap nem volt elérhető és nem is válaszolt semmire amit küldtem neki. Ez az egész megrémisztett.A mai napi hívás is.
Nem sokkal később lépteket hallottam közeledni.Még jobban remegni kezdtem.Hirtelen az a fiú aki nemrég még csókolgatott olyan idegen volt számomra.
-Visszatértem.-mondta lehuppanva a kanapéra.Mélyet szippantottam a levegőből.Az ajkaimat harapdáltam és előre hajtottam a fejem.
-Hol voltál tegnap ,Harry?-kérdeztem halkan.
-Dolgom volt.-mondta magabiztosan és rám nézett.-Mért érdekel annyira?-kérdezte komolyabban.
-Kelly meghalt.-mondtam szinte suttogva.
-Tessék?-kérdezett.Nem tudom ,hogy azért mondta-e mert tényleg nem értette vagy azért mert nem akart válaszolni.
-Tegnap teljesen eltűntél.Nem is hívtál nem is kerestél.-mondtam kiakadva.-és most meg azt hallom a Tv-ből ,hogy Kelly meghalt.Mégis mit kéne hinnem?-felálltam és remegve mély levegőt vettem.
-Mi?-ugrott fel ő is.-Most komolyan azt hiszed ,hogy .. megöltem Kellyt?-eltátotta a száját.Karjait széttárta döbbenten.Bele néztem smaragd zöld szemeibe majd elkaptam a fejem.
-Te mesélted mindig ,hogy olyan.. álmaid vannak.
-De azok csak álmok voltak.-mondta idegesen -Én soha nem lennék képes ölni.-nevetett kínjában.Azok amik mostanság történtek Harry körül egyre félelmetesebbek voltak.És olyan dolgok amiket nem tudtam megmagyarázni. Greg is ,Kelly is ,ez a hívás, Harry eltűnései egyidejűleg a lányéval, az ,hogy még Louis sem tud ezekről a dolgokról.Egyszerűen minden gondolatomat csak ez járta át. Mást nem is tudtam volna képzelni. És mindennek a fő bizonyítékai az álmok,amiket személyesen csak nekem mesélt el.
-Kérlek ,Harry.Menj el.-mondtam halkan és szégyenlősen eltűztem egy tincset az arcomból.
-De hidd már el ,hogy...-közelebb akart lépni de én megállítottam és mutató ujjammal az ajtót céloztam meg. Harry zöld szemei csak úgy égették az arcom.-Te nem vagy ép!-ordította mikor elindult az ajtó felé majd becsapta maga után.
Összerogytam.Már megbántam.Talán tényleg hinnem kellett volna neki.Hisz nem tudna ölni.Ezek csak álmok,de akkor mi volt az a hívás.Iszonyatosan összezavarodtam.Már a sírás határán voltam mikor halk léptekkel jött le a lépcsőn a húgom.
-Ez mi volt?-kérdezte halkan és leugrott az utolsó fokról is.A könnyeim rohamosan törtek ki a szememből ő pedig csak furán nézte ahogy a nappaliban összeesve sírok.-Mi az?-kérdezte és odasietett hozzám.Na jó nem voltunk valami jó testvérek de a összetartani mindig összetartottunk. Lilly elfésült pár tincset az arcomból majd előhúzott egy zsepit a zsebéből.Sokkal kisebb volt nálam ,de talán érettebb.Talán ő nem küldte volna el élete szer... fiúját.Talán ő hitt volna neki.Apró kezeit végig simította a vállamon.Szégyelltem ,hogy előtte sírok,de már épp ideje volt.Ezek után már semmi nem lehet rosszabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése