.jpg)
-Hagyj már békén! Nem érted ,hogy nem érdekel mit hordasz össze róla?-ordítottam a telefonba.A másik oldalról nem jött válasz.Hangosan ziháltam. Ez az egész nap betett már.Nagyon is.Ha nem vigyázok akkor még egy halálozás lesz.Méghozzá az enyém.
-Bianca?-hallatszott a másik oldalról.Az ajkaim elváltak.Meglepetten néztem a kijelzőmre ahol a Louis Tomlinson név virított.Ostoroztam magam egy ideig majd válaszoltam.
-Sajnálom.-mondtam halkan
-Jól vagy?-kérdezte aggodalmasabban.Beszippantottam a számat és újra sírni kezdtem.A telefon kiesett a kezemből az ágyneműre.-Bianca?-hallatszott többször is de én nem válaszoltam.Senki nem tudja elképzelni mekkora kétségek között voltam.Akit eddig szerettem lehetséges ,hogy egy megbízhatatlan alak akit jobb ha nagy ívben kerülök mielőtt még arra a sorsra jutok mint Kelly.A gyomrom kavargott.Éreztem ,hogy mindjárt hányok.Újra és újra sírni kezdtem mikor eszembe jutott Harry arca ahogy elment.Csalódott volt.Azt hitte bennem bízhat.Annyira szar alaknak tartottam magam.
Legszívesebben álomba sírtam volna magam ,de a vonal másik oldalán még mindig ott volt Louis aki nem értett semmit a kirohanásaimból.
-Louis...-mondtam erőtlenül.
-Mondj már valamit!Mi van veled?-kérdezte idegesen.Hangján tényleg hallatszott amit érez. Mondjuk Lou sosem volt olyan aki titkolná az érzéseit.A szememből csak úgy patakzott a könny és meg sem bírtam szólalni.
-Hol van Harry?-kérdeztem a végső bánatba merülve.
-Nem tudom.Ezért vagyok ideges.Mért nem lehet téged se meg őt se elérni?-mondta nyavajogva.
-Nem lehet elérni?-kérdeztem zavarodottan és kitöröltem pár könnycseppet a szememből ,hogy tisztán lássak,bár nem tudom mit kellett volna. Csak az ajtómat bámultam.
-Ki van kapcsolva....Veled van?-kérdezte.Újra szíven szúrt a dolog. Harry miattam már Louis-szal sem beszél.Eltoltam a fülemtől a telefont majd felordítottam. A már lassacskán rekedt hangom visszhangzott a szobámban.Hányinger kerülgetett és a biztos tudat ,hogy Harryt örökre elvesztettem.
-Nem.Nincs velem.-válaszoltam kérdésére.
-Akkor..hol van?
-Nem tudom.Kicsit összekaptunk.-mondtam halkan.
-Mi?Mi történt?-Louis lassan már olyan az életemben mint egy bátty így úgy gondoltam vele megoszthatom azokat a titkokat amiket Harry személyesen csak rám bízott.A szám már szólásra nyílt mikor rájöttem ,hogy nem tehetem ezt Harryvel. Csak még jobban megharagudna rám. Nem mondhatom el a legféltettebb titkait. Egyszerűen csak magamban kellett tartanom.
-Csak egyszerűen összevesztünk....Louis.Kérlek mond meg neki ha beszélsz vele ,hogy nagyon sajnálom és tényleg hülyeség volt.
-Rendben!
Kinyitottam az ablakomat ,hogy egy kis friss levegő jöjjön be rajta.Talán túl sok is volt.Újra elkapott a tüsszentés.Miután kifújtam az orrom kiültem az ablak párkányra és figyeltem a Holdat.Annyira kíváncsi lettem volna ,hogy mit csinál éppen most. Hogy vajon haragszik-e rám. De mégis mit tehettem volna. Minden erre utalt. Habár sosem tudnám elképzelni őt ilyen vadállatnak.Ő mindig is gyengéd volt,gyengéden ért hozzám és gyengéden csókolt meg. Maga volt a kecsesség és a kedvesség.Hogy lehettem ilyen őrült ,hogy ilyet feltételezzek?Ostoroztam magam amiért így bántam vele.Pedig többször is mondta ,hogy higgyek neki.Félek ,hogy ezzel örökre elvesztem őt.
Felsóhajtottam és visszaültem az ágyamra.Előhúztam a laptopomat az éjjeliszekrényről . Ellátogattam mindenféle közösségi oldalra ,hogy egy kicsit eltereljék a figyelmem.Sajnos csak mindenhol Kelly arcképét láttam.Minden oldalon a részvétüket mutatták ki a lány családja felé.Csak nagyokat nyeltem és a gondolataim "eltereléseképp" megnéztem Harry képeit. Annyira vágytam rá ,hogy akár egy szót is mondjon nekem,de nem vette fel a telefont és nem is válaszolt semmire.
Pár perc múlva rám írt az én drágalátos barátnőm.Meglepődve és egy kicsit gúnyos szemmel nyitottam meg az üzenetét: Teljesen elfelejtettél engem? Hahó! Még én is élek! Azt hittem ,hogy legjobb barátnők vagyunk ,de te olyan fura vagy. A munkádba temetkezel.Nem értem miért hisz pár hete még azt mondtad unod ,hogy mindig ugyanazok az emberek jönnek ugyanazokkal a panaszokkal mint mindig. Nem is kerestél.Azt sem mondod ,hogy egyáltalán élsz-e még. Mi van veled?
Dühösen olvastam a levelét.Ha tudná min megyek keresztül mostanság akkor nem vágna ilyen dolgokat a fejemhez.Gondolkoztam azon ,hogy válaszoljak-e valamit vagy sem,de végül arra jutottam ,hogy kikapcsolom a laptopom.Nem éri meg feldühíteni magam ilyenek miatt. Van nekem nagyobb problémám is.
Befeküdtem az ágyamba és előkerestem a telefonom.Nagyot sóhajtottam majd kikerestem a névjegyzékben a Styles nevet. Újra a sírás határára kerültem mikor a fülemhez emeltem a telefont." A hívott szám jelenleg nem elérhető" mondta a robothang ami már automatikusan megszólalt.A telefont a szoba másik felébe dobtam.Hatalmasat puffant mikor leért a földre.Az sem érdekel már ha szétesett.
Annyira szánalmasnak éreztem magam.Ennyire közel került a szívemhez egy fiú akit alig pár hete ismerek.Nem kéne miatta bánkódnom hisz őt nem igazán érdekli ,hogy mi van velem.Hogy épp bele fulladok a könnyekbe amiket csak miatta hullatok.Őt ez egyáltalán nem zavarja.Nem zavarja ,hogy mindjárt belehalok a bánatba amiért így megbántottam. Ráhasaltam az ágyamra és erősen magam alá gyűrtem a takarómat.A nevét suttogtam magamban . Valószínűleg már beleőrültem a bánatba ,mert már hallottam ahogy ő is szólongat engem."Bia" suttogta újra és újra.Megfogtam a párnámat és a fejemre húzzam azokat a nem kívánatos hangokat amik egyre jobban belefúrták magukat a fejembe."Bia" egyre hangosabb lett és kicsordult a könnyem is. Mért nem lehet itt mellettem.Alig bírtam levegőt venni.Zokogtam és ilyenkor nem könnyű.
Egyszer csak valami megérintette a fel le ugráló hátamat és sokkos állapotba kerültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése