18.rész are you f%#ing kidding me?

    Arra ébredtem ,hogy a legjobb barátnőm oldalba bök.Hirtelen ültem fel az ijedtségtől mert nem jutott eszembe ,hogy nálunk aludt.Ő is megijedt egy kicsit ,de amikor látta ,hogy nincs semmi baj nyugodtan beszélni kezdett
-Csak szólni akartam.-mondta rekedt hangon a kora reggel miatt.-Hogy lassan indulnod kéne.-szemeit egy pillanatra az órára emelte majd vissza rám.Álmosan biccentett egyet majd hanyatt dobtam magam az ágyon.Örülök ,hogy Olive tegnap velem maradt.Biztos vagyok benne ,hogyha ő nem lett volna itt akkor Apa simán betört volna a szobámba és faggatózni kezdett volna Harry után.Csak ezt nem akartam. Miközben Olive felvette a pulcsiját addig én még mindig nyűglődtem az ágyban.Tudtam ,hogy le kell mennem a földszintre és Apa ott vár. Nem hagyna ki egy pillanatot sem ,hogy beszélni tudjon velem.
      -Ha gondolod akkor elkísérlek egy darabig.-mondta unottan és leült mellém az ágyra.Felvettem egy pólót és felhúztam a lábszáraimon a kék nadrágomat.Nem kellett semmit szóljak ,mert ő is nagyon jól látta rajtam ,hogy ennek örülnék a legjobban.Felugrottam az ágyról és begomboltam a nadrágomat.A hajamat kontyba kötöttem és felvettem egy napszemüveget.Mire elkészültem addigra ő már ott állt az ajtómban és a kezét a kilincsen pihentette.-mehetünk?-kérdezte az órára pillantva.
-Aha.-nyögtem
      Próbáltunk a leghalkabb lopakodásunkat használni. Olive ment előre a lépcsőn és szét nézett a nappaliban.Mikor visszanézett rám kicsit megrázta a fejét.Senki nem volt odalent.Kifújtam a levegőt amit addig visszatartottam és lelépkedtem a lépcsőn.Apa már nem volt otthon.Ahogy kinéztem az ablakon láttam ,hogy nincs a garázsfelhajtón a kocsi.Egy darabig álltunk a bejárati ajtóban ,hogy most mit is kéne csinálni ,de aztán végül kimentünk ,magunk mögött hagyva azt a házat amit most egyáltalán nem hiányoltam.
      Csendben sétáltunk.A kora reggel még mindig ki ült az arcunkra.Alig nyílt ki a szemem máris indulásra készen kellett állnom.Nem igazán sikerült... Olive már biztos hamarabb kelhetett mert elég fittnek látszott.Gyakran kortyolt bele a kávéjába amit útközben vettünk.Én egy csokit vettem amit épp ,hogy elmajszolgattam.Nem sok étvágyam volt,de tegnap dél óta nem ettem semmit és ez aggasztotta a drágalátos barátnőmet.
      Hamar odaértünk a pszichiátriára. Olive adott két puszit és már el is tűnt mellőlem.Bementem és nem az a szokásos mosolygós emberek hada fogadott.Az orvosok fáradtak voltak a betegek pedig csak még őrültebbek.Felvont szemöldökkel sétáltam el egy magában beszélgető ember mellett.A lábaimat gyorsabban kapkodtam.Nem akartam ,hogy leszólítsanak.Valahogy azt sosem bírtam.Talán mindez csak a hétfő hatása.
      Szinte becsúsztam az ajtóm elé és a kulcsom után kutattam.Kezdtem ideges lenni ,hogy nem találtam meg a kulcsot.Pedig már szinte az egész táskát átkutattam.A fejemet az ajtómba vertem.
-Jade..nincs véletlen egy.-fordultam meg.A mondatomat nem fejeztem be. Ő épp el volt foglalva. Hátulról is megismertem azt a magabiztos kiállást.A pulton támaszkodott és mosolygott valamin. Jade felém fordult és kérdőn biccentett egyet.-Kulcs?-artikuláltam ,de egy betűt sem mondtam hangosan.Egy olyan meglepődött arcot vágott és a pult alatt kezdett keresgélni.Tudtam ,hogy nála biztos van kulcs mert egyszer adtam neki...az ilyen esetekre.Mikor láttam ,hogy ő épp megfordulni készül én is elfordultam az ajtó irányába.Még egy próbát tettem.Minden egyes részét átkutattam és mivel elég ideges lettem a jelenlététől ezért csak még jobban nem figyeltem arra amit igazából szerettem volna megtalálni.Tudom ,hogy megbeszéltük ,hogy bejön máma ,de akkor is elkapott a gyomorideg. Egyszerűen nem akartam az arcára nézni ahol valószínűleg az én hibámból egy nagy lila folt éktelenkedik.A mellkasom hirtelen emelkedett és süllyedt.Be akartam már jutni a szobámba.A kis hajlékomba ahol tudtam ,hogy mindig minden rendben.
      Mögöttem halk cipő kopogást hallottam közeledni.Egy pillanatra a szívem kihagyott egy ütemet mikor mellém ért.
-Elvesztetted a kulcsod?-kérdezte mély rekedtes hangján.Még szerencse ,hogy a szemembe lógott a hajam.
-Igen.-mondtam magabiztosságot láttatva.A kitárt tenyerem elé lógatta a kulcsomat majd elengedte.-Köszi.-mondtam halkan és egyből a zárba raktam.Kitártam magunk előtt a sötét szobát ami most megint hideg volt attól ,hogy már több napja nem járt itt senki.-Bejössz?-kérdeztem és felé fordultam.A haja a szemébe borult így alig láttam valamit az arcából.Aprót biccentett,majd mind a ketten bementünk a hűvös szobába.
       Miután felhúztam a redőnyöket az asztalomhoz sétáltam és letettem a cuccaimat. Harry már szokás szerint leült az ágyra.Nem mertem ránézni így próbáltam minél tovább húzni egyes pillanatokat. Mint például kinyitni az ablakot vagy megnézni a telefonomon ,hogy mennyi az idő.Miután már nem jutott más értelmes dolog az eszembe elővettem a cigis dobozomat és felnyitottam a tetejét.Neki háttal álltam így nem láthatott semmit.Kivettem egy szálat a dobozból .Nem gyújtottam rá.Nem akartam.Csak egyszerűen az ujjaim közé vettem és morzsolgatni kezdtem a végét.Fura módon ez megnyugtatónak tűnt.
        -Mit csinálsz?-kérdezte halkan és az egyik karját a derekam köré fonta. Ez még mindig furcsa volt számomra. Sosem voltam az akinek sok kapcsolata volt és tapasztalt az ilyenek terén.A cigit kiejtettem a kezemből és az az asztalra esett.
-Semmit.-jelentettem ki és visszaraktam a cigis dobozt azzal az egy szállal együtt a táskámba.Szinte éreztem ,hogy Harry rosszallóan pillant a kezemben lévő dobozra.Mélyet szippantottam a levegőbe majd megfordultam és az asztalnak támaszkodtam. A szemben lévő falat nézegettem. Tele voltak megnyugtató képekkel,de engem most csak felkavartak.Mindegyik olyan kihívóan nézett engem.Mintha kényszerítettek volna arra ,hogy ránézzek arra a személyre. Nem mertem. Nem akartam látni a sebeket az arcán.
-Mi a baj?-kérdezte halkan és ugyanúgy ő is neki támaszkodott az asztalnak.
-Semmi . Csak még álmos vagyok.-elmosolyodtam. Tényleg álmos voltam. Nem hazudtam,de nem is mondtam el a teljes igazságot.Újra lehajtottam a fejem és a hajam az arcomba borult mint egy fátyol. A szívem zakatolt.Lassan elkerülhetetlennek tűnt ,hogy meglássam gyönyörű arcát. Harry beletúrt a hajamba és a másik oldalra fésülte ,hogy lássa az arcomat.Behunytam a szemem.Ahogy ott álltunk egymás mellett egyre jobban éreztem a szeretetet ami belőle áradt és egyre jobban arra késztetett,hogy hozzá bújjak.
       Nem erőltette ,hogy mondjak valamit. Csak nézett én pedig belülről vizsgáltam a szemhéjamat.Jó volt a sötét.Mintha aludnék.A gondolataim mezején járkáltam ,persze mindenhol megjelent Harry,mikor egyszer csak két forró ajkat éreztem az arcomon.A szemem kipattant.Nem bírtam tovább ,hogy ne nézzek rá.Elkábított.Nyeltem egyet majd óvatosan rápillantottam makulátlan arcára.Egy hiba nem volt rajta. Gyönyörű hosszú szempilláival keretezett szeme csodálkozva nézett rám.Rózsaszín ajkai mosolyra nyíltak így megmutatva fogait nekem.Az ajkaim elváltak a meglepettségtől. Harry arcán egy pont hiba nem volt.Végig simítottam az arcát majd kezem a hajába csúsztattam.
-Mi az?-kérdezte mosolyogva.Kezét a derekam köré csavarta.
-Hogy..? Szép az arcod.-mondtam meglepett hangvétellel.Ő csak felvonta a szemöldökét és nevetett.-Azt hittem ,hogy.. bántott.
-Hasba ütött ,te nagyon te.-nevetett és az arcomat az ő arcához húzta.Homlokunk összeért.-Tudod lehet ,hogy oda kellett volna nézni.
-Nem mertem.-nyeltem egyet.-Amikor megláttam ,hogy ütni fog elfordultam.-mondtam szégyenlősen.
-Tudod hogy szenvedtem?Azt hittem bele fogok halni.Már vért köpködtem.-mondta halkan és elfordult.
-Te jó isten! Komolyan?-fordítottam magam felé és megláttam az arcán azt a kacér vigyort.
-Ez aranyos volt.-mondta és a kezét a szája elé tette ,hogy ne lássam mennyire mosolyog.
-Nem vagy vicces.-ütöttem meg a vállát.-megijedtem.
        Szorosan magához húzott.Nem sokszor volt ilyen. Bele kapaszkodtam kékes ingjének gombos részébe.Simán elfértem a karjai között.Magamba szippantottam édes ,férfias illatát majd neki döntöttem a fejem a mellkasának.
-Tényleg fájt?-kérdeztem komolyan
-Túl vészeltem.-mondta lazán közben az egyik kezével simítgatni kezdte a hajam.-Az jobban fájt ,hogy téged elhurcolt.-A szemem kikerekedett és még jobban megszorítottam az ingjét.Hirtelen ötletből vezérelve az felemeltem a fejemet ,hogy rá tudjak nézni.Gyönyörű zöld szemei csillogtak mikor ránézhetett az arcomra. Elmosolyodtam és ő is. Mintha csak egymásnak teremtettek volna minket.Elmerültem azokban a fürtökben amiket én birtokoltam a bal kezemmel. Ő kicsit feljebb emelt ,hogy közelebb legyünk egymáshoz.Nagyot nyeltem mikor meghallottam azt a mély kacajt.Behunytam a szemem és átadtam az irányítást Harrynek. Meglepett mikor egy apró puszit nyomott a nyakamra ezért nyögtem egyet. Gondolom tetszett neki mert többet is adott.Közben én a haját babrálgattam az ujjaimmal.Mikor kopogtak és nyílt az ajtó....