II. 13. Rész - Danger !

     Lassan pislogok . Próbálom elkerülni annak az esetét ,hogy esetleg leszédüljek a kényelmes padról az asztal alá . Még csak most kezdődött az este ,de úgy érzem valami nagyon nincs rendben . A kis anyag biztosan kezd szét áradni a testemben . Nem olyan érzés mint amire gondoltam . Homályos fények helyett minden vakító és színes . Nem merek se fel , se le nézni . Félek , hogy elájulnék vagy kitaccsolnék . Mindenképp rossz ötlet volt bevenni azt a kis pirulát . Nem akarom ,hogy az legyen ,hogy nem emlékszek semmire ami a mai este folyamán történik . Kezdem kitapasztalni a mellékhatásokat , amik egyértelműen tudatják a szervezetemmel , hogy ők nem kívánt vendégek . Soha többet nem akarok ilyet bevenni !

     -Bianca ? - löki meg a vállam Olive aki hirtelen sokkal erősebbnek tűnik . Megsajdul a karom és majdnem leesek a padról , de megkapaszkodok az asztalban és visszarántom magam . Megrázom a fejem ,de csak szépen lassan , hisz minden olyan gyors körülöttem ,hogy nem tudom jobban lelassítani a dolgokat . -Valami baj van ? - kérdezi nyájasan a vörös hajú lány aki úgy tűnik megbánta azt amit tett . Arcaa elfehéredik vagy talán épp csak a sok púder teszi ,hogy ennyire holt fehér . Kezével végig simít a karomon . Megrázom a fejem és bíztatóan mosolygok miközben a kezemmel feltornázom magam az asztalhoz . Úgy teszek mintha minden a legnormálisabb állapotában lenne és igyekszem még csak a látszatát sem kelteni annak ,hogy valami nincs rendben velem .

-Szóval nem akarunk csinálni valamit ? - bágyadtan mosolygok az előttem ülő fiúra aki rosszallóan néz végig rajtam mint egy bíráskodó apa.

-Igyunk ! - vágja rá Luc , majd mosolygós arcát felém kapja . Göndör haja ami eddig a vállán pihent most perdült egyet a levegőben és a hátára csapódott . - Valami erőset !

-Én kihagyom ! - tiltakozik egyből Olive aki lejjebb csúszik a helyén .

-Én benne vagyok . - vigyorgok teljes mosollyal . Miután én beleegyeztem , szinte egyszerre szólaltak fel a többiek is , avagy a ház többi lakója , a lakótársaim .

       Egyértelmű ,hogy én jelentkeztem a feladatra ,hogy hozok valami piát . Felkeltem a helyemről ,de eléggé meg kellett kapaszkodnom a pad hátuljában ,hogy el ne essek . Összevontam a szemöldökömet és nyögtem egyet . Valamiért éreztem ,hogy Jake felé kell néznem . Jól gondoltam . Barna szemei égetően néztek végig rajtam . Tudja ,hogy valami nincs rendben velem . Nagy levegőt veszek és elindulok a pár méterrel arrébb lévő bárhoz . A pultos srác hívogató mosolyával beszélget az egyik lánnyal aki szintén a pultnál ül . Épp ,hogy el nem esek ott a pult előtt , szerencsésen megkapaszkodok a pult szélében majd a srác felé fordulok . A névtáblájára pillantok amin egy viszonylag rövid név áll : Ed .

-Szia ! - szinte már sikítanom kell ,hogy túlharsogjam a zenét . Még az asztalnál nem volt ilyen hangos a zene . Lehet ,hogy ez is egy mellékhatás . Bár ahhoz képest még magamat sem hallom .

-Szia édes ! Mit adhatok ? - vigyorog kedvesen majd szét tárja a karjait jelezve ,hogy bármit kérek meg kapom . Mintha csak egy jótevő lenne aki bármit mondok ő megadja . A számat szolásra nyitom majd a mögötte lévő árlistát nézegetve elmondom a "kívánságaimat" .

      Fancsali képet vágok mikor már a második körömet húzom le együtt Lucyval . A többiek nevetve figyelik az érdekes arckifejezéseinket. Megrázom a fejem majd kifújom a levegőt mint egy sárkány , hisz az Abhszint égeti az egész torkom .

-Kemény . - mondja szinte ordítva Lucy aki ez után levágja a poharát az asztalra . Mind két kezét felemeli a magasba és szőke fejét rázni kezdi . - Bulizzunk ! - szinte minden betűt elnyújtott amitől még viccesebb hatást keltett .

      Mindenki azonnal ugrott az ötlet hallatán . Mindenki párt talált magának majd lassan haladva a lépcsőn sorakozó tömeg felé megindulunk . Én vagyok az aki a sor végén kullog és a hasát fogva nézelődik . Komolyan nagyon rosszul vagyok . Épp mikor a lépcső elé érek megállok . Figyelem ahogy Jake előttem csak pattog lefelé a lépcsőfokokon majd hátrafordul és felém pislog . Ijedten tesz egy lépést felfelé ,de én megállítom . Megrázom a fejem és magam mögé mutatok . Bár nem tudom kire vagy épp mire mutatok , azt akarom jelezni ,hogy egy kicsit kimegyek  . Először ő sem akar belemenni a dologba ,de rájön ,hogy tényleg így lenne jó , ha egy kicsit kifújnám magam.

      Átverekedem magam a tömegen . Nem igazán tudom merre megyek . Egyszerűen reménykedek abban ,hogy valamerre találok egy hátsó kijáratot . Mindenkit eltolok magam elől , hisz minél közelebb találom magam a falhoz annál inkább érzem ; megfulladok .  Nem érzem ,hogy köhögnöm kéne , de mégis rám jön . Mintha csak valaki ráült volna a mellkasomra . Miközben turakodok előre  rájövök ,hogy tudnom kéne merre megyek . egy pillanatra felpillantok és észreveszem  ,hogy ott állok a hatalmas piros ajtóval szembe ami épp csak engem hivogat . Egyértelmű jelzés számomra a hatalmas "exit" tábla ami zölden villog . Kifújom a levegőt majd neki dőlök az ajtónak , hogy az kinyíljon .

     Lebukdácsolok a lépcsőn ami mintha a föld alá vezetne olyan hosszú . Épp a lépcső alján ott egy újabb vas ajtó . Megmentőként szaladok felé ,hogy azt a kis erőmmel ki tudja nyitni , majd megcsap a már télbe átmenő őszi , hideg szél . Ahogy kiértem ebbe a kis sikátor szerűségbe , a villany felkapcsolódott . Nagyot szippantok a levegőbe miközben az égre tekintek . A sötét eső felhők már teljesen eltakarták a csillagos eget . Úgy érzem mintha felszabadulnék . Egy pillanatra megszűnik minden zaj . Egyedül maradok a gondolataimmal . Mintha megállna az idő és csak én mozognék . Jó végre egy kicsit egyedül lenni . Tetszik a dolog . Neki dőlök a falnak és igyekszek elméllyedni azokban a dolgokban amiken most kattognak a kerekeim . Lucy költözése , Jake csókjai , Olive furcsaságai , a házunk , a húgom , Louis , a barátaim , a rokonaim , a félelmeim , az érzéseim ... és legfőképp Harry . Lehunyom a szemem és próbálom rendezni a gondolataimat , mikor egyszer csak a homlokomra esik valami . Fel nézek az égre . A felhők morcosan bámulnak vissza rám . Lépteimmel visszaigyekszek az ajtóhoz , ahonnan az elmúlt pár percben elsétáltam anélkül ,hogy észrevettem volna . Épp ,hogy fel lépek arra a kis küszöbre ami az ajtó előtt van , mintha csak villámokat szórna az ég ,az esőcseppek halálos fegyverként hullottak le szinte azonnal a földre. Ijedten néztem végig a kis tető alól ahogy az eső nem múlik . ugyanúgy esik mint ahogy rákezdett . Sóhajtok egyet . Úgy érzem mintha kissé felszabadultabb lennék . Mintha valami felemelő érzés szétáradt volna a testemben . Gyorsabban kezdtem venni a levegőt és a nagy eső lehetővé tette a friss , új illatokat . Lehunyom a szememet és egy pillanatra élvezem a hideg és az eső frissítő kombóját , majd kinyitom a szemem.

       Átdurakszok a tömegen . Nem érdekel ,hogy ki kerül elém , félre tolom vagy esetleg eltolom . Mintha csak belém költözött volna egy boldogság bomba amit ki kell adnom és úgy goondoltam ,hogyha valakivel ezt meg kell osztanom az csak Lucy lehet . Nagy neheezen a korláthoz érek és keresni kezdem a tömegben a szőke hajú lányt akit remélek ,hogy elég feltűnő ahhoz ,hogy észrevegyem ,de persze most is könnyű dolgom van . Lerohanok a lépcsőn és bedurakszok a táncoló tömeg közepére . A zene most még hangosabb mint előtte volt . Mosolyogva felordítok miközben átérzem a zene minden egyes dobbanását . Mostanság még sosem éreztem magam ilyen jól . Az ütem kezd egyre jobban felgyorsítani , ami után mindenki tudja ,hogy mi következik . A nagy robbanás . Ilyenkor mindenki vonaglik a táncparketten majd egyszer csak hirtelen bedurran és szinte azonnal mindenki ugrálni kezd vagy begyorsítja a tempóját . Én is a tömeggel együtt táncolok ,de közben haladok előre ,hogy megtaláljam a lakótársaimat , köztük is Lucy-t . Vannak akik furán veszik tolakodó modoromat , vannak viszont akik épp ,hogy örülnek a "közeledésemnek" . Mindenkit félrelökök és mosolyogva sikítok fel mikor megpillantom azt a szőke bukót ami most más színekben is pompázik hisz a reflektor fények ppiros, zöld és kék színben villódznak . Mellé toppanok ,majd megütögetem a vállát ,hogy észrevegyem . Kidülledt szemekkel és hatalmas mosollyal fogad. Kezét széttárja invitálva egy ölelésre miközben lába még mindig jár és táncol . Majd én is belelendülök .

      Egy pillanat múlva már el is vesztem a fejem . Hajamba dúrva táncolok , ringatom a csípőmet . Nem tudok gondolkodni . Feljajdulok mikor vége lesz egy pörgös zenének majd egy lassú szám veszi át a helyét . Vállammal bemozdulok az ütemre ,majd hozzá viszonyúlva kezdem el a testemet is ringatni . Pislogok egy párat előre . Minden olyan éles . Minden kontúrt látok szinte teljes tisztasággal . Viszont az emberek akik ismerősek számomra, újra eltűntek körüllem . Megint egyedül maradok ,de most nem is zavar . Nem zavar ,hogy körülöttem mindenki egymással táncol . Én egyedül vonaglok a táncparketten . Mosolyogva tekintgetek a távolba . Minden egyes arcot jól megnézek magamnak és belevésem képüket a fejembe . Majd kiszzúrok valakit .

     Mosolyom lassan lefagy az arcomról és az övé is . Mintha mind a ketten megijednénk . Lassan elválnak az ajkaim és rezzenéstelenül állok meg egyhelyben . Ő is csak áll , de végül ő teszi meg az első lépést felém . Akkor indulok el én is . Csak bámulom őt . Most nem tévedhetek . Ő AZ ! Mind a ketten küszködünk azzal ,hogy elférjünk a lassúzó emberek között . Szinte már rohanunk egymás felé . Egyikünk sem meri levenni a másikról a szemét . Olyan valós. Göndör hajával ami teljesen máshogy áll mint régen . Felállítva ,de mégis elegánsan . Ajkai ugyanolyan duzzadtak mint régen , és a szeme. A szeme még így villódzó fényekben is teljesen kivehető rikító zöld .

    Csak bámulom őt és észre sem veszem ,hogy már ott állunk egymás előtt . Vágyakozva emelem a kezem az arcához ,de ő megelőz . Kezével végig simít az oldalamon majd magához húz .

-Bia. - mély brummogó hangja teljesen jól kivehető . A zene emellett teljesen eltörpül . Érzem a férfias illatát . Érzem az érintését a derekamon és érzem , hogy itt van . Mégsem lehetséges ez . Eltolom magamtól majd mosolyogvól ellököm .

-Halucinálok . - mosolygok . - Te nem vagy itt . - nevetek majd hajamba túrok . - Ez is megint csak egy kurva mellékhatás! -  Oldalra pillantok a táncoló tömegre majd vissza az előttem álló fiúra , aki hirtelen teljesen elhomályosodik , majd minden elsötétedik .

II. 12. Rész - Nincs visszaút

spectrum

    Elégedetlenül végig nézek magamon a tükrömben . Bágyadt szemeim és vézna alakom egyáltalán nem illik hozzám . Lassan úgy nézek ki mint egy anorexiás. Az elmúlt években hihetetlenül sokat fogytam ,amit nem tudnék már visszahozni . Nincs kedvem enni . Fura módon szinte sose vagyok éhes . Épp csak annyit eszek amennyit rám erőszakolnak naponta . Kezemet lassan végig húzom a felsőtestemen ami teljesen érinthető hisz csak egy fehérnemű van rajtam . Elfancsalodik az arcom . Hátat fordítok magamnak majd az ágyamra tekintek . Egy fekete miniruha amit Lucytól kaptam ott hever a kék takarón . Eléggé kirívó szerintem hisz teljesen rám simul és alig takar valamit. Két pánt van rajta . A kivágás szinte majdnem a mellem alá ér így , hogyha egy pár mérettel nagyobb lenne a mellem , biztos ,hogy lennének "balesetek" táncolás közbe . Azt szerintem már nem is kell elmondanom ,hogy táncolni sem akarok . Felemelem a ruhát az ágyról a pántjánál fogva. Úgy tartom az ujjaim között mintha össze akarnám tépni ,de nem tehetem . Lucyé . Lehet ,hogy most van az az idő amikor át kéne mennem hozzá egy másik ruhát kérni . A ruhát nnem rakom le csak elindulok az ajtó felé ,de úgy tűnik valaki megelőzött .

-Bianca ?! - meglepődött arccal bámul rám mintha nem számított volna rá ,hogy az én szobámban én lakok .

-Jake ?! -  a ruhát magam elé kapom . Ő pediig szégyenlősen elfordul és húzza maga után az ajtót .

-Jól van . Bocsi a zavarásért .

         Az ajtónak dőlök . A szívem erősen dobog az előbbi izgalom miatt . Eddig csak ... Harry látott legfeljebb póló és nadrág nélkül ,de most Jake ?! Atya ég. Fejemet a tükör felé kapom . Gyorsan fel kell öltöznöm mielőtt még más is bejön a szobába .

          Végig húzom a ruha anyagán a kezem . Erősen kivágott dekoltázs része megijeszt . Az alja ami épp ,hogy a fenekem alá ér egészen egyszerű . Az egész ruhán csak egyetlen "megkülönböztető" egy lila csík a mell alatt . Tulajdonképpen végig nézve magamon ... még mindig nem tetszik a ruha . A hajamat leengedem hisz mind eddig egy hajcsattal tűztem fel .

-Héj! - lép be valaki megint csak a szobába de most megnyugodok ,hogy nem férfi hang . Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra és felé fordulni . Ő az ajtóban kapaszkodva végig néz rajtam . Szemei csillognak , és látszódik rajta ,hogy meg van elégedve azzal amit művelt velem .

-Nem áll jól a ruha . - fancsali képet vágok .

-Ne szórakozz velem ! - lép be a szobába egészen mögém . A tükörből nézzük egymást . Ő egy kicsit megcsípi a ruha anyagát majd visszanéz rám a tükörből teljesen meglepett arccal . Végig simítja a karom .

-Olyan vékony vagy . - jelenti ki és érződik ,hogy ezt most nem épp jóindulatúan mondja . Lehajtom a fejem ,hogy magam elé tartva a karjaimat én is láthassam élőben . Tényleg iszonyatosan vékony vagyok ,de mielőtt még a magam védelmére léphetnék Lucy elkapja a kezem és kiránt a szobából a folyosóra. - Na adjunk egy kis színt az  arcodnak . - megijedek e mondat hallatán ,de nem állok ellent .

       Tulajdonképpen Lucy nem sokat változtatott az arc színemen . Még mindig fal fehér vagyok . Tulajdonképpen ettől a vörös rúsztól amit az ajkaimra kent csak még jobban fehérnek tűnik . A szememet egészen sötétre színezte . Olyan füstös hatása lett . Mondhatni már egészen normálisan nézek ki .

-Gyönyörű vagy . - szembe fordít magával . Szemei cikáznak az arcomon . Úgy érzem a legapróbb hibát is észre venné ha lenne rajtam . Úgy érzem ,hogy ő tényleg igazat mond nekem .

      Kilépünk a folyosóra, ahol senki nincs. Olyan mintha az egész házban sem lenne senki . Lucy a karomnál fogva vezet a lépcsőhöz . Egyszerre kezdünk el lefelé lépkedni a lépcsőn , hisz a magassarkúnk tényleg nagyon magas . Félek ,hogy egyszer csak elesünk . Lucy olyan magabiztosan lépked lefelé . Nem is néz a lépcső egyik fokára sem . Mintha millió évek óta ezt csinálná .

-Na ? - nyögi ki Lucy a száján és mintha választ várna . Mikor a földszintre érünk és újra érezhetően magabiztosan állok a lábaimon felemelem a fejem . Meglepődök ,hogy mindenki ott áll előttem és elismerően végig néz rajtam . Először  is Jake pillantását kapom el aki most ellentétben azzal amikor benyitott hozzám eléggé magabiztosan és vágyakozva néz végig rajtam . - mehetünk?

       -Soha nem jutunk be. - jegyzem meg halkan miközben oldalra nézek . A klubb előtt tömött sorokban állnak ezért is tartom lehetetlennek ,hogy egyszer bejutunk ráadásul a sor legvégén állunk . Elnézek a  másik irányba , hátha találok valami érdekes elfoglaltságot amíg be nem jutunk .

-Tényleg hosszú itt a sor. - mondja Lucy is. Lassan mindenki rájön ,hogy ez lehetetlen . Miközben a "tájat" nézegetem ami az előttem álló két méteres srácból áll , érzem ,hogy a kezemhez egy sokkal melegebb kéz húzodik . A mellettem álló fiúra nézek . Jake aranyosan rám mosolyog majd közelebb hajol.

-Nagyon szép vagy. - jegyzi meg miközben szemét legelteti rajtam .

-Te is csini vagy . - nevetem el magam . Tulajdonkképpen ő olyan mint mindig. Egy szakadt ing egy farmer és egy fekete kalap . Azt hiszem abban mindig egyet fogok érteni ,hogy imadom a stílusát . Nem kellenek nekem a jól öltözött fickók . Kivéve valakit, aki még rébeggen az életet jelentő stílus volt .

         Egyszer csak meglátok a sikátor másik felében egy alakot, aki mintha csak engem nézne . Hunyorítok de ki nem szúrnám ,hogy ki az . Zsebretett kézzel vár és csak áll . Fejéhez nyúl majd hátat fordít és többet nem látom . Mintha elsétált volna .

-Mindjárt visszajövök , Jake. - ragadom meg a kezét ,hogy magamra vonjam a figyelmét . -Szóljatok ha bejutottunk . -nevetek erősen bár mind a ketten tudjuk ,hogy sosem jutunk be . Jake beleegyyezően bólint egyet bár látszik benne ,hogy nem biztos , hogy el kéne engednie . Én mégis gondolkodás nélkül elindulok a sikátor másik végébe .

        Furdal a kíváncsiság ,hogy ki volt az  az alak ,de nem vagyok biztos magamban ,hogy nekem oda kéne mennem . Félek ,hogy mi lesz ott. A sikátor felénél megtorpanok mikor egy hivogató hang megszólít.

-Hé kislány! Akarsz bulizni ? - nem tudom ,hogy egyáltalán válaszolnom kéne-e.

-Te figyeltél az előbb engem ? - szavaimmal válasz elé állítom és magabiztosan állom meg a helyem .

-Én nem szoktam bámulni az embereket. - válaszol elég lazán . - Vannak olyanok akik nem bírnak magukkal egy ilyen szép csaj láttán . - neveti el magát . Bár nem látom az arcát csak a testét ahogy a falnak dől érzem ,hogy végig néz rajtam .  Erősen utalt az előbbi srácra aki az előbb itt volt. Újra felcsillan bennem a remény ,hogy talán az akire gondolok ,de most sem lehetek biztos benne.

-Láttad ,hogy nézett ki? - kérdezem baráti hangon minntha már régóta ismerősök lennénk.

-Téged se tudnálak teljesen leírni pedig már csak majdnem egy méterre vagyunk egymástól . - eltolja magától a falat és tényleg nagyon közel került hozzám .

-Jó hagyjuk . - hátat fordítok és érdektelenül elinddulnék ,de ő elkapja a kezem .

-akarsz bulizni ?

-Ezt ,hogy érted? -kérdezek vissza ,de nem nézek rá . Igazából nem is tudnék pontos lenni ,hisz itt tényleg majdnem csak korom sötét van . Hallom magam mögött ahogy egy zacskót húz ki a zsebéből majd megfordít . Elképedve figyelem a kis bogyókat a zacskóban . A lila színűkkel csak úgy világítanak a sötétben . Meglengeti előttem majd csábító hangon így szól .

-Neked ingyen is adok . -  felhúzom a szemöldököm . Még sosem adtak nekem ilyen ajánlatot ,de sosem gondoltam volna ,hogy neki kezdjek egy ilyen "kalandnak" . Tiltakozóan felnyújtom a kezem és egy lépést hátralépek .

-Én ... én nem drogozok . - dadogok össze vissza. Eléggé furán nézhetek ki a szeméből , hisz úgy viszonyulok jelenleg ehhez a szerhez mintha kést szorítana a nyakamhoz .

-Ez nem drog . - egyből válaszol mintha el akarná velem hitetni . Hangjában egy kis játékot hallok . - Ez csak egy kis plusz energia . Ez senkinek nem árt. Félénken pislogok a bogyók felé ami természetellenesen világít. Megvilágítja a magas fiú kék szemét , ami az egész helyzetet egészen furcsává teszi . Abban szinte biztos vagyok , hogy már ez a srác sem ép . Belegondolok ,hogy végül is holnaptól már semmi nem lesz rendben . Végleg egyedül maradok . Lucy is elhagy , Olive-val már alig beszélünk , egyedül Jake az aki párszor még rám néz .Nincs veszteni valóm  . Holnap akár már meg is halhatok . A srác kinyitja a zacskó száját és ujjaival belecsíp  a bogyók sokaságába és egyet kihúz onnan . Elegánsan a tenyerébe ejti azt majd felém nyújtja .

        Elkapja a kezem és az ajtó felé ránt mielőtt még a sor végére mehetnék . Jake magához ránt és előre vezet a diszkó belseje felé .

-Hogy jutottatok be ? -kérdezem miközben próbálok nem a színes lámpák fényébe nézni ám az mindig megtalál engem bárhova is nézek .

-Elintéztük . - nevet Jake majd karjával átölel ,hogy ne tudjon minket senki elválasztani . Ijedten nézek azokra az emberekre akik éppen távozni készülnek . A legtöbb rosszul van vagy csak melege van . Erősen belekapaszkodok Jake-be mikor eszembe jut ,hogy a táskám kis zsebében még mindig ott van a lila bogyó amit az előbb kértem . Tényleg bevegyem ?!

        Megállunk a terem sarkában . Előttünk egy pár fokos lépcső majd onnantól a táncoló nép akiket megszámolni sem lehetne . Rég voltam illyen helyen és félek ,hogy mivel,kivel fogok találkozni . Szeretném jól érezni magam ,de ez az elmúlt évben egyáltalán nem ment .

-Bianca ! Most kezdődik életed legjobb estéje ! - Lucy hirtelen elém  toppan és megfogja a kezem . Pár szavát nem értem mégis tudom mire gondol . A zene eszméletlenül dobol bennünk . Megállni sem lehet , hisz a basszus megrengeti a földet . Bólintok egyet és elnézek a feje felett a tömegre . A hajamat a vállamra borítom , a táskámat pedig a kezembe veszem . Jake és a többiek lesétálnak a lépcsőn én viszont még maradok . Hátat fordítok aa tömegnek . Kikeresem a fekete csillogós táskából a kis "szert" és a kezembe veszem .

-Egyszer élünk . - mondogatom magamnak miközben a számba veszem a kis bogyót . Összeszorítom a szemem majd lenyelem . Már nincs visszaút .

II. 11. Rész - Lehetetlen

Sziasztok!
Mint már ismertek nem szokásom megjegyzéseket írni egyes részekhez ám most kivételt teszek . Szeretném megköszönni azt az 5000 oldal megtekintést(!!!) . Tényleg nagyon köszönöm . Enélkül nem lenne értelme írnom . :) remélem az elkövetkezendő részekben is ugyanígy olvasni fogjátok a blogot . Még egyszer köszönöm
Jó olvasást!
Puszi : Taylor<3

      -Ez egyszerűen hihetetlen! - szinte már ordítok . A párnámat a szoba másik felébe dobom és sikongatva kezdek toporogni az ágyam mellett . A könnyek elfognak és halványan gördülnek végig az arcomon . A térdemre ereszkedek . Megint csak mélypontra kerültem . A földre borulok és sírva fetrengek a földön . Ez már nem az első mostanság ,hogy csak úgy rám támad a sírhanték . Esetleg egy emlék amit nem tudok kiverni a fejemből vagy most talán épp az amit Gemma mondott. Mért kellett reményt adnia ,hogy aztán újra elveszve süllyedjek a Világ méllyére .

       Az ajtón kopogtatnak ,de persze mint mindig bezártam ,hogy ne jussak ki és más se jusson be hozzám . Ez olyan nekem mint valami önsanyargató rituálé . Igazából nem tudom ,hogy alakult ki és mért csinálom ,de valamiért bezárom magam és sírva borulok mindig az ágyamba ,hogy egész éjjel/nappal zokogva aludjak el.

-Bianca . Nem nyílik az ajtód . - Jake hangja nem rémiszt meg hisz egyértelmű volt ,hogy a Williams testvérek közül valaki meg akar látogatni . Elnevetem magam kínomba ,hogy mégis ,hogy lehet valaki ennyire hülye . Megemberelem magam és egy kicsit visszafojtom a zokogásom ,hogy válaszolni bírjak .

-Nem véletlen . - Odakúszok az ágyamhoz ,hogy neki dőlve pont rálássak az ajtóra . A kilincs ugyan mozog ,de az ajtó nem bír nyílni . A kulcsom még mindig benne van a zárban és ha rajtam múlik nem fog kinyílni az az ajtó . Lassan feltornázom magam az ágyra és kicsit elszomorodok  hisz nem csordulnak ki újabb könnyek a szememből . Igazából a sírás eléggé felszabadító érzés és most olyan mintha a gondok nagy része még bennem maradt volna . A párnát magam hoz húzom és törökülésben próbálok életet lehelni magamba hamár a sírás sem megy . Igyekszem nem magam előtt tartani a vágyaimat . Jobban mondva legszivesebben kiűzném magamból a legfőbb vágyamat ami ... illetve aki javarészt a gondjaimat okozza azzal ,hogy nincs itt. Szeretném azt mondani ,hogy ez a másfél év elég volt ahhoz ,hogy ne érdekeljen de sajnos nem tudom.

      Sóhajtok egyet majd az ajtóhoz sétálok . Nem tudom mit mért csinálok de jelen esetben kizárom az ajtót így megnyitva Jake előtt a kaput ,hogy beléphessen . Hátat fordítok neki és elindulok az ablak felé ,hogy kinézhessek rajta és addig se kelljen látnia már kisírt szemeimet. Megtörlöm a pulcsim végével az arcom majd az ablak "tükréből" figyelem ,hogy hogy néz rajtam végig .

-Mit történt ? - teszi fel a kérdést és reménykedem ,hogy nem képzeli azt ,hogy tényleg komolyan megmondom a választ .

-Bele rúgtam az ágy lábába . - nevetek túl hangosan és jókedvűen . Nem tetsszenek ezek a hangulat ingadozásaim . Jake meglepődve húzza fel a szemöldökét majd odasétál hozzám ,hogy maga felé fordítson .

-Az emberek nem szoktak sírni azért mert belerúgnak az ágy lábába . - mondja majd egy kósza könnycseppet letöröl az arcomra . Újra elkomolyodok és oldalra fordítom a fejem .

-Én szoktam .

-Nem az van ,hogy hiányzik az ágy lába és szeretnél bele rúgni? - habár eléggé fura "nyelven" beszél minden egyes szavát megértem .

-De.... nagyon hiányzik és bele szeretnék rúgni többször is . Szenvedélyesen . - arcomon újra legördül egy könnycsepp mire Jake elmosolyodik .

-Sajnálom . - először hallom őt Harryről így "beszélni" . Régen sem voltak jóban ,de nem hittem volna ,hogy egyszer odaáig elmegy ,hogy megvígasztaljon miatta . Hirtelen újra sírni kezdek és lehajtom a fejem . -Jaaj Bianca. Ő már nem jön vissza . - habár ez az igazság nagyon fájnak ezek a szavak . A mellkasához húz és szorosan ölel át . Nem tudok mit csinálni . Egyszerűen hiányzik .

       Lehuppanok a barátnőm mellé akit egyáltalán nem zavar a jelenlétem ugyanúgy folytatja tovább az újságolvasást. Párat pislogok felé de én sem akarok nagyon kíváncsiskodni ,hogy mégis milyen érdekfeszítő téma az ami ennyire izgatja hiszen szinte már majdnem az újságba olvadva olvas. Megköszörülöm a torkomat és számára akkor esik le ,hogy ide ültem mellé . Ijedten fordul felém , mintha pont tőlem tartana legjobban jelenleg .

-Hello . - köszönök közömbösen ,hogy ne is legyek bunkó még se a azt vegye le rólam ,hogy sugárzok az örömtő mert valljuk be , egyáltalán nem így van . Bicent egyet ,de egyáltalán nem érzi biztosnak a tetteit . A kezében tartott újságra pillantok . Elfintorodok a sok hülye téma láttán amit az első lapon bemutatnak . Tele van az egész pletykákkal , ezért nem csoda ha azt mondom ;soha nem szerettem újságot olvasni . Megtörlöm az arcom , hisz érzem ,hogy a könnyeim az arcomra száradtak . Jake remélem nem haragudott meg amiért ott hagytam egyedül a szobában ,de úgy éreztem ,hogy megfojt és muszáj tennem ellene valamit . A lábamat magam alá húzom . A kényelmes ülőgarnitúra - illetve amit eddig annak gondoltam - most konkrétan kényelmetlen és úgy érzem semmilyen pózban nem tudnék itt ülni . Hunyorítva az  ablakra bámulok . A hideggel ellentétben a nap már épp lemenőben van így csak még jobban bevakít az ablakon. Némiképp örülök neki ,hogy nincs teljes sötétség odakint az előző napokra visszatekintve . Fejemet a testemmel párhuzamosan előre fordítom . Szembe találom magam a Tv-vel . Egy igazi szappanopera megy ahol kivételesen nem történik semmi . Csak ülnek a kanapén . A barna hajú lány csak mered maga elé és gondolkozik . A vörös hajú lány ügyet sem vetve a másikra ,csak olvassa az újságját és elméllyed a napi hírekben amiknek persze a fele hazugság . A barna hajú lány elveszik a szoba Tv-jének nézegetésében és azon gondolkozik ,hogy mit tegyen .

       Elmosolyodok . Elgondolkozok és úgy találom ,hogy az általáan kitalált szappanoperának remek cím lenne a Szerencsétlenek! egy jó pár felkiáltó jellel a végén . Igazán ránk illene . Felsóhajtok . Komolyan az a legjobb szórakozásom ,hogy a fekete Tv-be beleképzelem magunkat ? Mindennek a legalja...

        -Mennyi hazugságot kitalálnak manapság . - sóhajt egyet Olive majd lapoz egyet az újságjában . Nem nézek felé csak hajamba túrok . Szememet lesütöm így az előttünk elterülő szőnyeg kerül előtérbe . Hasonló az életünk . Mindenki áttapos rajtunk és nem tehetünk ellene semmit . Nincs senkink és valószínűleg koszosan , kihasználtan és elhagyatottan halunk meg . Gondolatmenetemből Lucy zökkent ki mikor a vállamhoz  ér és érdeklődve fölém hajol .

-Minden oké ?

-Ahhan. - rendezem  le ennyivel . Nem sok kedvem van beszélni . Most inkább csak ülnék egyedül . A karjaiba feküdve és csókolózva , miközben ő azt suttogja "Szeretlek!" de ez persze lehetetlen . Egy laza mozdulattal átugrik a fotel hátulján keresztül egészen mellém.

-Tudod milyen nap van ma ? - kérdezi érdeklődve egy ravasz vigyorral az arcán . Elgondolkozok ,de a napok annyira összefolynak előttem ,hogy szinte lehetetlen ,hogy rájöjjek;milyen nap van ma?!

-Péntek . - válaszol helyettem a vöröske . Lucy gúnyosan elnéz a vállam felett ,hogy végig mérje a lányt  , majd figyelembe nem véve visszafordul hozzám . Ujjai közé veszi egy hajtincsemet és csavargatni kezdi . Közben bájosan mosolyog . Valamit elfelejtettem volna?

-Készülj Lerman .  Ma este bulizunk . - egyszer csak felkel mellőlem és nagy erővel megindul . Haja meglobban és olyan gyönyörűnek látszik ma . Talán csak a blodogság teszi . Olive is nézi a lányt majd összecsavarja a félig kiolvasott újságot és megüti vele . -Te is Olive . Ma jó éjszakánk lesz  . - mosolyog zsiványul .

II. 10. Rész - Veled megyek

Turn your face

        Bár a szememet lecsukva tartom , érzem minden egyes pillantását Jakenek amik szinte felégetik a testem . A szám kiszáradt , teljesen megviselte a hajnalban történt eset . Harapdált én vissza haraptam . Nem hagytam magam ,hogy ő uralkodjon felettem . De ami a legrosszabb ,hogy ezt belátom . Mit csináltam én akkor ? Mért? Annyira bűntudatom van ,hogy ki nem bírnám fejezni szavakban . Most a földbe süllyednék ha Harry megjelenne az ajtónk előtt és becsöngetne azzal a szöveggel ,hogy még mindig szeret . Mégis mit mondanék neki ? Bocsi ,de egy másik fiúval csókolóztam míg nem voltál itt ?

       Beláthatjuk nagyon furcsa érzések kavarognak bennem . Kinyitom a szemem és nem okozott meglepetést , de Jake velem szemmben ülve fél mosollyal az arcán figyel engem . Egy bíztató mosolyt nyújtok felé ,hisz lerí róla ,hogy érdeklődik hogy létem felől . Tekintetemet nem merem Dylanre vinni aki szintén az asztalnál ülve reggelizik . Persze előttem is megjelenik a műzlis tál még teljes tartalmában . Hozzá se nyúltam mióta itt ülök . Csak az elmúlt dolgokon jár az eszem és nem tudom kiverni a fejemből . Eltolom magam elől az edényt ami nyikorogva csúszik az asztal közepére.

-Köszönöm a reggelit . - végre megszólalok a reggeli némaságom után először , majd felekek a helyemről . Betolom magam mögött a széket , a tálat amit az asztal közepén hagytam egy kisebb gondolkozás után magammal viszem a mosogatóhoz ami persze már rég tönkre ment ezért csak belerakom a kagylóba . Pihenek egy kicsit a pultnál . Megtámaszkodva rajta próbálok épeszű magyarázatot adni arra ,hogy ezt mégis mért hagytam .

        -Elmegyek sétálni . - vágom rá egyből mikor kedvet kapok a dologhoz . Egyből az előszobába megyek ,hogy felvegyem a vastag kabátomat hisz már bentről is látszik ,hogy iszonyatosan hideg van kint .

-Bianca . - szólít meg a már ismert hang . Miközben felveszem a barna bakancsomat tekintetemet Jake-re viszem aki szintén mint én felhúzta hip-hop a cipőjét . -Veled megyek .

-Nem kell köszi . - mosolygok magabiztosságot sugallva . Bár azt akarom ,hogy jöjjön velem ,hogy  meg tudjuk beszélni a dolgokat mégis visszautasítom .

-Nincs választásod . - nevet halkan és mélyen . Eszembe juttatja azokat az időket mikor Harry még a pszichiátrián próbált flörtölni velem . Annyira édes volt a nevetése . Tulajdonképpen tényleg nincs választási lehetőségem . Ha belenézek Jake szinte fekete szemébe és a körülötte lévő sötétségbe akkor rájövök ,hogy nem tudnék neki ellenállni ,de ha meg is próbálnám ő makacskodna . Mosolyogva fordulok vissza a cipőmhöz ,hogy bekössem azt .

          Nem tévedtem . Tényleg nagyon hideg van idekint . Jake valamiféle "u" hangot ad ki jelezve azt ,hogy nem én vagyok az egyetlen aki majd meg fagy bár mégcsak ősz vége  felé járunk . Összehúzom magam . Kezemet zsebre dugnám ,de hirtelen Jake elkapja azt . Összehúzom a szemöldököm . Mérgesen pillantok rá  , de mégsem húzom ki a kezem a mancsai közül . Ő csak megszorítja kis kezem  és mosolyogva haladunk előre .

-Tulajdonképpen hova megyünk ? - kérdezi végül meg mikor kiérünk az útra ahol mint mindig senki nem jár . Elnevetem magam majd körül nézek az úton feltételezve ,hogy esetleg jön egy autó ,de persze ez lehetetlen .

-Én megmondtam ,hogy ne gyere. - lököm meg egy kicsit a vállammal , mire egy jól eső sóhaj hagyja el a száját .

-Oh ,hogy mért nem hallgattam rád . - megsimítja a fejét és úgy tesz mintha szomorű lenne .

-Még vissza fordulhatsz . - mosolyodok el és előre nézek az úton . Belekapaszkodok a karjába mintha csak a bátyám lenne bár mind a ketten tudjuk ,hogy ez egy kicsivel több mint az aminek látszik . Nem válaszol az előző kijelentésemre . Gondolom végig gondolta a válasz lehetőségek sorát ,de jobbnak találta ha ezúttal csöndben marad és végre csend uralkodik el újra az utcán a szél fúvását leszámítva .

         Lassan teljesen eltévedünk az utcákon . Nem érdekel minket ,hogy merre megyünk . Egyszerűen csak sétálunk válaszokat keresve a történtekre  anélkül ,hogy egy szót is kiejtenénk a szánkon . Jake keze kezd egyre melengetőbb lenni , hisz azóta mióta elindultunk még mindig melegíti az enyémet . Ám egyszer csak mikor épp az egyik utca sarkára érünk megszorítja az egész kézfejem és mielőtt még léphetnék egyet hátraránt . Meglepődve nézem ahogy a kamion nagy sebességgel halas el alőttem , belekapva a hajamba . Mikor a hatalmas autó eltűnik mellettünk kifújom a levegőt hisz akkor tűnt csak fel ,hogy egész idáig nem mertem levegőt venni .

-Sose nézel körbe ? - kérdezi végül meg miközben ő szét néz az utcán amin hihetetlen módon végig haladt az előbb az a kamion . Megforgatom a szemem és kihúzom a kezem az ő keze közül , így sikeresen zsebre dughatom azt de úgy tűnik ott sokkal hidegebb van mint a Jake meleg érintésétől meleg kezében . Vágyakozva nézek már csak vissza arra a pontra amivel az előbb az életemet mentette meg tán .

        Megint csak eszeveszettül bolyongunk néha elnevetjük magunkat azon ,hogy egymásra nézünk ugyanabban a pillanatban vagy épp azon ,hogy nagyon nagy a csönd . Mind a ketten azon gondolkodunk már ,hogy milyen témát tudna feldobni  , mikor egyszer csak ő belecsapott a közepébe .

-Megbántad? - nem kell kérdeződködnom tudom miről beszél . Teljesen tisztán tudom . Mégis kicsit elszégyellem magam és időhúzásképp rákérdezek .

-Mit ? - próbálok egyre nagyobb léptekkel menni ,hogy meggyorsítsam az útat amit még együtt kell töltenünk , bár ez szinte lehetetlen , hisz aligha találnék innen "haza" .

-Tudod... a hajnalban történtekre. - kicsit elneveti magát a mondat végén ami csak még szégyenlősebbé teszi és én is szinte már majdnem felnevetek ,de rájövök ,hogy válaszolnom kéne . Nem akarom megbántani . Viszont azt is be kell valljam magamnak ,hogy nagyon jó volt . Rég éreztem már ennyi szeretetet magam körül . A csókjai istenem .

       A nagy gondolkodások közepette nem figyelek oda merre is megyek . Jake pedig reménytelenül jön mögöttem . Már percek teltek el anélkül ,hogy szóltam volna bármit is . Az igazat vallva még mindig gondolkozok ,hogy mit kéne mondanom . De mikor hirtelen eszembe jut valami fergeteges ötlet , neki megyek valakinek . Visszahőkölök . Szerencsémre semelyikünk nem esett el . A lány oldalra csapta szőke haját az arcából majd illedelmesen biccentett felém egyet annak jeleképp ,hogy ne haragudjak .

-Sajnálom . - kérek végül én is bocsánatot . Halvány mosolya és lapos szemei emlékeztetnek valakire ,csak nem tudom kire . Csak bámuljuk egymást egy percig . Úgyy tűnik ő is alaposan felmér engem hisz látszik nem vagyunk közömbösek egymás felé . Valami ismerős . Valami hasonlít . De mért nem jövök rá ,hogy mi az ?

-Menjünk , Bianca . - Jake újra elkapja a kezem és már húzna is előre mikor megszólal a lány.

-Bianca ?! ... Bianca Lerman ?! - hangja egészen vékony . Mintha megörülne nekem .  Megállok és nem hagyom ,hogy a fiú elhúzzon onnan . Összvont szemöldökkel nézem a lányt . Számára úgy tűnik beugrott ,hogy ki vagyok . Nekem viszont még mindig erőlködnöm kell ,hogy ki is ő . -Én vagyok az , Gemma .

         Mosolyogva nézzük egymást a lánnyal akivel annyi mindenen keresztül mentünk már ebben az egy-másfél évben . Ő is mindent elmesélt vele kapcsolatban és én is . Bár vele sokkal több minden történt , én is meséltem egy két sztorit amik nem is véletlenül harryhez kötödnek , hisz jobb témát aligha találhattunk volna . Mint kiderült mint a ketten összeomlottunk az eset után .

-Szeretném ha újra itt lenne . - mondta miközben teájában a kis kanállall játszadozott. szemét lesütötte ,de mosolygós arcáról még mindig nem múlt el az a bájos tekintet amit mindig láttam benne . Furcsa számomra hisz most szőke a haja , egy egészen halvány barnás árnyalatban . Annyira hihetetlen ,hogy mennyire őt látom benne . A szemei , azok a vastag ajkakk amik annyira nőiessé teszik az arcát és az a mosoly. Az a mosoly amibe ezer meg ezer ember adná a szívét csak hogy az övé legyen . Mindene ugyanaz . Mintha ő ülne előttem .

-Én is szeretném . - mosolygok majd megfogom a kezét . Hihetetlen ,hogy én vígasztalom miközben talán én nagyobb érzelmiválságban vagyok mint ő .  Tekintetét felemeli rám és elmosolyodik . Egy pillanatra a melletttem ülő fiúra pillant és mosolya lelankad arcáról , de próbál úgy tenni mntha minden rendben lenne.

-Ő a barátod?- kérdezi végül és ujjával Jake felé mutat aki az ablakon nézelődik kifelé hisz marhára érdekli a témánk .

-Nem! - vágom rá egyből amire Jake is felfigyel . - szigorúan csak barátok . - határozott vagyok bár tudom ,hogy most mit gondolhat . Kétségbeesés? Elárultság ? Összeesés? vagy szimplán csak rájön az igazságra ,hogy köztünk nem lehet semmi?

       Gemma pislog párat , majd rám mosolyogva megfogja a kezem .

-Örülök ,hogy találkoztunk Bianca.

-Én is nagyon örülök . - válaszolok egyből .

-De én most haza megyek . Tudod Carly . - vállat von utalva arra ,hogy nem akarja részletezni a dolgot .

-Persze csak nyugodtan . - válaszolok mosolyogva majd felkelek a helyemről ,hogy megöleljem őt . Törékeny lány azt bevallhatjuk . Testileg és lelkileg is  , mégis próbál a legerősebbnek mutatkozni . Erősen szorít engem mintha még nem lett volna ekkora traumában mindezidáig . Az illata ahoz a teához hasonlít mint amit az előbb ivott. Miközben felveszi a kabátját én figyelem őt és Jake is felkel ,hogy elköszönjön a számára ismeretlen lánytól . Kezet ráz vele , engem pedig újra megölel majd két puszit ad mellé .

-Visszajön . -mondja még így utólag és rám sem pillantva hátat fordít ,hogy elmenjen. Szinte rohan az ajtó felé pedig ezzel az egy mondattal annyi kétséget ébresztett bennem mint még soha senki más . Kilép az ajtón és erősen összehúzza magán a kabátot . Igyekszik jól beburkolózni majd az ellenkező irányba indul el mint amerre akkor tartott amikor összeütköztünk . Tény ,hogy nem tudom mi történt az előbb ,de ezt tisztáznom kell valakivel.

II. 9. Rész - Álmomban láttalak

Decode

      A szívem dübög a zenével együtt . Érzem ahogy minden egyes ütemnél biccentek egyet annak jeleképp ,hogy teljesen átérzem a ritmust . Lehunyt szemekkel ülök a kanapén . A fülhallgató ami egyértelműen nagy a fejemre hisz valószínűleg egy hallókészülékből lett átalakítva , lassan már lecsúszik a fejemről , így kizökkentve engem a már megszokott helyzetből . Miközben belelapulok a fotel háttámlájának meleg puha részébe próbálom újra felvenni a kényelmes pózt a zenehallgatásra . A sosem hallgatott zenéket próbálom sorra venni ,hogy megtudjam mégis mért nem hallgattam még őket . Mindegyik dübögteti a fejem ,de talán pont ezért jó .

       -Hogy vagy ? - hirtelen lerántja a fülemről a méretes fülhallgatót amitől hideg érzés fog el . Mintha meztelen lennék a fülhallgató nélkül . Kell egy kis idő míg megszokom a hangos zene után az alig hallható beszéd hangját .

-Meg vagyok . És te ? - fejemet felemelem ,hogy hátra tudjak nézni rá ,hisz épp a fotel mögött áll .

-Nem tudom . - elgondolkozik és a szemben lévő fekete tévére mered amiben ugyan semmi műsor nem megy csak üresen áll előttünk és szégyenkezik öregsége miatt , hisz már több évet megélt mint mi együtt véve. Lucy megkerülve a fotelt lehuppan mellém és csak törökülésben néz előre .Gondolom neki is van elég baja . Csak csendben ülünk egymás mellett . Nem zavarjuk egymást a gondolkodásban .

       -Lucy ! - sikolt fel valaki az emeletről . Mind a ketten a lépcső felé kapjuk a fejünket és érdeklődve nézzük ,hogy mégis ki szólt . Habár nem nekem szóltak mégis furdal a kíváncsiság ,hogy mégis ki volt az aki ilyen hangosan szólítja meg a lakótársamat . további mondatok nem jönnek az illetőtől így Lucy felé fordulok aki még mindig a lépcső tetejére néz . Ösztönzöm egy lágy ütéssel a lábába ,hogy szóljon már valamit .

-Mi az ? - kérdezi a szőke hajú lány . Könyökével a fotel hátuljára támaszkodik . Már tényleg mind a ketten kíváncsiak vagyunk ,hogy mi történt .

-Megnézem . - állok fel a kanapéról és anélkül ,hogy a lányra néznék elindulok felfelé a lépcsőn . Nem tudom kire esetleg mire számítsak . Egyértelműen lány hang volt de nem tudnám megmondani kié . Nem olyan volt mint Olive.és nem hinném ,hogy más valakié a házból .

      Épp ,hogy csak felérek a lépcső tetejére megjelenik Olive ijesztően előttem . A szívemhez kapok ijedtemben és megtámaszkodok a korlátban .

-Te meg mi a jó életet csinálsz ? - szuszogok hisz annyira megijedtem ,hogy csak így itt termett előttem . Vöröses haja az egész arcát eltakarta és mivel középen volt a választék csak a szemének egy kis részét ami barnán villogott rám.

-Te mit csinálsz ? - kérdezett vissza halkan . Arcába lógó pár tincset a füle mögé tűrt de még most is furcsának tűnt . Válaszolni akartam ,de végül úgy döntöttem ,hogy hülyeség lenne. Megrázom a fejem és végig mérem a lányt.

-Mért sikoltottál ? - kérdezem meg végül és remélem ,hogy nem valami olyan dolog amitől nekem is félnem kéne . Felvonja a szemöldökét és csak csöndben áll előttem . Karjai egészen a teste mellett lazán lógnak lefelé . Kisujján az a gyűrű ékeskedett amit én azóta viselek mióta eljöttem otthonról . Nagyjából az összes vagyonom , a ruháimmal , a telefonommal és az álomcsapdámmal együtt. - Mit keres rajtad a gyűrűm ?- összeráncolom a homlokomat . Csak a kezét bámulom majd rámutatok ,de nem veszem le róla a pillantásom . -Mit keres rajtad a gyűrűm ?

-Mért hagytad ,hogy megőrüljek ? - kérdezi Olive . Tekintetemet az arcára viszem . Kikerekedett szemekkel nézek végig Olive-on...illetve magamon . Nem véletlenül volt rajta a gyűrűű . Ott állok magammal szemben . Mintha csak egy tükörbe néznék szembe . A hajam teljesen egyenes . Szemem már lapos az álmosságtól .-Nézz magadra Jake . Mért hagytad ?! - kezével hirtelen meglöki a vállamat ami fájdalmasan rosszul esik ,de ami még furcsább ,hogy mért szólít Jake-nek .

-Miről beszélsz? Ki vagy te ? - összezavarodok . Kezemmel megrázom "Olive" vállát . Akkor veszem észre ,hogy karjaim milyen hosszúak és ,hogy a kezem mennyire nagy . Magamra pillantok . Fekete bőr mellény egy fehér pólóval és fekete csőnadrággal . Végig simítok az arcomon . Mért borostás az arcom ? Végig simítok a hajamon ami a megszokottnál sokkal rövidebb .

-Mért hagytad Jake ?  Mért hagytad ,hogy megőrüljek ? - egyre inkább lökdös engem az engem megformázó alak . Próbálok sikítani és ellenállni de egyszer csak " erősen meglököm magam" és orrdítva esek hátra a lépcsőre .

     

         -Bianca! - rángatja meg a vállamat valaki . Kinyitom a szemem ,de még mindig sikítok . A felsőm hanyagul áll rajtam . A takarót lerugdostam már magamról . Egyszer csak szembe találom magam Jake barna szemeivel . Hatalmas mély levegőket veszek hisz teljesen le vagyok döbbenve ,hogy mégis ,hogy kerültem ide. A nappaliba . Újra . Körbe tekintek a sötét szobában .

-Mi ...?! - próbálok levenni valamit Jake reakciójából ám ő semmit nem mutat felém csak annyit mond ,hogy nyugodjak meg . Kezd újra minden rendesnek tűnni mikor nem érzem már magam veszzélyben .

-Mért sikítottál ? -kérdezi és megfogja a kezem . Megremegek ettől a kérdéstől hisz az előbb is ugyanez történt .

-Lelöktem magam a lépcsőn . - a szőnyegre nézek és sokat pislogok . Próbálok kijózanodni és rájönni ,hogy ez csak egy álom volt .

-Na jó . - megdermed egy pillanatra a mellettem ülő fiú . - hozok neked vizet.

        Hallom ahogy a csapból folyik a víz . Reménykedem benne ,hogy már Jake is tudja a csap titkát miszerint még egy ideig folyatni kell ahhoz ,hogy ne szennyvizet igyak . Felkelek a fotelból és lassú léptekkel utánna megyek . Megállok az ajtónál és onnan figyelem őt . Így elég helyes ahogy csak úgy a pultnak támaszkodva áll és várja ,hogy működjon a csodatevés .

-Álmomban láttalak . -szólalok meg csendben mire ő megrémülve fordult hátra. Izmos felsőteste még jobban kirajzolódott hisz a mögötte világító pici lámpa erősen kielemte azt . Félhosszú haja rocker stílust adott neki habár ő sosem volt az a tombolós fajta .

-Tessék ? . kérdez vissza végre mikor felfogta mit is mondtam . Elmosolyodva közelebb mentem hozzá . Mikor egészen a pulthoz értem vissza fordult a csaphoz amiből már végre tiszta víz folyt. A vakító lámpa majdnem kisütötte a szememet így hunyorítanom kellett.

-Én voltam te. - mondom el újból , de őt nem igazán érdekli csak nevet egyet és odaadja a poharat . Lehörpintem a tokromon majd vissza adom az üres poharat , amit ő a pult másik oldalára rak . Mikor újra felém fordul , én még mindig szemben állok a lámpával .

-Lekapcsoljam a villanyt ? -  kérdezi és már épp nyúlt is volna a kapcsoló után mikor elkaptam a kezét .

-Hagyd. Köszönöm a vizet . -mosolygok kedvesen .

-Igazán nincs mit . - ellöki magát a pulttól és rezzenéstelen arccal elindul az ajtó felé de félúton megáll . -Maradsz ?

-Talán . -vonok vállat és neki dőlök a pultnak háttal .Álmos szemekkel pislogok rá . Félig sötét teste kezd egyre homályosabbá válni .

        Nem moccan . Csak áll velem szembe . Nézzük egymást mozdulatok nélkül . Egyszer csa a fáradtság azt követeli ,hogy lehajtsam a fejem egy pillanatra. Kívántam ,hogy Jake ne hagyjon itt . Azt akartam ,hogy maradjon itt és ki tudjam beszélni magamból a bajaimat . Mikor újra felemeltem a fejem ajkaim elváltak .Lapos szemekkel figyeltem Jaket ahogy teljesen elém áll . Testét az enyémnek nyomja . Egyre hátrébb és hátrébb ereszkedek a pulton, de ő is követ. Élvezem ezt a kis játékot . Kezeit a derekam köré csavarja én meg lassan felcsúsztatom a kezem a karján keresztül egészen a hajába . Nyelek egy hatalmasat mire Jake nekem támad. Erősen csókolni kezdi a számat én pedig nem ellenkezek . Élvezem a kis "beszélgetést" . Mindenkit elmondok neki . Minden egyes szörnyű pillanatot amit eddig átéltem . A kedves emlékeket lágyan hagyom ,hogy átcsusszanjanak rajtam . A kemény és szörnyű pillanataimban pedig beleharaptam az ajkába amitől felnyögött. Élveztem ,hogy a rabommá vált . Hangosan zihált mikor elvált az ajkunk . Egymás szemébe néztünk . A szívem hangosan dübögött mintha csak egy rock zenét játszott volna . Ujjaimmal összeszorítottam Jake sötét szinte már fekete haját amik az izzadtságtól a szemébe lógtak. Testét teljesen az enyémnek nyomta. Éreztem minden egyes mozdulatát , minden egyes porcikáját. Éreztem ,hogy mennyire akar engem . Egyszer ccsak belemarkol a fenekembe és felültet a pultra amivel egy kkis játékot csempész az egészbe majd újból csókolni kezdi a szám ezuttal már szenvedélyesebben .

II. 8 . Rész - Képzeld magad elé

Because of you

    Mély levegőt veszek . Titkon reménykedek abban , hogy nem kell újra kinyitnom a szemem . Nem is örökre ,de legalább egy kis időre . Becsukni a szemem és eltűnni . Szeretnék így tenni ,de ekkora nyomás alatt nem megy . Próbáltam elképzelni ,hogy máshol vagyok . Más emberekkel . Más környezetben . Más helyzetben .

-Na ? - Olive hangja belezümmög a fülembe , így összeráncolom a szemöldökömet . Nem tudok koncentrálni . Olyan mintha a saját gondolataimat sem hallanám ,amit most elég jó lenne összeszedni .

-Maradj már ! - löki arrébb Sarah a "barátnőmet " aki belerángatott ebbe az egészbe . Azt hittem ott helyben megölöm , mikor rájöttem ,hogy mi is folyik itt . Vagyis milyen kis "randit" szervezett nekem Oli . És ami még inkább megdöbbentő ,hogy belemegyek ebbe az egészbe  .

       -Szóval Bianca . Most ,hogy már nem szólnak bele .- a mondat végét kiemelte és szinte sercegve köpködte ki a szavakat a fogai közt a mellette álló lány felé ,aki ennek hatására megvonta a szemöldökét és elfordult . - Képzeld magad elé Harryt . - újra felém fordul és bájos mosolyával próbál megnyugtatni ,de azzal ,hogy kiejtette a száján a nevét máris gyorsabban kezdett el pumpálni a szívem . Nem lep meg ,hogy tudja a nevét hisz szinte biztos ,hogy a barátnőm már mindenbe beavatta mielőtt idejöttünk volna . Ki volt tervelve ,de nem tehetek mást . Engedelmeskedek neki .

        Nem emlékszek az arcára . Mért nem emlékszek ?! Csak az jár a fejemben ,hogy vajon mi fog történni ha elfelejtem az arcát . Felismerés nélkül elsétálunk egymás mellett az utcán ? A tudat ,hogy talán sosem látom többé és nem fogok emlékezni rá  , megrémiszt

-Nem . Valahogy nem megy . - hirtelen felülök így majdnem lefejelem Sarah-t aki ennek hatására egy picivel hátrébb húzódik . Arcán a pillanatnyi meglepődést egy mosoly váltja fel .

-Akkor mesélj nekem róla . Ami eszedbe jut . Milyen volt ő ? - mint egy régi jó barátnő a lábamra támaszkodik és csillogó szemekkel várja ,hogy meséljek a barátomról . Annyira hihető . Az ember azt hinné ,hogy tényleg érdekli az amiről beszélek pedig egyértelmű ,hogy megjátssza magát . Már csak a munkáját is tekintve . Olive-ra nézek , bár ő csak fél szemmel figyel engem . Nem mutat ki semmi érzelmet az arcán . Csalódottan fordulok vissza Sarah felé majd nagyot sóhajtok .

-Ő olyan ... kedves volt . - egy tincset a fülem mögé tűrök . Nem tudom ,hogy mégis mit kéne mondanom róla . A kreol bőrű lány nevetése körül járja a szoba hangulatát . Az ember úgy érezné ,hogy neki is nevetnie kell mégis én szomorúan tekintettem a lábamra amin a szürke cicanadrág semmit mondó jelleget adott .

-Ugyan - húzta el az "a" betűt . - Nem hinném ,hogy a kedvessége miatt szerettél bele . - egy kicsit meglökdösi a lábamat ,hogy valamiféle életet leheljen belém .

          Gondolkodni kezdek . Mégis mi volt az ami miatt beleszerettem ? Mi volt az ami annyira megigézett engem ?  Hátradőlök a fotelben így újra a plafonnal kerülök szembe . Behunyom a szemem és próbálom újra elképezni magam előtt a fiút .

-Ő olyan fura volt . Rejtélyes . Más . - soroltam fel pár jelzőt ami eszembe jutott mikor többedjére kimondtam magamban a nevét .

-Na megy ez . -bátorít . Összeráncolom a homlokom . Próbálom megerőltetni magam . Próbálom a szavakat egymás után kötni így mondatot alkotni . Rejtélyes .  Mindig akkor mondtam/ gondoltam amikor a szemébe néztem . Abba a gyönyörű zöld szemébe .

-Zöld szeme van . -vágom rá egyből és kinyitom a szemem . Sarah meglepően nagy boldogsággal vette ,hogy ilyen "ügyesen" segítem a munkáját . Visszahuppanok és újra a plafont veszem célba . A haja mindig a szemébe lógott . - Barna göndör haja volt amit folyton eltűrt az arcából . - a kezével mindig oldalra simította a haját ami annyira bájossá és ártatlanná tette őt . - a kezén volt egy tetoválás . Sőt . Szinte mindenhol voltak tetkói . Imádtam őket . Olyan helyesen mutattak az ő izmos hasán . - csak úgy áradoztam a fiúról akiről már másfél éve semmi hírt nem kaptam. - Aranyos gödröcskék voltak az arcán mikor mosolygott . Istenem milyen szép mosolya van . Amikor rám mosolygott teljesen biztonságban éreztem magam mellette . Azt hiszem ez volt az egyik fő ok ami miatt beleszerettem . Ráadásul az erős karjaival úgy tudott ölelni mint senki más . - azt hiszem elvesztem volna az érzelem tengerembe ha Sarah vissza nem rángat a jelenbe .

-Emlékszel rá ? - mosolyog rám lágy vonásaival majd végig simítja a kezét a térdemen .

-Igen . -a szemeim felcsillantak és egy kisebb remény lángja lobbant fel a testemben .

-Sarah ! -sziszegi Olive aki elkapja a lány kezét és elrángatja mellőlem . - Szeretnék veled beszélni ! - a vörös hajú lány mérges pillantásokat vet rá majd kihúzza a hatalmas nappaliból .

         -Úgy volt ,hogy elfelejteted vele azt a srácot ! Megmondtam ,hogy az beteges már amit otthon csinál ! - akaratlanul is meghallom a barátnőm minden egyes mondatát . Ajkaim elválnak egymástól . Felkelek a kényelmes puha fotelből és a falhoz sétálok . Próbálok hallgatózni ,de úgy tűnik Sarah figyelmeztette őt ,hogy vegyen lejjebb a hangerőből . A levegőt is bent tartottam ,hogy minden egyes szót próbáljak jól kiszűrni .

-Szerelmes . Ezt nem akadályozhatom meg !

-De képzelődik ! Teljesen bolond ! - emeli feljebb a hangerőt a barátnőm . Hátat fordítok a falnak , az ajkaimat beszívom a fogaim közé és próbálom visszafojtani a sírást . Átsétálok a szobán , a kényelmes szőnyegen , míg az ablakhoz nem érek . Esik az eső jobban mondva szakad . A kezemet az ablakra teszem . Elképzelem ahogy kint sétálgatok Harryvel . Az esőben . Ő megcsókol én pedig visszacsókolok . Izzik köztünk a levegő . Rég nem láttuk már egymást így még keményebben próbálja éreztetni velem ,hogy itt van velem . A karomat erősen tartja ,hogy ne féljek , hisz a villámok és dörgések közepében állunk .  Az ajkamra harap és abban a pillanatban úgy éreztem mintha tényleg megtörtént volna . Az ajkamhoz kapok . Végig simítok rajta . Még mindig érzem azt a bizsergető érzést . Az ujjamat végig húzom az ablakon . Mélyen a távolba nézek . Át a kerítésen az út túloldalára . A lámpa oszlophoz . Hunyorítok . Egy alak . A szívem kalapálni kezd ,de le kell nyugtassam magam hisz bárki is álljon az út túloldalán  ,nem Harry az . Mégis teljes koncentrációval nézem az alakot aki egyértelműen fiú . Hunyorítok még egy kicsit mikor hirtelen megmoccan . Kezével oldalra nyalja teljesen elázott haját . Az állam leesett abban a pillanatban .

          -Mit csinálsz ?! - kérdezi Olive mikor meglátja ,hogy a kabátommal a kezemben rohanok az ajtó felé  ki egyenesen az esőbe . Nem válaszolok az előbb feltett kérdésre hisz most csak egyetlen célt tartok a szemem előtt . Kirántom az ajtót a helyéből és épp már futni kezdtem volna le a tornácról mikor valaki elkapja a karom és visszaránt .

-Engedj ! -ordítok rá az eddig ismeretlen alakra ,de az csak nem enged . Visszafordítom a fejem felé . Sarah komoly tekintete megállít és megakadályozza ,hogy egy lépést is előre tegyek . A tokromban dobogott a szívem ,de rá kellett döbbenjek ,hogy ez csak a képzeletem szüleménye . Sarah a karomnál fogva kezdett el visszafelé hívogatni a házba  én pedig követtem . Mielőtt becsukta volna az ajtót előttem még visszanéztem az út másik oldalára . Ott áll ?!

-Ott van ! -suttogom halkan ,de ők nem figyelnek rám . Leteszik a kezemben szorongatott kabátom és bevezetnek a konyhába .

           -Szeretnék egy kicsit egyedül lenni . - vallom be miután Olive becsukja mögöttünk az ajtót . Elsuhanok Jake mellett aki egyértelműen magyarázatot követelt viharos hangulatomra ,de én nem hagytam ,hogy megállítson . Felmentem a szobámba . Illetve abba a szobába amit magaménak tekinthetek egy ideje . Becsapom magam mögött az ajtót és reflexszerűen borulok az ágyamra , de még mielőtt megpróbálnék relaxálni az ajtóm kinyílik . Valaki a nevemen szólít . - Nem vagyok elérhető ! - mérgesen morgom a párnámba ,de az alak egyértelműen bejött a szobámba és becsukta maga mögött az ajtót .

- Van egy hírem . - leül az ágy szélére és a hajamat a másik oldalra borítja ,hogy lássa az arcomat .

-Most nem igazán érdekelnek a tények . - fejemet a másik oldalra fordítom .

-Jössz velem .

-Biztos nem !

-De azt sem tudod ,hova .... - hangja elhalkul a mondat végére . Sóhajtok egyet majd felé fordulok . A párnát magam alá gyűröm és unott fejjel bámulok a szőke lányra akinek szemei csillognak . - Partizunk .

-Felejts el ! - már fordultam is volna meg mikor Lucy elkapta a kezemet .

-Kérlek szépen . Ki akarok szabadulni innen . Meg ... nem akarlak itt hagyni csak így . - játszadozni kezd az ujjaimmal és ettől egészen gyerekesnek látszik .

-Ezt ,hogy érted ? -lepődök meg ,hisz tényleg nem tudom hova tenni az előző mondatát . Itt hagyni? Elcsöndesedik és csak mosolyog . Hallani ahogy a folyosón járkál valaki és egészen közel jön a szobám ajtajához és akkor a hang eltűnik . Mintha valaki az ajtónál állna és csak várna .

-Elmegyek .... illetve elköltözök . - egy tincset a füle mögé tűr és az éjjeli szekrényemre néz amit jelenleg semmi nem díszít csak egy üres képkeret amiből a kép eltűnt . Nem emlékszem . Talán elraktam . Elképedve figyelem a tekintetét  mikor visszafordul felém .

-Elmész ?

-Igen . Összeszedtem egy kis pénzt a pincér munkából . - mosolyog lágyan . Elgondolkozok . sosem láttam még őt dolgozni . Egyáltalán még csak azt sem láttam ,hogy elment volna itthonról . -Úgy hogy .. igen .

-Jézusom . -felülök és magam elé bámulok . Tényleg mindenkit elvesztem . Kezeimet az ölembe ejtem és csak bámulom a lábujjaimat a takaró alatt mozogva .

-Azt szeretném , ha örülnél nekem . - fogja meg a kezem . - és eljönnél velem a hétvégén tartani egy utolsó bulit .

-Persze . Elmegyek . - bólintok magabiztosan . Lucy sóhajt egyet majd feláll mellőlem . Megsimítja még a kezem majd szó nélkül elhagyja a szobámat . Miután becsukja az ajtót hangos szócsatába keveredik valakivel mivel az illető nem akart tágítani az ajtómból . Vajon ki lehet az?

     És most már tényleg megmondhatjuk ,hogy mindenki eltávolodik tőlem . Elfekszek az ágyon . A karjaimat a párnám alá rakom és mintha valami hideg papírszerű anyag suhintaná végig a bőröm . Kíváncsiságom felülmúlja a fáradtságom így felkelek és arrébb dobom a párnám . A szemöldököm az egekbe szökik mikor meglátom azt a képet amit már egészen régóta kerestem és nem is gondoltam volna ,hogy itt hagytam . Felemelem a képet a helyéről egészen az orrom elé ,hogy jól lássam a sötét ellenére . Hüvelykujjammal végig simítok az arcán majd a fényképet az asztalra rakom . Nézem még egy pillanatig majd behunyva a szemem elvetem magam az ágyon .

   Kedves olvasók!

Sziasztok;) ! tudjátok ,hogy sosem szoktam írni ,de most újra egy olyan válaszponthoz érkeztem amiben a ti segítségeteket szeretném kérni . Nem tudom ,hogy legyen-e folytatás . Egyáltalán megéri-e . Vagy ,hogy elég jól teljesítek-e . Nagyon szeretném ha írnátok valami visszajelzést efelől ,hogy tudjam ha valamit rosszul illetve jól csinálok . Előre is köszönöm! Puszi: Taylor♥

II. 7.Rész - Mégis miért ?

Cry me a river

    -Mekkora egy köcsög vagy!

-De hát nem is csináltam semmit! Ő kezdett el sírni . - mutat felém miután megerőlteti a torkát . Szemöldökét összehúzza és végig mér miközben leráncigálja magáról a fekete kabátját . Lucy mérgesen próbálja letörölni a könnyeket az arcomról . Hirtelen érzelem kitörésemnek az oka Harry volt. Illetve pont azért mert nem ő volt . Jake ledobja maga mellé a vizes bőrdzsekijét . Próbálom összeszedni magam ,de alig akarom elfogadni ,hogy nem Harry volt .

-Ja akkor csak úgy véletlen kezdett el sírni . - pirít oda a szőke hajú lány a srácnak . Alig egy órája kezdtünk el beszélgetni Lucyval mégis annyira furcsa ,hogy most így megvéd engem . Tulajdonképpen egyiküknek sincs igaza . Az érzelem sokk miatt kezdtem el sírni és megrémít a tudat ,hogy ilyen van bennem és bármikor előtörhet.

-Én nem tudom mi történt vele . -mentegetőzik egyből a fiú. Meglepődött arccal figyeli minden egyes mozdulatomat. - Sajnálom ,ha megbántottalak akármivel . - kér bocsánatot amitől csak még rosszabb kedvem lesz . Megrázom a fejem . Összeszedem magam és a pulthoz sétálok egy zsebkendőért.

-Hogy hogy ilyen hamar itthon ? -szegezi a kérdést Jake-hez.

-Fájt a torkom meg egy kicsit be is rekedtem . - a nyakához kap és kicsit megszorongatja azt .  Megforgatom a szemem miközben háttal állok neki ,hogy kifújjam az orrom . Hogy lehettem ilyen hülye ,hogy ezt higgyem?! Még mindig alig térek magamhoz . - A többiek még ott maradtak bulizni .

        -Figyelj. - suttogja a fülembe . - Nem tudom mi történt odakint ,de ez biztos ,hogy nem normális. - megállok a lépcső egyik fokján így pont egy szintbe kerülünk nagyjából. Nem fordulok hátra . Nézek egyenesen előre . - De nagyon sajnálom ha tettem valamit.

-Nem tettél semmit . - válaszolok egyből . Nem akarom ,hogy ezt a témát tovább firtassuk . -Egyszerűen csak rossz kedvem volt . - zárom le ennyivel az egészet . Fejemet egy kicsit elfordítom ,hogy lássam őt majd biccentek jelzésképp ,hogy tudjam megértette-e a célzásomat. Bólint egyet majd hátrál . Visszafordulok és felmegyek a lépcsőn.

       

          Nyugodtan eszegetem a reggelimet ,közben kapcsolgatok a Tv-ben mikor mellém huppan valaki . Épp csak a szemem sarkából pillantok rá mégis tudom ki és mért jött.

-Jót buliztatok tegnap? - kérdezem miután lenyeltem a már megrágott müzlit . Felhúzza a lábait és egészen felém fordul . Egyértelmű ,hogy nem a tegnap estéről akar beszélni . Legalább is nem arról a részéről amit ő átélt . Sóhajt egyet . Vékonyka karjával egy könnyű mozdulattal hátracsapja a szemébe lógó rakoncátlan tincseket . A kanapé suhog ahogy neki dől .

-Igen . - a beszélgetésünket újra felváltja a  TV zaja aminek ,most örülök . A csatorna épp reklámra vált így még csak azt sem tudom mondani ,hogy érdekel az ami benne van ,de én szüntelenül nézem azt csak ,hogy ne kelljen állnom Olive kérlelő tekintetét . - Beszélhetünk végre ? - elcseni a mellettem pihenő távirányítót és kikapcsolja a műsoromat . Felháborodva nézek rá ,hogy mégis miért kapcsolta ki . Sötét szemeivel az én arcomat kémleli . Választ vár az előző úgymond költői kérdésére . Összevont szemöldökkel állom nyugodt mégis dühöngő pillantásait majd miután lenyeltem a müzlit leraktam az asztalra ami erőset koppant majd visszahuppantam a kanapéra és magam elé bámulva vártam a barátnőm agymosását . -Tegnap mi történt ?

-Semmi . -vágom rá egyből bár tudom ,hogy ez neki egyáltalán nem kielégítő válasz .

-Mért sírtál ? Vagy egyáltalán mi volt az az egész Jake-kel ? - értetlenkedik miközben kezével a fejénél mutogat rekonstruálva azt ,hogy milyen idióta vagyok . Egyértelmű ,hogy Jake már mindent kitálalt neki ,de azt akarja ,hogy én szemszögemből is értse a dolgot . Hatalmasat sóhajtok . A karjaimat oldalra dobom így elterülve csúszok lejjebb a kanapén . Elegem van már ebből a témából . Nem hiszem el ,hogy mindenkinek velem kell törődnie.

-Muszáj ezt ? ... - dünnyögöm az orrom alatt . -Megint ? - lehunyom a szemem . Elképzelek egy olyan világot amiben mindenki magával törődik és amelyikben én egyedül maradok a gondolataimban .... vagyis inkább jobban szeretnék valakivel lenni ,de az már teljesen lehetetlennek tűnik .

-Jó . - Olive már magának is bevallja ; nem fog semmire menni ,de így is van elég információja az esetről .

       Felkel mellőlem én pedig felülök a fotelben . Elkényelmesedve húzom fel magamhoz a lábaimat és a távirányító után kapok . Még mielőtt a TV-t újra nézhető állapotba kapcsoltam volna a vörös hajú barátnőm visszafordult . Végig nézett rajtam majd az eddigi komoly arca helyett egy mosolyt öltött magára .

-Van kedved ma eljönni velem valahova ? - ezt most valami ravasz cselnek kéne vennem ? Át akar verni ? Ugyan ! Mosoly húzódik az arcomra . Végül is . Ő a legjobb barátnőm . Bólintásom miatt megvillantja fogait és egy kis kuncogós hangot ad ki . Karba teszi a kezeit majd kicsit összehúzódva megy ki a szobából . Megnyomom a távirányító gombját és újra magamhoz húzom a már megázott müzlit .

         Felhúzok magamra egy vastag pulcsit . Igyekszek jól felöltözni ,hisz nem akarok megfázni miközben sétálunk Oli-val az utcán . Még mindig nem tudom merre akar menni vagy egyáltalán milyen okból támadt ez a remek ötlete . Körbe tekintek a szobámban . Felkapom az ágyamon heverő fehér telefont majd kiviharzok . Be kell valljam , igazán várom ezt a kisebb kiruccanást . Rossz ,hogy minden nap itthon vagyok "bezárva" ráadásul Olivval sem a legjobb a kapcsolatom mostanság így jó lesz végre tisztázni a dolgokat .

          Miközben lassú léptekkel sétálok lefelé a lépcsőn összefutok Lucyval aki egy pillantást vet rám . Végig néz rajtam majd egy lágy mosollyal elhúz mellettem . Örülök ,hogy összebarátkoztunk . Nagyon kedves lánynak tűnik . A tekintetemet a lépcső aljára viszem ahol a már kikészített bakancsom várakozik rám . Mosolyogva huppanok le az utolsó előtti lépcsőfokra . Felhúzom a lábaimat ,hogy addig se kelljen a hideg padlón tartanom a talpam . A bakancsom nyelvét kihúzom majd beledugom a lábamat . A cipőfűzőt erősen meghúzom és ugyanígy teszek a párjával is . Felgebeszkedek és megtámaszkodok a korláton .

         Már épp mikor szólásra nyitom a szám halk beszélgetést hallok meg a konyhából . Nem hallom teljesen jól ,de annak reményében ,hogy talán a barátnőm az kicsit közelebb sunnyogok az ajtóhoz.

-Nem fog tetszeni neki.

-És ? Ez már nem normális .

-Hát..ahogy gondolod . - a mondat után a személy felköhög amiből egyből rájövök ,hogy Jake az egyik személy aki a párbeszédben részt vesz . Felvonom a szemöldököm . Nem nehéz kitalálni ,hogy a másik személy a húga és az sem meglepő ,hogy valószínűleg rólam beszélnek . Megrázom a fejem majd mérges tekintettel benyitok a konyhába.

-De lehet ,hogy kávézóba.... - Olive belekezd a meg sem kezdett mondatába majd azt színlelve ,hogy még csak most vette észre ,hogy bejöttem . -Oooh. - arcára mosoly kerül . Felpattan testvére mellől . Karját felém nyújtva hívogat egy ölelésre amit én nem merek meglepni . Nem meglepő ,hogy most is tereli a témát . Biztos vagyok benne ,hogy nem arról beszéltek ,hogy egy kávézóba megyünk . - Mehetünk ? -közelebb lép hozzám ,de az én tekintetem csak Jake-n pihen . Próbálok kihúzni belőle valamit ,de semmire nem jutok . Annyira állja a tekintetem ,hogy szinte semmire nem jövök rá a pillantásaiból . Nem mondhatni boldognak ,pedig máskor mindig mosolyog ha lát . Sóhajt egyet majd ő is felkel . Beletúr a hajába majd elhúz mellettünk

-Jó szórakozást !

           Kint nagyon hideg van . Nem meglepő hisz a November közeledtével egyre hidegebb van . A kezeimet a kabátom zsebébe dugom miután megigazítom a fejemen a sapkát . A szemem sarkából figyelem a vörös hajú lányt ahogy komoly fejjel , kirúzsozott ajkakkal halad mellettem .

-Szóval ? - elhúztam az "ó" betűt . -Merre megyünk ?

-Majd én azt tudom . -mosolyog erősen és csak megfogja a karom ,hogy elhúzzon az egyik utcába ami cseppet sem ismerős így egyértelműen rá kell bíznom magam az ő "ösztöneire" .

         Kezdek egyre jobban félni mikor már elhagyjuk a megszokott utcák vonásait és mindezt felváltja a hatalmas házak tömkelege . A kertek gyönyörűen bevetve , a házak oldalán felfut a borostyán . Izgulok mégis hova hozott ,de még mindig nem állunk meg . Gyönyörködök a sok csodaszép házban mikor egyszer csak meglök így én majdnem elesek . Riadtan bámulok rá ,hogy mégis mért akar a földre tiporni ,mikor észre veszem ,hogy csak egy másik utcába akart lökdösni . Sóhajtok egyet és kihúzom magam . Szóval egy újabb utca... kicsit elszontyolodok ,hogy még mindig nem értünk oda . Újra menetelni kezdünk és a földet bámulom . Próbálom kitalálni Olive gondolatait . Egyértelműen látszik rajta ,hogy titkolózik . Kezét maga előtt tartja és összekulcsolva ujjait hagyja ,hogy neki ütődjenek a combjainak . Arcába lógó vörös haja egyértelműen jelezte felém ,hogy nem akarja ,hogy lássam az arcát . Átlátom minden mozdulatát . Nekem már nem tud hazudni . Lehet ,hogy már elfelejtette , de én pszichológus vagyok .

         Karon fog majd újra jobbra kanyarodunk ám  most egy kertben találjuk magunkat . A kaput elnézve ez megint csak egy gazdag család lehet , hisz az egész gyönyörűen magasodik felfelé és csak rácsai között látni azt a házat ami mind eddiginél is gyönyörűbb . Az ablakok , a tető , a korlátra ültetett virágok. Minden . Megszeppenve néztem végig a házon ahogy egyre csak közeledtünk felé.

      Olive bekopog az ajtón majd körül néz . Odasétál az egyik ablakhoz és benéz rajta . Riadtan pillantok a kilincs felé amikor az elkezd mozogni és hallatszik ,hogy a zárral babrál valaki az ajtón belülről . A fejemet a barátnőm felé kapom ,aki elmosolyodva áll vissza mellém és várja ,hogy az ajtó nyíljon .

-Hova hoztál engem ? - suttogok miközben figyelem az ajtó nyílását .

-Sarah ! -szólítja meg a barna göndör hajú lányt aki félénken néz ránk . Mosolya megerősödik mikor meglátja Olit .  Egy fehér pulcsiban és hasonló színű nadrágban áll előttünk . Egy pillantásra megállapítom ,hogy jól áll a kissé barna kreol bőrének ez a szín . Elmosolyodok ,mikor megölel barátnőmet akivel szemmel láthatóan már régóta ismerik egymást . - Sarah , ő itt a barátnőm Bianca Lerman ! Bianca ő Sarah Nesh . - Sarah egyből a kezét nyújtja felém . Arcáról lerí , hogy örül a találkozásnak , de egyből miután kezet ráztunk egymással beinvesztál minket . Olive előttem lép be a házba . Én még vizsgálom egy kicsit ezt a gyönyörű házat míg  meg nem pillantom a Név táblát az ajtó mellett . Dr . Sarah Nesh  . Érdekes módon nem látok semmilyen foglalkozást ,de biztos ,hogy egy okos lány lehet ,ha ott a doktori cím a neve mellett .

         -Szóval , mi szél hozott errefelé ... - tekintetét a barátnőmön tartja majd felém fordul és kicsit riadtan teszi hozzá mondatának utolsó szavát. - titeket.

-Gondoltuk Biancával ,hogy meglátogatunk . - barátnőm felém biccent . Kicsit zavarban érzem magam hisz mind a kettőjük tekintete rám vetül miközben ők állnak én pedig a fotelben ülök . Bátortalanul bólintok egyet , bár még mindig nem értem mire megy ki a dolog .

-Oh . - Sarah elmosolyodik majd leül mellém és lábait keresztbe teszi . - Akkor mesélj valamit magadról . - haját az egyik oldalra fogja és mosolygós arccal várja a válaszomat .

-Én ?! - kicsit megriadok ,hogy minden figyelem rám terelődik miközben én azt hittem Olive azért jött ,hogy beszélgessen Sarah-val .

-Persze . -kuncog fel . - szeretném megismerni Oli barátnőit . - egy pillantást vet a még mindig álló vörös hajú lányra . Elgondolkozok ,hogy mégis mit kéne mondanom magamról , de aztán úgy döntök ,hogy maradok az alapoknál.

-Hát ... Bianca vagyok . 20 éves . Pszichológus . - ennél a mondatnál majdnem elnevetem magam . Nem tudom miért . Egyszerűen viccesnek találom ezt a bemutatkozást . - Szingli vagyok . És vele lakok egy házban . -mutatok a lány felé aki még mindig rezzenéstelen arccal néz minket .

-Szóval szingli vagy ? Mióta ? - még mindig mosolygós arccal felteszi a következő kérdés sorozatát . Kicsit személyesnek gondolom ezt a kérdést mégis valamiért kikényszeríti belőlem ,hogy elmondjam .

-Már egy jó ideje ... illetve . - hirtelen beugrik egy gondolat . Nem mondhatom azt ,hogy szingli vagyok ! - Nem . Nem vagyok szingli . Párkapcsolatban élek .

-Tessék ? -lepődik meg Olive aki most hirtelen kicsit gorombának tűnik és türelmetlennek . Szúrós pillantásokat intézünk egymás felé , míg Sarah felé nem tekint . Akkor mintha kicsit megnyugodna és egy erőltetett mosolyt varázsol arcára . Sarah lassan visszafordítja felém a fejét mikor megbizonyosodik arról ,hogy Olive nem ugrik nekem .

-Ezt ,hogy érted ? Nem értelek , bocsánat . -elneveti magát ,de mintha ez a nevetés nem lenne igazi .

-Van egy barátom aki most sajnos távol van tőlem ....de még együtt vagyunk .

-Hogy hívják és ... mégis hol van most ? - teljesen diplomatikusan beszél mégis olyan kedves hangon ,hogy az embernek meglágyul a szíve

-Mi ez valami vallatás ? Minek akarsz ennyire a fejembe látni ? - Akkor esik le az egész .

        Felkelek a helyemről és mérgesen mégis meglepődve nézek mind a kettőjükre . Először is Olive felé fordulok .

-Mégis hova hoztál ?

-Nyugodj meg kérlek . - kel fel a fotelből Sarah is aki egyből a kezem után nyúl és hüvelykujjával megsimítja a bőröm . Tipikus trükk.

-Mégis mi a francot képzeltél magadról ,hogy elhozol egy pszichológushoz ? - förmedek rá.

II. 6.Rész - Kapucnis ember

Make me wanna die

           A polc felé nyújtózkodok ami sokkal magasabbnak bizonyul mint gondoltam. Lábujjhegyre emelkedek így sikerül megbillentenem a szekrény ajtaját így elértem a legalsó polc poharait. Egyet magam felé lökdösök majd leveszem a helyéről . Kissé porosnak bizonyul , hisz nem arról a feléről vettem ki a szekrénynek ahol általában mindenki szokta. Végre újra talpra érkezek így meg tudok bizonyosodni arról ,hogy nem fogok hanyatt esni vagy meginogni . A poharat a csap alá tartom . Megnyitom azt ám az mintha várakozna. Felvont szemöldökkel nézem a csapot. Hirtelen meghallom ,hogy a víz megindul a csövek között így újra odadugom a poharat. A sötét már átjárja az egész konyhát ,így alig látom ,hogy mennyi víz folyt a pohárba. Egyszer csak elzárom és felemelem a poharat. Kicsit még csöpög a csőből a víz ,de lassan már el is áll . A pohárban lévő "vizet " bámulom. Meglepetésemre nem arra bukkanok rá mint amire szerettem volna. A vízben valamiféle beazonosítatlan tárgyak lebegnek amik még így sötétben is jól kivehetők  . Elhúzom a számat,de végül ráveszem magam ,hogy beleigyak. Az ajkaimhoz emelem a poharat majd belekortyolok egyet . Az "anyag" végig gördül a torkomon . Az egész számat átjárja az az íz ,amit remélem ,hogy nagyon gyorsan el tudok fedni valamivel. A poharat a pulthoz csapom és erőlködök ,hogy ne lássam újra viszont a vizet amit az előbb ittam . Az a szörnyű utóíz átjárja a számat . Fancsali képet vágok mikor egyszer csak megszólal mögöttem egy hang.

    -Szia . -Lucy halál nyugodt köszönése és az ,hogy ilyen hirtelen itt termett kissé megijeszt. Hátratekintek a vállam felett rá . A pohár tartalmát úgy ahogy van teljesen kiöntöm majd egy 180°-os fordulattal rámosolygok.

-Szia. - nem viszonozza a mosolygásomat. Csak mellém lép és leemel egy poharat ugyanonnan ahonnan én . Látszik ,hogy ő magasabb és csinosabb is nálam. Arrébb csusszanok ,hogy ő is tudjon önteni magának . Arcomon egy ravasz és egy kicsit gonosz mosoly lapul . Tudom ,hogy ő is ugyanígy fog járni mint én. Nos igen . Nem kellett eddig még a vízhez folyamodnom. Legalábbis addig míg Olive apja hetente meghozta a palackban a vizünket. Lucy ugyanolyan mozdulatokkal mint én ,megnyitja a csapot. Vár és csak vár. Felsóhajt majd a pultra támaszkodik . Nem néz rám ,pedig ha látná önelégült mosolyom tudná ,hogy mi vár rá. Göndör haját a füle mögé tűri és a csap fölé hajol , mikor egyszer csak újra hallatszik a csőben végig folyó víz. A csapba ömlik onnan pedig egyenesen a lefolyóba . Meglepődve figyelem ahogy Lucy szinte majdnem egy teljes percig csak folyatja a vizet. Már majdnem rákérdezek ,hogy mit is csinál mikor a víz hangja megváltozik. Az eddigi akadozott folyás után most teljesen tisztán jön . A poharat a csap alá teszi és megtölti az egész tartalmát .

           Leesett állal figyelem Lucy-t ahogy lehörpinti a vizet  majd leteszi a poharát. Vár egy kicsit majd felém fordul.

-Kezdő. - nyögi felém miközben egészen halványan elmosolyodik . Felvonom a szemöldököm . Kicsit ideges vagyok ,hogy nem az történt mint amit számításba vettem ,hisz így én jöttem ki belőle rosszul . Durcásan fordulok el ,ami eléggé gyerekesnek tűnik...mert igazából az is. - Ki volt az a srác? - meglep ,hogy kérdezősködik Louis felől ,hisz Lucy nem abban az "érdekel amit mondasz" ember hírében áll .

-Egy barátom. Eljött meglátogatni . - a földre nézek és úgy érzem mosolyognom kell ha Louisra gondolok . Annyira kedves tőle ,hogy eljött és beszélt arról ami vele történt. Kicsit szomorú is vagyok az miatt ,hogy elment. A gondolkodásba a mellettem álló lány zavar meg a hümmögésével. Rikító kék szemeivel halványan pislog miközben önelégült mosollyal megpördül és a pultnak támaszkodik.

-Egy barátod , mi? - hangjában hallatszik egy kis játék ami a helyzetet illetően elég furcsa,hisz az itt létem alatt alig beszéltem Lucyval . Gondolom nem is tudja mi volt Harryvel és ,hogy mért is kerültem ide.

-Igen . - válaszolok magabiztosan ,hisz teljesen biztosra mondhatom ,hogy ő a barátom . Nem úgy szeretem őt ,mint Harryt . Ő olyan igazi barát akire mindig számíthattam ... kivéve ezt a másfél évet amíg semelyikünk nem tudott semmit a másikról . Belegondolva ő semmit nem változott. Ugyanolyan jópofa srác maradt . Én sem változtam, mégis mintha már semmi sem lehetne ugyanaz mint régen.

     Lucy egyértelműen nem hitte el ,hogy az a srác aki az előbb még itt volt csak azért jött át így késő éjszaka ,hogy beszélgessünk. Végül is eléggé hihetetlennek tűnik , de igaz . Megrázza szőke loboncát majd ellökve magát a pulttól elindult a konyha kijárata felé . Ujjaimmal belekapaszkodtam  a pult szélébe. Volt egy kérdés ami régóta ki akart már törni belőlem.

-Lucy ,te mióta vagy itt? - megállt még az ajtóban így épp időben kérdeztem . Viszont miután felsóhajtok rájöttem ,hogy talán mégsem kellett volna erre rákérdezni . -Tudod mit ? Hagyjuk is.-visszakozok és legyintek egyet a levegőbe bár tudom ,hogy nem látja , ám most már késő.

-Úgy nagyjából 15 éves korom óta . -sóhajt majd a plafonra néz mintha onnan valami ihletet merítene . - Akkor nyitotta Olive apja ezt a helyet. Mindenki tudta ,hogy hogy állok . Olive azt mondta itt a helyem. - von vállat. - azóta nem szabadultam innen. - dünnyögi az orra alatt. Kockás ingét jobban összehúzta magán . Hullámos szőke haja hanyagul hullott a vállára miközben lehajtotta a fejét. Így belegondolva kár volt megkérdeznem. Ahogy végig nézek Lucy-n látszik ,hogy nem most volt amikor 15 éves volt . Magabiztos és komoly arca elárulja korát , így megállapítom ,hogy legalább 8 éve itt van ,ha nem több. Rossz lehet ,hisz ez szinte egy börtön. Nem tudom Olive apja hogy gondolta ezt a "hajléktalan házat" ,hisz ez szörnyű!

-Akkor nem csodálom ,hogy nem állsz szóba senkivel. - dünnyögöm az orrom alatt és remélem nem hallja meg ,de pillantása egyből elárulja ,hogy jó a hallása.

-Ha te is minden félévente váltogatnád a lakótársaidat akkor rájönnél ,hogy nincs idő összebarátkozni - itt egy kis szünetet tart míg összeszedi magát a mondat folytatásához. - és értelme sincs . -az ajkaim elválnak . Rájövök ,hogy talán nem kéne beszélgetnem vele . Talán idegesítem vagy ő igazából nem is akar beszélni. Idegesen az ajkamba harapok és egészen a pultba kapaszkodok .

          Áll egy darabig majd világító kék szemeit rám szegezi. Végig mér majd elmosolyodik. Szőke haja az arcába lóg ,de tisztán kivehető ,hogy mosolyog.

-Még valami ? - teszi fel a valószínűleg költői kérdést . Mintha azt akarná ,hogy tovább kérdezgessek . Az egyik szék háttámlájához sétál és megtámaszkodik rajta . Egy pillanatra megijedek ,hogy mégis mi másról tudnánk még beszélni . Körbe néztem . Hirtelen Olive lila pöttyös bögréjét szúrtam ki így feltűnt az is ,hogy túl nagy csönd van itthon.

-Többiek merre vannak ? - felvonja a szemöldökét. Látszólag nem ezt a kérdést várta tőlem. Összevonja a szemöldökét és egy pillanatig elhúzza az "ö" betűt amivel jelzi ,hogy gondolkodik.

-Rebel! Rebelre mentek. - mutató ujjával felém mutat és egy huncut mosolyt csal arcára . Megdöbbenek ,hisz még sosem láttam az arcán ekkora mosolyt. Viszont nem ez az egyetlen megdöbbentő dolog. A többiek már megint kint vannak a Rebelen.

           A Rebel egy terasz jobban mondva egy hatalmas klub a szabad ég alatt, ahova ingyen bemehet az ember és addig marad amíg akar. Hihetetlen ,hogy Olive-ék mennyire szeretnek bulizni. Már meg sem lepődök ,hogy engem nem hívtak ,hisz tudják milyen állapotban vagyok mostanában.

-Kerestek téged. - biccent felém Lucy.

-Igen? - lepődök meg .

-Persze. - mosolyog - Jake külön kiemelte ha látlak akkor szóljak. - meglep Lucy mennyire közvetlen lett hirtelen és beszédes. Leül a székre amelyen az előbb még támaszkodott. Lábait feldobja az asztalra ,így csíkos hosszú zoknijai szinte világítanak a sötétben.

-Azt hittem ,hogy a múltkori eset után már mindenki megutált.-nevetek kínomban. Ő elkomolyodik és értetlenül néz felém . Talán ő még nem tudja. Sőt valószínűleg biztos is. Gondolom Olive volt olyan kedves és nem mondta el mik is történtek valamelyik éjszaka . Felocsúdva a gondolkodásból rájövök ,hogy Lucy még mindig a válaszra vár fel nem tett kérdésére ,így felsóhajtva egyet leülök vele szembe .

-Valamelyik éjszaka láttam a barátomat....

-Chh . Nagy cucc.-forgatta meg a szemeit miután közbevágott a mondatomba.

-De ő börtönben van. És ez teljesen biztos. - az utolsó mondatot nem igazán mertem kimondani. Egyre több olyan dolog van ami alátámasztja a bennem lévő kis gondolatot amit egyelőre nem tudok hova tenni.

-Wow. Hmm. - elgondolkozik. Lábait leveszi az asztalról majd rákönyököl . Meglep ,hogy mennyire érdekli a téma és ,hogy egyáltalán beszélgetni akar velem. - Hallottál már arról ,hogyha valaki nagyon hiányzik és sokat gondolsz rá az egyszer csak megjelenik? Tudod mint amikor két ember szereti egymást és egymásra gondolnak akkor azt érzik és valahogy keresztezik egymás útját. Mint az igaz szerelem. Lehetséges , hogy kivetítetted magad elé a képét és azt képzelted ,hogy ott van előtted.-magyarázza választékos szavakkal közben folyamatosan néz ,hogy értem-e amit beszél.

-Szóval arra célzol ,hogy megőrülök?! - megrázom a fejem és értetlenkedve bámulom őt , mire ő is pislog párat. Nem gondolta volna ,hogy ilyen gyorsan reagálok a feltevésére.

-Dehogyis. Inkább arra ,hogy , ha beszélgetünk még egy kicsit Jake-ékről akkor hirtelen befognak futni. Érted? - az asztalra könyököl és próbálja felvázolni a szemléletét ami számomra felfoghatatlan.

-Ez hülyeség.-suttogom halkan mire elhúzza a száját. Lehajtom a fejem. Azt hittem talán többet megtudok Lucytól ,hogy mégis mi ez ,de úgy látszik ez is csak egy vak vágány. Felsóhajtok. A szobában üresség lesz mikor megszólal a csengő.

          Egyszerre egymásra nézünk. Lucy büszkén mosolyog én pedig hitetlenkedve állok fel a székemből. Mégis minek csenget ,hogyha van náluk kulcs? Mikor kilépek a konyhából. Lucy feljebb emeli a hangját és még utánam ordít egy "megmondtam"-ot. Csak megforgatom a szemeimet. Egyáltalán nem hiszem azt ,hogy ezek Olive-ék.

           Épp mikor az ajtóhoz érek ,hogy kinyissam az ajtót kint dörren egyet az ég és hallatszik ,hogy azon nyomban esni is kezd az eső.

-Bassza meg .- hallatszik kintről egy mély rekedt hang. A szívem gyorsan verni kezdett. A kezemet elvettem a kilincsről és csak bámultam az ajtót. Szaporábban vettem a levegőt ,majd észhez kaptam. Nyiss már ajtót Bianca! És ha tényleg ő az?!  Kinyitottam a zárat majd azonnal nyitottam is az ajtót. Egy kapucnis ember állt előttem aki épp a fekete Iphone-jával szórakozott. Megállt a szívem. Haja az arcába lógott ,de észre sem vette ,hogy ajtót nyitottam .

-Harry!-sikítottam és neki csapódtam a magas alaknak.