26.rész harc

   Álmosan de felébredtem.Egy alig hallható sóhaj hagyta el a számat.Megdörzsöltem a szemem és próbáltam észhez térni.A fejem még mindig a párnán volt.Gyors átfutott az agyamon ,hogy mégis milyen módon kerültem én az ágyamba a tetőről.Elmosolyodtam pár emléken ami a fejemben maradt.Ahogy megfogta a kezem,azok a kedves szavai amiket oly halkan suttogott.Alig hallhatóan kuncogtam egyet.Ekkor vettem észre ,hogy a hasamon pihenő kéz megmoccan.
     Kicsit megijedtem ,hisz nem tudtam ki fekszik mellettem.Hirtelen felültem amitől az ő keze az ágyra huppant.
-Hmm.-dünnyögte és a hátára feküdt.Mosolyogva jöttem rá ,hogy Harry egész este úgy feküdt velem mintha védelmezni akarna.A hasamat átkarolva és magához húzva.És én még csak tudatomnál sem voltam ,hogy milyen fantasztikus érzés lehetett együtt aludni vele.Nyújtózkodott egyet és fél szemmel rám nézett.Mind a kettőnkön a tegnapi ruhánk volt.Nem tudom milyen ötletből fellendülve aludt itt nálam ,de örültem neki.Jó volt mellette ébredni.-Jó reggelt.-mondta dörmögős mély hangon.Elmosolyodtam és hátravágtam magam az ágyon. Harry kezére estem amitől ő egy kicsit nyögött.
-Bocsi.-mondtam kedvesen és egyből kihúztam a karját magam alól és a hasára raktam.Felé fordítottam a fejem. Csak az ajkába harapott és a karját a fejem alá csúsztatta ,hogy közel tudjon húzni.Megpuszilta a homlokom amitől nekem pír csúszott fel az arcomra.-Hogy-hogy itt maradtál velem?
-Te kérted ,hogy maradjak.-mosolygott és kicsit hátrébb húzódott ,hogy lásson.Meglepődtem bár ezt nem mutattam ki.Beugrott ,hogy mik is történtek tegnap este a tetőn

     Kezdett már nagyon hideg lenni.Habár ő fogta a kezem és odakucorodtam mellé még nem éreztem magamon ,hogy annyira melegem lenne.Majd a fogam is vacogni kezdett.Hűvösek ezek a nyári éjszakák. Harry rám nézett és megpuszilta az arcom.
-Talán le kéne feküdnöd.-állával az ablak felé bökött.Én is arra fordítottam a fejem ,de a szívem majd meg szakadt.Egyszerűen nem akartam elengedni a kezét.Nem akartam ,hogy elmenjen.
-Nem ...akarsz maradni?-kérdeztem halkan.Nem voltam biztos benne ,hogy jó ötlet ,ha itt alszik.
-De szívesen.-mosolygott.Egy tétova mosoly csúszott fel az arcomra majd felálltam.Kicsit meginogtam ,de ő megfogta a derekam.-És az Apád?-kérdezte mikor ő is feltápászkodott.
-Lerendezem.-mondtam és sötét szemeibe néztem.Az arcán megjelent a remény és vágyakozva tekintett el a vállam felett a szobám ablakába.Megfordultam és beegyensúlyoztam a szobába.Mikor már felraktam a lábam az ablak párkányra már biztonságban éreztem magam.Főleg azért is mivel Harry végig fogta a derekamat.Azt akarta ,hogy biztonságban érezzem magam.Aztán mikor ő is bejött csak bedőltünk az ágyra .Mivel én háttal feküdtem neki ezért ő mint egy takaró átkarolta a testem.
   
    Még egy puszit nyomott az arcomra miközben felültünk mind a ketten.Fél szemem az ajtón tartottam. Apa reggel sosem szokott zargatni,de nem lehetünk elég biztosak.
-Várj egy kicsit.-mondtam halkan mikor egy kis motoszkálást hallottam a mellettem lévő szobából.Tudtam ,hogy ott alszik Lilly.Ha ő kel akkor valószínűleg Apu kelti.A szívem rohamosan kezdett verni.Lemásztam az ágyról és nagy nehezen odaosontam az ajtóhoz. Épp csak résnyire nyitottam mikor megláttam Apa kék munkás ruháját. Csukta be a húgom ajtaját.
     Épp felém vette az irányt mikor megpillantott.
-Bianca.-szökött fel egy mosoly az arcára.-Te már ébren?
-Igen.-mosolygással próbáltam álcázni idegességemet.Kezemmel a hátam mögött mutogattam Harrynek ,hogy bújjon a földre.Igen ciki ,de nem tudtam volna mást csinálni ebben a helyzetben.Nem tudtam ,hogy Apa be akar-e jönni vagy sem.
-Rendben.-mondta és kihúzta az egyik zsebéből az eléggé régimódi telefonját.-Reggeli az asztalon.-mondta mikor leolvasta a kijelzőt.-Nekem sietnem kell munkába.-felpillantott rám és egy gyors puszit adott a homlokomra.-Már nem is tűnsz annyira lázasnak.-mosolygott újra.Biccentettem egyet és próbáltam utalni arra ,hogy tényleg el fog késni.
     Végig néztem ahogy lekocog a lépcsőn .Egy percig még hallgatóztam míg össze szedi a cuccait.Idegesen toporogtam egy helyben.Nem mertem azóta visszanézni a fiúra aki a szobámban volt.Mikor végre meghallottam a bejárati ajtó csapódását megnyugodva léptem vissza a szobámba.Sóhajtottam és szememmel keresni kezdtem Harryt.
-Sajnálom.-mondtam és megtöröltem az arcom.
-Izgi volt.-mosolygott lazán mikor kilépett a szekrényem mellől.Felém vette az irányt.Az én arcomon még mindig az a "Bocsi " pillantás nyugodott.-Tényleg nem kell aggódni miatta.Nem kell Apádnak hirtelen bejelenteni ,hogy barátod van.-mosolygott és a derekamnál fogva magához húzott.Feszülős fekete nadrágja összeolvadt az én szürke "mackó nadrágommal".Elvigyorogtam . Majdnem újabb heves csók csatába kezdtünk ,de a telefonja megcsörrent.Mind a ketten egy halk sóhajtás kíséretében hajtottuk le a fejünket.
-Vedd fel.-mondtam végül erősen mosolyogva.Elengedte a testemet és hátat fordítva nekem az éjjeli szekrényemhez ment ,hogy felvegye a mobilját.Miközben a telefont a füléhez tartotta én szemeztem izmos erős hátával.Eljátszottam a gondolattal ,hogy egész este engem ölelt.Csak engem.Nem volt senki más aki megzavarja édes álmunkat.
     Halkan motyogott a telefonba.Bal kezével a hajába túrt.Úgy tűnt a vonal másik végéből nem valami jó hírt közöltek."Rendben"-hagyta el a száját majd kicsit oldalra fordult.A haja az arcába borult.Aprókat biccentett az utasításokra majd zöld szemével egyenesen rám nézett. Egy olyan "nincs semmi baj" pillantással próbált nyugtatni.Nyeltem egyet majd neki dőltem az ajtómnak.
     -Csak Louis.-mondta és a kijelzőt kezdte nézni a hívás után.
-Mit akart?-kérdeztem illetlenül.
-Csak a temetésről mondott pár szót.Azt mondta ,hogy el kéne mennünk.-mosolygott habár ez egy elég szörnyű téma.
-Mennünk?-kérdeztem rá a többes számra.Megvillogtatta fehér fogsorát.
-Igen.Szeretném ha te is jönnél.-Tétován a földre néztem.Annyira megbántam már százszor ,hogy pont Harryt vádoltam meg ezzel a gyilkossággal.Az egész marhaság volt.
-Szívesen elkísérlek.Mikor lesz?-pillantottam fel rá újra.
-Valamikor hétvégén.-mondta és az ágyra dobta a telefonját. Egy mosolygás kíséretében biccentettem egyet majd unottan játszadozni kezdtem a lábujjaimmal.-El vagy?-kérdezte viccesen.Nevettem majd újra félénken rápillantottam.Egy kacér mosoly lapult az arcán.Majd szemeivel körbe futotta a szobát és megállapodott egy tárgyon.-Ne rakjam össze a telefonod?-én is odakaptam a fejem.El is felejtettem ,hogy tönkretettem.
-Hát.. ha összetudod.-szedtem össze a földről a három darabot.
-Simán.-mondta én pedig a az ágyra raktam a szétesett telefont ami számomra puzzle daraboknak látszott..
       Mire összeszedtem magam a fürdőszobában és visszamentem Harryhez ő már a kész telefonomat fogta a kezében .Hosszú ujjaival pötyögött valamit rajta
-Kész?-kérdeztem mire ő felkapta a fejét.Kicsit megijedt ,hogy ilyen gyorsan visszaértem.
-Persze.-mondta kicsit zavarodottan és még pötyögött valamit a képernyőjén.Gyorsan odaugrottam mellé és figyelni kezdtem ,hogy mit is csinál.Összehúzott szemöldökkel vettem észre ,hogy a névjegyzékemben rohangál fel s alá.
-Mi a...?-ő sóhajtott egyet és hajtott még párat benne ,hogy megtaláljon valamit.
-Olyan durván hangzott a Styles.-mondta csalódottan és a kezembe nyomta a telefont.A szokásos helyett most az "Én Harrym" szúrta ki a szemem. Ez a birtokos jelző csak még bájosabbá tette ezt a nevet.
-De aranyos.-mosolyogtam és az egyik karommal átöleltem.Az ajkamba harapva néztem a képernyőt. Nem érdekel,ha bárki meglátja.Büszke akarok lenni rá.Ekkor átfutott az agyamon valami.
-És én neked ,hogy vagyok beleírva ?-mosolyogtam. Harry arcára mintha egy halvány pír futott volna fel és szemét egy pillanatra a tőlünk nem messze pihenő telefonra szegezte.Ez épp csak a másodperc tört része alatt történt.Mind a ketten egyszerre kaptunk utána ,de az ő hosszabb karjai gyorsabban megkaparintották és magához húzták.-Harry!-mondtam morcosan. Ő csak a háta mögé dugta a tárgyat.Meg kellett tudnom ,hogy mi van beírva.Túlságosan kíváncsi voltam rá.-Harcolni akarsz?-kérdeztem összeszűkült szemekkel.Ő csak kinyújtotta rám a kezét .Ennyi kellett.
    Csatába kezdtünk.Először csak az ágyon küzdöttünk a telefonért majd miután még mindig nem tudtam megszerezni ő felugrott és a szobában kezdtünk kergetőzni.Hihetetlen módon ,de a hátára ugrottam az ágyról és kikaptam a kezéből a telefont.Ahogy a kezemben éreztem a fémes hátulját arrébb futottam és összegubózva nyitottam meg a névjegyzéket.
-Hah.-sóhajtott mögöttem.Különféle nevekhez különféle számok kapcsolódtak.Csak az én számomat nem találtam.Se a nevemet.Összeráncoltam a homlokom és felé fordultam.
-Hol vagyok?-kérdeztem zavarodottan.Mondjuk csak a neveket kerestem ,de sehol nem találtam Bia-t vagy akár egy Biancát sem.Nyűgösen de elvette tőlem a telefont és leült az ágyamra.Hüvelykujjával rutinosan felhajtotta a neveket.Lecsüccsentem mellé és nézni kezdtem azt a rengeteg nevet ami mind az ő névjegyzékében volt.Végül ujjával megállította az egyik számnál.Meglepődve vettem észre ,hogy az az én számom volt.Mosolyogva próbáltam kideríteni ,hogy milyen okból nem találtam magamra,de ő pont letakarta a  név részt.-Harry!-mondtam nevetve és az ujját "felfeszítettem" arról a helyről.Elámultam mikor megláttam a "sweetheart" nevet az én számom mellett.Megfagyva néztem egy pár másodpercig amíg Harry vissza nem hozott a valóságba.Egy forró csókot nyomott az arcomra majd elhúzódott.Vigyorogva adtam vissza a telefont. Valószínűleg nagyon elpirulhattam mert az ő száját egy erőteljes kacaj hagyta el.
-Szeretlek.-mondta és erősen megölelt.