14.rész Benjamin

    Engem ott hagytak. Ahogy beléptünk a könyvtár nagy ajtaján Lilly elillant mellőlem. Szememmel követtem ,hogy egészen Andreáig fut. Pár lány még ott állt,de őket nem annyira érdekelte Lilly. Figyeltem ,ahogy a húgom barátnője megemeli azt a fekete kalapot és a fejére rakja.A szájáról ezt olvastam le: "De jól néz ki!". A húgom arcán egy elégedett mosoly jelent meg.Megdicsérték az egyetlen olyan embert akit szívből szerettem és bármit megtettem volna miatta.
     Mikor a húgomék egy sarokba húzódtak nevetgélve én egyedül maradtam ott az ajtóban. A könyvtáros hölgy furán méregetett.Az ajkam köszönésre nyitottam ,de ő a tekinteté már el is kapta rólam és a húgomékat kezdte nézni ,ahogy néha felnevet az egyik lány.
      Nyeltem egyet majd tovább sétáltam.Nem igazán tudtam milyen könyvet keresek.Azt tudtam ,hogy valami izgalmasat szeretnék.Régebben olvastam egy könyvet,ami nagyon tetszett ,de már nem tudtam volna megmondani mi volt a neve.Azt szívesen elolvastam volna,de iszonyatosan nehéz lett volna megkeresnem.Ahogy a polcot néztem sorra jöttek a furábbnál furább nevű írók és a könyv címek amik egyáltalán nem voltak ismerősek.Egyszer csak a szemem megakadt egy fekete kötésű könyvön. Kivettem a helyéről és felnyitottam az első oldalon. "Szeretett kedvesemnek. Remélem egyszer rájössz , én kellettem volna neked."~Benjamin Monroe. Mosolyogva olvastam el ezt a pár sort. Csak azért íródott ez a könyv mert nem őt választották.Egy meglepett sóhaj hagyta el a számat mikor a lap aljára tekintettem."Benjamin a könyv megírása után öngyilkos lett.Kedvese azóta sem tudta feldolgozni halálát.A könyvet Benjamin barátja,Victor Doose adatta ki." Szegény. A számat oldalra húztam és lapoztam egyet.Hercegnő válasz.Ez volt a címe. Kicsit csalódtam.Azt hittem valami frappánsabb neve lesz.Én általában a címük alapján ítélem meg a könyveket így egy halk sóhaj kíséretében vissza raktam a könyvet a polcra.
        Már egy ideje kerestem.Egyszerűen nem találtam semmit. A szemem újra és újra azon a fekete köteten akadt meg így hát mégis csak levettem.Az ujjamat a könyv második és harmadik oldala közé tettem.Szememmel kutatni kezdtem egy helyet ahová leülhetek.Sajnos minden széken ültek már.Így átmentem egy másik részlegre.Bekukkantottam a gyerek osztályra ahol a húgomék ültek.Gyorsan tovább sétáltam. Végül már csak ahhoz a részhez értem ahol a babzsákok voltak szét dobálva mindenhol.Pár ember üldögélt ott ,de nem vettem figyelembe őket.Leültem én is az egyik fehér babzsákra és kinyitottam a könyvet.
       Félve néztem utána. Azt hiszem most már végleg elvesztem. Elena lefutott a lépcsőn és beült egy leintett taxiba. Férfi vagyok mégis a szemembe könnyek szöktek.
-Elena!-ordítottam és én is lekocogtam a lépcsőn. Hármasával léptem a lépcsőn. Esett az eső. Meg is csúszhattam volna ,de muszáj volt utolérnem őt. Bedobta magát a kocsiba és magára csukta az ajtót. Valamit mondott a sofőrnek aztán mintha ott sem lennék elfordította a fejét.Oda estem a kocsi oldalához.Ütögetni kezdtem az ablakot.-Elena!Nyisd már ki!-hiába próbáltam kinyitni az ajtót az le volt reteszelve.Gondolom ezt mondta a sofőrnek,aki abban a pillanatban hátrafordult és kérdezett tőle valamit."Alexis street 48."-ezt olvastam le a szájáról.-Nem mehetsz el!-üvöltöttem és vertem az ablakot.Nem így akartam ezt a napot.A kocsi kereke egyre jobban bepörgött és elvitte mellőlem az egyetlen lányt akit szerettem.
       Ahogy olvastam a lélegzetem elállt.Még csak az első bekezdésen voltam túl mégis annyira megérintett.Nem mertem tovább olvasni.Körül néztem és pislogtam párat.Éreztem ,hogy könnyek fognak szökni a szemembe.Megembereltem magam és újra kinyitottam a könyvet.
      Felrohantam.A fürdőszobát céloztam meg.Hallottam a húgom halk hangját ahogy szól a konyhából.
-Jó volt a randi?-Jó?Naná!Idegesen csaptam be magam után a fürdőszoba ajtót.Mért kellett elrontania evvel.Mély levegőt vettem és a tükörbe néztem.Teljes súlyommal a csapra támaszkodtam.Az állkapcsom megfeszült mikor előjött az az ijedt arca..újra és újra.Nem akartam bántani.Nem tudom mért tettem.Olyan terepre sétált az életemben amiért akár ölni is tudnék.De Elenáért is.Csinos kis arcán durván nézett ki az a vörös nyom amit én hagytam rajta.Az én kezem.Erősen.az ő és az én fejembe is beleégett.És az arcán ott a nyom. A szülei megölnek engem.-Benjy,itt vagy?-kérdezte a húgom a fürdőszoba ajtó előtt.
-Nem!Tűnj innen!-ordítottam és hirtelen fellángolásból kinyitottam a szekrényt.A legfelső polcot kezdtem tapogatni.Azt senki nem éri el.Csakis én.De nem volt ott.Meglepetten álltam fel egy kis sámlira és utána néztem.Mikor tényleg nem találtam idegesen ugrottam a földre és szinte kirántottam a helyéről az ajtót.-Hova raktad?-üvöltöttem. Emily arcán ijedtség jelent meg.Hátrált egy lépést és meglepetten visszaszólt.
-Mit csináltál megint?
-Add vissza!
-Hova ment Elena?
-Emily ne szórakozz velem!-üvöltöttem és elkaptam a csuklóját.Erősen megszorítottam amitől ő a földre esett.
-Ez fáj!-ordította ,de az én fülemig nem jutott el.Csak az kellett ami az enyém.A kis pengém.A húgom jajgatva ütötte meg a másik erőtlen kezével a karom.Nem ismertem magamra.
      Ijedten kapkodtam a levegőt.Túlságosan beleéltem magam a sztoriba.Páran akik még ott ültek furán néztek rám.Nem tudom mit csinálok miközben olvasok,de gondolom furcsán,ha így néznek rám.A tekintetemet újra a sorokra összpontosítottam.
      Az ajkaim elváltak.Még mindig szorítottam a saját húgom karját.
-Add vissza.-súgtam halkan .Emily erőtlenül elővette a zsebéből a kis dobozkát én pedig mint egy élettelen testet úgy dobtam el a kezét.
-Ki vagy te?-kérdezte halkan.Felegyenesedtem és visszamentem a fürdőszobába."Ki vagy te?" járt a fejemben közben a tükörbe néztem.Ismeretlen kék szemek ,sötét haj,egy hanyagul felvett ing és egy lazított nyakkendő.Nyeltem egy nagyot majd behunytam a szemem. 
-Elena!-ordítottam és ütöttem.A kezem véres lett a tükör darabkáitól.-Gyűlöllek!-mondtam magamnak.A kis dobozkát ami a kezembe volt eldobtam.Mit sem érek most egy pengével. Leguggoltam és felvettem egy éles törött darabot.Összeszorítottam.A tenyeremből ömlött a vér. -Dögölj meg!-ordítottam és a az éles részt a csuklómra szorítottam.
      Na jó.Nekem ennyi elég volt.Már így is ziháltam és féltem tovább olvasni.Nem akarom!Ez iszonyú.Felálltam és próbáltam normálisan venni a levegőt.Végig néztem a fekete kötésen és a kezembe vettem.Egészen magamhoz szorítottam és elindultam vissza ahhoz  a polchoz ahonnan elővettem.Nagyokat nyeltem mikor előjöttek azok a képek amiket elképzeltem.Szörnyű ember volt ez a Benjamin.Így akarta volna visszaszerezni a szerelmét?
      Minden részlegre bekukkantottam egy kicsit.Csak megvizsgáltam ,hogy kik vannak ott és már mentem is tovább.A gyerek osztálynál kicsit többet időztem.Mikor még nem léptem arra a helyre ahonnan már látható volnék hallgatózni kezdtem.Neki dőltem az egyik polcsornak és figyeltem. Hallhatóan nem voltak bent a húgomék.Az a hang megdobbantotta a szívemet.
-Tetszik?
-Ihh.-válaszolta egy vékony kislány hang.Mélyen kuncogott majd csönd lett.mintha valaki könyvet lapozott volna.
-Egyszer szerzek neked egy ilyet.-hangján hallható volt ,hogy mosolyog.Egy kis lány nevetni kezdett ami engem is mosolygásra bírt.Aztán csönd lett újból.Mély levegőt vettem és úgy gondoltam ellopakodok előttük.Épp csak látókörbe értem az arcom felé fordítottam.Gondolom észre vette a lábam "olvasás" közben mert egyből felém nézett.-Bianca.-arca hatalmas mosolyra tárult.