2013. október 16., szerda

II. 10. Rész - Veled megyek

Turn your face



        Bár a szememet lecsukva tartom , érzem minden egyes pillantását Jakenek amik szinte felégetik a testem . A szám kiszáradt , teljesen megviselte a hajnalban történt eset . Harapdált én vissza haraptam . Nem hagytam magam ,hogy ő uralkodjon felettem . De ami a legrosszabb ,hogy ezt belátom . Mit csináltam én akkor ? Mért? Annyira bűntudatom van ,hogy ki nem bírnám fejezni szavakban . Most a földbe süllyednék ha Harry megjelenne az ajtónk előtt és becsöngetne azzal a szöveggel ,hogy még mindig szeret . Mégis mit mondanék neki ? Bocsi ,de egy másik fiúval csókolóztam míg nem voltál itt ?
       Beláthatjuk nagyon furcsa érzések kavarognak bennem . Kinyitom a szemem és nem okozott meglepetést , de Jake velem szemmben ülve fél mosollyal az arcán figyel engem . Egy bíztató mosolyt nyújtok felé ,hisz lerí róla ,hogy érdeklődik hogy létem felől . Tekintetemet nem merem Dylanre vinni aki szintén az asztalnál ülve reggelizik . Persze előttem is megjelenik a műzlis tál még teljes tartalmában . Hozzá se nyúltam mióta itt ülök . Csak az elmúlt dolgokon jár az eszem és nem tudom kiverni a fejemből . Eltolom magam elől az edényt ami nyikorogva csúszik az asztal közepére.
-Köszönöm a reggelit . - végre megszólalok a reggeli némaságom után először , majd felekek a helyemről . Betolom magam mögött a széket , a tálat amit az asztal közepén hagytam egy kisebb gondolkozás után magammal viszem a mosogatóhoz ami persze már rég tönkre ment ezért csak belerakom a kagylóba . Pihenek egy kicsit a pultnál . Megtámaszkodva rajta próbálok épeszű magyarázatot adni arra ,hogy ezt mégis mért hagytam .
        -Elmegyek sétálni . - vágom rá egyből mikor kedvet kapok a dologhoz . Egyből az előszobába megyek ,hogy felvegyem a vastag kabátomat hisz már bentről is látszik ,hogy iszonyatosan hideg van kint .
-Bianca . - szólít meg a már ismert hang . Miközben felveszem a barna bakancsomat tekintetemet Jake-re viszem aki szintén mint én felhúzta hip-hop a cipőjét . -Veled megyek .
-Nem kell köszi . - mosolygok magabiztosságot sugallva . Bár azt akarom ,hogy jöjjön velem ,hogy  meg tudjuk beszélni a dolgokat mégis visszautasítom .
-Nincs választásod . - nevet halkan és mélyen . Eszembe juttatja azokat az időket mikor Harry még a pszichiátrián próbált flörtölni velem . Annyira édes volt a nevetése . Tulajdonképpen tényleg nincs választási lehetőségem . Ha belenézek Jake szinte fekete szemébe és a körülötte lévő sötétségbe akkor rájövök ,hogy nem tudnék neki ellenállni ,de ha meg is próbálnám ő makacskodna . Mosolyogva fordulok vissza a cipőmhöz ,hogy bekössem azt .
          Nem tévedtem . Tényleg nagyon hideg van idekint . Jake valamiféle "u" hangot ad ki jelezve azt ,hogy nem én vagyok az egyetlen aki majd meg fagy bár mégcsak ősz vége  felé járunk . Összehúzom magam . Kezemet zsebre dugnám ,de hirtelen Jake elkapja azt . Összehúzom a szemöldököm . Mérgesen pillantok rá  , de mégsem húzom ki a kezem a mancsai közül . Ő csak megszorítja kis kezem  és mosolyogva haladunk előre .
-Tulajdonképpen hova megyünk ? - kérdezi végül meg mikor kiérünk az útra ahol mint mindig senki nem jár . Elnevetem magam majd körül nézek az úton feltételezve ,hogy esetleg jön egy autó ,de persze ez lehetetlen .
-Én megmondtam ,hogy ne gyere. - lököm meg egy kicsit a vállammal , mire egy jól eső sóhaj hagyja el a száját .
-Oh ,hogy mért nem hallgattam rád . - megsimítja a fejét és úgy tesz mintha szomorű lenne .
-Még vissza fordulhatsz . - mosolyodok el és előre nézek az úton . Belekapaszkodok a karjába mintha csak a bátyám lenne bár mind a ketten tudjuk ,hogy ez egy kicsivel több mint az aminek látszik . Nem válaszol az előző kijelentésemre . Gondolom végig gondolta a válasz lehetőségek sorát ,de jobbnak találta ha ezúttal csöndben marad és végre csend uralkodik el újra az utcán a szél fúvását leszámítva .
         Lassan teljesen eltévedünk az utcákon . Nem érdekel minket ,hogy merre megyünk . Egyszerűen csak sétálunk válaszokat keresve a történtekre  anélkül ,hogy egy szót is kiejtenénk a szánkon . Jake keze kezd egyre melengetőbb lenni , hisz azóta mióta elindultunk még mindig melegíti az enyémet . Ám egyszer csak mikor épp az egyik utca sarkára érünk megszorítja az egész kézfejem és mielőtt még léphetnék egyet hátraránt . Meglepődve nézem ahogy a kamion nagy sebességgel halas el alőttem , belekapva a hajamba . Mikor a hatalmas autó eltűnik mellettünk kifújom a levegőt hisz akkor tűnt csak fel ,hogy egész idáig nem mertem levegőt venni .
-Sose nézel körbe ? - kérdezi végül meg miközben ő szét néz az utcán amin hihetetlen módon végig haladt az előbb az a kamion . Megforgatom a szemem és kihúzom a kezem az ő keze közül , így sikeresen zsebre dughatom azt de úgy tűnik ott sokkal hidegebb van mint a Jake meleg érintésétől meleg kezében . Vágyakozva nézek már csak vissza arra a pontra amivel az előbb az életemet mentette meg tán .
        Megint csak eszeveszettül bolyongunk néha elnevetjük magunkat azon ,hogy egymásra nézünk ugyanabban a pillanatban vagy épp azon ,hogy nagyon nagy a csönd . Mind a ketten azon gondolkodunk már ,hogy milyen témát tudna feldobni  , mikor egyszer csak ő belecsapott a közepébe .
-Megbántad? - nem kell kérdeződködnom tudom miről beszél . Teljesen tisztán tudom . Mégis kicsit elszégyellem magam és időhúzásképp rákérdezek .
-Mit ? - próbálok egyre nagyobb léptekkel menni ,hogy meggyorsítsam az útat amit még együtt kell töltenünk , bár ez szinte lehetetlen , hisz aligha találnék innen "haza" .
-Tudod... a hajnalban történtekre. - kicsit elneveti magát a mondat végén ami csak még szégyenlősebbé teszi és én is szinte már majdnem felnevetek ,de rájövök ,hogy válaszolnom kéne . Nem akarom megbántani . Viszont azt is be kell valljam magamnak ,hogy nagyon jó volt . Rég éreztem már ennyi szeretetet magam körül . A csókjai istenem .
       A nagy gondolkodások közepette nem figyelek oda merre is megyek . Jake pedig reménytelenül jön mögöttem . Már percek teltek el anélkül ,hogy szóltam volna bármit is . Az igazat vallva még mindig gondolkozok ,hogy mit kéne mondanom . De mikor hirtelen eszembe jut valami fergeteges ötlet , neki megyek valakinek . Visszahőkölök . Szerencsémre semelyikünk nem esett el . A lány oldalra csapta szőke haját az arcából majd illedelmesen biccentett felém egyet annak jeleképp ,hogy ne haragudjak .
-Sajnálom . - kérek végül én is bocsánatot . Halvány mosolya és lapos szemei emlékeztetnek valakire ,csak nem tudom kire . Csak bámuljuk egymást egy percig . Úgyy tűnik ő is alaposan felmér engem hisz látszik nem vagyunk közömbösek egymás felé . Valami ismerős . Valami hasonlít . De mért nem jövök rá ,hogy mi az ?
-Menjünk , Bianca . - Jake újra elkapja a kezem és már húzna is előre mikor megszólal a lány.
-Bianca ?! ... Bianca Lerman ?! - hangja egészen vékony . Mintha megörülne nekem .  Megállok és nem hagyom ,hogy a fiú elhúzzon onnan . Összvont szemöldökkel nézem a lányt . Számára úgy tűnik beugrott ,hogy ki vagyok . Nekem viszont még mindig erőlködnöm kell ,hogy ki is ő . -Én vagyok az , Gemma .

         Mosolyogva nézzük egymást a lánnyal akivel annyi mindenen keresztül mentünk már ebben az egy-másfél évben . Ő is mindent elmesélt vele kapcsolatban és én is . Bár vele sokkal több minden történt , én is meséltem egy két sztorit amik nem is véletlenül harryhez kötödnek , hisz jobb témát aligha találhattunk volna . Mint kiderült mint a ketten összeomlottunk az eset után .
-Szeretném ha újra itt lenne . - mondta miközben teájában a kis kanállall játszadozott. szemét lesütötte ,de mosolygós arcáról még mindig nem múlt el az a bájos tekintet amit mindig láttam benne . Furcsa számomra hisz most szőke a haja , egy egészen halvány barnás árnyalatban . Annyira hihetetlen ,hogy mennyire őt látom benne . A szemei , azok a vastag ajkakk amik annyira nőiessé teszik az arcát és az a mosoly. Az a mosoly amibe ezer meg ezer ember adná a szívét csak hogy az övé legyen . Mindene ugyanaz . Mintha ő ülne előttem .
-Én is szeretném . - mosolygok majd megfogom a kezét . Hihetetlen ,hogy én vígasztalom miközben talán én nagyobb érzelmiválságban vagyok mint ő .  Tekintetét felemeli rám és elmosolyodik . Egy pillanatra a melletttem ülő fiúra pillant és mosolya lelankad arcáról , de próbál úgy tenni mntha minden rendben lenne.
-Ő a barátod?- kérdezi végül és ujjával Jake felé mutat aki az ablakon nézelődik kifelé hisz marhára érdekli a témánk .
-Nem! - vágom rá egyből amire Jake is felfigyel . - szigorúan csak barátok . - határozott vagyok bár tudom ,hogy most mit gondolhat . Kétségbeesés? Elárultság ? Összeesés? vagy szimplán csak rájön az igazságra ,hogy köztünk nem lehet semmi?
       Gemma pislog párat , majd rám mosolyogva megfogja a kezem .
-Örülök ,hogy találkoztunk Bianca.
-Én is nagyon örülök . - válaszolok egyből .
-De én most haza megyek . Tudod Carly . - vállat von utalva arra ,hogy nem akarja részletezni a dolgot .
-Persze csak nyugodtan . - válaszolok mosolyogva majd felkelek a helyemről ,hogy megöleljem őt . Törékeny lány azt bevallhatjuk . Testileg és lelkileg is  , mégis próbál a legerősebbnek mutatkozni . Erősen szorít engem mintha még nem lett volna ekkora traumában mindezidáig . Az illata ahoz a teához hasonlít mint amit az előbb ivott. Miközben felveszi a kabátját én figyelem őt és Jake is felkel ,hogy elköszönjön a számára ismeretlen lánytól . Kezet ráz vele , engem pedig újra megölel majd két puszit ad mellé .
-Visszajön . -mondja még így utólag és rám sem pillantva hátat fordít ,hogy elmenjen. Szinte rohan az ajtó felé pedig ezzel az egy mondattal annyi kétséget ébresztett bennem mint még soha senki más . Kilép az ajtón és erősen összehúzza magán a kabátot . Igyekszik jól beburkolózni majd az ellenkező irányba indul el mint amerre akkor tartott amikor összeütköztünk . Tény ,hogy nem tudom mi történt az előbb ,de ezt tisztáznom kell valakivel.

2013. október 12., szombat

II. 9. Rész - Álmomban láttalak



Decode
      A szívem dübög a zenével együtt . Érzem ahogy minden egyes ütemnél biccentek egyet annak jeleképp ,hogy teljesen átérzem a ritmust . Lehunyt szemekkel ülök a kanapén . A fülhallgató ami egyértelműen nagy a fejemre hisz valószínűleg egy hallókészülékből lett átalakítva , lassan már lecsúszik a fejemről , így kizökkentve engem a már megszokott helyzetből . Miközben belelapulok a fotel háttámlájának meleg puha részébe próbálom újra felvenni a kényelmes pózt a zenehallgatásra . A sosem hallgatott zenéket próbálom sorra venni ,hogy megtudjam mégis mért nem hallgattam még őket . Mindegyik dübögteti a fejem ,de talán pont ezért jó .
       -Hogy vagy ? - hirtelen lerántja a fülemről a méretes fülhallgatót amitől hideg érzés fog el . Mintha meztelen lennék a fülhallgató nélkül . Kell egy kis idő míg megszokom a hangos zene után az alig hallható beszéd hangját .
-Meg vagyok . És te ? - fejemet felemelem ,hogy hátra tudjak nézni rá ,hisz épp a fotel mögött áll .
-Nem tudom . - elgondolkozik és a szemben lévő fekete tévére mered amiben ugyan semmi műsor nem megy csak üresen áll előttünk és szégyenkezik öregsége miatt , hisz már több évet megélt mint mi együtt véve. Lucy megkerülve a fotelt lehuppan mellém és csak törökülésben néz előre .Gondolom neki is van elég baja . Csak csendben ülünk egymás mellett . Nem zavarjuk egymást a gondolkodásban .
       -Lucy ! - sikolt fel valaki az emeletről . Mind a ketten a lépcső felé kapjuk a fejünket és érdeklődve nézzük ,hogy mégis ki szólt . Habár nem nekem szóltak mégis furdal a kíváncsiság ,hogy mégis ki volt az aki ilyen hangosan szólítja meg a lakótársamat . további mondatok nem jönnek az illetőtől így Lucy felé fordulok aki még mindig a lépcső tetejére néz . Ösztönzöm egy lágy ütéssel a lábába ,hogy szóljon már valamit .
-Mi az ? - kérdezi a szőke hajú lány . Könyökével a fotel hátuljára támaszkodik . Már tényleg mind a ketten kíváncsiak vagyunk ,hogy mi történt .
-Megnézem . - állok fel a kanapéról és anélkül ,hogy a lányra néznék elindulok felfelé a lépcsőn . Nem tudom kire esetleg mire számítsak . Egyértelműen lány hang volt de nem tudnám megmondani kié . Nem olyan volt mint Olive.és nem hinném ,hogy más valakié a házból .
      Épp ,hogy csak felérek a lépcső tetejére megjelenik Olive ijesztően előttem . A szívemhez kapok ijedtemben és megtámaszkodok a korlátban .
-Te meg mi a jó életet csinálsz ? - szuszogok hisz annyira megijedtem ,hogy csak így itt termett előttem . Vöröses haja az egész arcát eltakarta és mivel középen volt a választék csak a szemének egy kis részét ami barnán villogott rám.
-Te mit csinálsz ? - kérdezett vissza halkan . Arcába lógó pár tincset a füle mögé tűrt de még most is furcsának tűnt . Válaszolni akartam ,de végül úgy döntöttem ,hogy hülyeség lenne. Megrázom a fejem és végig mérem a lányt.
-Mért sikoltottál ? - kérdezem meg végül és remélem ,hogy nem valami olyan dolog amitől nekem is félnem kéne . Felvonja a szemöldökét és csak csöndben áll előttem . Karjai egészen a teste mellett lazán lógnak lefelé . Kisujján az a gyűrű ékeskedett amit én azóta viselek mióta eljöttem otthonról . Nagyjából az összes vagyonom , a ruháimmal , a telefonommal és az álomcsapdámmal együtt. - Mit keres rajtad a gyűrűm ?- összeráncolom a homlokomat . Csak a kezét bámulom majd rámutatok ,de nem veszem le róla a pillantásom . -Mit keres rajtad a gyűrűm ?
-Mért hagytad ,hogy megőrüljek ? - kérdezi Olive . Tekintetemet az arcára viszem . Kikerekedett szemekkel nézek végig Olive-on...illetve magamon . Nem véletlenül volt rajta a gyűrűű . Ott állok magammal szemben . Mintha csak egy tükörbe néznék szembe . A hajam teljesen egyenes . Szemem már lapos az álmosságtól .-Nézz magadra Jake . Mért hagytad ?! - kezével hirtelen meglöki a vállamat ami fájdalmasan rosszul esik ,de ami még furcsább ,hogy mért szólít Jake-nek .
-Miről beszélsz? Ki vagy te ? - összezavarodok . Kezemmel megrázom "Olive" vállát . Akkor veszem észre ,hogy karjaim milyen hosszúak és ,hogy a kezem mennyire nagy . Magamra pillantok . Fekete bőr mellény egy fehér pólóval és fekete csőnadrággal . Végig simítok az arcomon . Mért borostás az arcom ? Végig simítok a hajamon ami a megszokottnál sokkal rövidebb .
-Mért hagytad Jake ?  Mért hagytad ,hogy megőrüljek ? - egyre inkább lökdös engem az engem megformázó alak . Próbálok sikítani és ellenállni de egyszer csak " erősen meglököm magam" és orrdítva esek hátra a lépcsőre .
     
         -Bianca! - rángatja meg a vállamat valaki . Kinyitom a szemem ,de még mindig sikítok . A felsőm hanyagul áll rajtam . A takarót lerugdostam már magamról . Egyszer csak szembe találom magam Jake barna szemeivel . Hatalmas mély levegőket veszek hisz teljesen le vagyok döbbenve ,hogy mégis ,hogy kerültem ide. A nappaliba . Újra . Körbe tekintek a sötét szobában .
-Mi ...?! - próbálok levenni valamit Jake reakciójából ám ő semmit nem mutat felém csak annyit mond ,hogy nyugodjak meg . Kezd újra minden rendesnek tűnni mikor nem érzem már magam veszzélyben .
-Mért sikítottál ? -kérdezi és megfogja a kezem . Megremegek ettől a kérdéstől hisz az előbb is ugyanez történt .
-Lelöktem magam a lépcsőn . - a szőnyegre nézek és sokat pislogok . Próbálok kijózanodni és rájönni ,hogy ez csak egy álom volt .
-Na jó . - megdermed egy pillanatra a mellettem ülő fiú . - hozok neked vizet.
        Hallom ahogy a csapból folyik a víz . Reménykedem benne ,hogy már Jake is tudja a csap titkát miszerint még egy ideig folyatni kell ahhoz ,hogy ne szennyvizet igyak . Felkelek a fotelból és lassú léptekkel utánna megyek . Megállok az ajtónál és onnan figyelem őt . Így elég helyes ahogy csak úgy a pultnak támaszkodva áll és várja ,hogy működjon a csodatevés .
-Álmomban láttalak . -szólalok meg csendben mire ő megrémülve fordult hátra. Izmos felsőteste még jobban kirajzolódott hisz a mögötte világító pici lámpa erősen kielemte azt . Félhosszú haja rocker stílust adott neki habár ő sosem volt az a tombolós fajta .
-Tessék ? . kérdez vissza végre mikor felfogta mit is mondtam . Elmosolyodva közelebb mentem hozzá . Mikor egészen a pulthoz értem vissza fordult a csaphoz amiből már végre tiszta víz folyt. A vakító lámpa majdnem kisütötte a szememet így hunyorítanom kellett.
-Én voltam te. - mondom el újból , de őt nem igazán érdekli csak nevet egyet és odaadja a poharat . Lehörpintem a tokromon majd vissza adom az üres poharat , amit ő a pult másik oldalára rak . Mikor újra felém fordul , én még mindig szemben állok a lámpával .
-Lekapcsoljam a villanyt ? -  kérdezi és már épp nyúlt is volna a kapcsoló után mikor elkaptam a kezét .
-Hagyd. Köszönöm a vizet . -mosolygok kedvesen .
-Igazán nincs mit . - ellöki magát a pulttól és rezzenéstelen arccal elindul az ajtó felé de félúton megáll . -Maradsz ?
-Talán . -vonok vállat és neki dőlök a pultnak háttal .Álmos szemekkel pislogok rá . Félig sötét teste kezd egyre homályosabbá válni .
        Nem moccan . Csak áll velem szembe . Nézzük egymást mozdulatok nélkül . Egyszer csa a fáradtság azt követeli ,hogy lehajtsam a fejem egy pillanatra. Kívántam ,hogy Jake ne hagyjon itt . Azt akartam ,hogy maradjon itt és ki tudjam beszélni magamból a bajaimat . Mikor újra felemeltem a fejem ajkaim elváltak .Lapos szemekkel figyeltem Jaket ahogy teljesen elém áll . Testét az enyémnek nyomja . Egyre hátrébb és hátrébb ereszkedek a pulton, de ő is követ. Élvezem ezt a kis játékot . Kezeit a derekam köré csavarja én meg lassan felcsúsztatom a kezem a karján keresztül egészen a hajába . Nyelek egy hatalmasat mire Jake nekem támad. Erősen csókolni kezdi a számat én pedig nem ellenkezek . Élvezem a kis "beszélgetést" . Mindenkit elmondok neki . Minden egyes szörnyű pillanatot amit eddig átéltem . A kedves emlékeket lágyan hagyom ,hogy átcsusszanjanak rajtam . A kemény és szörnyű pillanataimban pedig beleharaptam az ajkába amitől felnyögött. Élveztem ,hogy a rabommá vált . Hangosan zihált mikor elvált az ajkunk . Egymás szemébe néztünk . A szívem hangosan dübögött mintha csak egy rock zenét játszott volna . Ujjaimmal összeszorítottam Jake sötét szinte már fekete haját amik az izzadtságtól a szemébe lógtak. Testét teljesen az enyémnek nyomta. Éreztem minden egyes mozdulatát , minden egyes porcikáját. Éreztem ,hogy mennyire akar engem . Egyszer ccsak belemarkol a fenekembe és felültet a pultra amivel egy kkis játékot csempész az egészbe majd újból csókolni kezdi a szám ezuttal már szenvedélyesebben .

2013. október 7., hétfő

II. 8 . Rész - Képzeld magad elé


Because of you
    Mély levegőt veszek . Titkon reménykedek abban , hogy nem kell újra kinyitnom a szemem . Nem is örökre ,de legalább egy kis időre . Becsukni a szemem és eltűnni . Szeretnék így tenni ,de ekkora nyomás alatt nem megy . Próbáltam elképzelni ,hogy máshol vagyok . Más emberekkel . Más környezetben . Más helyzetben .
-Na ? - Olive hangja belezümmög a fülembe , így összeráncolom a szemöldökömet . Nem tudok koncentrálni . Olyan mintha a saját gondolataimat sem hallanám ,amit most elég jó lenne összeszedni .
-Maradj már ! - löki arrébb Sarah a "barátnőmet " aki belerángatott ebbe az egészbe . Azt hittem ott helyben megölöm , mikor rájöttem ,hogy mi is folyik itt . Vagyis milyen kis "randit" szervezett nekem Oli . És ami még inkább megdöbbentő ,hogy belemegyek ebbe az egészbe  .
       -Szóval Bianca . Most ,hogy már nem szólnak bele .- a mondat végét kiemelte és szinte sercegve köpködte ki a szavakat a fogai közt a mellette álló lány felé ,aki ennek hatására megvonta a szemöldökét és elfordult . - Képzeld magad elé Harryt . - újra felém fordul és bájos mosolyával próbál megnyugtatni ,de azzal ,hogy kiejtette a száján a nevét máris gyorsabban kezdett el pumpálni a szívem . Nem lep meg ,hogy tudja a nevét hisz szinte biztos ,hogy a barátnőm már mindenbe beavatta mielőtt idejöttünk volna . Ki volt tervelve ,de nem tehetek mást . Engedelmeskedek neki .
        Nem emlékszek az arcára . Mért nem emlékszek ?! Csak az jár a fejemben ,hogy vajon mi fog történni ha elfelejtem az arcát . Felismerés nélkül elsétálunk egymás mellett az utcán ? A tudat ,hogy talán sosem látom többé és nem fogok emlékezni rá  , megrémiszt
-Nem . Valahogy nem megy . - hirtelen felülök így majdnem lefejelem Sarah-t aki ennek hatására egy picivel hátrébb húzódik . Arcán a pillanatnyi meglepődést egy mosoly váltja fel .
-Akkor mesélj nekem róla . Ami eszedbe jut . Milyen volt ő ? - mint egy régi jó barátnő a lábamra támaszkodik és csillogó szemekkel várja ,hogy meséljek a barátomról . Annyira hihető . Az ember azt hinné ,hogy tényleg érdekli az amiről beszélek pedig egyértelmű ,hogy megjátssza magát . Már csak a munkáját is tekintve . Olive-ra nézek , bár ő csak fél szemmel figyel engem . Nem mutat ki semmi érzelmet az arcán . Csalódottan fordulok vissza Sarah felé majd nagyot sóhajtok .
-Ő olyan ... kedves volt . - egy tincset a fülem mögé tűrök . Nem tudom ,hogy mégis mit kéne mondanom róla . A kreol bőrű lány nevetése körül járja a szoba hangulatát . Az ember úgy érezné ,hogy neki is nevetnie kell mégis én szomorúan tekintettem a lábamra amin a szürke cicanadrág semmit mondó jelleget adott .
-Ugyan - húzta el az "a" betűt . - Nem hinném ,hogy a kedvessége miatt szerettél bele . - egy kicsit meglökdösi a lábamat ,hogy valamiféle életet leheljen belém .
          Gondolkodni kezdek . Mégis mi volt az ami miatt beleszerettem ? Mi volt az ami annyira megigézett engem ?  Hátradőlök a fotelben így újra a plafonnal kerülök szembe . Behunyom a szemem és próbálom újra elképezni magam előtt a fiút .
-Ő olyan fura volt . Rejtélyes . Más . - soroltam fel pár jelzőt ami eszembe jutott mikor többedjére kimondtam magamban a nevét .
-Na megy ez . -bátorít . Összeráncolom a homlokom . Próbálom megerőltetni magam . Próbálom a szavakat egymás után kötni így mondatot alkotni . Rejtélyes .  Mindig akkor mondtam/ gondoltam amikor a szemébe néztem . Abba a gyönyörű zöld szemébe .
-Zöld szeme van . -vágom rá egyből és kinyitom a szemem . Sarah meglepően nagy boldogsággal vette ,hogy ilyen "ügyesen" segítem a munkáját . Visszahuppanok és újra a plafont veszem célba . A haja mindig a szemébe lógott . - Barna göndör haja volt amit folyton eltűrt az arcából . - a kezével mindig oldalra simította a haját ami annyira bájossá és ártatlanná tette őt . - a kezén volt egy tetoválás . Sőt . Szinte mindenhol voltak tetkói . Imádtam őket . Olyan helyesen mutattak az ő izmos hasán . - csak úgy áradoztam a fiúról akiről már másfél éve semmi hírt nem kaptam. - Aranyos gödröcskék voltak az arcán mikor mosolygott . Istenem milyen szép mosolya van . Amikor rám mosolygott teljesen biztonságban éreztem magam mellette . Azt hiszem ez volt az egyik fő ok ami miatt beleszerettem . Ráadásul az erős karjaival úgy tudott ölelni mint senki más . - azt hiszem elvesztem volna az érzelem tengerembe ha Sarah vissza nem rángat a jelenbe .
-Emlékszel rá ? - mosolyog rám lágy vonásaival majd végig simítja a kezét a térdemen .
-Igen . -a szemeim felcsillantak és egy kisebb remény lángja lobbant fel a testemben .
-Sarah ! -sziszegi Olive aki elkapja a lány kezét és elrángatja mellőlem . - Szeretnék veled beszélni ! - a vörös hajú lány mérges pillantásokat vet rá majd kihúzza a hatalmas nappaliból .
         -Úgy volt ,hogy elfelejteted vele azt a srácot ! Megmondtam ,hogy az beteges már amit otthon csinál ! - akaratlanul is meghallom a barátnőm minden egyes mondatát . Ajkaim elválnak egymástól . Felkelek a kényelmes puha fotelből és a falhoz sétálok . Próbálok hallgatózni ,de úgy tűnik Sarah figyelmeztette őt ,hogy vegyen lejjebb a hangerőből . A levegőt is bent tartottam ,hogy minden egyes szót próbáljak jól kiszűrni .
-Szerelmes . Ezt nem akadályozhatom meg !
-De képzelődik ! Teljesen bolond ! - emeli feljebb a hangerőt a barátnőm . Hátat fordítok a falnak , az ajkaimat beszívom a fogaim közé és próbálom visszafojtani a sírást . Átsétálok a szobán , a kényelmes szőnyegen , míg az ablakhoz nem érek . Esik az eső jobban mondva szakad . A kezemet az ablakra teszem . Elképzelem ahogy kint sétálgatok Harryvel . Az esőben . Ő megcsókol én pedig visszacsókolok . Izzik köztünk a levegő . Rég nem láttuk már egymást így még keményebben próbálja éreztetni velem ,hogy itt van velem . A karomat erősen tartja ,hogy ne féljek , hisz a villámok és dörgések közepében állunk .  Az ajkamra harap és abban a pillanatban úgy éreztem mintha tényleg megtörtént volna . Az ajkamhoz kapok . Végig simítok rajta . Még mindig érzem azt a bizsergető érzést . Az ujjamat végig húzom az ablakon . Mélyen a távolba nézek . Át a kerítésen az út túloldalára . A lámpa oszlophoz . Hunyorítok . Egy alak . A szívem kalapálni kezd ,de le kell nyugtassam magam hisz bárki is álljon az út túloldalán  ,nem Harry az . Mégis teljes koncentrációval nézem az alakot aki egyértelműen fiú . Hunyorítok még egy kicsit mikor hirtelen megmoccan . Kezével oldalra nyalja teljesen elázott haját . Az állam leesett abban a pillanatban .
          -Mit csinálsz ?! - kérdezi Olive mikor meglátja ,hogy a kabátommal a kezemben rohanok az ajtó felé  ki egyenesen az esőbe . Nem válaszolok az előbb feltett kérdésre hisz most csak egyetlen célt tartok a szemem előtt . Kirántom az ajtót a helyéből és épp már futni kezdtem volna le a tornácról mikor valaki elkapja a karom és visszaránt .
-Engedj ! -ordítok rá az eddig ismeretlen alakra ,de az csak nem enged . Visszafordítom a fejem felé . Sarah komoly tekintete megállít és megakadályozza ,hogy egy lépést is előre tegyek . A tokromban dobogott a szívem ,de rá kellett döbbenjek ,hogy ez csak a képzeletem szüleménye . Sarah a karomnál fogva kezdett el visszafelé hívogatni a házba  én pedig követtem . Mielőtt becsukta volna az ajtót előttem még visszanéztem az út másik oldalára . Ott áll ?!
-Ott van ! -suttogom halkan ,de ők nem figyelnek rám . Leteszik a kezemben szorongatott kabátom és bevezetnek a konyhába .


           -Szeretnék egy kicsit egyedül lenni . - vallom be miután Olive becsukja mögöttünk az ajtót . Elsuhanok Jake mellett aki egyértelműen magyarázatot követelt viharos hangulatomra ,de én nem hagytam ,hogy megállítson . Felmentem a szobámba . Illetve abba a szobába amit magaménak tekinthetek egy ideje . Becsapom magam mögött az ajtót és reflexszerűen borulok az ágyamra , de még mielőtt megpróbálnék relaxálni az ajtóm kinyílik . Valaki a nevemen szólít . - Nem vagyok elérhető ! - mérgesen morgom a párnámba ,de az alak egyértelműen bejött a szobámba és becsukta maga mögött az ajtót .
- Van egy hírem . - leül az ágy szélére és a hajamat a másik oldalra borítja ,hogy lássa az arcomat .
-Most nem igazán érdekelnek a tények . - fejemet a másik oldalra fordítom .
-Jössz velem .
-Biztos nem !
-De azt sem tudod ,hova .... - hangja elhalkul a mondat végére . Sóhajtok egyet majd felé fordulok . A párnát magam alá gyűröm és unott fejjel bámulok a szőke lányra akinek szemei csillognak . - Partizunk .
-Felejts el ! - már fordultam is volna meg mikor Lucy elkapta a kezemet .
-Kérlek szépen . Ki akarok szabadulni innen . Meg ... nem akarlak itt hagyni csak így . - játszadozni kezd az ujjaimmal és ettől egészen gyerekesnek látszik .
-Ezt ,hogy érted ? -lepődök meg ,hisz tényleg nem tudom hova tenni az előző mondatát . Itt hagyni? Elcsöndesedik és csak mosolyog . Hallani ahogy a folyosón járkál valaki és egészen közel jön a szobám ajtajához és akkor a hang eltűnik . Mintha valaki az ajtónál állna és csak várna .
-Elmegyek .... illetve elköltözök . - egy tincset a füle mögé tűr és az éjjeli szekrényemre néz amit jelenleg semmi nem díszít csak egy üres képkeret amiből a kép eltűnt . Nem emlékszem . Talán elraktam . Elképedve figyelem a tekintetét  mikor visszafordul felém .
-Elmész ?
-Igen . Összeszedtem egy kis pénzt a pincér munkából . - mosolyog lágyan . Elgondolkozok . sosem láttam még őt dolgozni . Egyáltalán még csak azt sem láttam ,hogy elment volna itthonról . -Úgy hogy .. igen .
-Jézusom . -felülök és magam elé bámulok . Tényleg mindenkit elvesztem . Kezeimet az ölembe ejtem és csak bámulom a lábujjaimat a takaró alatt mozogva .
-Azt szeretném , ha örülnél nekem . - fogja meg a kezem . - és eljönnél velem a hétvégén tartani egy utolsó bulit .
-Persze . Elmegyek . - bólintok magabiztosan . Lucy sóhajt egyet majd feláll mellőlem . Megsimítja még a kezem majd szó nélkül elhagyja a szobámat . Miután becsukja az ajtót hangos szócsatába keveredik valakivel mivel az illető nem akart tágítani az ajtómból . Vajon ki lehet az?
     És most már tényleg megmondhatjuk ,hogy mindenki eltávolodik tőlem . Elfekszek az ágyon . A karjaimat a párnám alá rakom és mintha valami hideg papírszerű anyag suhintaná végig a bőröm . Kíváncsiságom felülmúlja a fáradtságom így felkelek és arrébb dobom a párnám . A szemöldököm az egekbe szökik mikor meglátom azt a képet amit már egészen régóta kerestem és nem is gondoltam volna ,hogy itt hagytam . Felemelem a képet a helyéről egészen az orrom elé ,hogy jól lássam a sötét ellenére . Hüvelykujjammal végig simítok az arcán majd a fényképet az asztalra rakom . Nézem még egy pillanatig majd behunyva a szemem elvetem magam az ágyon .

   Kedves olvasók!
Sziasztok;) ! tudjátok ,hogy sosem szoktam írni ,de most újra egy olyan válaszponthoz érkeztem amiben a ti segítségeteket szeretném kérni . Nem tudom ,hogy legyen-e folytatás . Egyáltalán megéri-e . Vagy ,hogy elég jól teljesítek-e . Nagyon szeretném ha írnátok valami visszajelzést efelől ,hogy tudjam ha valamit rosszul illetve jól csinálok . Előre is köszönöm! Puszi: Taylor♥