33.rész Louis my hero

   
    Nem túlzok ha azt mondom ,hogy az életemet köszönhetem Louisnak. Rohantam. Mindenen keresztül. Próbáltam nem odafigyelni a fiúra aki épp a nevemet sikongatta mögöttem.Már azt sem tudtam ,hogy merre megyek.Csak ki akartam jutni abból az útvesztőből ami egyre inkább elhomályosult és sötétedett. Harry pedig csak követett rendületlenül ,de egy kis idő múlva hangja kezdett halványodni.
-Mi van?-kérdezte miközben elkapta a kezem ,hogy el ne essek a nagy megállás közepette.
-Csak menjünk.-sürgettem és már húzni kezdtem a kapun  kívülre. Kissé felnyögött mikor ki kellett lépnie az esőtől védett bunkere alól ami igazából csak egy kis kunyhó apró tornácát jelentette.
-Harry?-nézett hátra miközben ő is gyorsított léptein ,hogy utolérjen. Nem tudtam válaszolni. Túlságosan kifulladtam a beszédhez és egyébként sem tudtam volna ,hogy mit kéne válaszoljak. Szemem sarkából láttam ,hogy párszor hátra pillant. Meg akart szólalni ,de látta rajtam ,hogy mi történt. Szinte csak mi voltunk a temetőbe. Egy normális ember nem menekül ki rohanva,sikongatva egy temetőből csak úgy.
      -Ha itt levágjuk az utat hamarabb haza érünk.-mondta Louis és megfogta a kezem ,hogy behúzzon az egyik utcába. Az ismeretlen házak magasan tornyosultak fölém.
-Haza?-kérdeztem vissza miközben ő egy halvány mosollyal nyugtatgatott.
-Esik.-felpillantott az égre.-Ott a kocsim a ház előtt.-mutatott egy sötét "lapos" autóra. Először nem is az autót kezdtem vizsgálni hanem a házat ami előtt állt. A szinte már kastély kinézetű ház gyönyörűen helyezkedett el kihívva magára az utca figyelmét.
-Te ott laksz?-kérdeztem meglepődötten mire biccentett és a lábait kapkodni kezdte ,hogy oda érjünk.
-Szóval...-mondta és körbe nézett. Két kulcsot vett elő a zsebéből.-Haza vigyelek.Vagy megvárod nálunk ,hogy elálljon az eső?-tekintete végül rajtam állapodott meg.
      Szinte sokkos állapotba kerültem. Sok adatot kellett egyszerre feldolgoznom. Louis kő gazdag, Harry gyilkos, Kelly meghalt( bár ez már nem új dolog ,de még mindig feldolgozhatatlan volt számomra) . Szemem a hatalmas házon állapodott meg. Már a kapu is nagyobb volt nálam . A fejemet fel emeltem és csak bámultam a hatalmas épületet.
-Bianca?!-nevetett Louis és meglóbálta kezét a szemem előtt.
-Hmm?-mosolyogva ránéztem. Igazából kicsit bele felejtkeztem a teendőmbe.
-Bejössz?-kérdezte újból nevetve.
-Én igazából hazamennék.-a mosoly még mindig nem hervadt le az arcomról.Kicsaptam a hajamat a szememből hisz már bőrig áztam. Louis meglengette a kocsikulcsát és állával biccentett az autója felé.
      Csend. Sosem jó ha csend van. Mint most sem. A kocsi számomra egy olyan hely volt ahonnan most nem tudtam elmenekülni.Számítottam arra ,hogy Lou esetleg rákérdez a történtekre ,de még mindig nem érkezett az a nagy beszélgetés kezdete.Kezeimet ökölbe szorítva majd ellazítva engedtem magam mellé. A biztonsági öv teljesen megdermesztett.Moccanni nem bírtam a tehertől ami a lelkemet nyomta.
-Mi volt ott? a temetőben?-kérdezte komolyan ,de még mindig az utat figyelte. mutató ujjammal az egyik utca felé böktem ,jelezve ,hogy arra rövidebb lesz.
-Én sem tudom.-nevettem majd az esőcseppek versenyzését kezdtem figyelni a sötétített ablakon. Hajamat hátrafésültem a kezemmel majd nekidőltem a hideg ablaknak. Louis elmosolyodott ami belőlem is ilyen reakciót váltott ki.
-Mi van mostanság Harryvel?-kérdezte majd bekapcsolta az indexet ,hogy lekanyarodjunk.
-Beteg !-mondtam ledöbbenve.
-Most ezt hogy érted?-egy pillanatra rám emelte tekintetét ,de épp csak addig amíg megvizsgálta az arcomat.
-Beteg! Pszichopata! Gyilkos!-ömlöttek belőlem a jelzők,mire ő megfogta a kezem és leállított.
-Nyugi már!-csitítgatott.- Harry nem gyilkos. Csak őt is felkavarta ez a dolog. Biztos csak ezért ilyen furcsa.-mosolygott újból . Az ablak felé fordultam. Talán tényleg. Louisnak mindig igaza szokott lenni. Ő az én lelki támaszom. Ami a családtagjaimról és a barátaimról nem igazán mondhattam el.
       Pár perce már a házunk előtt álltunk.De nem akartam még kiszállni. Kedvesen elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól .Vicces sztorikat mesélt Harryvel kapcsolatban ,hogy így is oldja a feszültséget ami még mindig tombolt bennem.
-Köszi ,hogy elhoztál.-mosolyogtam rá és a kezemet az ajtó kilincsére tettem.
-Semmiség.Máskor is.-biccentett majd végig nézte ahogy kiszállok az autóból a zuhogó esőbe. Undorral az arcomon fordultam vissza felé. Láttam rajta ,hogy alig bírja visszafojtani hamarosan kitörő röhögő görcsét ami a kinézetem miatt volt.
-Mint egy ázott kutya.-nevetett miközben lehúzta az ablakot ,hogy beszélhessünk.
-Vizes lesz a kocsi belseje.-mutattam az ülésekre amin kisebb nagyobb esőcseppek potyogtak le.
-Nem árt.-legyintett .
      
***

     Olvasni.Végre olvasni. olyan rég menekültem már a könyvek rejtekébe ,hogy azt sem tudtam hogyan kéne neki kezdeni. Szokás szerint felrohantam a szobámba szótlanul (nem köszönve se Apának ,Se Lillynek) . Becsaptam magam mögött az ajtót ,bár nem direkt. Az ablakom nyitva maradt így a huzat ki be csapkodta az ajtót,míg be nem csuktam az ablakot. Kinéztem azon . Megnyugodva vettem észre ,hogy még épp elkerültem a vihart ami most már villámlás és dörgés formájában is megmutatkozott.
     Fáradtan dőltem be az ágyamba és egyből az ágy alá nyúltam hisz tudtam ott van a könyv amit én keresek. Kivettem a vastag fekete kötetet és felnyitottam ott ahol abba hagytam. Már nem is igazán emlékeztem a történetre. Fel kellett idéznem pár mondatot pár utolsó sort így is megtornáztatva a fejem.
     Mikor végre rájöttem ,hogy hol is tartok a történettel neki kezdtem. De nem kötött le annyira ,hogy a gondolataimat is elvegyék. Csak rajta járt az eszem. Csakis rajta.
-Basszus.-nyögtem fel magamban majd a fejemet a párnámba vágtam. Ordibáltam egy kicsit ,de szerencsémre a párna mindent tompított.
Mikor végre kitomboltam magam az ágyam szélére ültem. Tekintetemmel az ablakot céloztam meg. Titkon reméltem ,hogy valamilyen módon Harry hamarosan bemászik az ablakon és mindent elmagyaráz nekem. Hogy mi folyik körülötte.Hogy mi ez az egész. Nem szeretek kétségekben élni. Gyűlölöm ha csak én nem tudok valamiről. Harry 100%-ig titkolt valamit. Csak ki kell derítenem.

32. Rész Pszichopata

      Megállt a szívem. Akaratlanul is elmosolyodtam félénk és zavarodott arcán ahogy próbál közeledni felém . Kivételesen minden leolvasható az arcáról és ez kicsit megijesztett. Megvakarta a tarkóját.
-Beszélhetünk?-kérdezi halkan és a mellettem álló Louisra nézett akit eddig észre sem vettem.-Négyszemközt.-mutat felém . Nyelek egyet.Felkészültem én egyáltalán ,hogy kettesben beszélgessek Harryvel? Egy pillanatra a mellettem álló kék szemű fiúra néztem aki viszonozta pillantásomat.
-Persze.-nyögi ki végül és elengedi a kezemet. Addig nem vette le rólam a szemét míg nem volt kénytelen megfordulni. Lassú léptekkel néz körbe a sírok között. Reméltem ,hogy valahol a közeben lesz ha kiborulnék mellém álljon és segítsen.De ő egyre messzebb és messzebb sétált a sötét és ijesztő fák mellett.
-Bia...-szólít meg újra és én felé kapom a fejem.
       Még sosem éreztem ilyet.Bűntudat,szomorúság, bánat, félelem.Mind Harry miatt.
-Kerestelek már.-jelentette ki .Arca elkomorodott.Lehajtott feje csak még bánatosabbá tette jellemét. Többször végig néztem rajta. Elbambultam .Úgy éreztem akár órákig elálldogálnék így a szabad ég alatt,a sírok között , Harryt figyelve ,de az eleredő eső ráébresztett ,hogy valamit mondanom kéne az előttem álló fiúnak.
-Sok dolgom volt.-mondtam kicsit fáradtan mintha tényleg sokat dolgoztam volna az elmúlt pár napban amíg nem találkoztunk. Az agyamban visszapörgettem azokat a pillanatokat amikor többször is felvillant Harry "neve" a telefonom kijelzőjén és én sírva fakadva próbáltam elfelejteni a történteket.
-Értem.-mondta szégyenlősen s elfordult egy másik irányba. Az eső kezdte a homlokára simítani pár tincsét.
      Csönd uralkodott el köztünk.Nem volt más a sírok között. Már Kelly családja is eltávozott nagy nehezen itt hagyva lányukat. Egy idő után kezdtem túlságosan is elgondolkodni a dolgokon. Féltem újra belemerülni a dolgokba. Nem akartam újra átesni azokon az estéken amikor Harryre gondoltam. Próbáltam az agyamban végig futtatni ,hogy mi folyik körülötte. Szerencsémre ő végre észhez tért....vagy valami olyasmi. Hangosan nevetni kezdett és zsebre tette ázott kezeit.Kikerekedett szemekkel néztem a hirtelen hangulat változását mire megszólalt.
-Mi van velünk?-nevetett-Azt hittem minden rendben.-mosolygott majd végig simította az egyik sír keresztjét.- Azt hittem szeretsz.-mondta halkan újra elkomorodva. Megállt a szívem egy pillanatra.  Meg akartam szólalni de nem tudtam megszólalni.Szinte fuldokolni kezdtem a saját érzelmeimben. Fájt az a vád miszerint nem szeretem őt. Igenis nagyon szerettem. Talán mást nem is szerettem még ennyire.
-Én szeretlek.-fakadtam ki végül és biztos testtel léptem előre egyet.
-Látszik.-mosolygott és végig húzta vizes arcán a kezét.
-Nem értelek.-mondtam oldalra fordulva.- Megvádolsz ,hogy nem szeretlek,pedig tudod ,hogy mit érzek irántad. -Tudod ,hogy mindent megtennék érted.A világ végére is követnélek.-összevontam a szemöldökömet a szavaim hallatán.Gondolatban talán jobban hangzottak. Aztán mikor rájöttem ,hogy mit is mondtam kicsit megdöbbentem. Minden megtennék érted. Hisz ezt tettem. Kivédtem őt a rendőrök előtt. Legalábbis próbáltam kihozni belőle a legjobb helyzetet. Kitudja ,hogy sikerült-e.
A gondolatok megint majdnem teljesen elragadtak ,de nem szabadott. Ébernek kellett lennem. Magabiztosan megálltam a lábaimon és egyenesen farkas szemet néztem Harryvel akinek az arcán egy halvány mosoly volt látható.
      -Szeretlek.-búgta a fülembe mikor közelebb lépett. Tettei teljesen elkábítottak.Rég nem érzett illata most újra visszaidézte az összes emléket. Nagy kezeivel elkapta a derekam és egészen közel húzott magához.Újra a karjaiban lehettem ami számomra nagy szó.-Mesélj nekem.-súgta.-mondj el mindent.-hirtelen nem értettem mire céloz.Csak élveztem ,hogy újra itt van .-Mond el mi történt!-hangja kicsit erőszakosabbá vált ami félig meddig visszahozta bennem az előbb elűzött félelmet. Karjaimat -amiket eddig a nyakán pihentettem- visszább húztam a mellkasára,hogy kicsit eltolhassam magam.
-Mire célzol?-kérdeztem és végig mértem kíváncsi arcát.
-Mi volt aznap? Mi történt odakint aznap este a sikátorban.-szememi felszántották az arcomat végül megállapodott az én szemeimben.
-Semmi.-mosolyogtam. Tudatom egyből reagált volna. Üvöltöttem volna Greg nevét ,de nem akartam. Nem akartam még ezzel is zargatni. Nem akartam ,hogy még evvel is zavart okozzak. Látszott rajta ,hogy egyáltalán nem hisz nekem ,de nem érdekelt. Visszabújtam hozzá ő pedig karjaival még szorosabban ölelt.
      Egy pillanatra eltudtam felejteni az elmúlt pár napot. Próbáltam teljesen kizárni azokat a gondolatokat amiket külön létünkkor éreztem.De Harry sikeresen visszahozta ezt egyetlen mondattal.
-Mi volt a rendőrökkel?-szemem elkerekedett és konkrétan ellöktem magamtól. Meglepődötten néztem rá,hisz a családon kívül senki nem tudja ,hogy aznap ott rendőrök jártak méghozzá az ő ügyében.
-Honnan tudod..?-érdeklődtem. Hirtelen az ő arcára is félelem ült ki. Mintha teljesen megrémült volna a tudattól ,hogy "lelepleztem".-Harry mi folyik itt?-mordultam rá.-Mond ,hogy semmi közöd ahhoz a gyilkossághoz!-mondtam hangosabban ő pedig próbált kicsit csitítgatni.Elkapta a csuklóm és magához rántott.-Harry!-ordítottam fel.
-Csönd!-mondta erőszakosabban és körül nézett. Az ideg pattogott bennem. Azt hittem felrobbanok az idegességtől.Majd újra elkövetkezett a félelem mikor rájöttem ,hogy mi van ha igaz. Ha tényleg az akinek mondják. Gyilkos? Még kimondani is rossz.De.... ha tényleg? Kirántottam a kezem hatalmas mancsából és egy pár lépést hátrált. Rosszallóan nézte a kezemet ,de követett.- Bianca. Szeretsz igaz?-kérdezte erőszakosan. A Bianca név hallatára már tudtam semmi nincs rendben. Rádöbbentem ,hogy menekülnöm kéne így próbáltam szabadulni Harry szorításából.
-Harry!-mondtam félelemmel a testemben.Már nem igazán voltak segítségemre való mozdulatok így rángatni kezdtem a karom ,hogy szabadulni tudjak.
-Figyelj már ide!-rántott vissza én pedig ijedten próbáltam keresni valahol Louis alakját.
-Louis!-ordítottam.
-Bianca!-ordított rám Harry amitől összerezzenve fordultam felé.-Segítened kell.-mondta halkabban és gonoszul . Szemeim elkerekedtek.
-Te teljesen pszichopata vagy!-mondtam ledöbbenve.Még én is meglepődtem a szavaimon ,de ő egyenesen megijedt. Ajkai elváltak .Szólni akart valamit,de nem tette. Szorítása gyengült így én egyből kaptam az alkalmon és futni kezdtem keresve Louis alakját.
-Várj!-ordította még utánam ,de alig hallottam mert a szívverésem és az eső dübörgése teljesen elnyomta.

31.rész Mi lenne?

-És... akkor most mi lesz?
-Mi lenne? Elmegyek a temetésre.-mondtam határozottan és rendületlenül kerestem a megfelelő ruhát.
-Bianca!Nem vagy jól.-fogta meg az alkarom és szinte egy rántással maga felé fordított. Szúrós pillantása egyenesen belém hatolt ,de nem hagytam magam.
-Akkor is elmegyek.-rántottam ki a karom keze közül. Hátat fordítottam neki ,de tudtam ,hogy Olive szemei villámokat szórnak.
-Nem mondasz el semmit. Sírsz napokig. Folyamatosan ezt a Kellyt hajtogatod akinek a temetésre el kell menned. Semmi közöd Kellyhez. Minek kéne elmenned?-morgolódott magában a barátnőm aki nyűglődve dőlt az ágyamra. Több napja nem beszéltem már vele. Semmit nem tudott a mostani életemről.Hogy mennyi titkom van ...amik nem mellékesen mind Harryhez fűződnek.
-Meg ígértem egy barátomnak ,hogy elmegyek.-A barátom alatt most kivételesen Louist értettem. Ő is azt mondta ,hogy menjek el amikor utoljára beszéltem vele. Én is ezt tartottam jónak. Valamiért bűntudatom volt ,pedig semmit nem tettem az ellen a lány ellen. Azon kívül ,hogy a barátjába beleszerettem.
      Viszonylag gyorsan összerittyentettem magam. Talán azért mert minél hamarabb ott akartam lenni. Ott akartam lenni Louis mellett. Szükségem volt egy támaszra. Harryvel nem beszélhettem. Még nem. Nem tudtam volna mit mondani neki. Ez az egész rendőrségi ügy, Greg, meg az egész. Olyan dolgok forogtak Harry körül amiket nem tudtam volna megmagyarázni.
       -Teljesen őrült vagy!-szólt utánam Olive miközben kocogtam le a lépcsőn.
-Bocs.De leszarom.-mondtam kegyetlenül őszintén amivel még magamat is megleptem.
-Bianca?-nézett rám meglepődve Apa akivel mióta itt volt a rendőrség nem igazán jó a kapcsolatom.Mondhatnám nincs kapcsolatom vele.Se Lillyvel. Senkivel nem beszélek a családból és ez igazán bántott,de nem szerettem volna Harryről beszélni akivel mellesleg már napok óta nem találkoztam.Sem a pszichiátrián ,sem másképp.
-Mr. Lerman!-mondta Olive a lépcsőn állva.-Mondja már meg a lányának ,hogy ne menjen egy olyan lány temetésére akit még csak nem is ismer.-mutogatott felém.Apám viszont egy kétségbe esett pillantással nyugtázta ,hogy nem tud megállítani mikor látta ,hogy a cipőmet húzom.
-Majd jövök.-mondta mikor felegyenesedtem és a kilincsre tettem a kezem.
        Csendben sétáltunk.Tudta milyen pocsékul vagyok. Louis igazán megértő.Mindig. Benne tényleg megbízok és azt hiszem már jobb barátnak is mondhatom mint Olive-ot aki tényleg nem tud semmit az életemről.
-Jobban vagy?-kérdezte halkan miközben beléptünk a nagy vas kerítés kapuján.
-Igen.-mondtam bár a gyomrom folyamatosan bukfenceket vetett.Végig néztem a tömegen.Mindenki fekete ruhában kereste a rokonához tartozó sírt. A hatalmas kő keresztek ijesztően magasodtak mellettünk ahogy a járdán sétáltunk.-Tudod merre kell menni?-kérdeztem félénken mikor már harmadjára tértünk le a járdáról.
-Persze.-mosolygott magabiztosan amitől egyből jobb kedvem lett.De csak annyira amennyire egy ilyen helyzetben jó kedvű lehet az ember.
       Mikor megláttuk a fekete tömeget ő megfogta a kezem és maga mellé rántott. Én belekaroltam és lassan sétáltunk a síró nép mellé . Egészen hátul álltunk. Próbáltunk nem nagy port kavarni. Szemeimmel a prédikáló papra majd a fekete sírra néztem aminek épphogy csak a sarkát láttam. Louis is lábujjhegyre magasodott ,hogy lásson valamit majd visszanézett rám.
-Csak nyugi.-mosolygott kedvesen. Biccentettem egyet és próbáltam nem arra gondolni ,hogy egy temetésen vagyunk habár minden csak erre emlékeztetett.Zsebkendők,könnyes szemek,egy síró anya, egy vigasztaló apa ,azok a fekete kabátok és az a göndör fürtös haj....
      Megdermedve néztem ahogy megtörli az arcát és összehúzott szemöldökkel bámulja a sírt.Még levegőt venni is elfelejtettem egy pillanatra.Jelenléte láttán erősen megszorítottam Louis kezét habár nem szándékoztam.
-Baj van?-suttogta és kicsit lejjebb hajolt ,hogy egy szinten legyünk.
-Se-semmi.-dadogtam és eldobtam a kezét mintha csak valami undorító nyálkás dolog lenne. Louis összehúzta a szemöldökét és abba az irányba nézett amerre én néztem az előbb. Láttam az arcán ,hogy ő is észre vette. Az ajkai elváltak és szinte már sajnálkozó nézéssel pillantott Harry felé.
-Nyugi.-ismételte a már jól megszokott szavait.Megfogta a kezem és csak még közelebb húzott magához. Ebben az esetben még ezt is el tudtam felejteni. Csak az a zöld "szörnyeteg" járt a fejemben és a szemem előtt .
       Gondolataimból Louis ébresztett fel mikor egy szál rózsát nyomott a másik (még szabad) kezembe. Értettem mire kell a rózsa ,de mégis kicsit vonakodva vettem el. Lou körülnézett a tömegen akik lassacskán kezdtek elszivárogni ,kivéve pár fontos hozzátartozót. Mindenki egy szál rózsával esetleg más virággal díszítette a fekete sírt aminek a kereszt részébe Kelly nevét vésték.
      Egyszer csak a barna hajú fiú megrántotta a kezem jelezve ,hogy most mi következünk a "virágátadással". Nyeltem egyet majd odasétáltam a térdeplő Anya mellé és a virágot a kereszt elé raktam a többi virág mellé.
-Nagyon sajnálom.-mondtam halkan és akaratlanul is megfogtam Kelly anyukájának a vállát. Az egész helyzet olyan fura volt. Ismeretlenül betörtem az életükbe és még a temetésre is eljövök.
-Köszönöm.-fogta meg a kezem és felém fordult.-Sokat jelent.-mondta már teljesen kisírt szemekkel. Ajkaim elváltak a félelemtől és a meglepettségtől. Arra számítottam ,hogy majd elzavarnak ,de ehelyett barátságos szavakat kaptam.
-Részvétünk az egész családnak.-fogta meg a vállam Louis aki épp akkor lépett mellém. Támaszt nyújtott nekem pont a jó időben. A nő biccentett egyet és visszafordult a sír felé.
       Álltam ott még egy darabig amíg Louis a fülembe nem súgta ,hogy indulnunk kéne. Aprókat biccentettem majd lassan hátrálni kezdtem a fénylő sírtól. Mikor visszafordultam Louis felé és ő letörölte az arcomról a könnyeket csak akkor vettem észre ,hogy sírtam.Nem vagyok nagyon érzelgős ember,de mostanság sokszor sírtam.Talán túl sokszor. És ez csak még elviselhetetlenebbé tette a munkámat.Egyszerűen nem tudok tanácsot adni vagy egyáltalán figyelni a többi betegre.
-Most már nem lesz semmi gond.-szorította meg a kezem és elindultunk azon az úton amerről jöttünk. Valamiért az az érzésem volt ,hogy Louisnak nincs igaza. Készülődött valami ami hamarosan be fog csapódni.
-Bia...-és megtörtént.

***
Bocsánat ,hogy ilyen későn hoztam az új részt ,de a ballagási készülődések miatt nem sok időm maradt az írásra(: de azért remélem jó lett ez a rész és azt is remélem ,hogy még van olyan aki érdeklődik a sztori iránt és nem unta meg :) A következő részt igyekszem gyorsan hozni ,bár nem tudom ,hogy fog menni ,mert másfél hétig a Balatonon leszek.De azért igyekszek (: Kérlek írj véleményt ^^ és puszi xx.

30.rész Hazudott?

     Természetesen megijedtem az engem bámuló nagy szemektől. Halkan leültem Apu mellé aki egyből megfogta a kezem. Értetlenül néztem a biztonságiakat . Az úr aki előbb felállt most újra leült mellém és kezeit összefonva dőlt hátra a székben. Ahhoz képest ,hogy rendőr volt elég lazára vette az ügyet.
-Hölgyem.-felvontam a szemöldököm.Nem volt megszokva nálam ,hogy "hölgyem"-nek szólítsanak.Ez így furcsa volt számomra.-tudomásunk szerint ön pszichológus.-aprót biccentettem majd Apura néztem aki szinte semmit nem értett ebből az egészből.-Értesüléseink szerint az ön betege volt Harry Styles.-nézett keményen rám a férfi. Összerezzentem. Szememet nagyra nyitottam mikor eszembe jutott,hogy még mindig magamon van a kabátja amiből csak úgy áradt Harry illata. Érthetetlen okok miatt nem akartam válaszolni.Egyszerűen nem jött ki hang a számon.-Nos.Újra kérdezem. Ismeri az előbb említett férfit vagy sem?-hangja most még erőteljesebb és félelmetesebb volt.
-Ismerem.-mondtam félénken.Apa rám vetette a tekintetét ami csak még jobban zavart.Nem sokszor volt dolgom rendőrökkel.Szinte sosem ,de ez eléggé megrémített ez a helyzet.
-Miss Lerman. Kérem mindig az igazat válaszolja különben a hatóságok munkájának akadályozásával vádolhatjuk meg.-az ajkaim elváltak.Ha eddig rémült voltam akkor a mostani állapotom elmondhatatlan.
-Rendben.-mondtam remegő ajkakkal.
-Mister Harry Styles mesélt önnek egy bizonyos Kellyről?-az ajkamba haraptam.Kis híja volt ,hogy nem kezdtem el sírni.Megköszörültem a torkomat majd válaszra nyitottam a szám.
-Igen,mesélt.-mondtam bátortalanul.
-És mégis mit?
-Mért kérdezi?És mégis mi közöm van hozzá?-kérdeztem vissza idegesen. A szemben ülő rendőr meglepődve nézett rám.
-Miss Lerman. Feltételezzük,hogy Harry Stylesnak köze van Kelly Morgan meggyilkolásához.
-NEM!-mondtam hangosan és felálltam a székemből.Mindenki meglepetten nézett rám.Nyeltem egyet majd folytattam.-Harrynek semmi köze nem volt ahhoz a halál esethez!.-az egyik rendőr szúrós szemmel tekintett rám majd az asztalra pillantott.
-Hölgyem.Maga kapcsolatban áll Harolddal?-kérdezte és még a vér is megállt bennem.
-Ezt ..hogy érti?-kérdeztem vissza még mindig az asztalnak támaszkodva.
-A mi tudásunk szerint nem lehet a betegekkel olyan kapcsolatot létesíteni.-nézett rám. Az "olyan" szóból mindenki mindent értett.
-Én-én nem vagyok kapcsolatban Harryvel.-bődültem fel.
-Hölgyem.Az mégis kinek a kabátja ott magán?-kérdezte és mindenki a fekete dzsekire nézett amin látszott ,hogy nem az én méretemre szabták.
-A barátommal voltam.-vallottam be szégyenlősen.
-Szóval Harry Styles a barátja?-vágott vissza.
-Nem!-mondtam hangosan.-Nekem semmi közöm ehhez a Harry Styleshoz!-mondtam erősen közben a szívem darabokra tört odabent.
-Kérem!Feltételezésünk szerint egy gyilkossal állunk szemben. Muszáj segítenie nekünk!Esetleg hallott Gregori Woodról?-rohamosan vettem a levegőt.Szembe állítottak mindazzal ami ellen az elmúlt egy hétben küszködtem. Minden kérdés ami eddig a fejemben volt előkerült.Csak most engem állítottak be válasz adónak.Miközben én voltam a szobában aki a legkevesebbet tudja,Apát leszámítva aki csak ledermedve nézett engem.
-Nem hallottam.Semmi közöm ezekhez az emberekhez. Kellyről is csak annyit tudok ,hogy eltűnt és ,hogy Harry barátnője ..volt.-mondtam halkan majd nagy erőt vettem magamon.-Hagyjanak engem békén!-sietősen futottam a lépcsőhöz
-Hölgyem!-kiáltott utánam az egyik rendőr ,de Apám végre kiállt mellettem.
-Kérem most azonnal távozzanak.
     Nehézkesen vettem be a lépcső kanyart .Mikor felértem az emeletre Lilly a az ajtajában állt és az én könnyes arcomat nézte.
-M történt?-kérdezte félénk ,vékony hangján.Sem erőm sem kedvem nem volt ,hogy válaszoljak a húgomnak így szinte beestem a szobámba.Bezártam az ajtómat és neki dőltem. A sírás okkal tört ki belőlem. Már régóta éreztem ,hogy kitörőben van.Úgy tűnik most jött el az ideje. Mi az hogy gyilkos? Nekem azt mondta ,hogy semmi köze ehhez.Fájt minden egyes gondolat ami eszembe jutott.Még mielőtt reménytelenül fuldokolni kezdtem volna a könnyeimben ledobtam magamról Harry kabátját és az ablakomhoz siettem. Elővettem egy szál cigit meg egy öngyújtót az asztalom  fiókjából és kinyitottam az ablakot.Kiültem a párkányra és füstölögni kezdtem. Zokogásom még mindig nem maradt abba. Reméltem ,hogy a cigi elveszi az eszem ,de nem ment. Újra és újra a tényekkel kerültem szembe. Harry az egyetlen akivel ezt meg tudnám beszélni illetve akivel ezt meg kéne beszélnem ,de nem merem megkérdezni. Ha erre a témára térünk mindig halk szavú és csöndes. Sosem mond el semmit és ez nagyon is aggaszt.Nem mint barátnője hanem mint pszichológusa . Én vagyok a barátnője,szerelme,kedves.Akkor mért hazudik nekem annyit? Mért titkolózik előtte? Mért teszi ezt velem ha szeret?
      Az első szál cigi gyorsan elfogyott.Emellett még hármat elfogyasztottam. Apa folyamatosan kopogtatott az ajtómon ami csak még jobban idegesített.A telefonom is állandóan csörgött,de azt sem vettem fel.Kicsúsztattam a zsebemből és az asztalomra tettem."Én Harrym" folyamatosan csengett.Mintha csak megérezte volna ,hogy most valami baj van.Megállás nélkül csengett újra és újra ugyanaz a zene és kezdett már a sírba vinni.
-Tűnj el!-ordítottam és a telefont a falnak vágtam

29.Húzd meg magad

    A szívem a torkomban dobogott mikor Harry apja kezet nyújtott felém.Óvatosan kezet ráztunk majd visszabújtam a fiú mellé aki még mindig magabiztosan szemezett az apjával.Én nem mertem rápillantani .Mint a fiáé az ő szemei is villámokat szórtak amik felém irányultak.Nem tudom mi baja lehetett velem,de úgy tűnik még azzal a pár mondatommal is rossz benyomást tettem.
-Harry ?.-nevetett eggyel fentebbi emeletről egy kedves bájos hang. Először nem jöttem rá ,hogy ki és honnan szólt hozzánk. Egyedül csak Gemma hangját ismertem fel ahogy kicsit messzebbről nevet egy halványat.Ezek után azt sem tudtam merre nézzek.Egyik pillanatban még Harry apját figyeltem aztán már csak azt ahogy egy nő a mellettem álló fiúnak csapódik. Nevettem egyet a pillanaton ahogy láttam Harry egy méterrel hátrébb repült az illető ölelése miatt.Aztán meglepődve figyeltem az eseményeket.-Harry.-ismételte a nő.Rájöttem ,hogy sokkal idősebb nálunk.Sőt még Gemmánál is idősebb.
-Anya.-szorította meg erősen a fiú a nőt. Na jó. Belekavarodtam a gondolatokba.Egy kisebb sokként ért ,hogy egyszerre az Anyját is és az Apját is meg kellett ismernem.Egyszerre.És ahogy láttam nem sok kedvességet szántak eddig nekem.
     Rájöttem ,hogy megint olyan helyzetbe kerültem ahol semmi keresni valóm. A megható pillanatot Harry és az anyukája között az törte meg ,hogy Gemma az emeletről ordított le.
-Anyu.A süti.-hirtelen felnézett a nő,aki még csak egy pillantást sem vetett rám.
-Gyere édesem!Mindent el kell mesélj nekem!-karon fogta az egyetlen embert aki itt számomra fontos volt és felrohantak. Az apja ügyet sem vetve rám felment utánuk a lépcsőn .Engem pedig mindenki ott hagyott.Akkor nagyot dobbant a szívem mikor a fenti ajtó becsukódott és a lépcső házban csönd lett.Teljes csend. Nem értem Harry ,hogy felejtkezhetett meg így rólam.Nem volt merszem benyitni hozzájuk.Végig néztem a sötét kis lépcsőházon.Azt hiszem nekem itt nincs helyem.
     Miközben kocogtam lefelé a zajos lépcsőkön rájöttem ,hogy én megtettem a tőlem telhetőt.Végül is Harry teljesítette amit kértem.Azt mondtam beszéljen a szüleivel.Ő beszélt. Nem akarom ,hogy miattam aggódjon amikor igazán magával kéne foglalkoznia.Mikor kiértem az utcára a hideg fagyos levegő megcsapott.Erre az előbbi esetre csak úgy tekintettem mintha nem is mentem volna fel.Nem akarok emlékezni Harry apjának rosszalló pillantására és az anyjának a semmibe vétele.Hogy nem is vett észre.Nagyot sóhajtva elindultam a játszótér felé közben a gondolataim leláncoltak, amikor valaki a kezemnél fogva rángatott vissza a panel melletti sikátorba.Sikoltva kezdtem kapálózni mikor a számat is befogta az a hideg,fagyos kéz.A falnak döntött.A szívem a torkomban kalapált.Akárhogy üvöltöttem volna senki még csak egy mukkanást sem hallott volna. Aprókat szuszogva néztem azt a sötét alakot kinek fején kapucni volt.A felismerhetetlenségig eltakart feje csak még jobban megrémisztett.Aztán levette a kapucniját.
-Szia.-mosolygott kedvesen .
      Őszintén tökön rúgtam volna ,de nem bírtam moccanni.Nem kellett sok idő míg rájöttem ,hogy Greg az. Épp csak egyszer találkoztunk mégis bennem ragadt az emlékezetemben.Már a könnyeim hulltak mikor már egy jó pár perce csak álltunk a sötétben és ő a falnak szorítva tartott.
-Mondtam ,hogy maradj távol Harrytől.-Nem értem már ezt a helyzetet.Minden Harry körül forog.Mintha a saját életemben nem is én lennék a főszereplő.Félénken biccentettem.-Kerüld el. Akkor nem esik bajod.-mondta halkan és körül nézett mintha félne .Harrytől kérne tartózkodnom? Hisz épp Greg az aki a falnak szorítva kínoz a szavaival.Keservesen bólintottam egyet mikor a panel eleje felől valami zörgés hallatszott.A szemem kitágult és hangosan ordítani kezdtem úgy ,hogy a hang kijusson az ő keze által befogott számon. Greg megijedt és egyből elengedett.A sikátor belseje felé futott.De miután elengedett erőm sem volt.A földre hulltam. Az ijedtség és  a tények megrémítettek.Nem vagyok az a lány aki sokat sír ,de ez az utóbbi egy óra megviselt.Apró könnyek futottak végig az arcomon .
-Hahó?-szólt egy rekedt és mély hang a panel sarka felől.Arra fordítottam a fejem.Egyből megismertem azt az alakot,de legszívesebben tőle is tartózkodtam volna.Nem akartam ,hogy ilyen kiszolgáltatott,erőtlen állapotban lásson.-Ki van ott?-szólt újból.Hátradöntöttem a fejem és elcsuklott hangon kinyögtem a nevem.
    -Bia?!-lepődött meg Harry és egyből odafutott hozzám. Nem tudom ,hogy jutott eszébe pont most kijönni a ház elé ,de jól tette. Nem tudom Greg még meddig akart volna fogságban tartani.Szinte becsúszott elém és vizsgálni kezdte könnyekkel teli arcomat.-Mi történt?
-Légyszíves hívj egy taxit.-ez tűnt talán a legjobb ötletnek. Ha elterelem. Harry nem mondott volna nekem nemet. Segítő készen egyből a telefonja után nyúlt míg én még mindig a földön fagyoskodtam.Miután elvégezte a hívást újra lehajolt hozzám.
-Mondj már valamit!-mondta erőltetően és végig nézett rajtam.Gondolom nem mindennapi látvány ha a barátnőd az egyik sikátorban ül könnyes szemekkel.Elfordítottam a fejem és szakadozva kifújtam a levegőt. Nem akartam elmesélni neki az előbb történteket mert nem is tudnám.Nem tudom mért jött ez a fiú.Nem tudom mért mondta ezeket a szavakat és ,hogy mért pont most.Honnan tudta ,hogy itt vagyok. Harry levette a kabátját és az én hátamra terítette .Megfogta a kezem és felsegített a földről.Erősen megölelt amihez én nem tudtam hogyan viszonyuljak.Kezeim csak lógtak a testem mellett.Furcsán eltávolodott tőlem és nem értette mért vagyok ilyen hideg vele.Egy két percig még ilyen helyzetben voltunk.Ő sem szólt és én sem. Engem a gondolataim akadályoztak meg. Nem tudtam ,hogy vajon Greg még mindig a sikátor végében nézhet minket vagy már hetedhét határon is túl van. Megrémisztett a tudat ,hogy nem tudom mi folyik körülöttem ,pedig nekem kellett volna a legnagyobb tudatban lennem.
      Pár perc múlva megérkezett a várva várt taxi ami abban a pillanatban életmentő volt. Harry kinyitotta előttem az ajtót és én beszálltam. Beültem középre és ő is egyből ült volna be mellém ,de megfogtam a kezét amelyik a sofőr ülés hátulján pihent.
-Maradj itt velük.-állammal a panel felé böktem. Harry meglepett arccal nézett.Nem akart hallani a fülének. Nem bírta felfogni ,hogy mit is mondtam neki.-Hidd el. Nem lesz semmi bajom.-mondtam és közelebb húztam magamhoz ,hogy egy puszit adjak az arcára.Kicsit tétován eltávolodott az autótól és becsukta az ajtót. Szörnyű látvány volt ránézni.A csalódás egyértelműen lerítt az arcáról.Ez tönkre tette a szívem egyenletes lépéseit.Miután megadtam a sofőrnek a címemet az egy biccentés kíséretében indította el az autót.Próbáltam nem Harryt nézni a visszapillantó tükörből ahogy tesz néhány lépést az út fele ,hogy még jobban lássa az autót.Nem hittem el ,hogy itt hagyom őt.
     A hazafelé út egy kínszenvedés volt.A sofőr próbálta tartani bennem a lelket pár kedveskedő kérdéssel de alig tudtam válaszolni.Egyszerűen nem voltam észnél.
-Itt jó lesz.Köszönöm.-mondtam mikor megláttam az utcánk sarkát.Kifizettem az utat és elindultam az utcába.Meglepetésemre a sötét utcát kék és piros színek ragyogták be.Összehúzott szemöldökkel néztem a rendőr autót a házunk előtt. Egyre gyorsabb lépteimből végül futás lett.Remegett már a kezem. Ahogy egyre közelebb értem rájöttem ,hogy nem is egy hanem három autó áll előttünk.Avagy ez egy nagyon komoly ügy lehet. Féltem ,hogy történt valami Apuval vagy Lillyvel.Nem értettem mi folyik itt. Átcikáztam az autók között és felfutottam a lépcsőnkön.Idegesen nyitottam ki az ajtót és egyből öt elég mogorva férfivel találtam szembe magam akik Apával beszélgettek a konyhában.Az egyik felállt az asztaltól és közelebb tett egy lépést felém.Tekintetemet egyenesen Apára vetettem aki megvetően nézett végig a rosszindulatú férfiakon majd rám  pillantott.Olyan "sajnálom" fejjel. Már majdnem zokogni kezdtem.Mért nem értek sosem semmit?
-Bianca Lerman?-kérdezte összevont szemöldökkel.Szédülés határán voltam.Remegő lábakkal léptem beljebb és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Igen?-kérdeztem vissza illetlenül.
-Magához jöttünk.