21.rész Remegés

    A szemem kikerekedett a számat pedig eltátottam.
-Szegény szülők.-mondta Apa és kicsit összehúzta a szemöldökét.Felém fordult és megsimította a kezem.-Látod szívem.Én csak azt nem akarom ,hogy ez történjen veled.-mondta szomorú szemekkel.
-Nem ,dehogy fog velem ez történni,de én ismerem ezt a lányt.-tudom ,hogy Apa most épp lelkizni akart volna ,de még mindig nem tudtam visszatérni a valóságba ,hogy az a lány ott a képernyőn Kelly.-Légyszi hangosítsd fel egy kicsit.-mondtam kérlelő szemekkel. Apa csak felvonta a szemöldökét és megkereste a távirányítót.
    "A legrosszabbtól tartunk James-el."-mondta sírva egy szőke hajú hölgy és kezében egy zsepit tartott."Kelly mindig is zűrös társaságokba járt ,de azt mondta semmi baj nem lesz."hangja elcsuklott és ráborult a mellette ülő férfira.Szemei megteltek könnyekkel és inkább elfordult.A nő arcvonásai nagyon hasonlítottak a lányáéra.Sötét szemek,telt ajkak és vékony ,arányos orr.Nyeltem egyet és a síró hölgy láttán nekem is könnyek szöktek a szemembe."Akárki akárhol látná kérem értesítsen minket."mondta szomorúan a férfi és simogatni kezdte a nő hátát."Szeretünk kicsim!"-mondta elcsuklott hangon.A torkomban dobogott a szívem.Elvitték a képet róluk és a riporter nő jött a kamerák elé.
-Ha látták ezt a lányt.-ekkor behoztak egy képet Kellyről amin ép pókerezett az asztalnál.-Kérem értesítsenek minket.Vagy hívják a szülőket akár a rendőrséget is.Szeretnénk minél hamarabb biztonságban tudni a lányt.Utoljára még otthon látták.Ma reggel tűnt el a szobájából.Ha valaki látta volna az azonnal hívjon minket.
      Mikor vége lett ennek a hírnek Apa lehalkította a Tv-t és óvatosan rám nézett.Én még mindig lefagyva figyeltem a képernyőt.
-Ki volt ez a lány?-mintha meg sem hallottam volna kérdését felálltam és felrohantam a szobámba.A táskámban kezdtem kotorászni a telefonom után amit kisebb nagyobb sikerekkel meg is találtam.Idegesen kezdtem keresni a névjegyzékben a Styles nevet.Gyorsan tárcsázni kezdtem.Másik kezemmel a hajamba túrtam és lehuppantam az ágyamra.Habár megfogadtam magamban ,hogy nem fogom keresni ha ő nem keres mégis annyira vágytam csak egy szaváért is.Mikor a telefon kicsöngött csak még jobban izgulni kezdtem. Felkavart az előbb hallott hír és úgy gondoltam Harry lehet az egyetlen aki tud erről valamit hisz ő beszélt vele utoljára.
     Hanyatt vágtam magam az ágyon.A telefonomat megint csak a párnámra dobtam mivel nem vette fel. Kezdtem ideges lenni. Az agyam kombinálni kezdett. Harry máma nem hívott és nem is jött be hozzám se , furcsa módon Kelly is épp ma tűnt el.Beszívtam az ajkaimat e képtelenség gondolatára és inkább a laptopom után nyúltam.Felmentem minden olyan közösségi oldalra ami talán egy kicsit is "elveszi az eszem".Sajnos egy olyan ember nem akadt akivel tudtam volna beszélgetni vagy esetleg valami érdekeset és újat mondott volna. A fejemben csakis Harry járt és ,hogy mi történhetett máma.

*Később*

     -Elég durva.-mélyet szippantott a levegőbe és még így telefonon keresztül is hallottam ,hogy egy kicsit őt is megérintette a dolog még akkor is ha nem szívlelték egymást azzal a lánnyal.
-Igen...te sem hallottál véletlen valamit Harry felől?-kérdeztem óvatosan.Ha ő sem tud semmit róla akkor végképp senki. Louis egy pillanatra felsóhajtott majd csöndben maradt.Mintha gondolkodna a válaszon.
-Nem.-nyeltem egyet.Érezhető volt rajta ,hogy valamit rejteget.
-Louis.Kérlek.-mondtam halkan és lehajtottam a fejem.
-Tényleg nem tudok, Bianca.-a szemembe könnyek szöktek.
-Rendben.-sóhajtottam egy nagyot és letöröltem a pulcsimmal az arcom.
-Te..sírsz?-kérdezte halkan és mintha furcsán elcsuklott volna a hangja.
-Nem.-mondtam erősen és mély levegőt vettem.-Szerintem most..járok egyet a környéken.
-Rosszul vagy .Öhm. Segítsek valamit?-most jött ki rajta az igazi valója.Rájött,hogy tényleg mit is csinál.Szerettem Louist és igazából csak neki mondtam el mindent,de most igazából vele sem akartam beszélni.Az egyetlen akire vágytam az Harry volt...persze ő meg nem veszi fel a telefonját.
-Nem kell tényleg.Csak teszek egy kört.Szia.-mondtam halkan és elemeltem a fülemtől a telefont.Nem kapcsoltam szét.Vártam ,hogy ő is elköszönjön.
-Légy erős.Szia.-mondta ő is és mielőtt lerakta volna a telefont ennyit mondott.-sírt.
       Ledöcögtem a lépcsőn közben felvettem a pulcsimat.
-Apu..elmegyek egy kicsit sétálni.-mondtam halkan és leugrottam az utolsó két lépcső fokról.A nappali felé fordultam mert tudtam ,hogy ott Tv-zik. Hátrafordult felém és aggódó szemekkel nézett.Talán neki nem kellett volna végig hallgatnia azt a hírt.-Jaj nem lesz semmi bajom.-mondtam gúnyosan és az ajtóhoz léptem anélkül ,hogy válaszolt volna.Elforgattam a kilincset és ahogy kinyílt az ajtó megcsapott a hideg.
-Ne menjek veled?-kérdezte Apa hangosan ,hogy még azelőtt ,hogy becsukom magam mögött az ajtót meghalljam.
-Ne. Szeretnék gondolkodni.-mondtam és behajtottam az ajtót.
       Lekocogtam a lépcsőkön amik a járdára vezettek.Körülnéztem a sötét utcán .Alig pár ember közlekedett csak.Megigazítottam a pulcsim kapucniját majd elindultam egy irányba.Pára alak suhant el mellettem nem törődve azzal ,hogy fellöknek-e vagy sem.De álltam a sarat.Addig sem foglalkoztam azzal ,hogy mi van azzal a fiúval.A járda szegélyre álltam és egyensúlyozva sétálgattam.Párszor hunyorítottam a szemben közeledő emberek felé ,hogy kiszúrjam kik is azok ,de nem jártam sikerrel.Egyszer úgy éreztem mintha valaki jönne mögöttem így még hátra is fordultam ,de nem volt ott senki.Csak megráztam a fejem és sétáltam tovább.
         Nem bírtam sokáig távol tartani Harryt a gondolataimtól. Mit keresett annál a lánynál? És ha...nem. Nem történhetett meg az amit álmodott.Hisz csak eltűnt.Lehet hogy csak megunta a szüleit és elment.Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.Felsóhajtottam.De azért ez is benne van a pakliban.Nyeltem egy nagyot és körbe néztem.Kereszteződéshez értem.Egyenesen mehettem volna még tovább ,de akkor nem jutok sehova.Ha jobbra vagy balra megyek akkor pedig csak tengődök valamerre és nem tudom majd merre térjek haza.Viszont ha visszafordulok....Talán Harryvel is így kellett volna cselekednem.Ki kellett volna hátrálnom ebből az egész "kapcsolatból" még akkor amikor tudtam.Csak álldogáltam ott a kereszteződésbe és nézelődtem.Végül be kellett magamnak is vallanom ,hogy vissza kell forduljak.Behunytam a szemem és tettem egy 180°-os fordulatot az egyik lábam körül. A cipőmre tekintettem.Sáros és vizes volt a mai esőzés miatt.Mikor tekintetemet felemeltem ő már előttem állt.
-Harry..-nyögtem ki magamból halkan a nevét.
       Álltunk egy pár másodpercig szembe egymással aztán léptem.Nem bírtam az érzelmeimmel.Lendületesen megöleltem amitől ő egy kicsit meglepődött,de aztán szorosan megölelt.Reszketett ő is és én is.Nem tudtam mi ez az érzés,de tudtam hogy örülök ,hogy itt van .Hogy itt áll előttem.
-Bia....-mondta halkan és magához szorította a testem mintha a tulajdona lennék.Én csak belefúrtam a fejemet a mellkasába és próbáltam beszívni az illatát,hogy megjegyezzem.Még mielőtt belemerültem volna őrjítő illatába eltolt magától,de még mindig tartott.-Te sírtál?-kérdezte halkan.Arcát alig láttam hisz az utcán épp csak pár lámpa volt.Csak beszívtam az ajkaim és hallgattam.Pislogtam párat ,hogy még az a pár könnycsepp amik eddig elhomályosították a látásom most ne gátoljanak abban ,hogy lássam az egyetlen fiút akit valaha közel éreztem magamhoz. Kicsit lejjebb hajolt ,hogy közel legyen az arcomhoz amit már a nagy kezében tartott.Azt a pár cseppet letörölte a hüvelykujjával és elmosolyodott.-Miattam sírtál?-hangja még mindig alig ütötte meg a halk szintet.
-Nem.-jelentettem ki merészen és pipiskedni kezdtem,hogy magasabb legyek a szokásosnál
-De.-mondta és lerombolta az eddig felépített önbizalmam.Egy laza mosollyal az arcán eltűrte a szememből a tincseket .Hunyorítani kezdett mint mindig amikor valamin nagyon gondolkodott.
-H-hol voltál máma?-kérdeztem megszeppenve mikor összekulcsolta az ujjainkat.
-Mert?-kérdezett vissza.
-Csak mert nem voltál bent ma.. és gondoltam megkérdezem.-mondtam halkan és zöld szemeibe néztem.Tekintetét levitte a kezünkre és csak mosolygott.Nem válaszolt és ez kicsit aggasztott.-Miről beszéltetek valamelyik nap Kellyvel?-kérdeztem határozottan mire ő kissé meglepődött szemekkel nézett rám.
-Te kutakodsz utánam?-kérdezte egy fokkal hangosabban.
-Csak...-rájöttem ,hogy elárultam magam.Szólásra nyitottam a szám,de nem tudtam. Egyre égetőbb volt Harry kegyetlen tekintete.-Csak ott hagytál.Én meg még el akartam búcsúzni tőled..vagy nem is tudom mit akartam,de utánad mentem aztán láttam ,hogy bemész Kellyhez és aztán rám jött az az érzés ,hogy tényleg nem kel...-nem hagyta ,hogy végig mondjam az eléggé egybefüggő mondataimat amikben alig hagytam egy szusszanásnyi levegőt.Ő egy hosszú forró csókkal állított le.Közben hatalmas karjaival ölelt és védelmezően átkarolt.A kezem megint remegni kezdett mint mindig amikor vele voltam.A csókunk végén apró puszikat hagyott az alsó ajkamon majd eltávolodtunk.Még mindig ölelt és a csók zónában voltam ,de egyenesen bele tudtam nézni a szemébe
-Csak nem akartam ,hogy zűr legyen köztünk.-mondta és puszit nyomott a homlokomra.-De aranyos vagy ,hogy aggódsz miattam.-újra megsimította az arcomat engem pedig kirázott a hideg/persze jó értelemben/.A számat már szólásra nyitottam mikor az ű hüvelykujját végig simította a még a csóktól duzzadt ajkamat.-Hiányoztál.-ennél a mondatnál elmosolyodtam és hozzábújtam.
      -Ne kísérjelek haza?-kérdezte körbe nézve a kereszteződésben.Aprót biccentettem közben még mindig átkaroltam a derekát.-Jó érzés ölelni?-kérdezte viccesen mikor elindultunk visszafelé.
-Igen.-kuncogtam és továbbra is csak így mentem. Harry hirtelen megállt én pedig felnéztem rá ,hogy mért tette ezt. Ő csak mosolygott rám és megfogta a karom. Erősebben szorított meg a szokásosnál amit nem tudtam mire vélni.Aztán már csak azon kaptam magam ,hogy a karjaiban visz.-Mit csinálsz te idióta?-keltem ki magamból és nevettem.Egyik karjával a hátamat tartotta a másikkal pedig a lábaimat.
-NA így most már ölelhetsz.-mosolygott és elkezdett sétálni előre.Kicsit zavarban éreztem magam ,de egyből a nyakába kapaszkodtam.Nem tudtam hova tenni ezt a gesztust így csak nevettem.
     Mikor a ház elé értünk letett én pedig szégyenlősen próbáltam megállni a lábamon. Harry a tarkójára tette a kezét és nevetett.Rajta egy hosszú ujjú volt ,de még így is látszott ,hogy izmos a karja így még csak rá sem mertem nézni.
-Köszönöm ,hogy haza hoztál.-mondtam viccesen .
-Bármikor .-nevetett majd a kezemnél fogva magához rántott.-érted...bármit.-úgy tűnt még ő is meglepődött ezen a kijelentésén.Én csak mosolyogtam és egy rövid csókot nyomtam a szájára.Felsétáltam a lépcsőn és visszafordultam a fiúra.
-Jó éjszakát.-mosolyogtam.Ő kicsit meglepetten nézett engem majd szét tárta a kezeit.
-Csak így itt hagysz?
-Mért mit szeretnél?-kérdeztem nevetve.Arcára egy féloldalas mosoly kunkorodott.Fellépkedett a lépcsőn majd megragadta a derekam.Ijedten estem a mellkasára.Pislogtam egy párat majd egyenesen a szemébe néztem.
-Téged...-súgta halkan a fülembe.Az ajkaim elváltak.Kikerekedett szemekkel néztem el Harry válla felett ahogy ő a nyakamat puszilgatta.Minden egyes érintésbe bele remegtem.Igazából én is szerettem volna már egyszer igazán közel lenni Harryhez ,de ez így..most...egyáltalán nem volt nekem jó helyzet.
-Harry...-nyögtem két csók között amikkel ő sorozta a nyakam.Hirtelen elhagyta az erő a lábaimat ,de ő megtartott.
-Gyönyörű vagy.-mondta.Behunytam a szemem miközben ő felkapott.Lábaimmal összekulcsoltam a derekát. Belekuncogtam a nyakába e mondatok hallatán.Nem hittem el ,hogy ez tényleg velem történik.Elmosolyodtam majd nagy levegőt vettem.
-Jó éjszakát Mr Styles.-mondtam és leugrottam róla.Ő meglepetten nézte a tetteimet. Kezeim közé vettem az arcát és megcsókoltam.
-Most így itt hagysz?-mutatott magára.Az ajkamba haraptam és végig néztem rajta.-NE harapdáld a szád ,mert megőrülök.-mondta egy kunkori mosollyal az arcán.
-Holnap találkozunk mondtam erre ő megpuszilta a homlokomat és egy biccentés kíséretében lekocogott a lépcsőn.Néztem ahogy egy két pillantást vet még rám aztán elsétál magas alakjával.Egyszerűen .. beleestem.