Már vagy három negyed órája lehetett ,hogy Jake elhurcolt onnan és már fél órája beszélgetett Apával a konyhában.Nem tudom milyen jogon szól bele az életembe és Apának sem lehet semmi beleszólása hisz 19 vagyok és még nem volt barátom.Idegesen bámultam az ajtót ,hogy vajon mikor nyílik már ki . Lillyvel megbeszéltük ,hogy amikor csak tud bejön. Újra és újra nyomor ideg jött rám mikor eszembe jutott ,hogy Jake ,hogy bevert Harrynek egyet. Ott kellett hagynom. Ha nem jövök haza Jake-kel akkor talán csak még többet kapott volna.Hanyatt vágtam magam az ágyon és próbáltam egyenletesen venni a levegőt.Remélem nincs komolyabb baja.
Egyszer csak kopogtattak az ajtómon.
-Gyere már!-mondtam idegesen és egyenesen a félénk kis húgomra néztem aki a telefonomat a háta mögött tartogatta. Halkan bekocogott hozzám és oda adta nekem.-Köszönöm szépen!-mondtam kedvesen és megöleltem. Jake elvette a telefonom ahogy hazaértünk az összes többi cuccommal együtt. Örülhettem ,hogy legalább ezt a magaménak tudhattam már.
-Apa mérges lesz ha rájön....-mondta halkan a kis kék szemű lány.
-De nem tudja meg!... ugye?-biztosra kellett mennem. Iszonyatosan éreztem magam ,hogy a húgomat arra tanítom ,hogy hazudjon csak azért mert egy fiúval kell beszélnem.De nem tehettem mást.Más különben beleőrültem volna a tudatba ,hogy Harry miattam van összeesve valahol. Lilly ugyanúgy ahogy jött csöndben kisétált az ajtón és a lépteit már nem hallottam többet.Próbáltam nem levegőt venni ,hogy halljak lentről valami kis beszélgetést ,de nem sikerült.Szóval még mindig teljesen el vannak merülve.Így nekem is van esélyem.
A névjegyzékbe kétségbe esetten kutattam a Styles nevet. Mindig túl pörgettem rajta.Egyszerűen túl ideges voltam ahhoz ,hogy koncentrálni tudtam volna.Mikor végre megtaláltam egyből megnyomtam a hívás gombot és a fülemhez emeltem.Lélegzet visszafojtva hallgattam ,hogy jön-e válasz a másik oldalról,de újra és újra csak sípolt egyet. Kicsöng..de mért nem veszi fel? Valami baj történt vele.Ez az iszonyatos várakozás lassan teljesen felemésztett és ismét előhozta bennem azt a képet ahogy Jake rátámad.Nem védhette meg magát.Nem számított rá. Pedig biztos voltam benne ,hogy Harry erősebb nála.Mikor nem jött válasz a telefon másik oldaláról kinyomtam. Újra hanyatt vágtam magam az ágyon. A telefont a párnákhoz dobtam. Ahhoz képest ,hogy nem terveztem semmit mára eléggé eseménydús nap kerekedett belőle.Lassan felemészt ez az érzés. Aggódtam érte és még csak el sem tudtam mondani neki.
Éreztem ,hogy nem sokára el fog kapni a sírás is ha valaki nem ébreszt fel ebből az álomból. Még sosem éreztem magam ilyen dedósnak. 19 éves vagyok mégis úgy viselkedtem mint egy 15 éves kis lány aki még csak épp most volt túl az első kapcsolatán . Egyre inkább hányingerem lett.Próbáltam mély levegőket venni de nem igen sikerült.Utoljára akkor volt ilyen érzésem mikor Anyáról már második vagy harmadik napja nem hallottam semmit.Pedig ez még csak alig volt egy óra.A hasamra fordultam és a laptopom után nyúltam.Hátha neten utolérem Harryt.Akkor legalább már biztosra tudnám ,hogy otthon van és semmi baja.De... nem találtam sehol.Akármelyik közösségi oldalt néztem meg csak ismeretlen emberek írtak rám,akik csak azért jelöltek be mert pszichológus kellett nekik.
Egyfolytában ugyanez a név járt a fejemben. Harry , Harry. Nem tudtam volna másra gondolni.Szerettem volna ha itt van mellettem és tudom ,hogy jól van.
-Bianca.-szólított meg valaki az ajtóban.Hirtelen felültem. Meglepődtem mikor megláttam azokat a vörös tincseket. Meglepett arca engem vizsgált.Mondani akart valamit ,de nem tudta mit is kéne ilyenkor. Én csak kinyújtottam a kezem ,hogy öleljen meg. Egyből vette a lapot és megölelt.Mélyen beletúrtam a fejem a vállába.
-Megölöm a bátyádat!-mondtam idegesen a könnyekkel küszködve .
-Nyugodtan.-mondta egy mosollyal az arcán.-Megmondtam neki ,hogy neked más tetszik és azt mondta ,hogy nem hiszi el.Teljesen elment az esze.-kezével a hátamat simogatta ami egy kissé megnyugtatott.
-Megütötte az a vadállat!-mondtam idegesen és belemarkoltam Olive kabátjának szélébe. A barátnőm kicsit megszeppent és megállt a keze a hátamon egy ponton.
-Kit?-kérdezte félénk hanglejtéssel.Nos én is megdermedtem egy pillanatra. Olive még semmit nem tudott azzal kapcsolatban ami körülöttem volt tegnap este óta. De most ,hogy már kimondtam nem tudtam tovább hallgatni efelől.De... a teljes igazságot sem mondtam el.
-Tudod az a srác akivel tegnap keresni indultatok...találkoztam vele és épp amikor kezet ráztunk jött Jake és letámadta ,hogy mit képzel..és megütötte.-mondtam halkan és félve attól ,hogy vajon elhiszi-e ezt a kis mesét.
-Szegény srác.-mondta szomorkásan és újra simogatni kezdte a hátamat.-Nyugi nem lesz semmi baja..-Én is ebben reménykedtem.Hogy semmi baja.De nem értettem ,hogy akkor mért nem képes felvenni azt a rohadt telefont.
Egy ideje csak csöndben ültünk.Nem volt kedvünk beszélni.Olive látta rajtam ,hogy nem vagyok abban a nagyon jó passzban így nem akarta feszegetni a témát.Nagy sóhajtás hagyta el a számat mikor hangosabban hallottam Jake hangját.Kijöttek a konyhából. Apa hangja nem volt mérges de nem is volt túl boldog.Idegesen néztem az ajtó felé és figyeltem ,hogy Jake még véletlenül se akarjon bejönni.
-Olive,becsuknád kérlek az ajtót.
-Persze szivem.-mondta egy pillanatot sem arra ,hogy meggondolja magát.Becsukta a nagy fehér ajtómat és vissza ült mellém az ágyra.Elborultunk mind a ketten és a plafont néztük. Olive próbált nyugtatni azzal ,hogy a kezemet fogta ,de nem igazán sikerült.Csak újra és újra idegesebb lettem mikor egy pillanatra is meghallottam Jake hangját. Meg tudtam volna ölni amiért ezt tette.
-Nem fogok beszélni többet Jake-kel.
-Neked nem kell haragudnod rá.-mosolyogtam és felé fordítottam a fejem. A hajunk kereszteződött ahogy feküdtünk így valami érdekes szín jött ki belőle.
-Dehogyis nem!Ez egy idióta!-jelentette ki.Meglepett. Nem tudta a teljes igazságot. Lehet ha tudná akkor ő is haragudna rám ugyanúgy.De egyenlőre nem tudja..és nem is kell megtudnia. Ha a bátyja meg akarja majd magyarázni akkor úgysem fog neki hinni. Olive biztos ,hogy nekem adna igazat.Elmondaná neki is ,hogy csak félre értés volt amit látott.
Egy kis idő múlva kapcsoltunk Tv-t mert már nem tudtuk elviselni Jake egyre hangosabb nevetéseit vagy épp kioktatását.Hangosan szuszogtam miközben Olive csatornát váltott.A szemem már majdnem lehunytam a fáradtságtól.Tényleg megviselt ez az egy nap.Mikor a telefonom megszólalt a hátam alatt.Hirtelen felültem és egyből kapkodni kezdtem.A barátnőm csak érdekesen nézte a jelenetet ahogy szenvedek azzal ,hogy a kezem ügyébe kerüljön a telefon.Mire végre a fülemhez tettem.
-Háló?-nem mertem azt a nevet kimondani amiben reménykedtem.Csak vártam ,hogy valaki visszaszóljon a másik oldalon.
-Szia.-mondta az a bársonyos mosolygós hang ami most annyira életmentő volt.Nagyot sóhajtottam.
-Minden rendben van?
-Persze.-nem tűnt a telefonba olyannak mint akit megviselt az ,hogy megverték.
-Annyira ..aggódtam.-mondtam kicsit halkabbra véve a hangerőmet.
-Ki lesz nyírva az a srác.-nevetett.-tudod ,hogy féltem én?Azt hittem elraboltak.-még én meglepődtem ,hogy ezt mondta.
-Nem..csak túlságosan féltenek.-nevettem én is.akkora kő esett le a szívemről ,hogy még egyáltalán él.
-Akkor holnap ...?-kérdezte félénken.
-Igen.-mosolyogtam és a barátnőm közelebb hajolt.
-Akkor jó légy.Szia.
-Szia.-és szét kapcsolt
Csak azt tudom mondani mint szoktam:D Egyre jobb és jobb lesz*-* Így tovább.:) xx
VálaszTörlésÖrülök h tetszik xd komolyan :D Remélem a következő rész is ugyan így fog tetszeni mindenkinek^^xoxo
Törlés