20 rész Eltűnt

     Alig bírtam nyitva tartani a szememet.Még csend volt a Styarbucksban.Épp csak a pultos lány tevékenykedett az egyik asztalnál.Én már a kávémat iszogattam mikor az ajtó csilingelt egyet jelezve ,hogy jött valaki.Nem néztem oda hisz elég furán vette volna ki magát ha megbámulom az illetőt.Inkább csak kinéztem az ablakon elmerengve a tegnap történteken.Hatalmas sóhajtásom töltötte be a csendes teret.Nem tudtam elfelejteni ,hogy az a fiú akiben pillanatnyilag a legjobban bíztam felment az exéhez egy kis bájcsevelyre. Összeráncoltam a homlokom majd ledöntöttem a fejem az asztalon pihenő karomra. Mért kellett nekem ebbe beavatkoznom?Szuszogtam egy párat majd felkaptam a fejem mikor megszólítottak.
-Bianca?-kérdezte egy vékony mégis férfi hang.Magam előtt egy barna hajú borostás fiút láttam meg. Elmosolyodtam mikor korai aggyal fel tudtam fogni ,hogy ki is ő.
-Szia.Le ülsz?-kérdeztem és az ujjammal az előttem lévő betolt székre mutattam.
     Ha jól láttam ő is kávét ivott mint én.Úgy látszik neki is ezzel indult a napja.
-Na és mi újság?-kérdezte érdeklődő kék szemeivel Louis .Elmosolyodtam és kinéztem az ablakon.Kicsit csepegett az eső ,de nem zavart senkit aki kint járkált.
-Semmi.Fáradt vagyok.-mosolyogtam és visszanéztem a fiúra aki még mindig ugyanannyira érdeklődő volt.- És veled?
-Ohh semmi.-mondta kedveskedő hangon.-Hogy-hogy már ilyen korán itt vagy?
-Korán kell bemennem csak nem volt erőm ezért bejöttem.-ujjaimmal kicsit megpaskoltam a poharam oldalát.
-Oh az a fránya munka.-nevetett halványan és kortyolt egyet.Biccentettem egyet.Valahogy nem tudtam Louisról elképzelni ,hogy dolgozik valamit.Idősebb volt nálam de nem tudtam volna összehozni a munka szót az ő nevével.
-És te.. dolgozol valamit?-kérdeztem félve ,hogy valami olyan területre tévedek ahova nem kéne.Az ő arca még mindig mosolygott.
-Persze.Programozó vagyok.-felvontam a szemöldököm és hirtelen kuncogni kezdtem a markomba.Mindent el tudtam volna képzelni csak ezt nem. Valahogy nem illett ez a szakma Louishoz.
-Tényleg?-mosolyogtam az arcomtól elemelve a kezem.Louis bólintott egyet és az ujjaival babrálni kezdte az asztalon lévő cukros zacskók végét.
-Vagyis ez a végzettségem.De inkább zeneszerzőnek vallanám magam.-mosolygott és a szemembe nézett.Nos ezt már jobban el tudtam képzelni.Louis olyan művész léleknek látszott.
-Egyszer szívesen meghallgatnék tőled valamit.-mosolyogtam és megsimítottam alkarját.Akkor vettem csak észre ,hogy milyen izmos is a karja.Kicsit pirultan húztam vissza a kezem mire ő nevetett.
      Louis eléggé feldobta a kedvem így reggel.Még sosem beszélgettem vele ilyen sokáig ilyen sok mindenről.Szinte végig nevettem és ki is verte a fejemből ,hogy mi történt tegnap este.
-És mi van köztetek Harryvel?-mosolygott Louis .Pont bele a közepébe.Szégyenlősen eltűrtem a szememből egy tincset és próbáltam kerülni a tekintetét.
-Mi lenne?-kérdezte vissza határozottan és kortyoltam egyet a poharamból ,hogy addig se kelljen beszélnem.
-Láttam ,hogy néztetek egymásra.-mosolygott és kinézett az ablakon.
-Ő a betegem!-mondtam határozottan és hangosabban mint szerettem volna.Felment bennem a pumpa mikor rájöttem ,hogy Louis előtt mindent titkolnom kell.
-Ez nem kizáró ok.-mondta egy kacér vigyorral az arcán és játszadozni kezdett a poharával.
-Dehogyis nem.-mondtam szégyenlősen.A fejemben újra ismételgetni kezdtem azt a szöveget amit szinte már kívülről fújtam."egy beteggel nem szabad kapcsolatot létesíteni".Louis rázott ki a gondolataim tömegéből,amitől egy kis nyögés hagyta el a számat.Egyenesen a szemembe nézett miközben fogta az alkarom.
-Mesélj!-parancsolta és én nem bírtam ellenállni. Louis annyira kedves volt és nem tudtam elképzelni ,hogy bárkinek is elmondaná.De előtte még százszor megígértettem vele ,hogy nem mondhatja el senkinek.Aztán csak úgy dőltek belőlem a szavak.
       Az utolsó mondatom végén hátradőltem a székemben és a cipőmre néztem.Idegesen beszívtam az ajkaimat hisz MINDENT elmondtam neki.Az érzéseimet Harryvel kapcsolatban és Kellyvel kapcsolatban.A tegnapi eseményeket és az első csókunkat is.Mindent elmondtam kivéve Harry titkát amit mint pszichiáternek meg kellett tartanom magamnak.Louis megfogta a kezem és közelebb húzott.
-Örülök ,hogy elmondtad.-mosolygott.Az nem változtatott az én nézőpontomon.Elmondtam az összes titkomat amit nem kellett volna.-És szeretném elmondani neked,hogy Harryt még nem láttam így lányra nézni mint rád.-nevetett.A szívem a torkomban dobogott és valószínűleg elpirultam mert ő egyből rám szólt.-NE pirulj el, ez az igazság. Örülök ,hogy rád váltott. Kelly nem tartozott a kedvenceim közé.Kicsit olyan hisztis picsaféle volt.-hangosan felnevettem a mondatán. Tetszett ,hogy Louis így kiállt mellettem még talán akkor is ha nem volt igazam azokban amiket Kellyről mondtam.-Őszintén megvallva nem tudom mi volt ez a tegnapi.Még én sem hallottam erről a sztoriról.-mondta összehúzott szemöldökkel.-Muszáj lesz beszélni erről Haz-nem hagytam ,hogy végig mondja a mondatát . Már épp nyúlt volna az asztalon lévő telefonjáért mikor én megállítottam. Az ujjamat a szám elé tettem jelezve ,hogy nem mondhat semmit.Louis is rájött ,hogy mire készült.Majdnem lebuktatott engem.
      Mikor megittuk a kávénkat és úgy gondoltuk már menni kéne felálltunk. Louis azt mondta elkísér egy darabig hisz úgy sincs jobb dolga.Örültem neki.Nem szerettem egyedül sétálni.Mostanság meg főleg.Mióta ilyen furcsa arcok mint Greg csak úgy letámadnak az utcán. Lou mosolyogva vezetett az úton.Karon fogva mentünk,de ez nem zavart.Alig párszor beszéltünk de annyira bíztam benne.Akár az életemet is rá mertem volna bízni.Hatalmas szavak egy ilyen kis lánytól mint én ,de akkor is igaz.
      Mikor egészen a pszichiátria elé értünk Louis meglepődve nézett végig a nagy épületen.Annyira elbeszélgettük,nevetgéltünk az időt ,hogy nem is figyelt oda ,hogy egész végig kísért.Félve nézett végig rajtam amikor búcsút mondtunk egymásnak.Nem tudta ,hogy hogy is köszönjön el.De én kezdeményeztem.Adtam neki két puszit amit ő el is fogadott.Mosolyogva elindult visszafelé közben integetett.

*Este*

     Nem értettem mi történik körülöttem. Harry nem jött be ma. Nem is hívott és nem is küldött SMS-t.Kezdtem aggódni egy kicsit.Haza fele úton sem találkoztam vele.Fura volt az egész napomat olyan betegekkel tölteni akik iránt semmi olyan érzést nem tápláltam mint Harry iránt.Persze mindenkin próbáltam segíteni de nem ugyanolyan volt mint vele.
     Mikor hazaértem próbáltam lopakodni.Reggel és előző este sem beszéltem Apával így az a kínos beszélgetés még mindig húzódott.Próbáltam megúszni az egészet de mikor levettem a cipőmet és megszólított mintha minden fekete fehérré vált volna.Nyeltem egy nagyot és besétáltam a nappaliba ahova Apa hívott .A Tv ment ,de ez őt nem érdekelte.Csak engem nézett szigorú és csalódott szemeivel.Lehajtottam a fejem és vártam a lecseszerintést ami várt rám Harry miatt.Beszívtam az ajkaimat és vártam és vártam. De csak egy sóhaj jött Apa felől.Felnéztem rá és már csak a Tv-t nézte. Csalódott arca volt.Nem ezt várta volna tőlem. Ez rosszabb volt mintha  ki mondta volna azt amit akart.
-Apa ne haragudj.-mondtam sajnálkozva és leültem mellé a kanapéra.
-Csak nem értem ,mert...-elkezdett volna beszélni de én megállítottam.Az ujjamat a szájára tettem és a tekintetemet a Tv-re tapasztottam.A szemem kikerekedett mikor megláttam hatalmas betűkkel"ELTŰNT!". Megállt bennem a vér.Próbáltam kiverni azokat a gondolatokat a fejemből amikre épp nem kellett volna gondolnom ,de nem ment....