12.fejezet In secret

    Azt hittem ott ájulok el. A könnyeim már égették az arcom és az ,hogy pont Harry jött utánam csak még jobban marta a szívemet. Nem szólt semmit csak ölelt. Mikor egy mély levegőt vettem elengedett.Félénken felé fordultam. Épp csak egy halvány mosolyt eresztett az arcára .Alig láttuk egymást mégis tudta,látta,hallotta,hogy sírok.Az ajkaim remegtek mikor megláttam ,hogy abban az elegáns ruhában térdel mellettem a homokban.
-Mért jöttél utánam?-kérdeztem egy újabb sóhaj kíséretében.
-Elrohantál.-mosolygott. Hátradöntöttem a fejem. A szemembe újra könnyek szöktek mikor eszembe jutott ,hogy milyen hülye helyzetbe hoztam magam a halott anyámmal ,aki most ha látna biztos mérges lenne rám. Újra sírni kezdtem ,de ezt próbáltam nem kimutatni Harry felé.Előre dőltem így a hajam az arcomba hullott.- Ne sírj!
-Nem sírok.-mondtam kissé nevetve kissé sírva.
-Hazudj másnak!-mondta majd közelebb kúszott ,hogy megöleljen.A mellkasába fúrtam a fejem és erősen megszorítottam a blézerének szélét.-Mért nem mondtad el?
-Hogy az anyám öngyilkos lett?...Nem hiszem ,hogy ezt mindenki élvezettel mondaná el az embereknek.-mondtam gúnyosan és eltávolodtam tőle.Eltűrtem a szememből a hajamat és kezdtem megnyugodni.Felhúztam a térdeimet és csak néztem az előttem ülőt.
-Nekem elmondhattad volna....
-Nem volt tervbe ,hogy akárkinek is elmondom.-szégyenlősen lehajtottam a fejem és visszaraktam a kiesett cuccokat a táskámba.
-Nem bízol bennem?-felnéztem rá.Megmondhattam volna neki ,hogy még csak egy hete ismerem talán és egy cseppet sem bízok benne....de nem akartam hazudni.Talán még azt is kimertem volna jelenteni ,hogy jobban bízok benne ,mint Olive-ban.
-De ...csak ez olyan dolog amit nem szívesen mond el az ember,érted?
      Egy ideig csöndben ültünk egymást bámulva. A tücskök ciripelése már kezdett egyre hangosabb lenni.Mikor a telefonom megcsörrent. Előhúztam a táskámból és rápillantottam a képernyőre. "Oli" . Ahogy letette megláttam ,hogy nem ez volt az egyetlen hívása. Vagy nyolcszor hívott ,csak egyszerűen annyira el voltam foglalva magammal ,hogy nem vettem észre.
-A barátnőddel indultunk el megkeresni.-mondta halkan és a telefonomra nézett.-Csak ő az út felé indult.-kissé hunyorítva rám nézett. Elkábítottak azok a zöld szemek. Nyeltem egyet majd felálltam.
-Majd holnap visszahívom.-mondtam halkan.-Köszönöm ,hogy utánam jöttél ,de én haza megyek.-Már épp indultam volna mikor ő újra megfogta a kezem.
-Haza kísérhetlek?
      Nem volt ellenvetésem. Kicsit fura volt ,hogy egy fiúval tartok hazafelé ,de jó érzés volt tudni ,hogy ott van valaki mellettem. A szemembe újra és újra könnyek szöktek amikor eszembe jutott az a pillanat amikor kimondtam a többiek előtt azt az egy mondatot.
-Rossz téged sírni látni.-jelentette ki és megfogta a kezem. Kicsit megijedtem ,de végül kihúztam a kezem abból a meleg csapdából.
-Akkor ne nézz rám.-nevettem majd lesöpörtem az arcomról a könnyeket.
-Lehetetlen küldetés.-nevetett ő is.
-Hülye.-böktem oldalba és bekanyarodtunk az egyik utcán.
       Harry olyan kedves volt hozzám,pedig nem volt oka rá. Minden egyes közeledésével én egyet hátraléptem . Szegény sosem értette ,hogy miért csinálom ezt.Lassan már a házunkhoz értünk.
-Innen már hazatalálok ,Harry.-mosolyogtam rá. Egy hanyag ölelést adtam neki aztán mentem is volna tovább egyedül ,de ő követett.
-Nem hagyhatom ,hogy történjen veled valami.Mi van ha felbuksz a lépcsőben?-épp a lépcső első fokára léptem fel.
-Jaaj ,ne hülyéskedj m...-nem bírtam kimondani. Elestem...volna ha Harry el nem kapja a kezem. Az ijedtségtől kicsit remegve fordultam a sráchoz akinek önelégült mosoly volt az arcán.- Ez is csak azért van mert elterelted a figyelmem.-mondtam sértődötten.Most nem engedte el a kezem addig amíg fel nem értünk a lépcső legtetejére.-Hát akkor...-biccentettem az ajtónk felé.-Én megérkeztem.
-Jó éjszakát.-mondta halkan és megölelt. Mikor elengedett megcsapott az a hideg érzés.Mardosta valami a szívemet. Végig nézni ahogy Harry lekocog a lépcsőn nem volt valami kellemes érzés.
-H...Harry!-szóltam utána.-Még a lépcső aljáról visszafordult hozzám.
-Hmm?-nyeltem egyet. Zöld szemei most sötétek voltak. A haja a szemébe lógott. Valamivel vissza akartam tartani. Nem akartam ,hogy elmenjen.
-Ki volt az a lány aki tetszik?-kérdeztem. Hirtelen ez tűnt a legjobb ötletnek. Szóra kellett bírjam. Harry felvonta a szemöldökét.
-Szerinted?-az ajkaim elváltak ahogy végig nézett rajtam.Lassan felsétált a lépcsőn és megállt teljesen előttem. Fel kellett néznem rá .Ezen ő csak kuncogott.
       Nem tudom. Valahogy megbabonázott az a nézése. Sejtelmes és kíváncsi volt egyszerre.Megfogta a kezem. Az eszem azt mondta távolodjak el tőle ,de csak még egy lépést tettem előre így még közelebb kerültünk egymáshoz.A másik kezét a derekamra tette. Alig bírtam nyelni.
-Neked barátnőd van.-súgtam halkan és félénken közben csak az arcát néztem.A szemei az én arcomon pásztáztak.
-Már nincs.-mosolygott.
-Kelly...
-Már nincs képbe.
-Azt mondtad beszélsz vele.-nyögtem halkan közben ő az ujjainkat összekulcsolta
-Beszéltem.De jelenleg csak azzal a lánnyal szeretnék foglalkozni aki igazán tetszik.-mosolya tisztán kivehető volt az utcai lámpáktól.Remegni kezdtem. A szívem zakatolni kezdett és az összes elképzelhető idegesség vagy zavartság rám jött.
-Félsz tőlem?-kuncogott és egy pillanatra elfordította a fejét.-Hunyd be a szemed.-nem akartam ,de engedelmeskedtem neki.
     A derekamnál fogva közelebb húzott. Egy kis áramütés ért mikor forró ajka az enyémet érintette.Apró puszikkal árasztotta el a szám ,majd mikor megbizonyosodott róla ,hogy nem lököm el magamtól keményen csókolni kezdett. A szívem fel-le süllyedt . Alig bírtam levegőt venni.Megszorítottam a kezét erre ő neki tolt az ajtó melletti falnak.Elengedte a kezem és mind két kezével a derekamat tartotta. Mivel én nem tudtam hova tenni a kezeimet az egyikkel a hajába túrtam a másikkal pedig a blézerének szélét fogtam. Olyan szenvedélyesen csókolt ,hogy vissza sem tértem a kábulatból mikor elváltunk egymástól.
-Bia...jól vagy?-kérdezte viccesen és egy puszit adott az arcomra.
-Teljesen.-mondtam kicsit kábultan.
     Mikor már újra tiszta fejjel néztem bele Harry szemeibe elszörnyedtem.Akkor jöttem rá ,hogy megszegtem az első számú szabályt . Ne létesíts kapcsolatot a beteggel! Az ajkaim elváltak .A forró csók jele még mindig ott volt a számon.
-Nem szabadott volna.-mondtam ijedten.
-Te is akartad.-mondta halkan egy kacér mosoly kíséretében.
-Soha többet.-mondtam határozottan mire ő kicsit ijedt fejjel nézett rám.-Te a betegem vagy.Nem létesíthetek veled kapcsolatot.Nem szabadna...
-Akkor vegyük úgy ,hogy már nem vagyok a beteged.-mosolygott és újra neki nyomott a falnak.
-Ez nem így megy ,Harry.-ellöktem magamtól és a hajamat eltűrtem a szememből.- Egyik betegemmel sem szabad.Azokkal sem akik már nem járnak hozzám.-idegesen a földre néztem és rágni kezdtem a számat.Gyorsan a táskámba nyúltam egy cigi szálért ,de ő elkapta a kezem.
-Ne mérgezd magad kérlek.-ő is ideges volt. Eldobta a cigimet majd megfordult.-Ezt mért nem említetted?-kezét a tarkójára tette.
-Nem tudtam ,hogy belém fogsz szeretni.- a göndör hajú srác kicsit megtorpant a "belém szeretni" résznél de nem szólt érte semmit.Egy hatalmasat sóhajtott majd visszafordult felém.
-És ha titokban tartanánk?-felvontam a szemöldökömet.-Ez jó ötlet ,nem?-beleremegtem a gondolatba.
-De.. persze.-mosolyogtam. Harry egy gyors csókot adott a számra majd megölelt,de én nem tudtam annyira felhőtlenül örülni.-Akkor hétfőn találkozunk.-lekocogott a lépcsőn és búcsút intett. Biccentettem egyet majd figyeltem ahogy elsétált vissza a part felé mert azt mondta még visszaugrik elmondani a többieknek ,hogy megtalált.
       Ahogy beléptem az ajtón Apám megrohamozott.
-Jól érezted magad?
-Mi ez valami vallatás?-kérdeztem idegesen és próbáltam nem felé fordulni ,hogy ne lássa ,hogy pirulok.
-Csak kérdeztem...-sajnálom ,hogy így bántam vele ,de kissé ideges vagyok emiatt a titkolózás miatt. Meddig fogom tudni tartani a számat. Egyáltalán a titok az kinek titok? Olive-nak még elmondhatom-e vajon vagy .... NEM . Nem fogom elmondani neki. Még a végén elmondaná valakinek és elterjedne... nem nem szabad.
-Jó éjszakát Apu.-mondtam és egy apró puszit adtam az arcára miközben ő Tv-zett.
-Neked is ,szívem.-megnyugodtam a szívem szó hallatán. Lassan elindultam fel a lépcsőn majd bementem a szobámba.
     Fáradtan huppantam az ágyra. Abba a ruhába amiben elmentem abban bújtam az ágyba. Túlságosan erőtlen voltam és lusta ahhoz ,hogy átöltözzek. Épp csak kettőt pislantottam és az éjjeli szekrényemen már sötétség takarta el.