2013. május 12., vasárnap

19.rész Hallgatni és csendben maradni

   Újra és újra elnevettem magam.
-Nem vagy vicces.-nevetett Harry és oldalba bökött.
-De ez akkor is vicces volt.-jelentettem ki és kortyoltam egyet a kávémból.Egy tincset eltűrtem a szememből és egyenesen Harryre néztem. Könyökkel támaszkodott az asztalon és figyelt.Eszembe jutott az arca amikor benyitott Olive.Olyan szerencse ,hogy gyorsan lereagáltam.-Köszi ,hogy megvártál.-mondtam kedvesen és kinéztem az ablakon.
-Nincs mit.-mosolygott.A kint sétálgató emberek folyamatosan ránk néztek mintha valami érdekességek lennénk.Ez csak újra eszembe juttatta a reggelt.Hihetetlen ,hogy Olive ,hogy tud időzíteni.Szegény srác azt sem tudta mit csináljon.Én hirtelen löktem el magamtól.Még mielőtt a lány meglátott volna minket."Sziaaaa." a fejemben járt az a hosszú köszönés ami azért volt mert Oli elég rendesen megnézte Harryt. És mindezt csak a szobám  kulcsa miatt.Szégyenlősen lehajtottam a fejem és a két kezem között lévő csészét nézegettem.
-Harry .. neked nem valami jó a reakció időd.-nevettem újra és felnéztem a srácra.
-Most sértegetni próbálsz?-felvonta az egyik szemöldökét és kivillantotta a fogait.
-Csak tesztellek.-mosolyogtam és újra kinéztem az ablakon. Annyira jó érzés volt ,hogy Harry egész nap csak várt rám. Miközben én a betegeket ápolgattam ő kint ült Jade-del és beszélgetett. Olyan kedves fiú. El sem tudnám képzelni róla ,hogy megtörténjen az amit az álmában látott.
     Már egy ideje ott ültünk a Starbucksban. Harry néha néha rám pillantott de nem mondott semmit,csak figyelt.Én is így tettem. Végig néztem a fiún akit lassan már a szerelmemnek mondhatok.Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész.Mosolya sosem lankadt.Egy ideig a kinti világot nézte mikor elkomolyodott és hunyorítani kezdett.
-Bia...-kirázott a hideg(persze jó értelemben).-menjünk.-jelentette ki.
-Tessék?-kicsit megráztam a fejem majd én is kinéztem az ablakon.Próbáltam kiszúrni ,hogy mit is kéne figyelni.Próbálkoztam ,de megzavart a koncentrálásban Harry mobilja ami az asztalon volt. Ő is és én is kicsit ijedten pillantottunk a telefonra,de még mielőtt el tudtam volna olvasni ,hogy ki hívja ő felkapta és zsebre csúsztatta.
-Na most húzzunk.-mondta kicsit erőltetettebben és felállt.Én is lassan felálltam ,de ő elkapta a karom ,hogy haladjak.Kicsit megijedtem amikor szinte kirohantunk az épületből.
-Harry mi van már?-nem értettem mi történt hisz az előbb még nagy kedvvel nevetgéltünk odabent és mind a ketten ittuk a magunk italát.
-Csak siess.-mondta kicsit mogorván és húzta a karom.Bukdácsoltam mögötte egy sort mikor végre fel tudtam venni a lépteinek ritmusát.
      Már azt hittem nem lesz semmi gond mikor valaki a hátunk mögül megszólította Harryt. Eléggé mély hang volt.Félénken hátrafordultam és egy magas fickó sétált mögöttünk.Intett egyet felém és én visszafordítottam az előttem haladó fiú felé a fejem.
-Harry..-mondtam halkan mire ő megállt. Nagyot sóhajtott majd felém fordult.
-Kérlek menj haza ,jó?-két tenyerébe fogta az arcom és elsöpört pár kósza hajszálat a szememből.
-Ne szórakozz már ! Mi folyik itt?-kérdeztem nyűgösen és hátra akartam fordulni ,de ő visszarántott.
-Légyszíves.-mondta kérlelően ,de én nem moccantam.
-Szevasz barátom.-mondta a férfi mögöttem. Harry felegyenesedett és mérgesen bámulta a srácot.Én is megfordultam és mellé álltam.
       Fekete haja volt és mély barna szemei.A szája mosolyra állt . Divatosan volt öltözve,nem úgy mint Harry aki mindig csak felkapott magára valamit. A cipője tökéletesen illett a pólója és ezt más is megbírta volna mondani nem csak én. Látszólag kedves fiúnak nézett ki amíg ki nem nyitotta a száját.
-Mi van Kellyvel?-ahogy meghallottam ezt a nevet ökölbe szorítottam a kezem ok nélkül.Rájöttem ,hogy tényleg jobb lett volna ha elmegyek.Megint olyan sztoriba keveredek bele amibe nem kéne.
-Gondolom meg van.-mondta gúnyosan a mellettem álló. Óvatosan megfogta a kezem majd megszorította.A tekintetemet a kezünkre emeltem majd elmosolyodtam habár ez egy elég komoly pillanat volt.
-Nem kellett volna elhagyni...-karba tette a kezét és a másik lábára tette a súlyát.
-Mert mi lesz?
-Mondjuk valaki lecsap rá.-mosolygott a srác sunyi módon.A tekintetemet elkaptam a fiúról mikor rám nézett.-Ha már neked nem kell.-mondta kedves hangon. Szavai minden egyes pillanattal egyre jobban sújtották a szívemet.Csak ráébresztettek ,hogy igazából én vagyok a hibás ,hogy Kelly nem Harry mellett van.
-Fogd vissza magad ,Greg.-jelentette ki a mellettem álló srác.Egyre magabiztosabbnak tűnt és ezt jó volt látni.-Kelly nem olyan hülye ,hogy összejöjjön veled. Még a vak is látja ,hogy ki akarod használni a pénze miatt.-felvontam a szemöldököm és hirtelen még jobban érdekelni kezdett ennek a titokzatos lánynak élete.Hogy kerültek össze ezzel a fiúval és ki ez a Greg? Megmagyarázhatatlan okok miatt folyamatosan erre a fiúra tévedt a szemem.Annyira lazán kezelte ezt az egész helyzetet.Hosszú szempillák keretezték már így is sötét szemét.A fején lévő sapka csak még jobban azt bizonyította ,hogy próbál lazának tűnni.
-Hát .. nekem úgy tűnik ,hogy engem választ.-kuncogott Greg.-a drágalátos exed azt mondta ,hogy egy köcsög vagy és soha többet nem akar látni téged.-félve de Harryre néztem. Csak vállat vont.-és ,hogy most már bevallja.-mondta halkabban a fekete hajú srác.
       Harry elengedte a kezem sőt el is húzódott .Tett hátrafelé egy lépést és megszeppenve figyelte a srácot.
-Nem.. nem tenné meg.-mondta halkan.
-Oh dehogyis nem.-nevetett Greg és közelebb lépett hozzám.Miközben én a göndör hajú fiút néztem aki úgy nézett ki mint aki végleg összetört ő a vállamra hajtotta a karját és megölelgetett.-Csípem azt a csajt.Olyan karakán.-mosolygott.Undorodva ellöktem magamtól és szembe álltam a megszeppent fiúval.
-Harry, menjünk jó?-kértem halkan és megfogtam az egyik kezét.Az egész sötét ég kezdett ijesztően hatni rám.Nagyokat nyeltem és próbáltam küszködni azzal ,hogy ne uralkodjon el rajtam a szokásos félelem.
-Nagyon jól tudod ,hogy nem én voltam.-mondta Harry és mintha meg sem hallotta volna az előző mondatom Greg felé fordult.
-De Kelly úgy tudja.-szinte már énekelt és újra mellém lépett.
-Én védeni akartam.-állt ki magáért.-Te voltál aki...-már majdnem belekezdett fontos mondandójába mikor rám nézett.Láthatta az ijedtséget az arcomon ,mert hirtelen befejezte a mondatot egy "tudod" szóval. Greg arca is elsötétült mégis egy halvány mosoly lappangott lehajtott arcán.
-Kelly végig azt hitte te voltál.-mosolygott kegyetlenül.Szíven szúrt mikor épp csak egy pillantást vetett rám.Mintha tudta volna ,hogy ez engem is bánt.
     Az egyik pillanatban még Greget néztem aztán Harryt ahogy a legközelebbi falhoz szorítja.hangosan megszólítottam ,de ő nem is törődve velem a falhoz kente a fiút.
-Mért nem mondtad el?!-ordította a göndör hajú fiú. Harry hangulatváltozása nagyon megrémisztett.Nem tudtam mit is kéne csinálnom.
-Engedd már el!-ordítottam rá és próbáltam elhúzni a karját Greg vékony nyakától. Beletörődve elengedte és megfordult.Az arcát a kezébe temette és hatalmasat sóhajtott. Greg levegőért kapkodva esett a földre majd nevetett.
-Hamarosan találkozni fogtok.-mosolygott és újra rám nézett.Biccentett egyet és megfogta a kezem.-Örültem a találkozásnak.Meglepődve ráztam meg egy picit a kezét majd elmosolyodott.-Viszlát Haz.-fordult a kínban lévő fiú felé aki csak köszönésképp bemutatott neki egyet. Greg kuncogott egy kicsit majd elsétált mellettem eltűnve a sarkon.
      Nem mertem Harry felé fordulni.Túl ideges volt.Hallottam a hangján ahogy párszor felnyögött .Beszívtam az ajkaimat.Annyira rossz érzés amikor semmiről nem tudsz mégis elvárják tőled ,hogy értsd meg.
-Harry...-szóltam halkan és megfogtam a karomat szégyenlősen.Ő csak mélyet szippantott a levegőbe és mellém lépett.
-Sajnálom.-mondta és a tarkójára tette a kezét.-Nem akartam volna ,hogy ezt halld.-mondta zavarodott hangon.Nem mertem válaszolni.Nem tudtam mit.Remegett a lábam mikor eszembe jutott annak a fiúnak egy pillantása.Olyan kegyetlenül bele tudta vájni magát a fejembe.Újra és újra megráztam a fejem majd ránéztem Harryre aki még mindig magába fordulva bámult maga elé.
-Én haza megyek.-jelentettem ki.Az arcát néztem.Próbáltam valami reakciót levenni.
-Jó.-mondta higgadtan.-Nekem még úgyis lenne dolgom.-megfogta a kezem és egy rövid puszit adott az arcomra. Olyan hideg volt az érintése.Mintha már nem jelentenék semmit az életében.Olyan hirtelen tűnt el mellőlem.Halk léptekkel elsétált abba az irányba amerről jöttünk.A hüvelykujjamon lévő körmömet a mutató ujjamba szúrtam .Ostoroztam magam amiért nem hallgattam Harryre még az elején.El kellett volna mennem már akkor. Így rosszabb.Nézni ahogy egy számodra fontos ember szívtelenül otthagy az utca közepén nem egy kellemes érzés. Pár ember haladt el mellettem és szembe is jöttek így eltakarva a szemem elől Harryt. Éreztem ,hogy a látásom kezd elhomályosodni. Az eső is kezdett csepegni.Toporogni kezdtem a járdán és gondolkoztam. Nem tudom milyen elhatározásból de utána mentem.
        Futottam.Lehagytam azokat az embereket akik nem rég elsétáltak mellettem . Hangosan lihegtem ahogy az esőcseppek folyamatosan érték az arcomat.Újra és újra eszembe jutott,hogy nem éri meg utána menni.Lelkes megfigyeléssel próbáltam kiszúrni Harryt az úton ,de sehol sem láttam. A sötétség és az alig pislákoló lámpák nem igen könnyebbítették meg a dolgom.Kereszteződéshez érkeztem.A kezemet a lábamhoz csaptam mikor rájöttem ,hogy nincs értelme tovább kutatni mert nagy lépteivel már rég messze járhat.Nagyot sóhajtottam és próbáltam megtalálni ,hogy hol is vagyok.Jobbra néztem egy kis utcába.Kicsit hunyorítanom kellett mikor megláttam azt a magas alakot ahogy áll az egyik kapu előtt.A szívem hevesebben kezdett verni mikor felismertem.Kicsit vissza húzódtam ,hogy ne lásson meg.Már egy jó perce csak álltunk az esőben.Nem tudom mért bujkáltam annyira hisz alig lehetett látni abban az utcában. Kezdtem már elveszteni a hitem abban ,hogy látok valami érdekeset is,mikor Harry kinyitotta az egyik kaput és bement rajta egészen a panel ház ajtajáig.Könnyedén beírta a kódot és bement.Az ajkaim elváltak mikor újra eltűnt a szemem elől.Nem akartam tovább kémkedni utána,de mégis valami arra buzdított ,hogy megnézzem hova jött .A lábaimat gyorsan kapkodtam ahhoz a kapuhoz ahol nemrégiben még Harry állt.Annyira szánalmasnak éreztem magam ,hogy kutakszok Harry életében.Megálltam a kerítés annak a részében ahol kissé fedve volt a kapu.Előkaparásztam a telefonom és világítani kezdtem a házban lakó emberek listáját.Számomra semmi nem jelentő nevek jöttek csak fel.Próbáltam letörölni az esőcseppeket az arcomról és úgy nézni a kis táblát,mikor végre megtaláltam a nevet amit kerestem. Kelly Morgan. Kikapcsoltam az ideiglenes világításomat és a panelra néztem.Pár ablak világított csak és biztos voltam benne ,hogy Harry ott van az egyik szobában Kellyvel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése