.gif) |
| Don't Judge Me |
Az eső cseppek kopogtak a kabátom és a kapucnim anyagán. Csizmámban minden nagyobb pocsolyába beleléptem , nem számított ha talán beázik . Néha megremegek mikor a hideg szél a dzsekim alá bújik . Álmosan pislogok a mellettem elhaladó autóra ami egyre jobban elhomályosodik előttem az eső miatt. A felettem lévő felhők morogva sújtanak a könnyeivel. Kezeimet a zsebembe dugom. Igyekszem megvédeni magam a hideg ellen. Úgy tűnik védekezésem egyre inkább semmit nem fog érni. Kezdek egyre jobban fázni , de még közel sem járok otthon. Gyorsabbra veszem a tempót. Jobban összehúzom magamon a kabátot.
Szeretnék újra abban az időben élni ,mikor ő is itt volt velem. Megfogta a kezem,megcsókolt, játszadozott az ujjainkkal és simogatta a hajam. Mért nem lehet ár mellettem? Újra szeretném érezni az illatát. Szeretnék újra szerelmes lenni. szeretném ,ha valaki megvédene Jake-től. Szeretném ha valaki itt lenne mellettem. Lehajtom a fejem és belenézek az egyik pocsolyába. A víz hullámzik az úton ,így aligha tudom kinézni belőle a tükörképem. Szeretném ha itt lenne mellettem. Ha látnám az ő tükörképét mellettem. Hátrahajtom a fejem így a vízcseppek az arcomat veszik célpontnak. Próbálom kicsit kitisztítani a fejem amit így az elmúlt másfél évben nem igen sikerült. Hiányzik Harry! Iszonyatosan! És talán még sosem éreztem ilyet egy fiú iránt sem. Szeretném újra érezni őt. Szeretném megízlelni újra finom illatát.
Ahogy a gondolataim Harry illatára összpontosítottak mintha egy pillanatra megéreztem volna azt a férfi parfümöt. Körültekintettem ,de senki nem járt a közelemben. Úgy tűnik csak a képzeletem játszadozik velem...vagy a szél. Szerettem ezt a parfümöt. Szerettem Harryt....és ez most sincs másképp.
A kulcsomat a zárba teszem,majd elforgatom benne. Lenyomom a kilincset így az ajtó kisebb nyikorgással kinyílik. Végre a szobámba jutok és nem kell a többiekkel beszélgetnem. Láttam Olive-on ,hogy szeretne velem beszélni ám én megelőzve őt felrohantam a lépcsőn. Ledobom a táskám az ajtó mellé amit gondosan becsuktam és egy kicsit jobban rányomtam ,hogy nehezebben lehessen kinyitni. A hajamat felkötöm kontyba az éjjeliszekrényemen hagyott hajgumival. Egy két pillanatig bámulom az álomcsapdámat majd a fiókomba csúsztatom. Nem lesz már rá szükség. A szekrényemhez sétálok ,hogy a tükörbe megnézhessem magam. Szörnyen nézek ki.
-Bianca!-hallatszik az ajtómon kívülről a barátnőm kedveskedő hangja. Leveszem magamról a ruhámat majd a szekrényből kikapok egy pulcsit és egy melegítő nadrágot. Végig simítom magamon az anyagot majd igyekszek nem kiakadni a kinézetemen. Nem éppen olyan állapotban vagyok ami elfogadható lenne a húgommal való találkozásra. Nem is tudom mit gondolhat most rólam.
-Mi az?-kérdezek vissza miközben az ablakomhoz sétálok. Elhúzom a függönyöket ,hogy legalább egy kis világosság legyen odabent. Nem sokat javít a helyzetemen hisz kint aligha süt a nap. Inkább komoly eső felhők borítják az egész eget és fenyegetőzve közelednek felénk.
-Szeretnék beszélni veled.-Olive hangja alig hallható a kinti dörgés miatt. A párkányra támaszkodva nézem a hatalmas villámot ami sárgás árnyalatával alig csak egy pillanatig színesíti meg a kinti tájat. Hosszan nyúlt le majdnem egészen a földig. Szememmel mintha lefényképeztem volna a pillanatot és az emlékezetembe tároltam volna el gyönyörű villámcsapás néven.
-Mit szeretnél?-kérdezem mosolyogva bár tudom ,hogy nem látja. Leülök az ágyam szélére és úgy teszek mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az ujjaimat tördelve agyalok a folytatáson. Beengedjem?és akkor egy újabb agymosásban lesz részem.vagy csináljak úgy mintha rosszul lennék és inkább aludni szeretnék így elkerülve a beszélgetést,ami biztos ,hogy a reggeli üggyel kapcsolatos lesz.
-Csak beszélgetni.-felelte kintről. Ez nem elég indok ,hogy beengedjem. Sóhajtok egyet majd hátradőlök az ágyamon.
-Most inkább aludni szeretnék , ha nem baj.-mondom bár inkább kérdésnek hallatszott. Reménykedtem ,hogy a válasz nem erőszakos behatolás lesz a szobámba , de meglep mikor Olive nem válaszol és csak a halk lépteit hallom ahogy egyre távolabb kerülnek a szobámtól. Egy kis bűntudatot kelt bennem ,de nem akkorát ,hogy utána menjek
Végig simítom az ujjamat az alsó ajkamon. Próbálom felidézni a csókjának az ízét de ..valahogy nem megy. Mintha az az utolsó "szeretlek" kitörlődött volna a fejemből. Hirtelen sírhatnékom támadt ,de nem gyengülhetek el. Itt nem. Ebben a börtönben. Ez az egy dolog "boldogít" ,hogy legalább ugyanazt az életet élem át Harryvel ,azt leszámítva ,hogy én innen bármikor kimehetek és kényelmesebb az ágy. Szörnyű érzés arra kelni minden nap ,hogy egy másik szobában ,épp mellettem hangos jóga zenét hallgatva nyújt valaki. Ha nem érkezel meg időben a konyhába akkor már nem jut neked kaja és valaki mindig molesztál. Hihetetlen... Úgyan azt érezzük mégsem tudjuk tudatni a másikkal. Szeretném neki elmondani ,hogy mit érzek ,hogy még mindig szeretem és visszavárom ,de ez egyszerűen lehetetlen. Túlságosan is félek bemenni hozzá. Félek ,hogy ő már nem úgy érez irántam azok után ,hogy nem tudtam segíteni rajta. Félek ,hogy megváltozott a véleménye. Nem tudom mikor jön ki,de én biztos ,hogy ott leszek. Várni fogom és elmondom neki ,hogy szeretem.
-Bianca?
-Mi van már?-kérdezek vissza mogorván mikor meghallom a Williams testvérek közül a férfi tagot. Most legfőképp őt nem kívánom a köreimbe.
-Beengedsz?
-Kéne?-akaratlanul felkelek az ágyamból és az ajtóhoz sétálok. Önkívületlen állapotban nyitom ki előtte az ajtót. Összevonom a szemöldököm. Nem rá vagyok mérges hanem magamra amiért ajtót nyitottam.-Mit szeretnél?- bájos mosoly csúszik fel az arcára. Kezével megtámasztja az ajtót mielőtt rácsapnám azt.
-Beszélni szeretnék azzal a lánnyal akit már rég láttam.
-Ezt hogy érted?-megrázom a fejem miközben Jake halál nyugodtan sétál be a szobámba és megáll az ágyam mellett. Becsukom az ajtót majd én is követem.
-Bianca . Mindenkinek hiányzik a régi te.Ez nem te vagy.-mutató ujjával tetőtől talpig végig mutat rajtam majd megállapodik a homlokomnál amit egy kicsit megpöcköl.
-Ne szórakozz velem,oké?-mordulok rá. Elkapom a kezét és erősen megszorítom. Egy határozott mozdulattal akár az ujját is el tudnám törni.
-Látod.-biccent a keze felé amit én kis híján elszorítok. Megrettenve engedem el,hisz nem gondoltam ,hogy ekkora düh és erő van bennem. - Én ezért jöttem.
-Nem tudom ,mi van velem ,Jake. Egyszerűen nem tudom.-lehuppanok az ágyamra. Arcomat a kezemmel takarom. Félek ,hogy lassan újra ki fog törni az az elmúlt másfél év ,de nem akarom ezt pont Rá uszítani. Érzem ahogy a takaró besüllyed mellettem és a két anyag -Jake nadrágja és a takaró- susogós hangot ad ki. Egy ideig csak az én hangos lélegzetvételem hallatszik ami már majdnem zokogás,mikor egyszer csak hosszú karjait a vállamra teszi é közelebb húz magához.
-Nehéz volt neked , tudom.-próbál segíteni a szavaival ami némileg segít is,de nem nyomja el azokat a gondolatokat amik jelen pillanatban a fejemben keringenek.
-Segíts rajtam! Nem akarom ezt!-a könnycseppek legördülnek az arcomon így benedvesítve a kezem amivel még mindig az arcom védem az esetleges megalázó tekintettől. Remegve dőlök a vállára. Könnyeim felszántják az arcom ,majd lecsordulnak az ő pólójára.
-Semmi baj. -simít végig a hátamon. Meglep de jó érzés tudni ,hogy valaki mögöttem áll. Valaki tud kontrollálni , ha már én nem tudom saját magam.-Sírd ki magad. Aztán együtt megoldunk mindent.-Istenem...ha ez ilyen könnyen menne.
-Hiányzik Harry!-súgom halkan ,bár nem éppen neki céloztam ezt a mondatot. csak úgy el akartam mondani. A levegőnek,a szélnek ,hogy azok továbbítsák neki és elmondják ,hogy igenis nagyon hiányolom őt. Bár tudom ,hogy ez őrültség lenne és biztos vagyok benne ,hogy Jake is meglepődött a kijelentésemen ,hisz láttam ahogy megfeszül az állkapcsa és egy pillanatig ökölbe szorítja a kezét. Nem kétséges ,hogy nem kedvelték egymást Harryvel,hisz már az első pillanattól kezdve keresztbe tett neki azzal ,hogy "elvett" tőle. Végül is nem mondhatjuk ki konkrétan ,hogy elvett hisz nem voltam az övé.Azt hittem ő kell de rájöttem ,hogy Harry sokkal fontosabb nála.
-Jobb lesz ha elfelejted őt.-simít végig a hátamon. Furcsa érzést kelt bennem ez az érintés. Mintha valami végig futott volna bennem. Egy akaratlan érzés ami kicsit boldogabbá tett ,de aztán visszatértem a jelenbe és rájöttem ,hogy nem ő az a személy aki nekem kell. Mégis közel hajolok hozzá. Kábult szemekkel nézem őt mint egy megmentőt aki most a segítségemre siet. Közelebb von magához ami még jó pár centit levon a köztünk lévő távolságból . Ajkaim elválnak miközben figyelem csillogó barna szemeit,amit lassan behuny és én is. -Őt már nem látod többé.
.png)