Láthatólag többen voltak a múltkor,de most sem voltak kevesen.Erősen belekaroltam a barátnőm karjába mikor a tűz már megvilágított minket is.A zene ugyanolyan hangos volt mint utoljára ,de most senki nem táncolt. Mindenki valahol elvonulva beszélgetett. A szememet folyamatosan egy vízhez közelebb ülő kis csoporton legeltettem. Próbáltam álcázni ,hogy mennyire érdekelnek az ottani emberek. Főleg amikor meghallottam azt a nevetés afelől.-Táborozzunk le itt.-mutatott hanyagul Jake egy kisebb homok buckára. Olive-nak nem volt ellenvetése lecsüccsent arra a helyre.
-Ah. De jó idő van.-mosolygott a barátnőm. Este volt és már kezdett hűvösödni.Rájöttem ,hogy még sem volt olyan jó ötlet elfogadni a barátnőm tanácsát miszerint ezt vegyem fel. Meg fogok fagyni. Én is leültem a homokba és felnéztem az égre. A nap lassan teljesen eltűnik a szemünk elől.
Ahogy néztem az eget a szemem Jake-re tévedt aki szintén a parton üldögélő kis csoportot nézte. Az arca kicsit aggodalmas volt,de hamar levette róluk a szemét és engem célzott meg vele.Még mielőtt észre vette volna ,hogy milyen kifejezéstelen arccal nézem elkaptam a fejem. Olive épp a táskájában kutakodott így nem tudtam semmit hozzáfűzni. Próbáltam találni egy biztos pontot amit nézhetek.A szemem egy sétáló alakon akadt meg. A partról jött fel ,de nem igazán tudtam kinézni ,hogy ki is lehet az.Nem sétált olyan közel a tűzhöz,de végül ő is eltűnt a látó területemből.
-Igyunk már valamit.-szólalkozott fel a barátnőm.
-Én nem iszok.. a múltkori az durva volt....szóval én most kihagyom.-mondtam kicsit halkabban. Mind a ketten meglepődötten néztek rám.-De elkísérlek.-felugrottam és Jake-re néztem.-Neked hozzunk valamit?- a fiú aki velem szemben állt csak vállat vont.
-Akkor nem hozunk neked semmit!-jelentette ki Olive aki idő közben felállt és a nadrágjáról próbálta lesöpörni a homokot.
A zsebembe tettem a kezem. A táskámat Jake-nél hagytam és valamiért az előbb belecsúsztattam a telefonomat. Remélem Jake nem kutakszik majd a táskámban,mert akkor simán meglátja ,hogy az előbb nem is Apa hívott.Bár neki semmi köze ahhoz ,hogy ki is az a Styles. Akár egy ismerősöm is lehet.
Hirtelen azt vettem észre magamon ,hogy minden embert aki elment mellettünk megbámultam. Akaratlanul is kerestem azt az egy arcot ami már egy hete újra és újra megjelenik az arcom előtt.
-És mit iszunk?-kérdezte mosolyogva Olive.
-Mondtam ,hogy nem iszok.
-Na ,ne legyél már ilyen kukac.-nevetett.
-Kukac?-nevettem hangosabban és kinyitottam a büfé ajtaját ahol hallhatóan többen voltak mint kint.
-Igenis az vagy.-mosolygott és karon fogott.-Iszol.. velem.-csak megforgattam a szememet.
Az egész büfé abból állt ,hogy tele volt asztalokkal és székekkel és a szoba egyik oldalán ott volt egy hatalmas fagyasztó meg egy hűtő ahol az italokat tartották.Az ingem virágos szegélyét jobban lehúztam mikor elsétáltunk a sok nevetgélő ember között. Valamiért ha ilyen helyen voltunk akkor mindig azt hittem ,hogy rajtam röhögnek és ez mindig zavarba hozott. Mindig Olive volt a bátrabb aki simán bement az ilyen helyekre . Én inkább meghúzódtam a háta mögött mint most is.Különböző tekintetek vettek körbe minket,de mi csak haladtunk a büfé másik oldalába.
-Bocsi.-mondta a barátnőm. Igazából nem láttam kinek ,mert csak egymás mögött fértünk el.Mikor nem jött válasz akkor Olive megfogta a kezem és odarántott magához.-Héj,te!-megszorította a kezemet és egy srácot szólított meg aki épp a hűtőben kutakodott. Gombóc akadt a torkomon. Sosem szerettem magamra vonni a figyelmet,de Olive most pont azt tette.A srác fütyörészni kezdett majd végre megfordult.A szemem kikerekedett . A felhőtlen öröm ami eddig az arcán volt eltűnt. Kicsit mintha meglepődött volna . Ráhagyta a fütyörészést és csak szemezett velem.Hosszasan végig nézett rajtam,amitől csak még jobban zavarba jöttem és a bal kezemmel gyűrögetni kezdtem az ingem egyik hosszabb részét.-Bocsi ,de mi is odaférhetnénk?-kérdezte kedvesen a barátnőm. Göndör haja ugrott egyet mikor Olive felé fordította a fejét. Az ijedt arcomból gondolom rájött ,hogy nem igen szeretném ,ha most kezdenénk el örvendezni egymásnak.
-Persze.-mondta halkan Harry és arrébb állt egy kicsit.Oli odasétált a hűtőhöz és a felső polcon kezdett kutakodni. Addig én ott maradtam.Vele.
-Szia.-mondta halkan és nézte ahogy a barátnőm szenved .
-Szia.-épp ,hogy ki bírtam csikarni magamból ezt az egy szót. Én sem mertem ránézni.Fájó lett volna látni ,hogy nem szólhat hozzám. Ő is nagyon jól tudta ,hogy mi a helyzet,de nem tudta ,hogy Olive mennyit tud. Arra láthatólag rájött ,hogy a barátnőm nem ismeri fel őt ,szóval így arra is rájött ,hogy nem beszéltem róla neki. Nyeltem egyet mikor Olive becsapta maga mögött a hűtőajtót. Kérdőn nézett a srácra aki még mindig ott állt mellettem. Kínos lett volna bemutatni. Mit mondtam volna? Ő itt Harry.Akkor jött volna a többi kérdés is ,hogy honnan ismerem. Azt mondjuk csodálom ,hogy hogy nem ismeri fel Olive ,hisz a Starbucksban már találkoztak egyszer.
Barátnőm megfogta a csuklóm és húzott magával kifelé a büféből otthagyva Harryt.Amikor kiértünk még mindig nem mondott semmit. Kezében a két Sommersbyvel elégedetten haladt Jake felé .
-Olyan ismerős volt...-súgta végül a fülembe mikor már épp odaértünk. Beszívtam az ajkaimat és csak némán leültem. Óvatosan hátranéztem mikor Olive kinyitotta az üvegét.Épp csak a vállam felett néztem ki mikor láttam ,hogy egy alak kijön a büféből. A fejét jobbra balra fordítgatta. Látszólag keresett valakit a kezében egy kólával. Hirtelen visszafordítottam a fejem mikor észre vett. Egy kis szisszenős hangot adtam ki a táskámat keresve.
-Jake... nem láttad a táskám?-kérdeztem kicsit idegesen. Pár tincset a fülem mögé tűrtem. Biztonságban akartam tudni a telefonomat.
-Gondolom ott van ahol hagytad.-mondta gúnyosan.Egyre jobban kezdett sötétedni és már alig láttam. Felálltam ,hogy még jobban körül nézzek ,de nem találtam.
-Jake ne szórakozz már ,hol van!?-mondtam erősebb hangerővel.
-Mondom nem tudom!-kezével legyintett egyet amitől csak még idegesebb lettem. Mért így kezeli? Abban volt minden fontos cuccom. A telefonom,a kulcsaim,a jogsim(ami nem is tudom minek van hisz nincs kocsim) és fontos képek,amik mindig benne vannak a táskámban.Már a barátnőm is kereste a fekete bőrt arany szegecsekkel ,de nem találtuk.
-Pedig itt ültünk!Tudom ,hogy itt hagytam!-idegesen gyűrögettem az ingem szélét.-Akkor hol van?-Jake-re néztem aki csak halványan röhögött.-Jake!-ordítottam rá.
-Jól van na!-nevetett.-Istenem.Mennyit tudtok hisztizni egy táska miatt.-mondta gúnyosan és elővette a táskámat a kinyújtott lábai alól. Nem tudom ,hogy nem vettem észre talán az idegesség.
-Ez köcsög volt!-mondtam haragosan.
-Jaj fogd be!Vicces volt valld be!-nevetett újra és kortyolt egyet Olive Somersby-jéből.Nem szoktam felkapni a vizet ,de most ideges voltam. Legalább 5 percen keresztül kerestük és addig meg sem szólalt.Mély levegőt vettem amit szakadozva fújtam ki.Körbe néztem. Kerestem az egyetlen reményt adható alakot.Aki szerencsémre még mindig nem ment el a büfé elől. Telefonált ,de épp akkor amikor odanéztem a zsebébe csúsztatta azt.Erősen az ajkamba haraptam. Elhatároztam ,hogy odamegyek hozzá és ... itt hagyom őket. Vagyis csak Jake-et. Elegem van már belőle. Ő már túlságosan megváltozott.Belefáradtam ,hogy egy ilyen kis titkos szerelem legyek.
Behunytam a szemem és kivettem a telefonomat a táskából,amit végül a földre dobtam.
-Ez aztán paraszt dolog volt.-mondtam gúnyosan a földön fekvő Jake-re nézve.Ökölbe szorítottam a kezem és sarkon fordultam. Az ajkaimat beszívtam így csak csöndesen elmentem tőlük. Olive utánam szólt ,de nem foglalkoztam vele. Csak mentem Harry felé aki épp a víz hullámzását nézte
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése