-Szép.-mondta halkan.
-Szeretek ilyenkor kint lenni.
-Mi újság veled?-leült mellém a lépcsőre és figyelte a lemenő nap árnyékát.Gondolkodtam ,hogy elmondjam-e neki a mai nap tanulságait ,de inkább abban maradtam ,hogy nem. Nem akarom őt terhelni ezzel.Már Olive-nak is nehéz volt kimagyarázni ezt az egészet.
-Csak ..fáradt vagyok.-mondtam halványan és becsuktam a szemem.
-Már én is.-nevetett és hátrasimította rövid haját.
Annyira szeretem őt. Ő az akit soha az életben nem akarnék elveszíteni. Nem történhet meg ugyanaz mint Anyuval.
-Apa...
-Hmm?
-Te ugye soha nem hagysz el?-kérdeztem félve.Éreztem ,hogy a szemeim megtelnek könnyel de visszatartottam őket.
-Soha.-mondta magabiztosan és átölelt. Magához húzott erősen. Éreztem a vasas illatot amit az autószerelőnél szed össze,de a vasas szag alatt ott volt az én apám.Szeretem őt. Vasastul és koszos ruhástul. Nem mondtuk ki egymásnak ,de mind a ketten tudtuk. Valahogy azt a szót soha nem ejtettük ki a szánkon Anya halála óta,pedig mind a kettőnknek nagy szüksége lett volna rá Csak egy "szeretlek" megváltoztatott volna mindkettőnket .Erőtlenek voltunk így csak egymásra borultunk és meredtünk a távolba.
Nem volt kínos a csönd .Örültem neki ,hogy nem kell beszélnem. Legalább itthon ne.Annyira jó volt csak nézni az eget ahogy egyre sötétebb lesz.
-Hiányzik Anyád.-Apa megszorította a kezem amit eddig nem is vettem észre ,hogy fog.
-Nekem is.-mondtam halkan és egy könnycsepp kibuggyant a szememből így elhomályosítva az előttünk elterülő szép tájat.Fura volt ,hogy soha nem beszélünk arról ,hogy mért halt meg Anya. Biztos voltam benne ,hogy Apa tudja az okát ,de nem kérdeztem rá. Lehet ,hogy a visszaemlékezés miatt összetörne. Nem akarom. Nem akarom Apát sírni látni.
-Apu,kiégett a lámpa a szobámba.-mondta egy vékony hang mögöttünk.Mind a ketten hátrafordultunk. Lilly kék szemeivel ránk pislogott,de főleg a mellettem ülőre.
-Jövök.-mondta az édesapám és felállt.Megpuszilta a fejem búbját amitől csak még rosszabbul éreztem magam. Nem szerettem a túl nagy érzelmi pillanatokat. Olyankor mindig egy kis gombóc keletkezett a torkomban és nem tudtam vele megbirkózni.
Egyedül maradtam újra a gondolataimmal. Mért olyan különleges ez a Styles. Egyszerű fiú,némi problémával a fejében mégis annyira dobogni kezd a szívem mikor meglátom. Lehet ,hogy félelemből ,de nem hinném.Annyira nem félek tőle. Már nem tartom ijesztőnek. Hisz ez csak az álmában létezik. Igazából nem ölne meg senkit.Aranyosnak tart. Hümmögtem egyet az egyre hűvösebb levegőbe majd felálltam . Épp amikor felvettem a telefonomat magam mellől csörögni kezdett."Styles" név villogott a kijelzőn. Délután beállítottam ,hogy kiírja. Nem akartam újra abba a hibába esni ,hogy felveszem az ilyen esetekben.De... végül is most nem volt okom rá haragudni. Ő is megmondta. Nem tudta ,hogy Kelly arra jött.Így felvettem.
-Háló?
-Szia.-beleremegtem mély hangjába majd elmosolyodva neki dőltem a ház oldalának.-Én tényleg nagyon sajnálom.
-Ugyan hagyjuk már.-nevettem halványan . Már nem érdekelt ez a délelőtti malőr . Megtörtént már nem tudok ellene mit tenni
-Akkor is.-dünnyögte.-Holnap is bemehetnék. Beszélni ...arról?-kicsit az ajkamba haraptam. Mély levegőt vettem majd kedves hangon beleszóltam.
-Persze.Ez a dolgom.
-Akkor...holnap találkozunk.-olyan halványan mondta ,hogy szinte már megijedtem ,hogy baj van.
-Rendben.Szia.
Annyit fetrengtem az ágyamban. Nem tudtam aludni.Akárhányszor megpróbáltam valami unalmasra gondolni mindig betúrakodott a gondolataimba az a fiú.Csak párszor találkoztunk eddig mégis annyira megfogott. Veszélyesnek tűnt mégis vonzott.De újra és újra rájöttem ,hogy nem szabad ilyenekre gondolnom. Barátnője van és egyébként is a betegem. Nem szabad... nem lehet.Hason feküdtem az ágyamon és épp a falamat néztem amin különböző képek szerepeltek. Barátokkal,családdal. Hiányzott onnan valami,de nem tudtam volna megmondani mi.
El voltam mélyedve a gondolataimba. És egy darabig még elmerülve is akartam lenni,de kopogtatni kezdtek az ajtómon.Megijedtem hisz apa egyből benyitott volna, Lilly pedig már alszik. Mivel a szobámban nem volt lámpa kapcsolva így a sötétet kihasználva ,egy hirtelen mozdulattal magamra csavartam a takarót mielőtt az illető bejön .
-Bianca?-suttogta egy ismerős hang.Belépett a szobába és becsukta maga után az ajtót. Kapkodtam a levegőt ,hogy le ne buktassam magam. Minek jött ide?Halk léptekkel odatipegett az ágyamhoz és nem tett semmit. Legalábbis olyat amit hallottam volna.Pont háttal feküdtem neki.Remegve szuszogtam ki a levegőt. Jake jelenléte zordabbá tette az egész szobát.Egy perc múlva újra nyitódott majd csukódott az ajtó egy kis koppanással.Megfordultam. A szobában végre újra csak egy személy volt.Én.
Jake még soha nem csinált ilyet. Bejött a szobámba?Amikor már az ajtóból is remekül látta ,hogy alszok.A fejemet elmélyesztettem a párnámba.Pár tincsem az arcomba került ,de azokat gyorsan hátrasimítottam.Remegve kifújtam a levegőt majd lehunytam a szeme. Érjen véget ez a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése