Belenéztem az egyetlen tükörbe ami a szobámba volt majd egy hatalmas sóhajtás kíséretében eltakartam az arcomat.
-Kicsim.Itt vannak a barátaid!-ordította fel Apa a földszintről. Ki tört rajtam a pánik.Az ajtóhoz kúsztam és nekidőltem annak.Remegett az egész testem.A fogam vacogott. Nem voltam beteg egyszerűen csak megrémisztett a tudat,hogy újra találkozom Harryvel és ezúttal rengeteg ember fog látni minket.Az egész héten nem esett szó erről a buliról mégis máma küldött az én drágalátos betegem egy üzenetet ,hogy el ne felejtsem. Olive-nak már kedden szóltam így ők sem felejtették el.
-Bianca?-szólított meg a barátnőm kedves hangon.Nem válaszoltam.Csak neki döntöttem az ajtónak a fejem.Addig észre sem vettem ,hogy sírok míg egy csepp a kezemre nem esett.-Minden rendben?-NEM .Semmi sincs rendben. Kijött rajtam az elmúlt egy hét keserves túlélése. Az ,hogy nem mondhattam el Olive-nak ,hogy egy beteg emberrel elmentem kávézni és egész héten bejött hozzám.Csak úgy beszélgetni.Mint ahogy azt sem mondhattam el ,hogy egyre jobban kezdem megkedvelni ,pedig nem kéne. Nem lehet!-Bia...kérlek engedj be.-mély levegőt vettem és megembereltem magam ,hogy kicsit arrébb csússzak így az ajtó szabadon kinyílhatott.A barátnőm óvatosan lépett be a fa ajtón. Nem tudta hol keressen így csak kétségbe esetten körbe nézett a szobában.
-Szia.-nevettem halkan és kitöröltem a szememből a könnyeket amik elhomályosították a látásomat.
-Te mit csinálsz odalent? -nevetett és ő is odatérdelt mellém.Túl egyértelmű volt ahhoz ,hogy bármit is mondanom kellett volna. A könnyeim árulkodó jelei voltak a boldogtalanságomnak. A barátnőm letörölte a éktelenkedő cseppeket majd magához húzott.-Mi a baj?-elmondhattam volna,de azzal minden szabályomat meg szegtem volna. Nem csak megtudta volna a titkom ,de talán még arra is rájönne ,hogy hazudtam neki amikor azt mondtam "Én mindent elmondok neked." Lassan már egy hete gyülemlik bennem ez a sztori ami csak egyre hosszabb és hosszabb lesz. Barátnőm kék szemei egyenesen az én szemembe bámultak. Az arcomat tartotta. Próbált valamit lenézni rólam de nem ment.Mély levegőt vettem majd kifújtam azt.
-Minden rendben.-persze ,hogy nem hitte el. Az előbb talált rám sírva és azt mondom minden rendben. Látszott az arcán ,hogy félt engem.Felállt majd felsegített engem is a földről.
-Ebben jössz?-mutatott a szedett-vedett ruhámra.
-Nem tudtam választani.-mondtam kínomba
Barátnőm sec-perc alatt kiválasztott egy nagyon jó ruhát ami még tetszett is.Felvettem a fürdőszobámban közben ő ott várt a szobámban. Mikor visszaértem mosolyogva egy elismerő hüvelykujjat mutatott.Ez nekem elég ok volt ahhoz ,hogy becsukjam magam mögött a fürdőszoba ajtót.
-Na gyere,te idióta.-gyorsan felugrott az ágyamról és magához húzott.-Mert a végén Jake még nem vár meg.-kicsit megijedtem a név hallatán pedig várható volt. Olive kinyitotta előttem az ajtót és kiráncigált.A kis nadrágot amit ez a nő rám adott folyton lefelé húzgáltam,pedig volt alatta egy harisnya. Felsőtestemet pedig egy fehér ujjatlan ing fedte.
Ahogy lefelé kocogtunk a lépcsőn félúton találkoztunk Lillyvel aki búcsúzásképp megölelt. Olive egy "awh" hangot adott ki majd mentünk is tovább.A földszintre érve Apa hangos nevetése a konyha felől jött.
-Apu akkor mi megyünk is.-ordítottam és a cipőmet már épp fel akartam venni mikor mind a ketten kiléptek a konyhából.
-Érezd jól magad.-mosolygott Apa és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. A borostája kicsit szúrt de nem bántam.Ahogy elszakadtam Apától Jake-et láttam meg aki alaposan végig mért. Más esetben ez tetszett volna ,de most valahogy haragudtam érte. Csak hátat fordítottam neki és felkaptam a táskám.
Olive szokásához híven megmondta ,hogy a rövidebb úton menjünk.Én az izgalomtól már alig szóltam pár szót. Nem tudtam elképzelni ,hogy Harry mit akar. Hogy csak simán bulizunk egyet Külön-Külön vagy együtt akar velünk lenni. Ha rágondoltam beszívtam az ajkaimat és csak meredő szemekkel néztem a távolba.
-Tetszik valaki?-kérdezte Jake és hátba bökött. Ijedtemben nem is tudtam hova nézzek. Az egyetlen személy akit megtaláltam a tekintetemmel az Olive volt. Ő sem értette. Csak vállat vont és sétált tovább. Szóval ő semmit nem mondott a bátyjának.
-Nem ..dehogy..mért?-kérdeztem a kezemet morzsolgatva.
-Látszik.-mondta egy kacér mosollyal az arcán. Lágyan a hajába túrt ami egyértelmű jelzés volt számomra. Reménykedik benne ,hogy ő a kiszemeltem.Csak nyeltem egyet és elnéztem egy más irányba. Még magam sem tudtam mit érzek. Főleg Jake. Mostanság megváltoztak a dolgok
Amikor már a folyó partjához értünk a telefonom hirtelen megcsörrent. A kijelzőn a Styles név villogott. A szememmel keresni kezdtem a tábortüzet amit múltkor is messziről kiszúrtam már. Most is megtaláltam ,de talán most messzebb volt.A telefont lenémítottam és óvatosan a zsebembe csúsztattam.
-Ki volt az?-kérdezte gyanúsan Jake.
-Csak Apa keresett.Majd visszahívom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése