-Megoldjuk.-mondtam halkan. Ő sóhajtott egyet majd felállt.
-Köszönöm.-lehunyta a szemeit .Lassú ám nagy léptekkel odasétált az ajtóhoz. Kissé megremegett a lába mikor lehajolt a gördeszkáért. Még utoljára visszanézett rám. Barna szemei csillogtak a könnyektől.
-Minden rendben lesz.
Sajnáltam ezt a lányt.Nem érdemelte meg ezt a sorsot. Talán két hónapja jár hozzám ,de még mindig van olyan ember aki zaklatja amiatt ami. Egyszerűen csak egy félénk lány. Lora mint sokan mások csak velem mer beszélni. Talán azért mert fiatal vagyok és én megérthetem a sorsát.Nem tudom ,de minden esetre örülök neki ,hogy bíznak bennem az emberek és elfogadják azokat a tanácsokat amiket adok.
Fáradtan dőltem az asztalra. Engem is megviselt Lora sztorija. Pislogtam párat a falon ékeskedő madaramra. Éppen elszállni készül a keretéből,de sosem fog eltűnni. Mindig ott lesz a falamon a megfestett szárnyaival és azzal az egy kis szépség hibával a csőrén,ami csak még érdekesebbé teszi a képet. Elfordítottam a fejem. Az asztalon lévő bögre tea játékát néztem. A gőz ami felfelé szállt belőle olyan kecsesen és szabadon kavargott a levegőbe. Egyszer megpróbáltam megakadályozni ,hogy fellebbenjen ,de az elszabadult az ujjaim között.
-Unatkozol?-Olive olyan halkan nyitott be ,hogy észre sem vettem. Könnyed léptekkel sétált át a szobán és leült mellém egy székre.
-Mi újság?-mosolyogtam bágyadtan.
-Semmi különös.-mosolygott ajkain vérvörös rúzzsal.-Csak gondoltam meglátogatom a legjobb barátnőmet.Biccentettem egyet mire ő megfogta a vállamat.-Minden oké?
-Igen.-normálisan felültem a székben. Arcomra egy halvány mosolyt erőltettem . Csíkos pulcsim ujját pedig csak még jobban lehúztam.
-Arra gondoltam..-mondta halkan és a cipőjén lévő kis masnicskát kezdte birizgálni-Ja lenne időd a hétvégén.Akkor elmehetnénk valahova.-mosolygott újra.
-Mindenképp.-hatalmas vigyor kerekedett az arcomra. Már rég ki kellett volna mozdulnom a minden napos életből.Ő elnevette magát. Vöröses barna haját a vállára eresztette majd felállt.
-Ügyes legyél!
-Az vagyok.-adtunk egymásnak két puszit és ő elindult az ajtó felé.
Épp amikor már a kilincsen volt a keze ,kopogtatni kezdtek. Olive kicsit megijedt ,de kinyitotta az ajtót.A kinti alak magas lehetett hisz a barátnőmnek úgy ellett felnézni rá.Mondjuk ebben közre játszhatott ,hogy mind a ketten csak 162 centisek vagyunk.
-Biancához?-kérdezte kedvesen Olive.
-Öhm.-megköszörülte a torkát.-Igen.-barátnőm csak még jobban kitárta az ajtót. Még visszafordult ,hogy intsen egyet és elviharzott a magas fiú mellet.
A fiú félénken lépett be a szobába. Ha tippelni lehetett volna azt mondtam volna ,hogy azért jött mert szorongásos.Becsukta maga mögött az ajtót és felém fordult. Kicsit meglepődött volt az arca.
-Szia.-nyújtottam egyből kezet.-Bianca Lerman.
-Harry Styles.-félénken megrázta a kezem majd végig nézett rajtam.-Nem vagy te egy kicsit fiatal pszichológusnak?-nevetett az előző hangerejénél erősebben.
-19 vagyok.-nevettem halványan. Meglepődve mosolygott. Igen.. senki se néz ennyinek. A fiú körül nézett egy kicsit a szobában majd mutattam neki ,hogy üljön le.-Szóval...mért jöttél?-mosolyom még mindig nem olvadt le az arcomról. Óvatosan neki dőltem az asztalomnak és csak figyeltem. Harold megigazította a fején lévő türkiz sapkát és rám nézett. Az arcán elégedett mosoly terült végig.Kicsit hunyorított. Talán mert háttal álltam az ablaknak és majd' kisütötte a szemét a lemenő nap.A ruhája kicsit szedett-vedett volt ,de illet hozzá.
-Beleőrülök a párkapcsolatomba.-felvontam a szemöldökömet. Komolyan ezért jött? Mondjuk. Mit is lehetett volna várni egy jóképű fiatal sráctól. Miközben a földet bámulta észre vettem ,hogy milyen telt ajkai vannak. Tudom ,hogy őrültség őt bámulni ,de akkor is. Szeretem megnézni az embereket.Ezzel valahogy jobban megértem őket.
-Ezt eltudnád magyarázni bővebben is?-kérdeztem és diplomatikusan összekulcsoltam magam előtt az ujjaimat.
-Nagyjából egy hónapja lehetünk együtt.-a plafonra nézett. Gondolom számolta ,hogy biztos jót mondott-e.-Mindegy.-mondta hanyagul.-Lényeg ,hogy nagyon ragaszkodik. Nem hagy nekem teret és egyfolytában tudni akarja hol mit csinálok.-felsóhajtottam. A srác annyira beleélte magát a regélésbe de muszáj volt közbe vágnom.Tudom ,hogy ez nem helyes dolog ,de muszáj volt
-Figyelj...Szerintem inkább egy párkapcsolati tanácsadóhoz kéne elmennetek.- Harry felvonta az egyik szemöldökét. Mintha csak tudnom kéne ,hogy mire gondol.
-Nekem itt a helyem.-mondta kicsit komoran miután rájött ,hogy nem értem miről beszél.
-Mért?-ki akartam volna húzni belőle a szavakat ,de nem ment. Ő csak bámulta a fekete cipőjének orrát és hallgatott.
Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor úgy döntöttem most már teszek a hallgatagsága ellen.
-Mesélj a barátnődről.-mosolyogtam mintha már régi barátok lennénk. A srác arca egy kis mosolyra tárult. Az arcán megjelent két kis gödröcske ami csak kínozta a lelkemet. Valami olyat éreztem amit még nem sokszor eddigi életem során.
-Szőke hajú,kék szemű.Napbarnított bőre van amivel szeret büszkélkedni.-nevette el magát.-Kellynek hívják.-újra megkomolyodott.-Ő is 19 éves.Szeret mindenbe benne lenni és mindenről tudni.Egy igazi bombázó.-felvontam a szemöldököm. Talán mégis rossz ötlet volt erről faggatni. A szívem gyorsabban kezdett verni. Valahogy amikor Harryre néztem éreztem valamit.Amit nem tudtam volna megnevezni.
Szerencsémre kopogtatni kezdtek az ajtón és meg sem várva a választ már nyitották is.Mind a ketten a kis fekete hajú lányra néztünk.
-Lilly?-nyögtem ki.
-Szia.....sztok.-mondta mikor meglátta az ágyamon ülő fiút.Egyből megrökönyödött.
-Mondtam ,hogy mindjárt megyek haza.-a sapkás srác rám nézett amitől csak még jobban kínos volt a pillanat.
-Két órája várok arra a mindjártra.-Lilly okos lány. Tudja ,hogyha valaki nem szakít félbe akkor egész nap dolgoznék.Könyörgő szemekkel rám nézett. Az órámra pillantottam.20:05.Beletúrtam a hajamba
-Lilly,csak pár perc,oké?-a húgom vállat vont majd kiment . Behunytam a szemem,fáradtan hátradöntöttem a fejem.-Nagyon ciki lenne ha ezt a beszélgetést félbe kéne szakítani?A húgom már nem bír magával.-mondtam nyűgösen.
-Persze.-felállt és végig simította a kezeit a farmerján.-Nekem is van húgom.Tudom milyen.-mosolygott.
-Hogy hívják?
-Carly.-mosolygott.
Ahogy ott álltunk az ajtónál és épp vettem fel a kabátomat a székről eszembe jutott valami.
-Hé!Várj.-mondtam mielőtt még az ajtóhoz lépett volna.-Itt a telefonszámom. Bejöhetsz bármikor.Csak hétköznap legyen.-mosolyogtam és átnyújtottam a kis névjegykártyát.A fiú kuncogott egy kicsit miközben megvizsgálta a számokat.
-Még ilyen könnyen sem szereztem meg egy lány telefonszámát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése