A lábaimat lelógattam az ágyról. Egyre jobban rettegtem mikor megláttam ,hogy egy férfi póló van rajtam egy hatalmas 9-essel az elején. Rendezetlen volt a szoba. Az asztalon a papírok halmozva voltak. A szekrényből ki voltak dobálva a cuccok és csak a fele lett visszarakva.Óvatosan tettem le a lábamat a padlóra ami reccsent egyet. A fejem egy hatalmasat ütött.A másnaposság nem tesz jót főleg úgy ,hogy még ideges is vagyok.Összehúztam magamon az ismeretlen illatú ruhát és felálltam. Kicsit tétován ,de elindultam a szoba egyetlen kijáratához .Kinyitottam az ajtót és csak egy folyosóra jutottam.Sötét volt ,pedig már reggel lehetett.A folyosó végén csak egy lépcső vezetett lefelé . Megembereltem magam és elindultam a ropogós fákon lefelé.Mikor leértem valami nappali féleségbe érkezhettem,de még mindig nem tudtam ,hova is menjek. Lassú halk léptekkel lépkedtem előre és próbáltam egy másik szobába kukucskálni.
Megrettentem mikor egy krákogósféle hangot hallottam az egyik szobából.
-Menj ki!
-Majd szellőztetek.Nyugi már!-megismertem a marakodó testvérpár hangját. Lehunytam a szemem és egy hatalmasat sóhajtottam. A lábaim most már mertek jobban is haladni. Próbáltam a hang helyét megtalálni. Mikor beértem egy konyha féleségbe két szem is rám tapadt.-Bianca.-mosolygott a barátnőm fáradt arccal. Hangosan felsóhajtottam majd leültem Olive mellé.
-Hogy kerülök ide?-kérdeztem félénken. Az arcomból egy tincset a fülem mögé tűrtem és az asztalt kezdtem bámulni. Jake felnyögött és a cigivel a kezében kiment valami terasz féleségre.- és neki mi baja?-mondtam már egy kicsit jobb kedvvel.
-Hát ... jó kis buli volt tegnap este.-nevetett a barátnőm és eldőlt az asztalon.
Miután kicsit észhez tértünk mind a ketten a barátnőm mesélni kezdett.
-Elájultál.Tudod hogy megijedtem?-mondta meglepődött arccal.
-Gondolom.-mondtam kicsit szégyenlősen.
-De valami srác rád talált.
-Milyen srác?-a szemeim kikerekedtek. Erre a pillanatra még emlékszek. Valaki megszólított ,hogy jól vagyok-e de már nem tudnék visszaemlékezni hogy ki volt az.
-Tudnom kéne?-Olive csak felállt és a pulthoz ment ,hogy öntsön magának narancslevet és ,hogy levegyen a polcról egy dobozból gyógyszert nekem. Mikor újra leült mellém nekem adta a poharát és a narancslével lenyeltem a kis fejfájás csillapítót.
-És hogy kerültem ide?-néztem körbe a konyhának nevezet hatalmas szobában.
-A srác segített hazahozni.-mosolygott a barátnőm.-Mondjuk nem volt könnyű ,mert a barátnője meg tisztára féltékeny lett.-nevetett .- és ott mindenki előtt elkezdett ordibálni velünk,de aztán leráztuk és hazahozott minket a kocsijával.-elégedett mosoly volt az arcán a barátnőmnek. Most már mindent értettem . Mondjuk kicsit zavar ,hogy Olive ilyen könnyen beleegyezett egy idegen segítségébe. akár el is rabolhatott volna minket. Megnyugodva néztem a poharamra.
-És mit keres rajtam ez a ruha?-mutattam a hanyagul álló és eléggé nagy fehér pólóra.
-Ja igen.-nevetett Olive és még kicsit bele is pirult.- Hát ... ez az én művem.-az asztalra dőlve nevetett és fogta a hasát.
-Ez mit jelent?-már nekem is nevetésre görbült a szám.
-Azért én is ittam egy keveset.-hmm. szóval azért vagyok férfi pólóba mert Olive részeg volt .. és rám adta? Hát ő akkor még így részegen is kedves.
Ültem még egy kicsit ott majd úgy döntöttem ,hogy ki megyek Jake-hez. A nagy üvegajtót eltoltam és kiléptem a kertbe amit nem rég láttam mint kiderült Jake szobájából.
-Szia.-mosolyogtam és leültem a kis padra az asztalhoz. Ő csak állt a verandán és egy napszemüveggel nézett szembe a rikító nappal. A kezében parázsló cigi egy hosszú füst csíkot hagyott a levegőben.Szívott egyet belőle majd végre megszólalt.
-' Reggelt!-leült velem szembe az asztalhoz.Az arca nem volt olyan mosolygós mint máskor amikor beszéltünk. Épp elnyomta a cigijét és már rakta volna vissza a dzsekijébe mikor rákérdeztem.
-Kaphatok egyet?
-Már mindjárt elfogy.-mondta közömbösen és nyugodtan visszarakta a dobozkáját. Egyértelmű jelzés volt ,hogy nem akar közösködni ,pedig máskor mindig együtt cigiztünk.Csöndben bólintottam egyet és az asztalra néztem. Egy pici bogár mászott rajta. Elég gyors volt és épp Jake telefonja felé tartott.Amikor az megcsörrent.Picit megrettentem és akaratlanul is megnéztem a kijelzőn lévő nevet.Barbara. Kicsit furán néztem rá majd rákérdeztem
-Ki az a Barbara?- Jake a kezébe vette a fekete Iphone-t és megnézte a nevet.Még mindig csörgött ,de csak lazán visszarakta az asztalra a telefont.
-Tegnap találkoztam vele. Jó csaj.-mondta és látszott rajta ,hogy úgy is gondolja még akkor is ha ezt próbálta egy fej elfordítással leplezni. Tetszett neki a csaj és ez idegessé tett engem.
-Mikor találkoztatok,hisz velünk táncoltál.-mondtam furán.
-Hát igen...-mondta komolyabb arccal.-Mondjuk Jake-nek is szólhattatok volna ,hogy hazajöttök.-a gúny az arcán szinte pofán csapott. Felállt.-Na ...szabad már a szobám.-elindult az ajtó felé addig várta a válaszom.
-Persze.-mondtam halkan és ő bement.
*Később*
A zárba raktam a kulcsot majd elfordítottam. Már ment le a nap és szerettem volna már pihenni egyet. Kinyitottam az ajtót és beléptem a sokkal hűvösebb házba.
-Bia?-kérdezte egy vékony hang.
-Megjöttem.-mondtam hangosan és ledobtam a kulcsomat a kosárkába ahol tartottuk a fontosabb cuccokat. Egy pillanat alatt Apával találtam szembe magam. Egy hatalmas puszit nyomtam az arcára és megöleltük egymást.
-Jól érezted magad?-kérdezte brummogós hangján.
-Igen.-mosolyogtam.-Jó volt.-Megsimította a nyakamat majd elment a konyhába. Fáradtan dőltem le a nappaliba a húgom mellé. Épp valami krimit nézett . Teljesen olyan mint én. Megborzoltam a haját majd felpattantam és elindultam felfelé a szobámba.
Nem gondoltam ,hogy elfogok tudni aludni. Csak reménykedtem benne. Hogy nem jut eszembe az az arc ami egész nap kínzott. Nem mertem bevallani Olive-nak. Nem mertem rákérdezni ,mert még hülyének nézett volna. De ha kívülről láttam volna magam lerítt volna rólam ,hogy már képben vagyok a tegnap estével. Én.. én száz százalékig biztos vagyok benne ,hogy tegnap Harry vállán feküdtem majd berakott egy kocsiba. Ez valahogy megragadt a fejemben. Még az illata is . Az arca ....ahogy elmosolyodik mikor rám néz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése