A hátsó ajtón sunnyogtunk ki mert az közelebb volt és mi még jobban el akartunk tűnni. A szívem iszonyatosan dobogott mikor rájöttem ,hogy ez "illegális" . És ,hogy pont Harry kedvéért szegem meg a szabályokat. Ez amit most megismertem belőle,annyira veszélyes volt és kiszámíthatatlan mégis vonzott a tudatom ,hogy vele menjek.
Mikor odaértünk a Starbucks ajtajához kedvesen kinyitotta előttem az ajtót amit én egy biccentéssel köszöntem. Félénken szétnéztem ,hogy látok-e valaki ismerős alakot,de szerencsémre nem volt ott senki olyan akit még csak látásból is ismertem volna. Amikor a velem érkező srácra néztem láttam az ő arcán is a gyanút. Kétszer is körbe nézett majd kiszúrt egy asztalt és odavezetett engem.
-Sajnálom ,hogy megijesztettelek....-mondta halkan és kinézett az ablakon. Nem akartam hazudni neki. Még mindig kicsit merev voltam a jelenlétében.
-Munkám része. Meg kell szokni.-nevettem kínosan közben kortyoltam egyet a poharamból.
-Te vagy az első akinek elmondtam.-mosolygott és az asztalra könyökölt.Mondhattam volna ,hogy nem csodálom ,de nem akartam szemét lenni.
-Örülök.-mosolyogtam én is. Harry szégyenlősen elnevette magát majd az asztalra nézett. Nyeltem egyet. Már a puszta nevetése benne ragadt a fejembe,de nem értem mért.
Egy mély lélegzetet vettem. Már akartam mondani ,hogy nekem indulnom kéne mikor Harry telefonja félbe szakított.A srác anélkül ,hogy megnézte volna a kijelzőt felvette a telefont.
-Hello.-brummogta majd köhögött egy kicsit.A mobil másik oldaláról hangos rikácsolás hallatszott amit még én is jól kivettem. a göndör hajú srác kinézett az ablakon azzal a komoly fejével.Hunyorgott egy kicsit majd visszanézett rám.Egyenesen engem nézett mikor ezt mondta-Nem érdekel.-az állkapcsa megfeszült ahogy a telefon másik végéről valaki hangosan beleordította a nevét. Feltehetőleg lány volt ,mert a mellkasa egyenetlenül fel se le rohangált.
-Harry..én szerintem megyek.-mondtam halkan és felálltam. A kezével mutatta ,hogy üljek csak le majd újra kinézett az ablakon.A szemem sarkából én is arra pillantottam. Az út másik felén egy eléggé bögyös szőke lány ordibált a telefonjába.-Csessze meg!-mondtam hangosan.Felálltam és Harry meglepődötten nézte ahogy bevágom a széket az asztal alá.-Bocsánat.-mondtam zavarodottan és dühösen. Megráztam a fejem majd köszönés nélkül kimentem az épületből.Bevágtam magam mögött az ajtót és hirtelen a túloldalon álló lányra néztem aki feltehetőleg Kelly volt.Behunytam a szemem és egy nagyot sóhajtottam.Épp már mikor elindultam volna balra neki ütköztem valaminek..ami később kiderült ,hogy valaki volt.-Bocsánat.- nyögtem és az előttem álló férfire néztem.
-Semmi baj.-mosolygott . Valamiért kicsikarta belőlem ,hogy én is mosolyogjak.Hamar megráztam a fejem. Visszacsöppentem a való életbe.Az ablakból láttam ,hogy Harry épp felkel és igyekszik ,hogy utolérjen. Már indultam volna tovább mikor az előbb akadályt okozó srác megfogta a csuklóm.-Várj.Meghívhatlak valamire?-a Starbucks ajtaja felé biccentett.
-Bocsi..de sietnem kell.-mondtam kínosan és kirántottam a kezem a szorításából. Mikor hallottam ,hogy nyílik az ajtó a lábaimat futásra használtam. Nem túl feltűnően épp csak kocogásnak mondanám.
-És ,hogy hívnak?-ordította utánam a srác.
Nem mertem válaszolni. Milyen épeszű ember az aki az egész utcának elordítja a nevét. Egyébként sem ismerem. Már így is teljesen hülyének éreztem magam. Harry arra használt ,hogy féltékennyé tegye a barátnőjét ami látszólag sikerült is. Nem értem mért ,hisz pont az a cél ,hogy kibéküljenek ,nem? Mikor befordultam a sarkon belassítottam. Így sem kezdődött még a reggelem. Meghívnak egy kávéra, féltékennyé akarnak tenni egy lányt velem és még neki is megyek egy jóképű srácnak,bár őt nem igazán tudtam megvizsgálni. Ha visszatekintek rá a gondolat felhőmben akkor csak azok a kék szemek jutnak eszembe és az a borostás arc.
A kezemben lévő telefont egyre erősebben szorítottam mikor hirtelen megcsörrent. Újra az az ismeretlen szám volt. Most már nem bújhatok el előle. Feltehetőleg fontos lehet ha már másodjára keres.Épp megálltam egy piros lámpánál és kicsit zihálva a futástól felvettem a telefont.
-Háló?-szóltam bele halkan. A másik oldalon egy sóhajtás hallatszott és egy kis krákogás.
-Sajnálom én ezt nem így akartam.-megdermedve álltam. Még akkor is mikor már a lámpa zöldre váltott. Nem tudtam válaszolni Styles szavaira. Biztos voltam benne ,hogy ő az ,hisz minek hívna fel akárki is ezzel a szöveggel.Beszívtam az ajkaimat majd lassan ráléptem a zebrára. A torkomban dobogott a szívem .Csak azon kattogott az agyam ,hogy ilyenkor mit is kéne válaszolni.-Bianca?
-Öhm..Semmi baj.-mondtam és még így is zavarba jöttem. Sosem voltam az az ember aki szembe akart nézni az ilyen beszélgetésekkel. Én inkább elmenekültem előlük . Csöndben "elsunnyogni a szőnyeg alatt" . Ez volt az én szakterületem.
-Figyelj ,én nem tudtam ,hogy Kelly...
-Kelly csak arra járt és pont meglátott minket.-szakítottam félbe. Muszáj volt befejeznem helyette ,mert a végén valami hülyeséget mondott volna. Kinéztem volna belőle. Harry olyan tipikus ember aki teljesen az ellentétem. Szereti ha tiszta a lelkiismerete. Amikor kirohantam az épületből már akkor láttam ,hogy sajnálja az egészet. Viszont én azt sajnáltam ,hogy elmentem vele. Ha kiderül ,hogy egy beteggel voltam,akkor mi lesz?
*Később*
-Figyelsz te egyáltalán rám?-kérdezte nyűgösen Olive.
-Persze.-mondtam unottan és a szívószálamat kezdtem jobbra balra lökdösni.
-Látszik.-nevetett a barátnőm.-Na mesélj mi van veled.
-Semmi.-sóhajtottam. Kinéztem a Starbucks ablakán ahol délelőtt még Harryvel üldögéltem. Nem mondhattam el Olive-nak ,hogy itt voltam vele. Ő is nagyon jól tudta ,hogy nincs olyan ,hogy beteg orvos kapcsolat. Az álmát pedig végképp nem mondhattam el.
-Milyen betegeid voltak ma?-meglepődtem kérdésén. Máskor sosem kérdezett ilyet.Próbáltam nem kimutatni az érzéseimet és csak megvontam a vállam.-Volt valaki érdekes?-gyanúsan néztem rá.
-Mi ez valami kihallgatás?-nevettem kínomban. Olive csak nyelt egyet és az ajkai közé tapasztotta a szívószálát.Összehúztam a szemöldököm. A vörös hajú lány aki velem szemben ült feltűnően titkolt valamit ,de nem jöttem rá mit. A szemöldökét felvonta mikor a poharát újra az asztalra rakta. Ezt akkor csinálta mikor arra várt ,hogy én mondjak ki valamit.
-Csak kérdeztem.-mosolygott. Ádáz mosoly volt. Titokzatos. Muszáj volt kiderítenem mire akar utalni.
-Olive,nyögd már ki ,hogy mi van.-parancsoltam rá és csak erőteljesen bámultam őt.
-Ne gondolj már mindig rosszra.Tiszta paranoiás vagy.-az ujjaival ütögetni kezdte a poharának az oldalát. Csak unott fejjel nézte ahogy az ujján lévő fekete gyűrű újra és újra neki ütközik.Gyűlölöm amikor ezt csinálja.
Hátradőltem a székemben.
-Mit tudsz?-sóhajtottam fel.Nem néztünk egymásra.
-Ma reggel voltam bent nálad.-behunytam a szemem. A rohadt életbe ,hogy neki is ilyenkor kell bejönnie.-Azt hittem dolgozol,de nem voltál ott. -oldalra billentette a fejét.-Mért?
-Csak leugrottam a boltba.Éhes voltam.-Ez jutott eszembe. Talán rosszabbat nem is találhattam volna ki.Nem tudtam ,hogy Olive mennyi ideig volt ott,de a tekintetéből ítélve nem hitte el.Egy kacér mosoly volt a szája szélén.
-Te aztán tudsz egy órán át vásárolni.-nevetett.-Na jó. Csak az igazat ,Lerman.-felhúztam az egyik szemöldököm. Úgy éreztem nem tartozok elszámolással Olive-nak. Akárhol lehettem volna. Minek mondjam meg.A barátnőm olyan könyörtelenül nézett engem,hogy muszáj volt újra kinéznem az ablakon. Miközben a poharamat fogtam arra gondoltam ,hogy ott az út másik oldalán nem rég még Kelly állt. Szép lány. Egyáltalán nem hasonlít rám. Szinte mondhatni az ellentétem.Mit eszik Harry azon a lányon?-Ki volt az a srác?
-Milyen srác?-bele dermedtem a tudatba ,hogy Olive talán látott engem délelőtt.
-Mondjuk az a srác aki rólad beszélt itt a Starbucks-ba.-nevetett.-Mért nem mondtad el ,hogy barátod van?
-Mi fasz?-a szemeim kikerekedtek. A szívem a torkomban dobogott. Milyen srác. Ki beszélt rólam kinek? És egyáltalán mit keresett Olive pont akkor itt?
-Hogy hívják?-mosolygott.
-De kit?-emeltem fel a hangerőt.
-Ne hazudj már ,Bia.-mondta gúnyosan.-Nekem elmondhatod.-mögém nézett egy asztallal arrébb.-Helyes srácnak tűnt bár csak hátulról láttam.Nem tudtam ,hogy a magas fiúkra buksz.- a barátnőm szinte letámadott a csomó kijelentésével,mikor az én részemről minden kérdéses volt.Leesett állal néztem őt,miközben ő áradozott arról a srácról.
Mikor végre egy kicsit leállt én felsóhajtottam.
-Olivia Maslow. Te mi a jó francról beszélsz?-néztem rá gúnyosan.
-Az a srác.-mosolygott.-ott ült és beszélték ,hogy te...-abba maradt a mondat. Ő is rájött ,hogy nem tudok semmiről.-várj ..most mi?-értetlenül néztük egymást.
-Én is ezt kérdezem.
-De én azt hittem ,hogy ...
-Na jó. Most mond el részletesen ,hogy mit hallottál.
*Olive visszaemlékszik*
Fura ,hogy nincs bent Bianca. Pedig ő ilyenkor már mindig bent szokott lenni. Hiába vártam rá egy órát ott Jade-nél ,de nem jött. Szóval szokás szerint inkább lementem a Starbucksba.Az idő tökéletesen meleg volt így sok ember csak fürdőruhában járkált. Ahogy beértem a kedvenc helyemre megcsapott az a jó illat. Nem voltak kimondottan sokan ,de voltak egy páran.Kértem egy kávét és leültem az egyik asztalhoz pont két srác mögé.Elég hangosan beszélgettek ahhoz ,hogy halljam pedig nem akartam hallgatózni.Próbáltam a kávémra és a gondolataimra figyelni ,de nem ment.
-Mióta jársz ?
-Nem régóta,de ne mond el Kellynek mert ideg bajt kap.-mondta a nekem háttal ülő srác. Elég magas volt így eltakarta a szembe ülő fiút.
-Dehogy mondom. Amúgy sem beszélnék vele .Utálom....de ekkora szerencsét ,hogy találkozzak vele.-nevetett a vékonyabbik hangú.
-Hát ő nem hiszem ,hogy annyira felhőtlenül tudott örülni.
-Mert?
-Meglátta Kelly.
-Biancát?-ordította és felállt a helyéről. Túl sokat dramatizált,de megláttam ,hogy végre kivel is beszélget. Kék szeme volt és barna haja.Mosolygós arca volt mégis most dühös volt.-Te egy idióta vagy Harry!
-De olyan aranyos volt... és félt.-mondta a még mindig a széken ülő srác.
-Hülye vagy? Beleszeretsz a pszichiáteredbe?Normális vagy?
-Én ilyet nem mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat.Csak.. maradj kicsit csendben.-mondta halkan a göndör hajú srác. Ültek még egy kicsit ott és már suttogva beszéltek. Ekkor már nem is igazán figyeltem oda rájuk . Csak akkor kaptam fel a fejemet a telefonomról mikor az alacsonyabbik srác újra felpattant.
-Akkor menjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése