4.fejezet Ezért...

      Lassan  sétáltam befelé a városba.Apa félútig elkísért és egy puszival elváltunk egymástól. Néha már nagyon sajnáltam őt. Megviselte Anya halála. Pedig már évekkel ezelőtt volt. Valamiért magát okolta,pedig nem kellett volna. Nem ő volt a hibás. Anya már nem bírta az életet. Nem Apa miatt.Vagyis talán.... nem tudom. Már nem tudja senki megmondani. Mondjuk senkinek sem könnyű feldolgozni egy öngyilkosság. Én sem értem. De rájöttem ,hogy a hónapokig sírás nem visz sehova. Lillynek nem mondtuk el.Ő úgy tudja ,hogy csak elutazott. Túl sok lett volna ez neki. Nekem is az volt,de megpróbáltam feldolgozni. Egy Anya elvesztése jobban fáj mintha kitépték volna a szívem ,de muszáj megbirkóznom vele. Apa azt mondta minden rendben lesz. Semmi nincs rendben csak ezt senki nem vallja be. A legnagyobb baj ,hogy nem mondhatom el senkinek. Nem beszélhetek róla. Túl fájdalmas lenne. Inkább mások problémáival foglalkozom mint a sajátoméval.
     Ahogy beértem a pszichiátriára mosolygós arcokkal találtam szembe magam. Sokan voltak bent és mindenki csinált valamit. Loise a recepción ügyködött a betegek adataival, Peter pedig épp egy öreg bácsikával beszélgetett. Megmosolyogtatott ez a sok ember. Ahogy mindenki próbál törődni a másikkal. Átcsusszantam az emberek között és megcéloztam a saját szobácskámat.Az egész folyosó zsongott. Egy öreg nénike épp az egyik szobába igyekezett én pedig kinyitottam előtte az ajtót. Kedvesen megköszönte én pedig csak egy mosollyal viszonoztam. Hirtelen olyan jó kedvem lett.
     A szobám az épület egyik eldugottabb részében volt.Nem azt mondom ,hogy nem lehetett megtaálni ,de kellett gyalogolni ,hogy eljussak oda.Ahogy odaértem az ajtómhoz kinyitottam azt. Óvatosan hátranéztem a mögöttem lévő büféhez. Ez valahogy már szokásommá vált. Mindig oda szoktam köszönni Jade-nek aki ott dolgozott.Most is így tettem ,de ő pont nem figyelt. Pár embert szolgált ki egy szendviccsel. Viszont az én tekintetem össze akadt valakiével. Fekete póló volt rajta és zöld szemei épp csak körül néztek mikor meglátott.Megdermedtem . Újra végig söpört rajtam az az érzés. Vettem egy mély levegőt majd a táskámmal a kezemben bementem a szobámba.
      Hideg volt bent. A hétvégén nem voltam bent és ez teljesen üressé és csendessé tette ezt a kis helyet. A táskámat az asztalra dobtam. Odalopództam az ablakomhoz és felhúztam a reluxát. Ilyenkor a nap pont az épület másik részét sütötte, de még így is sokkal világosabb lett.Leültem a székemre és rutinosan kivettem a táskám oldalsó zsebéből a telefonom. Feloldottam a zárat és csak úgy megnéztem ,hogy kik kerestek mostanság. A hétvégén nem igen volt időm megnézni. Apa keresett egy párszor de tudja ,hogy élek és virulok,viszont volt egy szám. Egy ismeretlen szám.Felvontam a szemöldököm. bárki lehetett az,de még tegnap reggel hívott,szóval... nem érdekel. Már biztos megtudta amit akart.
       Ültem egy pár percig csendben amikor már kezdtem hiányolni a zajt. Felkeltem a székemből és a sarokban porosodó magnóhoz mentem. sosem volt bekapcsolva végül is . A betegek a csöndet szeretik. Viszont én már kezdek tőle becsavarodni. A hétvége pedig csak rátett egy lapáttal. Teljesen felpörögtem attól az estétől. Rájöttem ,hogy izgalmas ez a bulizós élet. Ismeretlen helyen ébredni,részeg lenni,táncolni. Egy idő után biztos megunnám ,de ez most felfrissített. Kapcsolgatni próbáltam a rádión amikor valamit eltekertem és halk recsegős zene ütötte meg a fülem. Ismerős volt a zene,szóval biztos ,hogy mostani volt.Aztán megszűnt a recsegés. Zenét kreáltam. Örömömben felkuncogtam majd a fejemet ringatni kezdtem a kicsit gyors zenére. Élveztem. Olyan érzés volt mint szombaton. A zene átjárta a lelkemet.Nagyot szippantottam a levegőbe majd megfordultam.
          Ledermedtem mikor megláttam ,hogy ott áll az ajtóban.A kezemmel a rádió után nyúltam mert kezdett már túl hangos lenni.
-Szia.-mosolygott.Nem tudom mikor jött be ,de feltehetőleg a zene közben. Égett az arcom. A zene nem akart kikapcsolni így kicsit zavarodottan fordultam vissza Harryhez.-Nem.. nem zavar.-mondta közömbösen. Bólintottam egyet...de mégis rápróbáltam ,hogy tudok-e legalább halkítani rajta ha már kikapcsolni nem tudtam.
-Szia.Hogy vagy?-kérdeztem mintha az előbb nem hoztam volna szégyenbe magam.
-Jöttem ,hogy turkálj a fejemben.-nevetett.Felsóhajtottam mikor ő közelebb lépett és észre vettem ,hogy milyen magas. Még most sem tudtam ,hogy mért kellek neki. Mért kell a fejében "matatnom"
-Akkor ülj le.-parancsoltam. Ő felvontam a szemöldökét és kuncogott egyet. Nem gondoltam ,hogy valami vicceset mondtam volna ,de én is elmosolyodtam.-Na jó.-csaptam össze a kezem.-Most már rákérdezek.Miért kell neked pszichiáter? Mi a baj?-Kicsit meglepődött a kérdésemen. Mintha nem kéne erre a kérdésre válaszolnia. Pedig kéne. Múltkor is eltereltük a témát erről,de nem mehet ez így az idők végezetéig,de úgy tűnt most sem járok sikerrel. Harry csak meredt a cipőjére mint mindig. Az a búskomor fej amit ilyenkor vágott elszomorított.-Hagyjuk inkább.-mondtam halkan mire ő rám nézett és elnevette magát.
-Vicces vagy amikor részeg vagy.-kikerekedtek a szemeim. Annyira tudtam. Harry egyenesen a gondolataimban kutakodott. zöld szemeivel kínozott.Várta ,hogy válaszoljak valamit.
-Igen.-túrtam a hajamba.-hallottam róla.-a kezembe temettem az arcomat ezzel is próbáltam leplezni ,hogy ezzel mennyire zavarba hoz. Máskor még sosem voltam ennyire részeg. És ,hogy pont Harrynek kellett arra járnia.
-Azt hittük elájultál.-megrázta a haját majd előrehajolt és a könyökét megtámasztotta a térdén.
-Még élek.-neki dőltem az asztalomnak. A rádióból kiszűrődő kis zene bejárta az egész szobát.Úgy gondoltam ez talán lehetne egy téma ha már arról nem akar beszélni amiért igazából jött.- ÉS te ,hogy-hogy ott voltál?
-Ohh.-mosolygott.-Kelly hívott,hogy menjek.-miután kimondta a Kelly szót újra komor lett az arca.
-Hallottam ,hogy veszekedtetek.-nevettem halványan.
-Jah...
      Újra csönd lett. Már biztos voltam ,hogy valamiért a barátnőjéről rossz emlékei vannak vagy .. ilyesmi.
-Harry.-felszólítottam . Meglepődötten rám nézett.Elmosolyodtam. Próbáltam a legkedvesebb formámat hozni. Leültem mellé amitől ő még jobban meglepődött.-Mi a kedvenc sorozatod?-felvonta a szemöldökét és halványan kuncogott.
-Öhh...nem tudom.
-És milyen filmeket szoktál nézni?
-Hmm..horror vagy vígjáték. Épp amilyen kedvem van.
-Kelly is szereti őket?
-Nem igazán.-mondta gúnyosan és az asztalomat kezdte el nézni. Már nem zavarta ,hogy ennyire közel ülök hozzá.
-Tudod...van egy srác aki tetszik.-kezdtem a regélésbe.-de ma épp ma mondjuk úgy faképnél hagyott.- Harry összehúzta a szemöldökét.Még mindig nem nézett rám.-Pedig úgy döntöttem ma elmondom neki ,hogy mit érzek.-igaz ,hogy csak kihasználtam a helyzetet ,hogy ezt el tudjam mesélni neki ,de akkor is Jake-re gondoltam. Tényleg rosszul esett ,hogy reggel úgy bánt velem.- és ő elhagyott.-próbáltam kivenni Harry reakcióját. Láthatólag megérintette ,mert csak dühösen ökölbe szorította a kezét.-Te is éreztél már így?Volt már ,hogy faképnél hagyott Kelly amikor neked szüksége volt rád?- Harry nagyot sóhajtott. Megtörölte az arcát majd megemberelte magát.
-Sokszor álmodtam már Kellyről....hogy bántom....vagy meg is ölöm.-a szemeim kikerekedtek és zihálni kezdtem. Tudom ,hogy meg kellett volna értenem de csak ijedten figyeltem a teljesen dühös srácot.