-Hogy vagy?-az arcából ítélve ezt a kérdést várta volna legutoljára.
-Egész..jól és te?-leült a szokásos helyére és szokásosan előre dőlt a térdén megtámasztva magát.
-Jól. Mi van Kellyvel?-karba tettem a kezem és neki dőltem az asztalomnak.
-Biztos jól van...-mondta kicsit csalódottan.
-Ugye...ugye nem szakítottatok?-kérdeztem félve.
-Mondjuk inkább egy kis szünetnek.-vigyorgott.Behunytam a szemem. Ez is az én hibám.Milyen szörnyű lehet annak a lánynak.
Egy ideig csöndben voltunk odabent mikor Harry a falon lévő képeimet kezdte nézegetni.
-Azok ti vagytok?-kérdezte mosolyogva mikor megpillantotta az egyik közös képünket Olive-val. Szerettem személyes dolgokat kirakni magamról.Az valahogy szebbé tette a szobát és megnyugtatott.
-Igen.-nevettem én is . A képen a barátnőm épp teljes erejéből szorít engem én pedig nevetve próbálok kiszabadulni a karjai közül.Jól elkapott pillanat.Még fiatalabbak voltunk.Nem volt ennyi gondunk.
-Aranyos.-jelentette ki a göndör hajú srác. Elégedetten biccentettem egyet majd úgy tettem mintha a cipőm jobban érdekelne. Az arcomba lógott a hajam.Ez is egy olyan pillanat volt mikor vágytam egy kicsit a friss levegőre mert nem kaptam levegőt.
-Zavarna ha én gyorsan kimennék egyet cigizni?-ironikus ha nem kapok levegőt akkor cigizni akarok. Harry kicsit meglepődve nézett rám a képekről.
-Te cigizel?-lehunytam a szemem. Egy újabb ember aki elítéli a cigizőket. Ha Jake itt lenne akkor biztos beszólna Harrynek,de nem volt itt. Ki kellett állnom magamért.
-Igen.-mondtam gúnyosan és a táskámért nyúltam.
-Megölöd magad.
-Nem érdekel a véleményed.-mondtam idegesen és kivettem a cigis dobozt a táskám aljáról.Mikor megfordultam és Harryvel találtam szembe magam csak akkor jöttem rá mit is mondtam."Nem érdekel".A legfontosabb dolog amit soha nem szabadna egy betegnek mondani még akkor is ha ideges vagy.A betegem meglepődve nézett rám ,de különösképp nem vette a szívére.Csak gúnyosan végig mért majd odanyögte.
-Tőlem.
Annyira zavart ,hogy ezt mondtam.A cigim rohamosan parázslott el és én csak még idegesebb lettem. Harry közelében mindig az vagyok. és még a tegnapi Jake-es dolog is rátett egy lapáttal. Olive-nak el kellett volna mondanom.Ő biztos tudott volna segíteni.Mikor utoljára kifújtam a füstöt felsóhajtottam.Vissza kell mennem.Becsúsztattam a zsebembe a kis öngyújtót majd a hátsóajtón keresztül vissza mentem.Amikor beléptem a szobámba Harry a falnál állt és a kezében egy képet vizsgált.
-Itt vagyok.-mondtam felvilágosításképp . A srác hátrafordult felém majd visszarakta a képet a helyére.Akkor vettem észre ,hogy azt a képet nézi amin Anyával vagyok 10 évesen.Egy évvel azelőtt ,hogy .... megtörtént.
-Ő az Anyukád?-kérdezte mosolyogva és az ujjhegyével végig simította anyukám arcát.
-Volt.-mondtam összehúzott szemöldökkel. Ő felém kapta a fejét.Nem értette mire célzok.-Amikor 11 voltam meghalt.
-Részvétem.-mondta csöndesen és elvette az ujját a képről.Beletúrtam a hajamba.Vettem egy mély levegőt mikor eszembe jutott az a nap amikor apa elmondta.Remegett az ő keze is. Akkor még nem volt borostát. Egy puszit adott az arcomra és azt mondta ,hogy Anya szeretett volna sétálni a felhők felett. Értelmes gyerek voltam. Egyből megértettem. Lilly akkor még 2 éves volt.Így ő már nem is emlékszik Anyára.
-Szerencsére ők még itt vannak nekem.-mosolyogtam és végig simítottam egy mostani kép keretét.A kicsit megfogyatkozott családom volt rajta.
-Gondolom szereted őket.
-Nagyon.-sóhajtottam.
Álltunk még ott egy kicsit mikor Harry lehajtotta a fejét.
-Kelly rühelli a húgomat. Anyámmal pedig csak veszekedni tud.-meglepődötten néztem rá.Nem az miatt amit mondott.Az miatt ahogy mondta.Végre mondott valamit ami nyomasztja.
-Mikor látogattad meg utoljára az anyukádat?
-Nem engedi ,hogy elmenjek. Nélküle sehova . És mivel ő nem akar...
-Mozdulj ki.-mosolyogtam.-Most úgyis rosszba vagytok Kellyvel szóval...-nem bírtam befejezni ezt a mondatot. Harrynek csörögni kezdett a telefonja és persze ,hogy felvette. Kíváncsian néztem az arcát hátha megtudok abból valamit ,hogy kivel is beszél.Mosolygott és hangosan nevetni kezdett.
-Nem tudom majd megkérdezem.... Nem még nem ,de remélem nem is akar kibékülni.-nos ara már rájöttem ,hogy nem Kelly az illető. Szóval valami barát lehet.-ÉS ugyanott lesz ?... oké. Szevasz.-hatalmas mosollyal az arcán tette le a telefont. Két kis gödröcske jelent meg az arcán,ami csak újra egy gombócot képzett a torkomba.-Ráérsz hétvégén?-kérdezett hirtelen.
-Tessék?
-Ráérsz a hétvégén vagy nem?-nevetett és szét tárta a kezeit.Igazából kicsit megijedtem.Tettem hátrafelé egy lépést.Közben azon gondolkodtam mit is kéne mondani.
-Lehet.-nyögtem be halkan mire ő kuncogni kezdett.
-Egyik haverom mondta ,hogy lesz egy olyan buli mint múlt hétvégén és gondoltam szólok.-mondta és lehuppant az ágyra.Az agyamon gyorsan átfutott az ötlet ,hogy mi lenne ha megint mennénk.Ráültem az asztalomra és Olive-ra gondoltam. Ő biztos akarna menni.-Na most mind gondolkozol annyit?-kérdezte és hátradőlt az ágyon.Visszatértem a valóságba ahol még mindig Harry problémáival kellett volna foglalkozni. Ő a plafont nézte és mosolygott.
-Hányszor álmodtad már ezt?-kérdeztem halkan és az arca kicsit elkomolyodott.
-Csak az utóbbi időben.Főleg mikor idegesen fekszek le.-megfeszült az állkapcsa ,de a szemét még mindig nem vette le a plafonról.
-Beszéljünk róla ... vagy nem szeretnéd?-kérdeztem halkan miközben a kezeimet a térdeim re eresztettem.
-Félek ,hogy igazából is megtenném-e. Én...nem vagyok gyilkos.-jelentette ki.
-Elhiszem. Egyszerűen csak meg kéne beszélned ezt vele.-bármennyire is fájt ,hogy most arra buzdítom őt ,hogy jöjjön össze újra a barátnőjével ez volt a helyes.Muszáj volt.
-Én már nem szeretem úgy mint régen.
-Ennyi minden változott azóta mióta megismerted?
-A belső... egy vámpír lett belőle.-viccesnek hangzott ezért egy kicsit kuncogtam. Harry komoly arccal rám nézett majd mikor látta ,hogy nevetek elmosolyodott.-Tényleg így van.
-Mondom beszéld meg vele.Nem fog elhagyni,mert....-a gondolatom teljesen elkalandozott Harry testén. Ahogy néztem ,hogy fekszik már majdnem rosszat mondtam.-mert szeret téged.Esküdj meg ,hogy a máskor nem akkor a bulin beszélsz vele.-parancsoltam.Egymás szemébe bámultunk.
-Ígérem.
Ültünk egy kicsit csöndben . Úgy tűnt most ez a megnyugtató.Birizgálni kezdtem a fülbevalómat ,amit még a szülinapomra kaptam Oli-tól.
-Köszönöm.-mondta halkan .
-Ez a dolgom.-mosolyogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése