II. 6.Rész - Kapucnis ember

Make me wanna die

           A polc felé nyújtózkodok ami sokkal magasabbnak bizonyul mint gondoltam. Lábujjhegyre emelkedek így sikerül megbillentenem a szekrény ajtaját így elértem a legalsó polc poharait. Egyet magam felé lökdösök majd leveszem a helyéről . Kissé porosnak bizonyul , hisz nem arról a feléről vettem ki a szekrénynek ahol általában mindenki szokta. Végre újra talpra érkezek így meg tudok bizonyosodni arról ,hogy nem fogok hanyatt esni vagy meginogni . A poharat a csap alá tartom . Megnyitom azt ám az mintha várakozna. Felvont szemöldökkel nézem a csapot. Hirtelen meghallom ,hogy a víz megindul a csövek között így újra odadugom a poharat. A sötét már átjárja az egész konyhát ,így alig látom ,hogy mennyi víz folyt a pohárba. Egyszer csak elzárom és felemelem a poharat. Kicsit még csöpög a csőből a víz ,de lassan már el is áll . A pohárban lévő "vizet " bámulom. Meglepetésemre nem arra bukkanok rá mint amire szerettem volna. A vízben valamiféle beazonosítatlan tárgyak lebegnek amik még így sötétben is jól kivehetők  . Elhúzom a számat,de végül ráveszem magam ,hogy beleigyak. Az ajkaimhoz emelem a poharat majd belekortyolok egyet . Az "anyag" végig gördül a torkomon . Az egész számat átjárja az az íz ,amit remélem ,hogy nagyon gyorsan el tudok fedni valamivel. A poharat a pulthoz csapom és erőlködök ,hogy ne lássam újra viszont a vizet amit az előbb ittam . Az a szörnyű utóíz átjárja a számat . Fancsali képet vágok mikor egyszer csak megszólal mögöttem egy hang.

    -Szia . -Lucy halál nyugodt köszönése és az ,hogy ilyen hirtelen itt termett kissé megijeszt. Hátratekintek a vállam felett rá . A pohár tartalmát úgy ahogy van teljesen kiöntöm majd egy 180°-os fordulattal rámosolygok.

-Szia. - nem viszonozza a mosolygásomat. Csak mellém lép és leemel egy poharat ugyanonnan ahonnan én . Látszik ,hogy ő magasabb és csinosabb is nálam. Arrébb csusszanok ,hogy ő is tudjon önteni magának . Arcomon egy ravasz és egy kicsit gonosz mosoly lapul . Tudom ,hogy ő is ugyanígy fog járni mint én. Nos igen . Nem kellett eddig még a vízhez folyamodnom. Legalábbis addig míg Olive apja hetente meghozta a palackban a vizünket. Lucy ugyanolyan mozdulatokkal mint én ,megnyitja a csapot. Vár és csak vár. Felsóhajt majd a pultra támaszkodik . Nem néz rám ,pedig ha látná önelégült mosolyom tudná ,hogy mi vár rá. Göndör haját a füle mögé tűri és a csap fölé hajol , mikor egyszer csak újra hallatszik a csőben végig folyó víz. A csapba ömlik onnan pedig egyenesen a lefolyóba . Meglepődve figyelem ahogy Lucy szinte majdnem egy teljes percig csak folyatja a vizet. Már majdnem rákérdezek ,hogy mit is csinál mikor a víz hangja megváltozik. Az eddigi akadozott folyás után most teljesen tisztán jön . A poharat a csap alá teszi és megtölti az egész tartalmát .

           Leesett állal figyelem Lucy-t ahogy lehörpinti a vizet  majd leteszi a poharát. Vár egy kicsit majd felém fordul.

-Kezdő. - nyögi felém miközben egészen halványan elmosolyodik . Felvonom a szemöldököm . Kicsit ideges vagyok ,hogy nem az történt mint amit számításba vettem ,hisz így én jöttem ki belőle rosszul . Durcásan fordulok el ,ami eléggé gyerekesnek tűnik...mert igazából az is. - Ki volt az a srác? - meglep ,hogy kérdezősködik Louis felől ,hisz Lucy nem abban az "érdekel amit mondasz" ember hírében áll .

-Egy barátom. Eljött meglátogatni . - a földre nézek és úgy érzem mosolyognom kell ha Louisra gondolok . Annyira kedves tőle ,hogy eljött és beszélt arról ami vele történt. Kicsit szomorú is vagyok az miatt ,hogy elment. A gondolkodásba a mellettem álló lány zavar meg a hümmögésével. Rikító kék szemeivel halványan pislog miközben önelégült mosollyal megpördül és a pultnak támaszkodik.

-Egy barátod , mi? - hangjában hallatszik egy kis játék ami a helyzetet illetően elég furcsa,hisz az itt létem alatt alig beszéltem Lucyval . Gondolom nem is tudja mi volt Harryvel és ,hogy mért is kerültem ide.

-Igen . - válaszolok magabiztosan ,hisz teljesen biztosra mondhatom ,hogy ő a barátom . Nem úgy szeretem őt ,mint Harryt . Ő olyan igazi barát akire mindig számíthattam ... kivéve ezt a másfél évet amíg semelyikünk nem tudott semmit a másikról . Belegondolva ő semmit nem változott. Ugyanolyan jópofa srác maradt . Én sem változtam, mégis mintha már semmi sem lehetne ugyanaz mint régen.

     Lucy egyértelműen nem hitte el ,hogy az a srác aki az előbb még itt volt csak azért jött át így késő éjszaka ,hogy beszélgessünk. Végül is eléggé hihetetlennek tűnik , de igaz . Megrázza szőke loboncát majd ellökve magát a pulttól elindult a konyha kijárata felé . Ujjaimmal belekapaszkodtam  a pult szélébe. Volt egy kérdés ami régóta ki akart már törni belőlem.

-Lucy ,te mióta vagy itt? - megállt még az ajtóban így épp időben kérdeztem . Viszont miután felsóhajtok rájöttem ,hogy talán mégsem kellett volna erre rákérdezni . -Tudod mit ? Hagyjuk is.-visszakozok és legyintek egyet a levegőbe bár tudom ,hogy nem látja , ám most már késő.

-Úgy nagyjából 15 éves korom óta . -sóhajt majd a plafonra néz mintha onnan valami ihletet merítene . - Akkor nyitotta Olive apja ezt a helyet. Mindenki tudta ,hogy hogy állok . Olive azt mondta itt a helyem. - von vállat. - azóta nem szabadultam innen. - dünnyögi az orra alatt. Kockás ingét jobban összehúzta magán . Hullámos szőke haja hanyagul hullott a vállára miközben lehajtotta a fejét. Így belegondolva kár volt megkérdeznem. Ahogy végig nézek Lucy-n látszik ,hogy nem most volt amikor 15 éves volt . Magabiztos és komoly arca elárulja korát , így megállapítom ,hogy legalább 8 éve itt van ,ha nem több. Rossz lehet ,hisz ez szinte egy börtön. Nem tudom Olive apja hogy gondolta ezt a "hajléktalan házat" ,hisz ez szörnyű!

-Akkor nem csodálom ,hogy nem állsz szóba senkivel. - dünnyögöm az orrom alatt és remélem nem hallja meg ,de pillantása egyből elárulja ,hogy jó a hallása.

-Ha te is minden félévente váltogatnád a lakótársaidat akkor rájönnél ,hogy nincs idő összebarátkozni - itt egy kis szünetet tart míg összeszedi magát a mondat folytatásához. - és értelme sincs . -az ajkaim elválnak . Rájövök ,hogy talán nem kéne beszélgetnem vele . Talán idegesítem vagy ő igazából nem is akar beszélni. Idegesen az ajkamba harapok és egészen a pultba kapaszkodok .

          Áll egy darabig majd világító kék szemeit rám szegezi. Végig mér majd elmosolyodik. Szőke haja az arcába lóg ,de tisztán kivehető ,hogy mosolyog.

-Még valami ? - teszi fel a valószínűleg költői kérdést . Mintha azt akarná ,hogy tovább kérdezgessek . Az egyik szék háttámlájához sétál és megtámaszkodik rajta . Egy pillanatra megijedek ,hogy mégis mi másról tudnánk még beszélni . Körbe néztem . Hirtelen Olive lila pöttyös bögréjét szúrtam ki így feltűnt az is ,hogy túl nagy csönd van itthon.

-Többiek merre vannak ? - felvonja a szemöldökét. Látszólag nem ezt a kérdést várta tőlem. Összevonja a szemöldökét és egy pillanatig elhúzza az "ö" betűt amivel jelzi ,hogy gondolkodik.

-Rebel! Rebelre mentek. - mutató ujjával felém mutat és egy huncut mosolyt csal arcára . Megdöbbenek ,hisz még sosem láttam az arcán ekkora mosolyt. Viszont nem ez az egyetlen megdöbbentő dolog. A többiek már megint kint vannak a Rebelen.

           A Rebel egy terasz jobban mondva egy hatalmas klub a szabad ég alatt, ahova ingyen bemehet az ember és addig marad amíg akar. Hihetetlen ,hogy Olive-ék mennyire szeretnek bulizni. Már meg sem lepődök ,hogy engem nem hívtak ,hisz tudják milyen állapotban vagyok mostanában.

-Kerestek téged. - biccent felém Lucy.

-Igen? - lepődök meg .

-Persze. - mosolyog - Jake külön kiemelte ha látlak akkor szóljak. - meglep Lucy mennyire közvetlen lett hirtelen és beszédes. Leül a székre amelyen az előbb még támaszkodott. Lábait feldobja az asztalra ,így csíkos hosszú zoknijai szinte világítanak a sötétben.

-Azt hittem ,hogy a múltkori eset után már mindenki megutált.-nevetek kínomban. Ő elkomolyodik és értetlenül néz felém . Talán ő még nem tudja. Sőt valószínűleg biztos is. Gondolom Olive volt olyan kedves és nem mondta el mik is történtek valamelyik éjszaka . Felocsúdva a gondolkodásból rájövök ,hogy Lucy még mindig a válaszra vár fel nem tett kérdésére ,így felsóhajtva egyet leülök vele szembe .

-Valamelyik éjszaka láttam a barátomat....

-Chh . Nagy cucc.-forgatta meg a szemeit miután közbevágott a mondatomba.

-De ő börtönben van. És ez teljesen biztos. - az utolsó mondatot nem igazán mertem kimondani. Egyre több olyan dolog van ami alátámasztja a bennem lévő kis gondolatot amit egyelőre nem tudok hova tenni.

-Wow. Hmm. - elgondolkozik. Lábait leveszi az asztalról majd rákönyököl . Meglep ,hogy mennyire érdekli a téma és ,hogy egyáltalán beszélgetni akar velem. - Hallottál már arról ,hogyha valaki nagyon hiányzik és sokat gondolsz rá az egyszer csak megjelenik? Tudod mint amikor két ember szereti egymást és egymásra gondolnak akkor azt érzik és valahogy keresztezik egymás útját. Mint az igaz szerelem. Lehetséges , hogy kivetítetted magad elé a képét és azt képzelted ,hogy ott van előtted.-magyarázza választékos szavakkal közben folyamatosan néz ,hogy értem-e amit beszél.

-Szóval arra célzol ,hogy megőrülök?! - megrázom a fejem és értetlenkedve bámulom őt , mire ő is pislog párat. Nem gondolta volna ,hogy ilyen gyorsan reagálok a feltevésére.

-Dehogyis. Inkább arra ,hogy , ha beszélgetünk még egy kicsit Jake-ékről akkor hirtelen befognak futni. Érted? - az asztalra könyököl és próbálja felvázolni a szemléletét ami számomra felfoghatatlan.

-Ez hülyeség.-suttogom halkan mire elhúzza a száját. Lehajtom a fejem. Azt hittem talán többet megtudok Lucytól ,hogy mégis mi ez ,de úgy látszik ez is csak egy vak vágány. Felsóhajtok. A szobában üresség lesz mikor megszólal a csengő.

          Egyszerre egymásra nézünk. Lucy büszkén mosolyog én pedig hitetlenkedve állok fel a székemből. Mégis minek csenget ,hogyha van náluk kulcs? Mikor kilépek a konyhából. Lucy feljebb emeli a hangját és még utánam ordít egy "megmondtam"-ot. Csak megforgatom a szemeimet. Egyáltalán nem hiszem azt ,hogy ezek Olive-ék.

           Épp mikor az ajtóhoz érek ,hogy kinyissam az ajtót kint dörren egyet az ég és hallatszik ,hogy azon nyomban esni is kezd az eső.

-Bassza meg .- hallatszik kintről egy mély rekedt hang. A szívem gyorsan verni kezdett. A kezemet elvettem a kilincsről és csak bámultam az ajtót. Szaporábban vettem a levegőt ,majd észhez kaptam. Nyiss már ajtót Bianca! És ha tényleg ő az?!  Kinyitottam a zárat majd azonnal nyitottam is az ajtót. Egy kapucnis ember állt előttem aki épp a fekete Iphone-jával szórakozott. Megállt a szívem. Haja az arcába lógott ,de észre sem vette ,hogy ajtót nyitottam .

-Harry!-sikítottam és neki csapódtam a magas alaknak.

II. 5.Rész - Egyedül maradok

jungle

      Éreztem Jake leheletét az arcomon ,ahogy idegesen szuszog az ajkaimra a helyzet miatt. Friss levegő és menta levél keverékének illata . Igazán megnyugtató . Mintha csak a kinti vihar kellős közepén lennék , és igazából az érzéseim is ilyenek voltak. De végül rájöttem ,hogy ez az illat amit érzek....nem az ami nekem kell . Szemeim lassan kinyitottam . Ijedten bámultam Jake-et aki ajkaival egyre közelebb próbált férkőzni hozzám. Majdnem bedőltem neki . Tiltakozóan a szájára helyeztem a mutató ujjam . Ő is érezte már . Egy lágy puszit nyomott az ujjbegyemre ami kicsit meglepett ,de mégis olyan furcsa érzésem lett tőle.

-Tudod hol találsz meg . -közelebb húzódott és egy pici puszit nyomott a homlokomra . Szája szélét épp ,hogy csak megrántotta ezzel egy kis rossz fiús mosolyt varázsolt férfias arcára .  Elvált ajkakkal figyeltem ahogy lassan felkel mellőlem és az ajtóhoz sétál . Kicsit megnyugodtam ,hogy ez esetben nem erőltette a dolgot ,de úgy éreztem mintha a tudatom egy része belement volna . Szerencsére még időben gondolkoztam és leállítottam ezt .

     Kezét a kilincsre tette . Várakozott . Várta ,hogy hátha még mondok neki valami marasztaló szót , ám én csöndben és elgondolkozva hajtottam le a fejemet.

-Minden rendben lesz . - hátrafordult hozzám . Éreztem magamon a tekintetét ami arra késztetett ,hogy ránézzek . Megnyugtató pillantása mintha megállította volna az időt és csak mi léteztünk volna. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni ,így a szoros szemkontaktust én törtem meg ,hisz levegő után kellett kapdosnom . - Jó éjszakát . -suttogta miközben én mély levegőt vettem . Egyenesen a földet néztem ,hisz féltem ,hogyha újra felnézek valami megint történik velem . Biccentek egyet ,ami neki egy köszönéssel ér fel. Kisétál a folyosóra ,de az ajtót még nem csukta be. Figyelem ahogy a folyosóról beszűrőfő fény megvilágítja az alakját. Mosolyog majd visszanéz még hozzám és hamar becsukja az ajtót. Halk suttogást hallok és lépteket , amik egyértelműen nem egy embertől származnak . Valakit nagyon érdekel ,hogy mi van velem.

       Szörnyen érzem maga . Majdnem megcsaltam az egyetlen embert akit szeretek . Tegyük fel ,hogy a múltkor képzelődtem vagy csak a fáradtság miatt történt az ami. Na de mért pont Harryvel ? Mért pont ő jelent meg ott? Biztos ,hogy kell lennie valami magyarázata . Annyira nehéz ez az egész helyzet.

Kinézek az ablakon. A vihar még mindig tombol . Felkelek az ágyamból és odasétálok. Karba tett kezekkel bámulok ki . Egy ideig elvarázsol a kinti táj , míg meg nem látom a tükörképemet az ablak üvegében . Elszörnyedve nézek végig magamon . Egy hatalmas pulcsi , egy hatalmas mackó nadrág , felkontyolt haj , lebiggyedt ajkak ,kipirult arc és bedagadt szemek . Ha nem csinálok valamit hamarosan sírni fogok . Remegve fújom ki a levegőt míg a függönyt elengedem ami összeesve takarja el a kinti világot . Az ajtó felé indulok mikor a táskámban lévő telefon csengeni kezd . Leguggolok az ajtóba és kutatni kezdek a mobilom után amit igazából nem nehéz megtalálni ,hisz az egész szobát bevilágítja a fényével . Azonnal felveszem ,hisz elég sokat vacakoltam vele és nem akartam ,hogy letegye az illető .

        Lekocogok a lépcsőn . A kapucnimat a fejemre húzom mikor leérek az utolsó lépcsőfokon . Egy vékony lány hang felnyög épp mellettem . Ijedten állok ,bár tudom ,hogy csak Jen az . Nem mond semmit csak kikerül engem és nyögdécselve bemegy a konyhába ahol nagy fényáradatot okoz ami megvilágítja az egész előteret. Egyértelmű ,hogy mért nem szólított meg . Neki is megvannak a maga problémái . Miután a barna , göndör hajú lány eltűnt a szemem elől visszafordultam az eredeti célom felé . Gondolatban végig futottam a házon , a szobákon és megkerestem az emlékezetemben a hátsó ajtót .

         Csepegett még az eső mikor kiléptem a verandára ,de a vihar nagy része már tovább állt ,így nem kellett félnem attól ,hogy esetleg a villám valahol a közelemben csap le . Összehúztam magamon a kardigánom majd magam alá húzva a jobb lábamat ,összegubózva leültem. Nagyot sóhajtottam miközben körülnéztem. Az eső nagy cseppekben tüntette el a veranda kijjebb eső részéről a száraz felületeket . Felhúztam a lábaimat és a fejemet a térdemre hajtottam . A telefonomat szorosan fogtam ,hisz bármelyik pillanatban felhívhat Louis ,hogy esetleg eltévedt vagy nem tudja merre jöjjön a hátsó bejárathoz.

       Megnyugodok mikor a hátsó vas ajtó nagy hangzavart csapva kinyílik és a kintről jövő fiú teljesen meglepődve nézi a nyikorgó tárgyat. Elmosolyodok ,hisz nagyon régen láttam már Louis-t, aki szinte semmit nem változott. Szokásosan zsebre teszi a kezét mikor végez az ajtóval majd a verandán égő fény felé veszi az irányt.

-Szia.-mosolyog mikor elém ér . Felkelek a helyemről ,hogy megöleljem őt ,ám ő ezt kicsit félénken fogadja . A nyakába borulok , ő pedig kezeivel lassan és óvatosan simít végig a hátamon.

-Szia. -köszönök vissza , mire kicsit felkuncog . Eltávolodok tőle ,majd visszaülök a helyemre. Ujjammal a mellettem lévő székre mutatok . Kicsit bátortalanul lehuppan mellém és ő is az eső szemerkélését kezdte nézni. Szemem sarkából látom ,hogy teljesen elmélyülten figyeli a cseppeket amik a verandára ütköznek . Erőt veszek magamon majd felé fordulok. - Szóval. Miért kerestél? - mosolyt varázsolok az arcomra bár nem tudom ,hogy kéne jelen helyzetben viselkednem . Legyek szomorú ? Vagy épphogy boldog legyek ? Sajnos Louis arcáról semmit nem tudtam leolvasni . Olyan kitartóan bámult előre .

-Csak érdekelt ,hogy vagy . - ő is felém fordítja a fejét és mosolyogva végig mér . Előtte nem leszek szégyenlős , inkább szánalmasnak érzem magam amiért így nézek ki előtte .

-Ennyi? Ezt telefonban is meg lehetett volna beszélni . - kuncogok egy kicsit miközben a kezemre még jobban ráhúzom a pulcsim ujját . Louis elgondolkozóan hümmög egyet és megsimítja a tarkóját .

-Oké...-jegyzi meg halkan ,de ezt mintha nem nekem szánta volna , sokkal inkább magának . - Szeretnék mondani neked valamit .

         Lesütött szemekkel fejezte be az utolsó mondatát , majd érdeklődve visszanézett rám . Elgondolkodva bámultam a veranda deszkáit amik a lámpa miatt már egy kicsit sárgás színt vettek fel .

-Valamelyik nap láttam őt. - jelentem ki ,de még mindig nem nézek rá . Tekintetét újra rám emeli . Azt hittem egyértelmű lesz a személy neve Louis sztorija után miszerint Harry hívta fel valamelyik nap ám nem szólt bele .

-Kit?

-Harryt.-nyögöm ki a halkan a nevét kissé szenvedélyesen. Mintha tudatni akarnám vele ,hogy rágondolok és ,hogy még mindig ugyanúgy szeretem.

-Az nem lehetséges.-hangjában van valami mulatságos mégis komoly a beszélgetésünk.

-Ugyan mért nem?-mordulok fel.- Ha téged felhívott akkor mért nem láthattam őt?

-Mert Harry a ....- ki akarta mondani annak a helynek a nevét mégis megakadt a mondatban és inkább máshogy folytatta .- ott van. A telefonnal még bármi történhetett. Esetleg új "gazdát" kapott. - kezével hatalmas macskakörmöket kreált . - De az ,hogy megjelenjen és beszéljen hozzád esetleg megérintsen...az teljesen lehetetlen.- a mondat végét teljesen elharapta és már alig lehetett hallani. Mintha ő sem lett volna biztos a dolgában. Vállat vonok . Én még mindig hiszek abban ,hogy az az alak Harry volt és be is fogom bizonyítani ,hogy őt láttam.

        -Hiányzol mindenkinek. -súgja a fülembe miközben búcsúzkodunk.

-Mégis ki az a mindenki? -nevetek fel kínomban .  - Mindenki itt hagyott.-jegyzem meg magamnak ezt a mondatot ,de Louis szinte kötelességének érezte ,hogy válaszoljon a -egyáltalán nem - kérdésemre.

-Nekem. Nekem hiányzol . És biztos vagyok benne ,hogy a családodnak is. - erősen megszorít miközben ölel. Úgy érzem végre megint valaki szeret ,de azt az érzést amit a barátom okozott semmi nem fogja visszahozni csak ő .

-Nem hiányzok nekik. De örülök ,hogy neked igen.-mosolygok és belemarkolok a dzsekijének a szélébe. - Találkozhatnánk gyakrabban.

-Megbeszéltük . -nevet fel halkan majd jobbra balra kezdünk inogni. Az eső már teljesen elállt. A nap is lement. Az ég csillagos és úgy tűnik minden rendben van ,de a fák mögött sötét felhők gyülekeznek akik újra le akarnak csapni rám és megkeseríteni az életem ,hogy még több szenvedés érjen .

Jó Louist ölelni. Olyan jó illata van. Az a régi Louis akiben annyira megbíztam és mindent elmondtam . Mintha egy kis életerő került volna belém a beszélgetésünk után. Tényleg hiányzott már.

-Vissza fog jönni.-suttogja halkan bennem pedig megáll a vér is. Nem merek levegőt venni. Félek ,hogy nem lesz igaza ,hogy nem jön vissza. Hogy egyedül maradok. Érzem ,hogy lassan újra a sírás fog fojtogatni. Torkomban már érzem a gombócot amit nem tudok visszanyelni. A gyomrom is felfordul a gondolatra. Hatalmasat sóhajtok mikor az első könnycsepp legördül az arcomon és a levegőt sem tudom már normálisan venni. Sírok. Az eső pedig újra esik.

II. 4. Rész - Jobb lesz ha elfelejted őt

Don't Judge Me

     Az eső cseppek kopogtak a kabátom és a kapucnim anyagán. Csizmámban minden nagyobb pocsolyába beleléptem , nem számított ha talán beázik . Néha megremegek mikor a hideg szél a dzsekim alá bújik . Álmosan pislogok a mellettem elhaladó autóra ami egyre jobban elhomályosodik előttem az eső miatt. A felettem lévő felhők morogva sújtanak a könnyeivel. Kezeimet a zsebembe dugom. Igyekszem megvédeni magam a hideg ellen. Úgy tűnik védekezésem egyre inkább semmit nem fog érni. Kezdek egyre jobban fázni , de még közel sem járok otthon. Gyorsabbra veszem a tempót. Jobban összehúzom magamon a kabátot.

     Szeretnék újra abban az időben élni ,mikor ő is itt volt velem. Megfogta a kezem,megcsókolt, játszadozott az ujjainkkal és simogatta a hajam. Mért nem lehet ár mellettem? Újra szeretném érezni az illatát. Szeretnék újra szerelmes lenni. szeretném ,ha valaki megvédene Jake-től. Szeretném ha valaki itt lenne mellettem. Lehajtom a fejem és belenézek az egyik pocsolyába. A víz hullámzik az úton ,így aligha tudom kinézni belőle a tükörképem. Szeretném ha itt lenne mellettem. Ha látnám az ő tükörképét mellettem. Hátrahajtom a fejem így a vízcseppek az arcomat veszik célpontnak. Próbálom kicsit kitisztítani a fejem amit így az elmúlt másfél évben nem igen sikerült. Hiányzik Harry! Iszonyatosan! És talán még sosem éreztem ilyet egy fiú iránt sem. Szeretném újra érezni őt. Szeretném megízlelni újra finom illatát.

     Ahogy a gondolataim Harry illatára összpontosítottak mintha egy pillanatra megéreztem volna azt a férfi parfümöt. Körültekintettem ,de senki nem járt a közelemben. Úgy tűnik csak a képzeletem játszadozik velem...vagy a szél. Szerettem ezt a parfümöt. Szerettem Harryt....és ez most sincs másképp.

         A kulcsomat a zárba teszem,majd elforgatom benne. Lenyomom a kilincset így az ajtó kisebb nyikorgással kinyílik. Végre a szobámba jutok és nem kell a többiekkel beszélgetnem. Láttam Olive-on ,hogy szeretne velem beszélni ám én megelőzve őt felrohantam a lépcsőn. Ledobom a táskám az ajtó mellé amit gondosan becsuktam és egy kicsit jobban rányomtam ,hogy nehezebben lehessen kinyitni. A hajamat felkötöm kontyba az éjjeliszekrényemen hagyott hajgumival. Egy két pillanatig bámulom az álomcsapdámat majd a fiókomba csúsztatom. Nem lesz már rá szükség. A szekrényemhez sétálok ,hogy a tükörbe megnézhessem magam. Szörnyen nézek ki.

-Bianca!-hallatszik az ajtómon kívülről a barátnőm kedveskedő hangja. Leveszem magamról a ruhámat majd a szekrényből kikapok egy pulcsit és egy melegítő nadrágot. Végig simítom magamon az anyagot majd igyekszek nem kiakadni a kinézetemen. Nem éppen olyan állapotban vagyok ami elfogadható lenne a húgommal való találkozásra. Nem is tudom mit gondolhat most rólam.

-Mi az?-kérdezek vissza miközben az ablakomhoz sétálok. Elhúzom a függönyöket ,hogy legalább egy kis világosság legyen odabent. Nem sokat javít a helyzetemen hisz kint aligha süt a nap. Inkább komoly eső felhők borítják az egész eget és fenyegetőzve közelednek felénk.

-Szeretnék beszélni veled.-Olive hangja alig hallható a kinti dörgés miatt. A párkányra támaszkodva nézem a hatalmas villámot ami sárgás árnyalatával alig csak egy pillanatig színesíti meg a kinti tájat. Hosszan nyúlt le majdnem egészen a földig. Szememmel mintha lefényképeztem volna a pillanatot és az emlékezetembe tároltam volna el gyönyörű villámcsapás néven.

-Mit szeretnél?-kérdezem mosolyogva bár tudom ,hogy nem látja. Leülök az ágyam szélére és úgy teszek mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az ujjaimat tördelve agyalok a folytatáson. Beengedjem?és akkor egy újabb agymosásban lesz részem.vagy csináljak úgy mintha rosszul lennék és inkább aludni szeretnék így elkerülve a beszélgetést,ami biztos ,hogy a reggeli üggyel kapcsolatos lesz.

-Csak beszélgetni.-felelte kintről. Ez nem elég indok ,hogy beengedjem. Sóhajtok egyet majd hátradőlök az ágyamon.

-Most inkább aludni szeretnék  , ha nem baj.-mondom bár inkább kérdésnek hallatszott. Reménykedtem ,hogy a válasz nem erőszakos behatolás lesz a szobámba , de meglep mikor Olive nem válaszol és csak a halk lépteit hallom ahogy egyre távolabb kerülnek a szobámtól. Egy kis bűntudatot kelt bennem ,de nem akkorát ,hogy utána menjek

       Végig simítom az ujjamat az alsó ajkamon. Próbálom felidézni a csókjának az ízét de ..valahogy nem megy. Mintha az az utolsó "szeretlek" kitörlődött volna a fejemből. Hirtelen sírhatnékom támadt ,de nem gyengülhetek el. Itt nem. Ebben a börtönben. Ez az egy dolog "boldogít" ,hogy legalább ugyanazt az életet élem át Harryvel ,azt leszámítva ,hogy én innen bármikor kimehetek és kényelmesebb az ágy. Szörnyű érzés arra kelni minden nap ,hogy egy másik szobában ,épp mellettem hangos jóga zenét hallgatva nyújt valaki. Ha nem érkezel meg időben a konyhába akkor már nem jut neked kaja és valaki mindig molesztál. Hihetetlen... Úgyan azt érezzük mégsem tudjuk tudatni a másikkal. Szeretném neki elmondani ,hogy mit érzek ,hogy még mindig szeretem és visszavárom ,de ez egyszerűen lehetetlen. Túlságosan is félek bemenni hozzá. Félek ,hogy ő már nem úgy érez irántam azok után ,hogy nem tudtam segíteni rajta. Félek ,hogy megváltozott a véleménye. Nem tudom mikor jön ki,de én biztos ,hogy ott leszek. Várni fogom és elmondom neki ,hogy szeretem.

        -Bianca?

-Mi van már?-kérdezek vissza mogorván mikor meghallom a Williams testvérek közül a férfi tagot. Most legfőképp őt nem kívánom a köreimbe.

-Beengedsz?

-Kéne?-akaratlanul felkelek az ágyamból és az ajtóhoz sétálok. Önkívületlen állapotban nyitom ki előtte az ajtót. Összevonom a szemöldököm. Nem rá vagyok mérges hanem magamra amiért ajtót nyitottam.-Mit szeretnél?- bájos mosoly csúszik fel az arcára. Kezével megtámasztja az ajtót mielőtt rácsapnám azt.

-Beszélni szeretnék azzal a lánnyal akit már rég láttam.

-Ezt hogy érted?-megrázom a fejem miközben Jake halál nyugodtan sétál be a szobámba és megáll az ágyam mellett. Becsukom az ajtót majd én is követem.

-Bianca . Mindenkinek hiányzik a régi te.Ez nem te vagy.-mutató ujjával tetőtől talpig végig mutat rajtam majd megállapodik a homlokomnál amit egy kicsit megpöcköl.

-Ne szórakozz velem,oké?-mordulok rá. Elkapom a kezét és erősen megszorítom. Egy határozott mozdulattal akár az ujját is el tudnám törni.

-Látod.-biccent a keze felé amit én kis híján elszorítok. Megrettenve engedem el,hisz nem gondoltam ,hogy ekkora düh és erő van bennem. - Én ezért jöttem.

-Nem tudom ,mi van velem ,Jake. Egyszerűen nem tudom.-lehuppanok az ágyamra. Arcomat a kezemmel takarom. Félek ,hogy lassan újra ki fog törni az az elmúlt másfél év ,de nem akarom ezt pont Rá uszítani. Érzem ahogy a takaró besüllyed mellettem és a két anyag -Jake nadrágja és a takaró- susogós hangot ad ki. Egy ideig csak az én hangos lélegzetvételem hallatszik ami már majdnem zokogás,mikor egyszer csak hosszú karjait a vállamra teszi é közelebb húz magához.

-Nehéz volt neked , tudom.-próbál segíteni a szavaival ami némileg segít is,de nem nyomja el azokat a gondolatokat amik jelen pillanatban a fejemben keringenek.

-Segíts rajtam! Nem akarom ezt!-a könnycseppek legördülnek az arcomon így benedvesítve a kezem amivel még mindig az arcom védem az esetleges megalázó tekintettől. Remegve dőlök a vállára. Könnyeim felszántják az arcom ,majd lecsordulnak az ő pólójára.

-Semmi baj. -simít végig a hátamon. Meglep de jó érzés tudni ,hogy valaki mögöttem áll. Valaki tud kontrollálni , ha már én nem tudom saját magam.-Sírd ki magad. Aztán együtt megoldunk mindent.-Istenem...ha ez ilyen könnyen menne.

-Hiányzik Harry!-súgom halkan ,bár nem éppen neki céloztam ezt a mondatot. csak úgy el akartam mondani. A levegőnek,a szélnek ,hogy azok továbbítsák neki és elmondják ,hogy igenis nagyon hiányolom őt. Bár tudom ,hogy ez őrültség lenne és biztos vagyok benne ,hogy Jake is meglepődött a kijelentésemen ,hisz láttam ahogy megfeszül az állkapcsa és egy pillanatig ökölbe szorítja a kezét. Nem kétséges ,hogy nem kedvelték egymást Harryvel,hisz már az első pillanattól kezdve keresztbe tett neki azzal ,hogy "elvett" tőle. Végül is nem mondhatjuk ki konkrétan ,hogy elvett hisz nem voltam az övé.Azt hittem ő kell de rájöttem ,hogy Harry sokkal fontosabb nála.

-Jobb lesz ha elfelejted őt.-simít végig a hátamon. Furcsa érzést kelt bennem ez az érintés. Mintha valami végig futott volna bennem. Egy akaratlan érzés ami kicsit boldogabbá tett ,de aztán visszatértem a jelenbe és rájöttem ,hogy nem ő az a személy aki nekem kell. Mégis közel hajolok hozzá. Kábult szemekkel nézem őt mint egy megmentőt aki most a segítségemre siet. Közelebb von magához ami még jó pár centit levon a köztünk lévő távolságból . Ajkaim elválnak miközben figyelem csillogó barna szemeit,amit lassan behuny és én is. -Őt már nem látod többé.

II. 3.Rész - Megint elszúrtam

 

   A kávézó egyik eldugottabb boxjában üldögélek. Ujjaimat tördelem az izgalom miatt . Szememet nem bírom levenni a bejáratról. Minden egyes alkalommal mikor az ajtóra függesztett csengő megszólal ugrok egyet és szorongva várom ,hátha a hugom lép be.

    Nyelek egyet mikor meglátom ,hogy az épület oldalában sétál egy barna hajú lány . Haja fonatban van így az eltakarja a válltáskájának pántját. Nem értem mért nem fázik,hisz csak egy látszólag vékony kardigánt visel a hideg tl ellenére. Kék szemeivel a kávézó belseje felé fordul. Lassú léptekkel tekint végig az ablakon bár szerintem nem sok mindent lehet látni. Megnyugodok,mikor az ajtóhoz lép és kinyitja azt. A csengő mint minden vendégnél csilingel így a pultos lány ráfigyel.

-Jó napot!-mosolyog kedvesen. Hangja nem ismerős így megijedek , hogy esetleg olyan régen láttam már őt ,hogy bármilyen jöttmenttel összetévesztem. A lány odasétált a pulthoz és pipicskedett ,hogy felérje azt. Meglepődve vettem észre , hogy nem sokkal vagyok magasabb nála. Valamit kérdez a pultos lánytól aki válaszul felém mutat. Összeakad a tekintetem a barna hajú lányéval ,akiről már biztosan állíthatom ,hogy a húgom. Int felém egyet majd megköszönve a segítséget elindul felém. Miközben sétál felém körülnéz a vendégeken,mintha valakit keresne....aki nem én vagyok.

-Szia.-mosolyog mikor mellém ér.

-Szia.Annyira örülök,hogy látlak.-felkelek a helyemről és megölelem. Parfüm illata van a nyakának ,de még mindig ugyanolyan kis lányosan ölel mint régen. Lehuppanok és magam elé mutatok,hogy foglaljon helyet. Kicsit tétován nézi a barna borítású fapadot,mintha gondolkodna ,hogy mit tegyen.

-Igazából Apa nem tudja ,hogy itt vagyok....szóval nem tudom jó ötlet-e. -Lassan beül elém és leveszi a táskáját.

-Akkor mész el amikor csak szeretnél.-mosolygok bátorítóan.-Csak találkozni szerettem volna.

-Örülök,hogy felhívtál.-mosolygott bájosan miközben végig futtatta a szemét az ital lapon.-Te mit iszol?

-Teázok.-emelem fel a vastag falú poharam. Lilly felvonja a szemöldökét. Gondolkozik egy kicsit.

-Szerintem én iszok egy jó erős kávét.-rám kacsint

      Megdöbbenve nézek a húgom után  aki illegetve magát indul el a pult felé. Komolyan ő az én 14 éves húgom? Újból a vendégeskedő embereken futtatja végig a szemét ám ,most leáll az egyik asztalnál. Kedvesen köszön a két srácnak akik ott ülnek. Beszél hozzájuk pár szót majd egy biccentés kíséretében elhagyja őket és folytatja az útját. Felháborodva nézem a  két srácot. Körülbelül olyan korúak lehetnek mint én. Lilly leadja a rendelését és lazán a bárszékre ül. Ujjait tördeli várakozásképp. Legalább ebben hasonlítunk. Úgy tűnik ő teljesen más mint amilyen gyerek voltam én . Menő cuccokban jár ami a koránál sokkal idősebbeknek való,de az alakját elnézve illik rá. Határozott mégis bájos arcával bárkit el tudna csábítani. Meg kapja a kávéját és belekorytol. Arca meg sem rezdül az erős kesernyés íz hatására. Megfogja a poharát és miután megköszöni és fizet elindul újra felém ezuttal ügyet sem vetve a két srácra akik még mindig nézik őt.

      -Szóval...mesélj mi van veled?-mondata után újra belekortyol a kávéjába és figyelemmel kíséri minden mozdulatomat.

-Velem..?-elgondolkozok az utóbbi pár napomon . Nem hinném ,hogy el kéne mesélnem azokat az "érdekfeszítő" dolgokat mint például a z ,hogy Jake folyamatosan letámad és állandóan állásinterjúkra járok sikertelenül. Habár a mai napom eléggé érdekesen kezdődött ,de inkább nem beszélek Harryről mert talán a feledésbe maradt emlékei és érzelmei előjönnének.- Nem történik velem semmi.-mosolygok bátorítóan ,hogy ne kelljen gyanakodnia a dolgok miatt. Lilly megkavarja a kanalát a pohárban és lesüti a szemét.

-Pörögnek a dolgok otthon.-mosolyog lágyan.-Meg egyébként is.

-Veszem észre.-kuncogok halkan.

-Ezt ,hogy érted?-lepődik meg . Kék szemeit egyenesen rám irányítja mintha valami rosszat mondtam volna.

-Hát...-tekintek én is az asztalra.Nem tudom ,hogy megsértődik-e.- Az előbb is szépen leálltál beszélgetni azokkal a srácokkal.

-Bianca! Ők a barátaim.-mondja összevont szemöldökkel.

-Jó!Oké! nem tudtam , sajnálom.-mentegetőzök egyből. Félek ,hogy most megbántom ,de ő csak megrázza a fejét és legyint egyet.

-Nem is akarok most hallani egy ideig a fiúkról. Most szakítottam Jasonnel.-épp belekortyolok a teámba amit majdnem félre is nyelek.

-Te jó ég! Neked már volt barátod?!-teljesen ledöbbenve bámulok a barna hajú lányra aki szintén meglepődik a reakciómon.

-Persze.-mondja.-Már legalább két hónapja jártunk.-ujjain számolni kezdi az időt majd mosolyogva állapítja meg az idő hosszát.

-Úristen. Te nagyon fiatal vagy még ehhez ,Lilly.-vágom hozzá szomorúan.

-Miről beszélsz?

-Nem kéne már fiúkkal barátkoznod.-fogom meg az asztalon pihentetett kezét ,de ő elhúzza azt.

-Ne mond meg mit csináljak,oké?-emeli fel a hangját egy kicsit.

-Én csak jót akarok neked!Szenvedni fogsz.-én is összehúzom a szemöldököm.-Tényleg csak jót akarok. Nem hülyeségből . Tapasztalatból mondom . Lilly az asztalra néz. Lesütött szemei nem sok jót  mutatnak számomra. Kezével megszorítja a táskájának pántját.

-Mennem kell.

-Várj!Még ne menj!-állok fel vele egyszerre

-Én most szeretnék elmenni.-utal az első lezajlott párbeszédre köztünk miszerint akkorr elmehet amikor csak szeretne. Táskáját a vállára dobja. Idegesen leejjebb húzza a kardigánjának ujját majd köszönés és semmi más nélkül elindul gyors léptekkel a bejárat felé ami ez esetben neki kijáratnak szolgál.

      Az asztalra dőlök. Idegesen túrok a hajamba . Megint elszúrtam mindent. A kávézóban jópáran rám pislognak hisz könnyen magunkra vontuk a figyelmet Lillyvel. A két srác a nem messze lévő asztalnál szúrós tekintettel méregetnek.  Legszivesebben letűnnék a Világ elől. Beljebb húzódok a padon.Egészen a falnak dőlök és az ujjaimmal kezdek babrálni az asztalon. Nagyokat sóhajtok és próbálom végig gondolni a viselkedéseim okát. Oldalra pillantok. A mellettem lévő asztalnál nagy figyelemmel szugerálnak engem. Elhúzom oldalra a számat majd újra magam elé bámulok. Úgy néznek rám mint egy állatkerti majomra.

       Megugrok mikor a telefonom megrezeg . Nehézkesen előhúzom a szűk farmerom zsebéből és feloldom azt . Újabb SMS érkezett. Louisra gondoltam , hisz ő az egyetlen aki mostanság keres engem ,de meg kell lepődjek mikor a kijelzőn egy privát számot jelez. " Nagyon hiányzol . El sem hiszed mennyire örülök ,hogy látlak téged ,de nem érinthetlek. " Az üzenetnek hirtelen van vége , így még csak kideríteni sem tudom ki írt. Körbe nézek a kávézóban keresve a titkos SMS küldőjét,de abban a pillanatban mintha tényleg eltűntem volna ,senki nem nézett felém. Kicsit megijedek ettől , így még egyszer rápillantok az SMS-re , ám nem találtam. Nem lett volna nehéz megtalálni , hisz általában minden SMS-t kitörlök és mivel reggel már Louis üzenetét eltüntettem ennek kellett volna lennie az egyetlennek,de teljesen üres volt. A telefon azt jelezte ,hogy nincs egyetlen egy új üzenetem sem. Felvontam a szemöldököm. Újra körülnéztem a kávézóban. egy ember sem akadt aki egy pillantást is rám vetne esetleg furcsán viselkedne. Sóhajtottam egyet. Remegve tettem vissza a zsebembe a mobilom majd összeszedelőzködtem és elindultam haza.

II. 2.Rész Ott volt bent

 

Sweet dream

  -Bianca!-rohan ki a szobájából a barátnőm ,de én csak sikítozva a korlátnak csapódok és összegubózva próbálom megvédeni magam.-Mi a baj?-mikor mellém ér próbálja elvenni a kezem az arcom elől, esetleg megvizsgálni ,hogy mi is történt velem,de én erőszakosan tartom magam előtt a pajzsom. A levegő vételem még mindig annyira gyorsan cikázik mint mikor megláttam őt. Reménykedtem benne ,hogy csak képzelődtem.- Mondj már valamit!-kiált rám a vörös hajú lány.

-Bent van! Láttam őt! Beszélt hozzám!-mondom riadtan ,de nem merek az ajtó felé nézni.

-Mi történik?-hirtelen egy mély férfi hangot hallok meg.

-Itt van!-mutatok az alak felé mikor meglátom őt az ajtóban. A sötét miatt egyikünk sem látta jól őt ,de Olive egyből reagált.

-Mi van Dylannal?

-Dylan?-kérdezek vissza. Az alak kilép a folyosóra és álmosan néz ránk.

-Baj van ? Sikítozást hallottam. -fáradtan pislog néha rám ,néha a mellettem álló lányra. Megdermedve bámulom őt. Hogy került Ő ide?! Feltápászkodtam a földről és a magas fiút félrelökve léptem be a szobába.

-De ott...-mutatok a sarokba ahol egy magas fekete fogas áll- ...állt.-meglepődve néztem egy ideig a merev tárgyat majd körbe forogtam. -Hol van?!- emeltem fel a hangomat.

-Kicsoda?-kérdezett Olive. A hajamat hátranyaltam a szememből. Az ajtó háta mögé néztem ám ott egy hatalmas komód volt. Felnyitottam ,de csak ruhákat találtam. Kétségbe esve ingattam a fejemet a szoba minden egyes pontján ,de semmi bizonyítékot nem találtam a megjelenésére. A függöny felcsapott egy kicsit , hogy lássam az ablak teljesen csukva.

-Mi történik itt?-kérdeztem magamtól halkan miközben neki dőltem a komódnak.

-Sajnáljuk Dylan ,hogy felkeltettünk.-mondta Olive aki felsegített a földről és kihúzott a folyosóra. Szememet nem vettem le a sötét szobáról.

-Semmi baj.-mosolygott a borostás fiú. Már épp csukta volna az ajtót mikor felsikítottam.

-Az ajtó! - visszarántottam a barátnőmet ,hogy bebizonyítsam tényleg megtörtént az egész. A név ahol le volt kaparva...most Dylan nevével ékeskedett.

-Valami van az ajtón?-érdeklődött a fiú és jobban kitárta azt ,hogy ő is rápillantson a fa ajtóra. Az ajkaim elváltak. Kiguvadt szemekkel bámultam a szépírással felfirkantott nevet.

-Gyere!-rántott meg a karomnál fogva Olive.-Jó éjszakát Dylan!-mosolygott hátra a fiúra aki még nézett egy ideig engem .

     Barátnőm végig húzott a folyosón. Az összes ajtón ott voltak a lakók nevei. Nem hiszem ,hogy a fáradtság tette. Annyira valós volt. Féloldalas mosolya. Ahogy zöld szemeivel rám pillantott. Egyenes tartása . Laza mégis elegáns stílusa.

-Ő volt az.-suttogtam alig hallhatóan miközben még erősebben szorítottam meg Olive kezét. Hirtelen megálltunk. A mellettünk lévő ajtóra pislogtam. A Bianca név igencsak megnyugvást jelentett ám eszembe jutotta mikor a nevemen szólított.

-Ide figyelj. Ezt reggel megbeszéljük. Nem tudom mi történt veled,de már annyiszor elmondtam ,hogy nem megyünk be mások szobájába.

-De te ezt nem érted.-emelem fel a hangomat.- Ott volt bent. -suttogom a mondat másik felét.

-Nem tudom kiről beszélsz. Dylanen kívül nem volt más a szobában.-magyarázza miközben sötét barna szemeit rám emeli. Pár kósza tincset kisöpör az arcomból majd erősen megszorítja a kezem. Lesütöm a szemem. Tudom mit láttam. Ujjainkat összekulcsolja.-Reggel megbeszéljük.Most pihend ki magad.-ad két puszit az arcomra majd kinyitja nekem az ajtómat. A szoba felé fordulok. Nem merek bemenni. Mi van ha itt is megjelenik?

    Pár lépést teszek meg befelé mikor az ajtó becsukódik mögöttem. Hallom barátnőm lépteit ahogy visszasétál a saját szobájába és "egyedül " maradok.

-Itt vagy?-suttogok. Remegve nézek körbe a szobámban ami igazán pedáns rendben van. Illetve nincs sok mindennek rendbe lennie. Az a pár ruhám az öreg barna szekrényben van. Két pár cipőm az ágyam végében felsorakoztatva és kivételes módon az ágyam sincs bevetve a gyors "kiruccanásom" miatt. Az ujjaimat tördelem hátha ez valami bátorságot ad ahhoz ,hogy elinduljak. Két lépést teszek mikor az ágyhoz érek. Az éjjeli szekrényem felső fiókjába nyúlok az egyetlen értékem után. Lassan húzom ki onnan az álomcsapdát amit még iszonyatosan rég kaptam anyámtól. Aznap mikor beugrottam a cuccaimért apához akkor találtam meg. Felsóhajtok. Szépen kiterítem az éjjeli szekrényemre mintha valami csodát várhatnék tőle. Összeszorítom az ajkaimat és bedőlök az ágyamba. Halkan magamra húzom a takarót. Próbálok neszelni. A takaró susogása egyáltalán nem nyugtatja meg az idegeimet. Fél szememet az ajtón tartom és próbálok aludni bár ezt a bennem lévő adrenalin löket nem igen engedi. Remegve összehúzom magam és reménykedek benne ,hogy csak a fáradtság miatt történt mindez.

      Megtörlöm az arcomat és kilépek a folyosóra. A szobám ajtaját erősen rázárom és a kulcsot a zsebembe teszem. Sosem szerettem ha a szobámban van valaki. Haah. Hajnalban én is hülyeséget csináltam. Nem kellett volna berontanom Dylan szobájába. Ma bocsánatot fogok kérni tőle. Lassú léptekkel támolygok végig a folyosón. Alig bírtam visszaaludni hajnalban. Ez azon is látszik ,hogy csak két pici órácskát aludtam. Lekocogok a lépcsőn és körülnézek a nappaliban. Jake és Olive már ott ülnek.

-Jó reggelt.-biccentek egyet feléjük bár nem látják.

-Neked is.-válaszol Jake . Olive egy hirtelen mozdulattal felkel a helyéről anélkül ,hogy mondana valamit és megindul felém. Szemei a kíváncsiságtól ragyognak annyira. Elkapja a karom és a konyha felé húz. Anélkül ,hogy bármit is szólna leültet az egyik öreg székre majd leül velem szembe. Bátorítóan mosolyog egyet én pedig félénken szólásra nyitom a számat.

       Ledöbbenve pislog rám a lány. Hirtelen én sem tudok már mit szólni ,pedig eddig be nem állt a szám.

-Ez nagyon durva.-fogja meg az asztalon pihenő kezem. Lesütöm a szemeimet és próbálok valami épeszű magyarázatot adni az egésznek ,de nem megy. Harry megjelenése nagyon felzaklatott.

-És nem tudom miért...-hajtom le a fejem.

-Nem gondolod ,hogy annyira sok időt töltöttetek távol ...hogy....

-Ez egyértelmű.-mondom szinte már felháborodva. Nem hagytam ,hogy végig mondja a mondatát ,de később rájöttem ,hogy megbántam.

-Jó reggelt.-köszön Margaret aki kócos göndör hajába túr mielőtt a hűtőhöz sétálna. Mind a ketten viszont köszönünk . Olive próbálja a barna hajú lányt nézni,hogy rám ne kelljen egy pillantást sem vetnie. Mintha valami olyat akart volna mondani amit nem gondolt komolyan.

-Nem fejezted be a mondatot.-próbálom kicsikarni belőle ,de ő csak mosolyog és megrázza a fejét. Felkel a székből és ott hagyva engem beszélgetni kezd Margarettel. Ez mi volt? Egyértelmű ,hogy mondott volna még valamit ,de én közbe vágtam. Kíváncsisággal fordultam hátra a széken és a vörös hajú lányra pislogtam. Valamit nem akar elmondani.

         Lehuppanok Jake mellé aki kívánatos szemekkel bámul rám. Próbálok nem tudomást venni illetlen viselkedéséről ,de ezt nem mutatom ki.

-Szép vagy ma.

-Nagyon.-válaszolok könyörtelenül és elveszem tőle a távirányítót .

-De morci most valaki.-nevet . Nyelek egyet. Próbálom visszafogni az érzéseimet, a dühömet.

-Ne szólj hozzám!-parancsolom meg neki és csak kapcsolgatom a régimódi Tv-t . Már eléggé hangyás a képe ,de legalább ez az egy szórakozás van a házban. Oldalra pillantok a kis dohányzó asztalra. Az idő még nagyon korán jár,de legalább az tartja bennem a lelket ,hogy máma láthatom a kis húgomat.

II. 1.rész sötét van

Eyes on Fire

     Lassan kinyitom a szemem. Még mindig sötét van. Forgolódok. Megint. Azt hiszem ez már sosem fog megjavulni. A takarómat lehajtom magamról és felülök . A lábaimat lelógatom az ágyról és talpammal megérzem a padló hideg fáját . Az éjjeli szekrényen pihenő órára bambulok. 4:48 . Sóhajtok egyet majd lendületesen felkelek az ágyból. Csend van az egész házban . A telefonomat felkapom magam mellől hisz nem akarok lámpát kapcsolni esetleg ezzel felébreszteni valakit. Halkan nyitom ki az ajtómat. Körül nézek a folyosón majd becsukom azt .  Visszapillantok az ajtón szereplő Bianca névre amitől hányinger fog el. Gyűlölöm magam. Lehajtom a fejem és próbálok nem odafigyelni arra ,hogy még élek . Halkan ellépdelek a szobák előtt míg a lépcsőhöz nem érek. Megfogom a korlátot és lesétálok a sötétben. Az előszobába érkezem ahol az üveg ajtón keresztül beragyog a Teli hold . Kiráz a hideg - szó szerint - de nem foglalkozok a vér fagyasztó hideggel . Inkább a konyhába sétálok ahol már végre merek villanyt kapcsolni . A telefont a nadrágom zsebébe dugom és nem foglalkozva azzal ,hogy egy ismeretlené ,felvettem egy elhagyatott pulcsit a székről . Ezek után a teafőzőt céloztam meg magamnak. Egy bögre vizet tettem bele majd hagytam ,hogy felforralódjon.

       A kezemet ökölbe szorítottam mikor megláttam egy újságot a pulton . Január elseje van. Egy újabb kibaszott év kezdődik el ebben a rohadt világban . Ha tehetném most azonnal belevágnék egy nagy kést a hasamba ,de nem tehetem ezt meg velük. Talán hiányoznék nekik. Ráadásul ma találkozom Lillyvel. Másfél éve láttam őt. Mikor a barátnőivel ment a könyvtárba , de ő persze észre sem vett. Nagyon lassan telt el az az idő mikor majdnem két éve apa bejelentette ,hogy be ne merjem tenni hozzájuk a lábam.

       A már felforrt vizet a bögrébe öntöttem . A felső polc felé nyújtózkodtam teafűért mikor hideg ujjak simítottak végig a hasamon. Unott fejjel sóhajtottam egyet. Próbáltam visszanyelni a hányást amit ő ébresztett bennem.

-Hagyj! - állítottam le ennyivel. Ő teljesítve ezt mellém lépett és neki dőlt a pultnak.

-Mit csinálsz ilyenkor fent?-kérdezte mosolyogva. Nem törődve a kérdésével nyújtóztam újból a teafűért ám kis termetemből adódóan nem értem el azt. Amivel én legalább egy jó negyed órát bajlódtam volna ,azt Jake egy pillanat alatt levette onnan.

-Nem tudtam aludni.-válaszolok unottan és kicsit álmosan miközben megkeverem a teámat. Jake lopva egy csókot ad a nyakamra maga felé fordít az államnál fogva.

-Szeretnék tőled egy csókot kérni.-mondja könyörtelenül igazan . Összeszorítom az ajkaimat. A szemöldökömet összehúzom. Az utolsó csókot akinek adtam...Istenem mindjárt elszédülök.

-Nem!-válaszolok és elfordítom a fejem.

-Tudtom szerint szerettél engem.-mondja kicsit meglepődött hangnemben.

-Örülök ,hogy ezt a mondatot múlt időben mondtad.-suttogom miközben a bögrémet a számhoz emelem ,hogy kortyoljak belőle. Jake ajkait jóleső kacaj hagyta el ami kicsit beszínezte a konyha hangulatát. Én viszont ugyanolyan komor maradtam.

-Vicces ,hogy ugyanúgy szeretjük egymást és akkor mégsem mutattuk ki.

-Mondtam már ,hogy az a múlt. Én nem szeretlek téged.-mondom kicsit erőteljesebben.

-Ne hazudj!-ettől a mondattól kipattant a szemem.

-Amúgy Jake....-kezdtem bele jelentőségteljes mondatomba-Te mi a francot képzelsz magadról?! Azt hiszed  te vagy a világ közepe? Tudod min mentem keresztül ezalatt a két év alatt? Nem veszed észre ,hogy nem szeretlek? Hogy megváltoztam? Hogy magamra fordultam.

-Én tudnék segíteni azon ,hogy kihozzalak ebből az állapotból.-közelebb húzott az államnál fogva. Próbáltam menekülni,de akkor már késő volt. Ajkai az én számat érintették. Nyelvével engedélyt kért a "behatolásra" ,de én ezt megtagadtam. Elhúztam a fejem és szúrós pillantásokat intéztem felé.

-De ugye minden oké?-kezemet amivel épp nem a teámat tartom , megfogja . Felmegy bennem a pumpa az ilyesfajta "gesztusai" miatt ,de nem szólok semmit érte,hisz mégis csak náluk lakom. Befogadtak.

-Ja.-zárom le ennyivel. A forró tea legurul a torkomon mikor kortyolok belőle egyet. Ő csak figyel engem ami egyre jobban irritál így elindulok újra a lépcső felé.-Jó éjszakát!-köszönök el ,bár így belegondolva mondhattam volna már reggelt is.

-Neked is.-mondta halkan miközben a lépcső aljáról figyelte ahogy megyek fel . Szinte látom lelki szemeivel ahogy tetőtől talpig végig mér magának. Kicsit félek tőle.  Tudom ,hogy Olive nem hagyná ,de szerintem képes lenne olyan dolgokat tenni velem amik nekem fájnának esetleg lelki sebeket hagyna bennem.

      A folyosó még mindig üres . Illetve az egyik ajtó nyitva. Pont az amelyikkel szemben álltam mikor felértem a lépcsőn. Nem emlékeztem ,hogy lakott volna abban a szobában valaki. Közelebb léptem ,hogy az ajtón megvizsgáljam a nevet. Hunyorítva vettem észre ,hogy a név majdnem teljes egészében le van kaparva. Épp csak kis foltok látszanak már az eredetiből. Összehúzott szemöldökkel próbálok rájönni , hogy ki is lehetett itt , mikor az ajtó jobban kitárul előttem . Kicsit megijedek . Nem tudom ,hogy mindezt csak beképzelem magamnak vagy tényleg ez történik. Hátrafordulok hátha Jake még ott van a lépcső alján. De eltűnt.

-Jake.-suttogok le a korlátról remélve ,hogy meghallja ,de válasz nem jött. -Jake!-ismétlem kicsit erőteljesebben ám még mindig nem jött semmi arra utaló dolog ,hogy Jake itt van még a közelben. Összeszorítottam az ajkaimat és lassan visszafordultam az ajtó felé. A szívem gyorsan dobogott . Kezdem azt hinni ,hogy megőrültem. Vagy talán csak a fáradtság teszi?

    Mielőtt még megtennék az ajtó felé egy lépést a zsebemben rezegni kezd a telefonom. Áldom az Istent amiért nem indultam el hamarabb. Gyorsan kikapom onnan és feloldom a zárat ,hogy lássam ki is küldött levelet. A szemöldököm az egekig szökik mikor meglátom a kijelzőn azt a nevet amit már rég, szinte már majdnem elfelejtettem.

Louis Tomlinson:

    Szia Bianca. Rég nem hallottunk egymás felől. Azt hiszem itt lenne az ideje ,hogy találkozzunk. Fontos lenne. Sajnálom ,hogy ilyen korán zargatlak . Üdv : Lou

     Meglepődve olvasom végig azt a pár sort amit Louis konkrétan nekem írt. Belegondolva tényleg fontos lehet amit akar ha hajnali 5-kor írta meg . Választ nem írok egyelőre. Majd talán reggel. Vagy amikor elhatározom ,hogy újra felveszem a kapcsolatot Louis-val. A telefont a zsebembe csúsztatom és mivel a szemem még nem szokta meg a sötétséget így pislogok párat . A harmadik pislantás után lehunyom a szememet. Csak elmerengek a gondolataimban. Iszonyú sok érzés tört felszínre emiatt a levél miatt. Az utolsó találkozunk. Azt hittem beleőrülök. Már majdnem két éve ,hogy elvitték tőlem. És igazából ez az én hibám. Hisz nem keltem fel. Egy rohadt ébresztő miatt vagyok most a süllyesztőben ,de valószínűleg soha az életben nem fogok tudni innen kimászni. Várhatok csodára ,de míg Jake minden egyes alkalommal egyáltalán  nem illendő gesztusaival traktál , Olive folyamatosan a "jobbnál jobb" állás hirdetéseket keresi nekem ,ráadásul több mint 6 emberrel lakok egy házban ,úgy érzem ez sosem fog bejönni. Itt fogok megdögleni hacsak addig nem végzek magammal. De hiszek abba ,hogyha már ideáig eljutottam akkor a sorsnak biztos van valami terve velem. Nem szánhatott ilyen rossz életet nekem az Isten.

     Kinyitom a szemem , bár még mindig álmos vagyok. Tekintetemmel az ajtóra tévedek ami még mindig nyitva áll . Sőt mintha még jobban kinyílt volna. Megemberelem magam és megteszem azt a pár lépést az ajtóig. Mikor a kilincshez érek és belépek a szobába a vastag fa ajtó rozogán nyikorogni kezd. Ijesztő ,de nagy levegőt veszek és próbálok vakmerő lenni. Mikor beérek rájövök ,hogy talán rossz ötlet volt bejönni ide.

    Lehet ,hogy csak egy másik lakó aki épp magányra vágyott ,csak elugrott valahova. Esetleg a mosdóba vagy akárhova. Lehet ,hogy pont elkerültük egymást és ő is a konyhába ment. Rájövök ,hogy egyáltalán nincs jogom odabent lenni így hátrafelé lépdelek.

      Bent hullacsend van. Semmi nesz. Az ablak függönnyel van takarva így még a hold sem süt be rajta. Félénk pillantásokat teszek az egész szobában. Keresek valami arra utaló bizonyítékot hogy valaki itt lakik. De semmi érdemre valót nem találok. A szoba majdnem teljes egészében üres. Üres polcok,üres bevetett ágy, üres padló, üres fal.

      Hunyorítani kezdek mikor meglátom ,hogy az ágy végében mintha állna valaki. Teljesen mereven. Nem mozdul . De belegondolva lehet ,hogy csak egy fogas. Beljebb lépek ,hogy közelebbről lássam. Nem merek a telefonomért nyúlni ,hogy egy kis világosságot nyújtsak magamnak. Attól félek ,hogy akkor csak még jobban megijednék. Épp az ágy széléhez érek mikor az alak felém fordul. Arcát nem látom. Én is teljesen megdermedek. A félelemtől nem merek mozdulni. Úgy éreztem magam mint egy rossz horror filmben. Nyeltem egyet miközben az alak zsebre tette a kezét. Túlságosan ismerős volt az a mozdulat.

-Bia.-suttogta. Zöld szemeit rám irányította. Felsikoltottam.

   Sziasztok!
        Úgy gondoltam,hogy folytatom ezt a blogot. Illetve írok neki egy "második évadot" :) . Remélem továbbra is lesz olvasom. Sok új ötletem van ami sok új érdekes fordulatot fog majd hozni. Azt hiszem ez egy erős kezdés ,de remélem továbbra sem fogok csalódást okozni.;) Szóval amikor csak tudom hozni fogom a második részt.

      Taylor H. xx

34.Rész Minden rendben lesz

Who you are

 
      -Szóval végig hallgatsz?-kérdezte ragyogó zöld szemekkel.
-Szeretnék hinni neked.-mosolyogtam bátortalanul miközben néztem a köztünk lévő hatalmas teret.
-Esküszöm. Ha megmagyarázom neked mindent érteni fogsz!-hajtotta le a fejét. Én is a földre pillantottam. Egyszer csak a tornacipőmön egy vizes pötty jelent meg. Feltekintettem az égre. Esik az eső?
    Meglepődtem mikor Harry egy SMS-t írt ,hogy találkozzunk a parkban. Igazából magamon csodálkozok ,hogy eljöttem. Nem akartam . De mégis csak Harry. és most ,hogy itt ül mellettem ,rájöttem ,hogy jól tettem ,hogy kijöttem. Az illata még mindig ugyanolyan mint régen. Teljesen elvonja a figyelmemet a lényeges dolgokról. Épp ezért nem mertem ránézni.
-Kelly,Greg és én.-kezdett bele mondandójába. Biccentettem egyet , jelzésképp , hogy folytassa. Megvárta a reakciómat majd előre dőlt és megtámaszkodott a térdein. - Régen legjobb barátok voltunk.Én és Greg teljesen szegények voltunk és valamiért épp csavarogtunk az utcákon amikor megláttuk ,hogy megtámadták Kellyt. Tudod ez nem egy biztonságos környék. Megmentettük, ő pedig köszönetképp pénzt akart adni nekünk amit én visszautasítottam viszont Greg előszeretettel elfogadott....Mindegy. Lényeg az ,hogy egyre többet találkoztunk vele és valahogy egy hatalmas barátsággá alakult az egész Elválaszthatatlanok lettünk. Mindenhova együtt jártunk. Az erdő szélén volt egy kis házikó ahova mindig kijártunk. Ott tudtuk ,hogy megtaláljuk egymást ha már teljesen el vagyunk veszve.
-Értem.- próbáltam bátorítani.
-Csak volt egy kis bökkenő. Mind a ketten beleszerettünk abba a lányba,de ő engem választott.- a szívem mardosni kezdett ahogy a köztük lévő kapcsolatot részletesen elmesélte.- tényleg szerelmes ..voltam.-emelte ki ezt a szót. Mintha ez megnyugtatna.- Aztán jöttél te és minden felborult. Szerelmes lettem beléd és rájöttem , hogy jobban szeretlek mint őt . Ráadásul azok az álmok.-túrt bele kócos hajába-  Megváltozott minden. Eldobtam Kellyt ,pedig nem kellett volna.-fejezte be a mondatot.
-Tessék?-kérdeztem vissza. Nem azért mert esetleg nem hallottam. Azért mert fel kellett fognom azt a mondatot. Komolyan azt mondta ,hogy nem kellett volna ,hogy szakítson Kellyvel?
-Félre ne érts!-tiltakozott egyből. - Csak nem szabadott volna egyedül hagynom Greggel. Ő nem szerette. Csak a pénze kellett neki.-gondolkodott el és egy pillanatra síri csönd lett közöttünk. Zöld szemeivel engem célzott meg. Elkapta a csuklóm és magához húzott.- Greg volt az... Greg tette. Én ..én nem tudnám azt megcsinálni Kellyvel .-bámult maga elé. Nyeltem egy nagyot. Rájöttem ,hogy mire is céloz. -A pénzét akarta. Aznap azért mentem el Kellyhez ,hogy elmondjam neki ,de nem tudtam előle megvédeni. Greg egy pszichopata .- jelentette ki erőteljesen. - és csak ezért voltam ilyen ideges és ezért üvöltöztem veled. Csak felkavart ez az egész és félek attól ,hogy mi lesz velem és hogy mi fog történni velem ha elkapnak... tudom ,hogy nehéz hinni nekem,de...-hangja elcsuklott.Fejét lehajtotta.
-Harry , én hiszek neked!-szorítottam meg a kezét.- Te nem tudnál ölni!- vastag ajkai elváltak egymástól. Nem tudom miért ,de kívántam ,hogy megcsókoljam,hogy érezze ,hogy hiszek neki. - Én melletted állok...mert szeretlek!-a mondat végére egészen elhalkultam. Nem tudtam mit fog reagálni rá. Egy két másodpercig csak mozdulatlanul ült aztán lekapott. Kezeimet a mellkasához vonta. Apró csókokkal sorozta az ajkamat,amik mint egy apró kis áramütések újra és újra felvillanyoztak. Egyre keményebben csókolt . Mintha ez lenne az utolsó amit adhat , pedig én biztos nem mozdulok el mellőle.
-Szeretlek!-suttogta és homlokunkat összeérintette. Az eső egyre nagyobb cseppekben esett,így eláztatva minket. Hevesen vert a szívem. Nem gondolkodtam ,hogy mi is történik.Csak Harryt láttam magam előtt és nem törődtem a következményekkel. -Bia... meg kell tenned nekem valamit.
-Bármit.-nyögtem miközben próbáltam közelebb férkőzni egyre távolabbinak látszó ajkaihoz.
-Tanúskodj mellettem holnap reggel kilenckor.
-Tessék?!-távolodtam el tőle. Összehúztam a szemöldököm és egyre gyorsabban pislogtam ,hogy az esőtől függetlenül lássam őt.
-Meg kell tenned! Nem akarom ott végezni.-hatalmas szemekkel várta a reakciómat. Látszott az arcán ,hogy teljesen lázba hozta ez a téma
-De azt mondtad ártatlan vagy. Épp most magyaráztad el ,Harry.-túrtam zaklatottan a hajamba.
-Ártatlan vagyok! De Greg mindent rám fogott. Nem hisznek nekem! Még Louis is fél tőlem!-pattant fel a helyéről . Idegesen járkált oda-vissza előttem.
-Elmegyek.-mondtam halkan mire ő felém fordult.
-Komolyan?
-Szeretlek Harry és mindent megteszek érted.-mosolyogtam félénken . Már a sírás kerülgetett.
-Nem fogom tudni eléggé meghálálni!-hajolt oda hozzám ,hogy a homlokomra egy puszit adjon.
-Csak azt akarom ,hogy mellettem legyél.
-Úgy lesz!-mosolygott rám ,bár szemeiben láttam a kétséget. Arcomat a két kezébe fogta és még egy utolsó lágy csókot lehelt az ajkamra.-Szeretlek.-Megbabonázott az az egy szó. Ahogy kiejti a száján. Lehunytam a szemem,hogy elraktározzam ezt a szót az emlékezetemben. Mikor Harry elvette a kezét a hideg mintha pofán csapott volna.-Még el kell intéznem pár dolgot.-lehajtottam a fejem és csak figyeltem ahogy a cipője elindul és ott hagy engem. Harry elment és egy hatalmas űrt hagyott maga után.
      Mi lesz ha elveszik tőlem? Ha holnap nem sikerül...? Egyedül maradok örökre? Nem. Optimistának kell lennem. Nem szabad feladnunk. Harry ártatlan . Nem ítélhetik el. Pár perc tanakodás után rájöttem ,hogy nekem is mennem kellene az eső miatt. Nem mintha zavarna ,hogy bőrig áztam,de nem akarok megfázni.
       Egészen hazáig ez járt a fejemben. Nem bírtam másra gondolni. "Szerencsémre" mikor hazaértem apám üvöltése megrekesztett az ajtóban és félve tekintettem rá. Nem is tudom mivel kapcsolatban kezdett el ilyen fennhangon beszélni ,de ijesztő volt.
-Az a fiú ,ugye?-mondta ki végül a kulcsmondatot. Kikerekedtek a szemeim. Nem kellett nevet mondjon ahhoz hogy tudjam Harryről van szó. Összeszorítottam a szemem és lehajtottam a fejem. Próbáltam kizárni minden egyes mondatot ami elhagyja a száját. Gyorsan levetkőztem magamról a cipőt és a vizes kardigánom majd felrohantam a szobámba. A fürdőszobában ledobtam magamról a cuccokat és átöltöztem. A hajamat felkötöttem kontyba. Az órára pillantottam ami még csak pontosan 22:00-at mutatott. Sóhajtottam egyet majd rájöttem ,hogy még nem vagyok álmod és nem is tudnék elaludni. A sok gondolat csak úgy cikázik a fejemben szüntelenül. Valamivel le kell nyugtatnom magam. Csak ültem az ágyamban betakarózva, neki dőlve az ágytámlának. A könyv . Jutott eszembe az a fekete borítású iromány amit már olyan rég nem láttam.
       "-Minden rendben lesz.Hidd el nekem.-fogtam meg Amy kezét.
-De nem foglak többé látni!
-A szívedben ott leszek.Örökkön örökké.-egy puszit nyomtam a homlokára és felszálltam a vonat lépcsőjére. Amy könnyes szemekkel bámult rám míg összerogyva nem esett a földre. A szívem majd megszakadt , de nem tehetek mást. El kell mennem. De mindig szeretni fogom őt."  -olvastam el az utolsó sort is majd fáradtan hunytam le a szemem anélkül ,hogy az olvasó lámpámat lekapcsoltam volna.


       Pislogtam párat. Épp ,hogy foltokat bírtam csak kinézni,amikor megláttam az órám zöld villogását. 10:09 . Hirtelen kipattant a szemem. Egy órája ott kéne már lennem a bíróságon. Fulladozni kezdtem a ténytől ,hogy elaludtam. A telefonomra pillantottam. Harry legalább tízszer keresett,ráadásul még Louis is. Kiugrottam az ágyból és a szekrényemhez futottam. Épp ,hogy kikapdostam egy fekete nadrágot meg egy fehér felsőt,apám benyitott a szobámba.
-Bianca? Mi a francot csinálsz?-pislogott párat álmos szemeivel.
-El kell mennem.-jelentettem ki miközben berohantam a fürdőszobába .
-De mégis hova? Úgy tudtam ma szabad napos vagy.-hallottam a lépteit ahogy közeleg az ajtóhoz.
-Apa !Öltözök!-kiáltottam rá még mielőtt benyit akkor amikor nem kéne.
-Jól van jól van.-mondta higgadtan.-Csak nem értem ,hogy hova ez a nagy sietség.
-Az egyik barátom hívott.-mondtam miközben begomboltam a fehér ingem gombjait.
-Az a Harry fiú? Megint azzal van dolgod?!-nagy levegőt vettem. Most nem kerülhetem el ,hogy bevalljam neki.
-Igen! Hozzá igyekszek épp.-mondtam gúnyosan és kirontottam a fürdőszobából. Az ágyam szélén lévő táskáért nyúltam amikor egy zár kattanását hallottam. Apa felé fordultam aki beállt az ajtó elé a kulccsal a kezében.
-Én viszont nem engedlek el!
-Apa!Ne szórakozz velem! El kell mennem!-próbáltam arrébb lökni,de ő masszívan állt előttem.
-Esküszöm többet vagy már ezzel a fiúval mint a munkahelyeden.-forgatta meg a szemeit és összefonta a karjait.
-Apa ,ha most azonnal nem húzol el..-mondtam dühösen és erőlködve ,hogy arrébb toljam apám nem is kicsi méretét.
-Magyarázd meg Bianca!-ordított rám. Megelégeltem. Összevont szemöldökkel bámultam őt ,de ő nem tágított.-Gyerünk!-noszogatott már ő is idegesen.
-Kirúgtak ,oké? Rájöttek ,hogy Harryvel vagyok és kirúgtak. Már nem dolgozok ott,oké?-ordibáltam vele. Apám meghökkenve eresztette el a kezét és ezzel együtt a kulcsot is. Hirtelen felkaptam a földről és amíg ő kábultan próbálta feldolgozni ,hogy mit is mondtam addig én kiosontam az ajtón.
      Futottam lefelé a lépcsőn. Igyekeztem nem felbukni  de nagyon féltem ,hogy talán túl késő és minden az én hibám lesz. A cipőmet hipp-hopp felkaptam és a kinti idő láttán kabátot vettem le a fogasról. Épp amikor vettem fel megpillantottam a konyhában Lillyt. Épp reggelizett. Kezében a kanál volt és értetlenül nézett engem. Apa ordítása viszont mindkettőnket megijesztett.
-Bianca Lerman!-mikor a szemem sarkából megláttam ,hogy rohamosan fut le a lépcsőn igyekeztem gyorsabb lenni. Felkaptam a táskám és már nyitottam az ajtót ,mikor elkapta a csuklóm.
-Mit jelentsen ez?! Mi van az egyességünkkel?
-Köpök az egyességünkre!-mondtam mérgesen és kikaptam a kezem a "karmai" közül. Az ajtót bevágtam magam mögött. Egy pillanatot vártam még ,hogy utánam jön-e ,de úgy látszik ő teljesen komolyan vette az egyességünket amit még akkor kötöttünk amikor elkezdtem dolgozni. Addig laksz az én lakásomban amíg van munkád és pénzed.- hangzott el a fejemben többször is. Akkor úgy látszik most már egyedül vagyok. Illetve még ott van Harry..Harry! Sietnem kell!
     Rohantam és futottam. Amit csak bírtam. A telefonommal próbáltam folyamatosan elérni legalább az egyik fiút,de semelyikük nem vette fel azt a nyüves telefont ami csak még jobban lyukat vájt az oldalamba.
     Hirtelen egy jóleső sóhaj futott át rajtam mikor megláttam a bíróság hatalmas épületét. Rengeteg autó állt az épület előtt ami kissé megijesztett ,de nem hátrálhattam meg. Felkocogtam a lépcsőn és odafutottam a hatalmas ajtóhoz. Bentről hangos beszéd hallatszott ki. Mint egy kocsmában,olyan hangzavar volt. Kinyitottam az ajtót és a portára jutottam. Átrohantam a vízhangzó termen majd eljutottam oda ahol már egy órája lennem kéne. Nagy levegőt vettem és kilöktem magam előtt az ajtót.
      Az ajkaim elváltak. A gyomrom összeszorult. A torkomba gombóc szorult. A szememből lassan kicsorduló könnycsepp gyorsan futott végig az arcomon.
-Harry.-mondtam halkan mire rám nézett.
-Bia!-kapta felém lehajtott fejét. Kócos haja szemébe lógott.
-Vihetik!-mondta egy határozott hang mire a Harry mellett álló két őr elindult a barátommal együtt felém. Oldalra pillantottam. Louis üvöltözött a bíróval aki csak felállt a székéből és elindult a maga kis szobájába. Harry anyukája zokogva borul a székébe, Gemma pedig követi Louis példáját.
-Kérem álljon arrébb!-parancsolt rám az egyik őr. Csak néztem őket pillanatokig . Elképesztő látvány volt Harry kezén a bilincs.Azt hittem ott azonnal elájulok.
-Nem!-mondtam határozottan és a sírás fojtogatott.
-Chh.-nyögte az egyik majd félre lökött engem.
-Bianca!-ordított utánam Harry miközben elhaladtak mellettem. Sírva futottam utánuk és hallottam ,hogy mögöttem is jönnek még egy páran élükön Louis-val. Az őrök kilöktek a hatalmas ajtót ,így a szabad ég alá értek. Az eső zuhogott mint ahogy a könnyeim is. Folyamatosan ismételgettem a barátom nevét aki pedig úgyszintén az enyém. Mikor egy elég nagy fekete autóhoz értek az egyik őr átfutott a másik oldalra és beült a vezető ülésre. A másik őr még állt egy darabig az ajtónál Harryvel és várta ,hogy a másik kinyissa azt nekik.
-Harry!-borultam a fiú magas hátára.
-Bianca!-próbált szabadulni .
-Sajnálom!-sírtam és a mellkasára borultam.
-Semmi baj édesem!Minden rendben lesz ,jó?-mosolygott rám félénken.
-Hölgyem!-lökött el az őr ,de én újra feltápászkodtam és próbáltam közel férkőzni a szeretett fiúhoz.
Mikor az autó motorja beindult felsikítottam.
-Nem lesz semmi baj! Minden rendben lesz!-kiáltotta ki nekem az ablakon miután betuszkolták az autóba. Összerogytam a földön és sírva néztem ahogy könnyes arccal próbál életet lehelni belém szavaival.-Szeretlek!-üvöltötte mikor elindult az autó.
-Szeretlek!-üvöltöttem én is és leborultam a földre.
-Bianca!-Louis próbált felszedni a földről,de már hiába . Az én lelkem meghalt.

     Így vesztettem el mindent. A szüleimet , a húgomat , a lakhelyemet , a munkámat , az életemet ... és Harryt. De a fejemben még mindig beleég az az egyetlen mondat amit a súgott az esőben:

Szeretlek!