34.Rész Minden rendben lesz

Who you are

 
      -Szóval végig hallgatsz?-kérdezte ragyogó zöld szemekkel.
-Szeretnék hinni neked.-mosolyogtam bátortalanul miközben néztem a köztünk lévő hatalmas teret.
-Esküszöm. Ha megmagyarázom neked mindent érteni fogsz!-hajtotta le a fejét. Én is a földre pillantottam. Egyszer csak a tornacipőmön egy vizes pötty jelent meg. Feltekintettem az égre. Esik az eső?
    Meglepődtem mikor Harry egy SMS-t írt ,hogy találkozzunk a parkban. Igazából magamon csodálkozok ,hogy eljöttem. Nem akartam . De mégis csak Harry. és most ,hogy itt ül mellettem ,rájöttem ,hogy jól tettem ,hogy kijöttem. Az illata még mindig ugyanolyan mint régen. Teljesen elvonja a figyelmemet a lényeges dolgokról. Épp ezért nem mertem ránézni.
-Kelly,Greg és én.-kezdett bele mondandójába. Biccentettem egyet , jelzésképp , hogy folytassa. Megvárta a reakciómat majd előre dőlt és megtámaszkodott a térdein. - Régen legjobb barátok voltunk.Én és Greg teljesen szegények voltunk és valamiért épp csavarogtunk az utcákon amikor megláttuk ,hogy megtámadták Kellyt. Tudod ez nem egy biztonságos környék. Megmentettük, ő pedig köszönetképp pénzt akart adni nekünk amit én visszautasítottam viszont Greg előszeretettel elfogadott....Mindegy. Lényeg az ,hogy egyre többet találkoztunk vele és valahogy egy hatalmas barátsággá alakult az egész Elválaszthatatlanok lettünk. Mindenhova együtt jártunk. Az erdő szélén volt egy kis házikó ahova mindig kijártunk. Ott tudtuk ,hogy megtaláljuk egymást ha már teljesen el vagyunk veszve.
-Értem.- próbáltam bátorítani.
-Csak volt egy kis bökkenő. Mind a ketten beleszerettünk abba a lányba,de ő engem választott.- a szívem mardosni kezdett ahogy a köztük lévő kapcsolatot részletesen elmesélte.- tényleg szerelmes ..voltam.-emelte ki ezt a szót. Mintha ez megnyugtatna.- Aztán jöttél te és minden felborult. Szerelmes lettem beléd és rájöttem , hogy jobban szeretlek mint őt . Ráadásul azok az álmok.-túrt bele kócos hajába-  Megváltozott minden. Eldobtam Kellyt ,pedig nem kellett volna.-fejezte be a mondatot.
-Tessék?-kérdeztem vissza. Nem azért mert esetleg nem hallottam. Azért mert fel kellett fognom azt a mondatot. Komolyan azt mondta ,hogy nem kellett volna ,hogy szakítson Kellyvel?
-Félre ne érts!-tiltakozott egyből. - Csak nem szabadott volna egyedül hagynom Greggel. Ő nem szerette. Csak a pénze kellett neki.-gondolkodott el és egy pillanatra síri csönd lett közöttünk. Zöld szemeivel engem célzott meg. Elkapta a csuklóm és magához húzott.- Greg volt az... Greg tette. Én ..én nem tudnám azt megcsinálni Kellyvel .-bámult maga elé. Nyeltem egy nagyot. Rájöttem ,hogy mire is céloz. -A pénzét akarta. Aznap azért mentem el Kellyhez ,hogy elmondjam neki ,de nem tudtam előle megvédeni. Greg egy pszichopata .- jelentette ki erőteljesen. - és csak ezért voltam ilyen ideges és ezért üvöltöztem veled. Csak felkavart ez az egész és félek attól ,hogy mi lesz velem és hogy mi fog történni velem ha elkapnak... tudom ,hogy nehéz hinni nekem,de...-hangja elcsuklott.Fejét lehajtotta.
-Harry , én hiszek neked!-szorítottam meg a kezét.- Te nem tudnál ölni!- vastag ajkai elváltak egymástól. Nem tudom miért ,de kívántam ,hogy megcsókoljam,hogy érezze ,hogy hiszek neki. - Én melletted állok...mert szeretlek!-a mondat végére egészen elhalkultam. Nem tudtam mit fog reagálni rá. Egy két másodpercig csak mozdulatlanul ült aztán lekapott. Kezeimet a mellkasához vonta. Apró csókokkal sorozta az ajkamat,amik mint egy apró kis áramütések újra és újra felvillanyoztak. Egyre keményebben csókolt . Mintha ez lenne az utolsó amit adhat , pedig én biztos nem mozdulok el mellőle.
-Szeretlek!-suttogta és homlokunkat összeérintette. Az eső egyre nagyobb cseppekben esett,így eláztatva minket. Hevesen vert a szívem. Nem gondolkodtam ,hogy mi is történik.Csak Harryt láttam magam előtt és nem törődtem a következményekkel. -Bia... meg kell tenned nekem valamit.
-Bármit.-nyögtem miközben próbáltam közelebb férkőzni egyre távolabbinak látszó ajkaihoz.
-Tanúskodj mellettem holnap reggel kilenckor.
-Tessék?!-távolodtam el tőle. Összehúztam a szemöldököm és egyre gyorsabban pislogtam ,hogy az esőtől függetlenül lássam őt.
-Meg kell tenned! Nem akarom ott végezni.-hatalmas szemekkel várta a reakciómat. Látszott az arcán ,hogy teljesen lázba hozta ez a téma
-De azt mondtad ártatlan vagy. Épp most magyaráztad el ,Harry.-túrtam zaklatottan a hajamba.
-Ártatlan vagyok! De Greg mindent rám fogott. Nem hisznek nekem! Még Louis is fél tőlem!-pattant fel a helyéről . Idegesen járkált oda-vissza előttem.
-Elmegyek.-mondtam halkan mire ő felém fordult.
-Komolyan?
-Szeretlek Harry és mindent megteszek érted.-mosolyogtam félénken . Már a sírás kerülgetett.
-Nem fogom tudni eléggé meghálálni!-hajolt oda hozzám ,hogy a homlokomra egy puszit adjon.
-Csak azt akarom ,hogy mellettem legyél.
-Úgy lesz!-mosolygott rám ,bár szemeiben láttam a kétséget. Arcomat a két kezébe fogta és még egy utolsó lágy csókot lehelt az ajkamra.-Szeretlek.-Megbabonázott az az egy szó. Ahogy kiejti a száján. Lehunytam a szemem,hogy elraktározzam ezt a szót az emlékezetemben. Mikor Harry elvette a kezét a hideg mintha pofán csapott volna.-Még el kell intéznem pár dolgot.-lehajtottam a fejem és csak figyeltem ahogy a cipője elindul és ott hagy engem. Harry elment és egy hatalmas űrt hagyott maga után.
      Mi lesz ha elveszik tőlem? Ha holnap nem sikerül...? Egyedül maradok örökre? Nem. Optimistának kell lennem. Nem szabad feladnunk. Harry ártatlan . Nem ítélhetik el. Pár perc tanakodás után rájöttem ,hogy nekem is mennem kellene az eső miatt. Nem mintha zavarna ,hogy bőrig áztam,de nem akarok megfázni.
       Egészen hazáig ez járt a fejemben. Nem bírtam másra gondolni. "Szerencsémre" mikor hazaértem apám üvöltése megrekesztett az ajtóban és félve tekintettem rá. Nem is tudom mivel kapcsolatban kezdett el ilyen fennhangon beszélni ,de ijesztő volt.
-Az a fiú ,ugye?-mondta ki végül a kulcsmondatot. Kikerekedtek a szemeim. Nem kellett nevet mondjon ahhoz hogy tudjam Harryről van szó. Összeszorítottam a szemem és lehajtottam a fejem. Próbáltam kizárni minden egyes mondatot ami elhagyja a száját. Gyorsan levetkőztem magamról a cipőt és a vizes kardigánom majd felrohantam a szobámba. A fürdőszobában ledobtam magamról a cuccokat és átöltöztem. A hajamat felkötöttem kontyba. Az órára pillantottam ami még csak pontosan 22:00-at mutatott. Sóhajtottam egyet majd rájöttem ,hogy még nem vagyok álmod és nem is tudnék elaludni. A sok gondolat csak úgy cikázik a fejemben szüntelenül. Valamivel le kell nyugtatnom magam. Csak ültem az ágyamban betakarózva, neki dőlve az ágytámlának. A könyv . Jutott eszembe az a fekete borítású iromány amit már olyan rég nem láttam.
       "-Minden rendben lesz.Hidd el nekem.-fogtam meg Amy kezét.
-De nem foglak többé látni!
-A szívedben ott leszek.Örökkön örökké.-egy puszit nyomtam a homlokára és felszálltam a vonat lépcsőjére. Amy könnyes szemekkel bámult rám míg összerogyva nem esett a földre. A szívem majd megszakadt , de nem tehetek mást. El kell mennem. De mindig szeretni fogom őt."  -olvastam el az utolsó sort is majd fáradtan hunytam le a szemem anélkül ,hogy az olvasó lámpámat lekapcsoltam volna.


       Pislogtam párat. Épp ,hogy foltokat bírtam csak kinézni,amikor megláttam az órám zöld villogását. 10:09 . Hirtelen kipattant a szemem. Egy órája ott kéne már lennem a bíróságon. Fulladozni kezdtem a ténytől ,hogy elaludtam. A telefonomra pillantottam. Harry legalább tízszer keresett,ráadásul még Louis is. Kiugrottam az ágyból és a szekrényemhez futottam. Épp ,hogy kikapdostam egy fekete nadrágot meg egy fehér felsőt,apám benyitott a szobámba.
-Bianca? Mi a francot csinálsz?-pislogott párat álmos szemeivel.
-El kell mennem.-jelentettem ki miközben berohantam a fürdőszobába .
-De mégis hova? Úgy tudtam ma szabad napos vagy.-hallottam a lépteit ahogy közeleg az ajtóhoz.
-Apa !Öltözök!-kiáltottam rá még mielőtt benyit akkor amikor nem kéne.
-Jól van jól van.-mondta higgadtan.-Csak nem értem ,hogy hova ez a nagy sietség.
-Az egyik barátom hívott.-mondtam miközben begomboltam a fehér ingem gombjait.
-Az a Harry fiú? Megint azzal van dolgod?!-nagy levegőt vettem. Most nem kerülhetem el ,hogy bevalljam neki.
-Igen! Hozzá igyekszek épp.-mondtam gúnyosan és kirontottam a fürdőszobából. Az ágyam szélén lévő táskáért nyúltam amikor egy zár kattanását hallottam. Apa felé fordultam aki beállt az ajtó elé a kulccsal a kezében.
-Én viszont nem engedlek el!
-Apa!Ne szórakozz velem! El kell mennem!-próbáltam arrébb lökni,de ő masszívan állt előttem.
-Esküszöm többet vagy már ezzel a fiúval mint a munkahelyeden.-forgatta meg a szemeit és összefonta a karjait.
-Apa ,ha most azonnal nem húzol el..-mondtam dühösen és erőlködve ,hogy arrébb toljam apám nem is kicsi méretét.
-Magyarázd meg Bianca!-ordított rám. Megelégeltem. Összevont szemöldökkel bámultam őt ,de ő nem tágított.-Gyerünk!-noszogatott már ő is idegesen.
-Kirúgtak ,oké? Rájöttek ,hogy Harryvel vagyok és kirúgtak. Már nem dolgozok ott,oké?-ordibáltam vele. Apám meghökkenve eresztette el a kezét és ezzel együtt a kulcsot is. Hirtelen felkaptam a földről és amíg ő kábultan próbálta feldolgozni ,hogy mit is mondtam addig én kiosontam az ajtón.
      Futottam lefelé a lépcsőn. Igyekeztem nem felbukni  de nagyon féltem ,hogy talán túl késő és minden az én hibám lesz. A cipőmet hipp-hopp felkaptam és a kinti idő láttán kabátot vettem le a fogasról. Épp amikor vettem fel megpillantottam a konyhában Lillyt. Épp reggelizett. Kezében a kanál volt és értetlenül nézett engem. Apa ordítása viszont mindkettőnket megijesztett.
-Bianca Lerman!-mikor a szemem sarkából megláttam ,hogy rohamosan fut le a lépcsőn igyekeztem gyorsabb lenni. Felkaptam a táskám és már nyitottam az ajtót ,mikor elkapta a csuklóm.
-Mit jelentsen ez?! Mi van az egyességünkkel?
-Köpök az egyességünkre!-mondtam mérgesen és kikaptam a kezem a "karmai" közül. Az ajtót bevágtam magam mögött. Egy pillanatot vártam még ,hogy utánam jön-e ,de úgy látszik ő teljesen komolyan vette az egyességünket amit még akkor kötöttünk amikor elkezdtem dolgozni. Addig laksz az én lakásomban amíg van munkád és pénzed.- hangzott el a fejemben többször is. Akkor úgy látszik most már egyedül vagyok. Illetve még ott van Harry..Harry! Sietnem kell!
     Rohantam és futottam. Amit csak bírtam. A telefonommal próbáltam folyamatosan elérni legalább az egyik fiút,de semelyikük nem vette fel azt a nyüves telefont ami csak még jobban lyukat vájt az oldalamba.
     Hirtelen egy jóleső sóhaj futott át rajtam mikor megláttam a bíróság hatalmas épületét. Rengeteg autó állt az épület előtt ami kissé megijesztett ,de nem hátrálhattam meg. Felkocogtam a lépcsőn és odafutottam a hatalmas ajtóhoz. Bentről hangos beszéd hallatszott ki. Mint egy kocsmában,olyan hangzavar volt. Kinyitottam az ajtót és a portára jutottam. Átrohantam a vízhangzó termen majd eljutottam oda ahol már egy órája lennem kéne. Nagy levegőt vettem és kilöktem magam előtt az ajtót.
      Az ajkaim elváltak. A gyomrom összeszorult. A torkomba gombóc szorult. A szememből lassan kicsorduló könnycsepp gyorsan futott végig az arcomon.
-Harry.-mondtam halkan mire rám nézett.
-Bia!-kapta felém lehajtott fejét. Kócos haja szemébe lógott.
-Vihetik!-mondta egy határozott hang mire a Harry mellett álló két őr elindult a barátommal együtt felém. Oldalra pillantottam. Louis üvöltözött a bíróval aki csak felállt a székéből és elindult a maga kis szobájába. Harry anyukája zokogva borul a székébe, Gemma pedig követi Louis példáját.
-Kérem álljon arrébb!-parancsolt rám az egyik őr. Csak néztem őket pillanatokig . Elképesztő látvány volt Harry kezén a bilincs.Azt hittem ott azonnal elájulok.
-Nem!-mondtam határozottan és a sírás fojtogatott.
-Chh.-nyögte az egyik majd félre lökött engem.
-Bianca!-ordított utánam Harry miközben elhaladtak mellettem. Sírva futottam utánuk és hallottam ,hogy mögöttem is jönnek még egy páran élükön Louis-val. Az őrök kilöktek a hatalmas ajtót ,így a szabad ég alá értek. Az eső zuhogott mint ahogy a könnyeim is. Folyamatosan ismételgettem a barátom nevét aki pedig úgyszintén az enyém. Mikor egy elég nagy fekete autóhoz értek az egyik őr átfutott a másik oldalra és beült a vezető ülésre. A másik őr még állt egy darabig az ajtónál Harryvel és várta ,hogy a másik kinyissa azt nekik.
-Harry!-borultam a fiú magas hátára.
-Bianca!-próbált szabadulni .
-Sajnálom!-sírtam és a mellkasára borultam.
-Semmi baj édesem!Minden rendben lesz ,jó?-mosolygott rám félénken.
-Hölgyem!-lökött el az őr ,de én újra feltápászkodtam és próbáltam közel férkőzni a szeretett fiúhoz.
Mikor az autó motorja beindult felsikítottam.
-Nem lesz semmi baj! Minden rendben lesz!-kiáltotta ki nekem az ablakon miután betuszkolták az autóba. Összerogytam a földön és sírva néztem ahogy könnyes arccal próbál életet lehelni belém szavaival.-Szeretlek!-üvöltötte mikor elindult az autó.
-Szeretlek!-üvöltöttem én is és leborultam a földre.
-Bianca!-Louis próbált felszedni a földről,de már hiába . Az én lelkem meghalt.

     Így vesztettem el mindent. A szüleimet , a húgomat , a lakhelyemet , a munkámat , az életemet ... és Harryt. De a fejemben még mindig beleég az az egyetlen mondat amit a súgott az esőben:

Szeretlek!