II. 5.Rész - Egyedül maradok

jungle

      Éreztem Jake leheletét az arcomon ,ahogy idegesen szuszog az ajkaimra a helyzet miatt. Friss levegő és menta levél keverékének illata . Igazán megnyugtató . Mintha csak a kinti vihar kellős közepén lennék , és igazából az érzéseim is ilyenek voltak. De végül rájöttem ,hogy ez az illat amit érzek....nem az ami nekem kell . Szemeim lassan kinyitottam . Ijedten bámultam Jake-et aki ajkaival egyre közelebb próbált férkőzni hozzám. Majdnem bedőltem neki . Tiltakozóan a szájára helyeztem a mutató ujjam . Ő is érezte már . Egy lágy puszit nyomott az ujjbegyemre ami kicsit meglepett ,de mégis olyan furcsa érzésem lett tőle.

-Tudod hol találsz meg . -közelebb húzódott és egy pici puszit nyomott a homlokomra . Szája szélét épp ,hogy csak megrántotta ezzel egy kis rossz fiús mosolyt varázsolt férfias arcára .  Elvált ajkakkal figyeltem ahogy lassan felkel mellőlem és az ajtóhoz sétál . Kicsit megnyugodtam ,hogy ez esetben nem erőltette a dolgot ,de úgy éreztem mintha a tudatom egy része belement volna . Szerencsére még időben gondolkoztam és leállítottam ezt .

     Kezét a kilincsre tette . Várakozott . Várta ,hogy hátha még mondok neki valami marasztaló szót , ám én csöndben és elgondolkozva hajtottam le a fejemet.

-Minden rendben lesz . - hátrafordult hozzám . Éreztem magamon a tekintetét ami arra késztetett ,hogy ránézzek . Megnyugtató pillantása mintha megállította volna az időt és csak mi léteztünk volna. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni ,így a szoros szemkontaktust én törtem meg ,hisz levegő után kellett kapdosnom . - Jó éjszakát . -suttogta miközben én mély levegőt vettem . Egyenesen a földet néztem ,hisz féltem ,hogyha újra felnézek valami megint történik velem . Biccentek egyet ,ami neki egy köszönéssel ér fel. Kisétál a folyosóra ,de az ajtót még nem csukta be. Figyelem ahogy a folyosóról beszűrőfő fény megvilágítja az alakját. Mosolyog majd visszanéz még hozzám és hamar becsukja az ajtót. Halk suttogást hallok és lépteket , amik egyértelműen nem egy embertől származnak . Valakit nagyon érdekel ,hogy mi van velem.

       Szörnyen érzem maga . Majdnem megcsaltam az egyetlen embert akit szeretek . Tegyük fel ,hogy a múltkor képzelődtem vagy csak a fáradtság miatt történt az ami. Na de mért pont Harryvel ? Mért pont ő jelent meg ott? Biztos ,hogy kell lennie valami magyarázata . Annyira nehéz ez az egész helyzet.

Kinézek az ablakon. A vihar még mindig tombol . Felkelek az ágyamból és odasétálok. Karba tett kezekkel bámulok ki . Egy ideig elvarázsol a kinti táj , míg meg nem látom a tükörképemet az ablak üvegében . Elszörnyedve nézek végig magamon . Egy hatalmas pulcsi , egy hatalmas mackó nadrág , felkontyolt haj , lebiggyedt ajkak ,kipirult arc és bedagadt szemek . Ha nem csinálok valamit hamarosan sírni fogok . Remegve fújom ki a levegőt míg a függönyt elengedem ami összeesve takarja el a kinti világot . Az ajtó felé indulok mikor a táskámban lévő telefon csengeni kezd . Leguggolok az ajtóba és kutatni kezdek a mobilom után amit igazából nem nehéz megtalálni ,hisz az egész szobát bevilágítja a fényével . Azonnal felveszem ,hisz elég sokat vacakoltam vele és nem akartam ,hogy letegye az illető .

        Lekocogok a lépcsőn . A kapucnimat a fejemre húzom mikor leérek az utolsó lépcsőfokon . Egy vékony lány hang felnyög épp mellettem . Ijedten állok ,bár tudom ,hogy csak Jen az . Nem mond semmit csak kikerül engem és nyögdécselve bemegy a konyhába ahol nagy fényáradatot okoz ami megvilágítja az egész előteret. Egyértelmű ,hogy mért nem szólított meg . Neki is megvannak a maga problémái . Miután a barna , göndör hajú lány eltűnt a szemem elől visszafordultam az eredeti célom felé . Gondolatban végig futottam a házon , a szobákon és megkerestem az emlékezetemben a hátsó ajtót .

         Csepegett még az eső mikor kiléptem a verandára ,de a vihar nagy része már tovább állt ,így nem kellett félnem attól ,hogy esetleg a villám valahol a közelemben csap le . Összehúztam magamon a kardigánom majd magam alá húzva a jobb lábamat ,összegubózva leültem. Nagyot sóhajtottam miközben körülnéztem. Az eső nagy cseppekben tüntette el a veranda kijjebb eső részéről a száraz felületeket . Felhúztam a lábaimat és a fejemet a térdemre hajtottam . A telefonomat szorosan fogtam ,hisz bármelyik pillanatban felhívhat Louis ,hogy esetleg eltévedt vagy nem tudja merre jöjjön a hátsó bejárathoz.

       Megnyugodok mikor a hátsó vas ajtó nagy hangzavart csapva kinyílik és a kintről jövő fiú teljesen meglepődve nézi a nyikorgó tárgyat. Elmosolyodok ,hisz nagyon régen láttam már Louis-t, aki szinte semmit nem változott. Szokásosan zsebre teszi a kezét mikor végez az ajtóval majd a verandán égő fény felé veszi az irányt.

-Szia.-mosolyog mikor elém ér . Felkelek a helyemről ,hogy megöleljem őt ,ám ő ezt kicsit félénken fogadja . A nyakába borulok , ő pedig kezeivel lassan és óvatosan simít végig a hátamon.

-Szia. -köszönök vissza , mire kicsit felkuncog . Eltávolodok tőle ,majd visszaülök a helyemre. Ujjammal a mellettem lévő székre mutatok . Kicsit bátortalanul lehuppan mellém és ő is az eső szemerkélését kezdte nézni. Szemem sarkából látom ,hogy teljesen elmélyülten figyeli a cseppeket amik a verandára ütköznek . Erőt veszek magamon majd felé fordulok. - Szóval. Miért kerestél? - mosolyt varázsolok az arcomra bár nem tudom ,hogy kéne jelen helyzetben viselkednem . Legyek szomorú ? Vagy épphogy boldog legyek ? Sajnos Louis arcáról semmit nem tudtam leolvasni . Olyan kitartóan bámult előre .

-Csak érdekelt ,hogy vagy . - ő is felém fordítja a fejét és mosolyogva végig mér . Előtte nem leszek szégyenlős , inkább szánalmasnak érzem magam amiért így nézek ki előtte .

-Ennyi? Ezt telefonban is meg lehetett volna beszélni . - kuncogok egy kicsit miközben a kezemre még jobban ráhúzom a pulcsim ujját . Louis elgondolkozóan hümmög egyet és megsimítja a tarkóját .

-Oké...-jegyzi meg halkan ,de ezt mintha nem nekem szánta volna , sokkal inkább magának . - Szeretnék mondani neked valamit .

         Lesütött szemekkel fejezte be az utolsó mondatát , majd érdeklődve visszanézett rám . Elgondolkodva bámultam a veranda deszkáit amik a lámpa miatt már egy kicsit sárgás színt vettek fel .

-Valamelyik nap láttam őt. - jelentem ki ,de még mindig nem nézek rá . Tekintetét újra rám emeli . Azt hittem egyértelmű lesz a személy neve Louis sztorija után miszerint Harry hívta fel valamelyik nap ám nem szólt bele .

-Kit?

-Harryt.-nyögöm ki a halkan a nevét kissé szenvedélyesen. Mintha tudatni akarnám vele ,hogy rágondolok és ,hogy még mindig ugyanúgy szeretem.

-Az nem lehetséges.-hangjában van valami mulatságos mégis komoly a beszélgetésünk.

-Ugyan mért nem?-mordulok fel.- Ha téged felhívott akkor mért nem láthattam őt?

-Mert Harry a ....- ki akarta mondani annak a helynek a nevét mégis megakadt a mondatban és inkább máshogy folytatta .- ott van. A telefonnal még bármi történhetett. Esetleg új "gazdát" kapott. - kezével hatalmas macskakörmöket kreált . - De az ,hogy megjelenjen és beszéljen hozzád esetleg megérintsen...az teljesen lehetetlen.- a mondat végét teljesen elharapta és már alig lehetett hallani. Mintha ő sem lett volna biztos a dolgában. Vállat vonok . Én még mindig hiszek abban ,hogy az az alak Harry volt és be is fogom bizonyítani ,hogy őt láttam.

        -Hiányzol mindenkinek. -súgja a fülembe miközben búcsúzkodunk.

-Mégis ki az a mindenki? -nevetek fel kínomban .  - Mindenki itt hagyott.-jegyzem meg magamnak ezt a mondatot ,de Louis szinte kötelességének érezte ,hogy válaszoljon a -egyáltalán nem - kérdésemre.

-Nekem. Nekem hiányzol . És biztos vagyok benne ,hogy a családodnak is. - erősen megszorít miközben ölel. Úgy érzem végre megint valaki szeret ,de azt az érzést amit a barátom okozott semmi nem fogja visszahozni csak ő .

-Nem hiányzok nekik. De örülök ,hogy neked igen.-mosolygok és belemarkolok a dzsekijének a szélébe. - Találkozhatnánk gyakrabban.

-Megbeszéltük . -nevet fel halkan majd jobbra balra kezdünk inogni. Az eső már teljesen elállt. A nap is lement. Az ég csillagos és úgy tűnik minden rendben van ,de a fák mögött sötét felhők gyülekeznek akik újra le akarnak csapni rám és megkeseríteni az életem ,hogy még több szenvedés érjen .

Jó Louist ölelni. Olyan jó illata van. Az a régi Louis akiben annyira megbíztam és mindent elmondtam . Mintha egy kis életerő került volna belém a beszélgetésünk után. Tényleg hiányzott már.

-Vissza fog jönni.-suttogja halkan bennem pedig megáll a vér is. Nem merek levegőt venni. Félek ,hogy nem lesz igaza ,hogy nem jön vissza. Hogy egyedül maradok. Érzem ,hogy lassan újra a sírás fog fojtogatni. Torkomban már érzem a gombócot amit nem tudok visszanyelni. A gyomrom is felfordul a gondolatra. Hatalmasat sóhajtok mikor az első könnycsepp legördül az arcomon és a levegőt sem tudom már normálisan venni. Sírok. Az eső pedig újra esik.