II. 6.Rész - Kapucnis ember

Make me wanna die

           A polc felé nyújtózkodok ami sokkal magasabbnak bizonyul mint gondoltam. Lábujjhegyre emelkedek így sikerül megbillentenem a szekrény ajtaját így elértem a legalsó polc poharait. Egyet magam felé lökdösök majd leveszem a helyéről . Kissé porosnak bizonyul , hisz nem arról a feléről vettem ki a szekrénynek ahol általában mindenki szokta. Végre újra talpra érkezek így meg tudok bizonyosodni arról ,hogy nem fogok hanyatt esni vagy meginogni . A poharat a csap alá tartom . Megnyitom azt ám az mintha várakozna. Felvont szemöldökkel nézem a csapot. Hirtelen meghallom ,hogy a víz megindul a csövek között így újra odadugom a poharat. A sötét már átjárja az egész konyhát ,így alig látom ,hogy mennyi víz folyt a pohárba. Egyszer csak elzárom és felemelem a poharat. Kicsit még csöpög a csőből a víz ,de lassan már el is áll . A pohárban lévő "vizet " bámulom. Meglepetésemre nem arra bukkanok rá mint amire szerettem volna. A vízben valamiféle beazonosítatlan tárgyak lebegnek amik még így sötétben is jól kivehetők  . Elhúzom a számat,de végül ráveszem magam ,hogy beleigyak. Az ajkaimhoz emelem a poharat majd belekortyolok egyet . Az "anyag" végig gördül a torkomon . Az egész számat átjárja az az íz ,amit remélem ,hogy nagyon gyorsan el tudok fedni valamivel. A poharat a pulthoz csapom és erőlködök ,hogy ne lássam újra viszont a vizet amit az előbb ittam . Az a szörnyű utóíz átjárja a számat . Fancsali képet vágok mikor egyszer csak megszólal mögöttem egy hang.

    -Szia . -Lucy halál nyugodt köszönése és az ,hogy ilyen hirtelen itt termett kissé megijeszt. Hátratekintek a vállam felett rá . A pohár tartalmát úgy ahogy van teljesen kiöntöm majd egy 180°-os fordulattal rámosolygok.

-Szia. - nem viszonozza a mosolygásomat. Csak mellém lép és leemel egy poharat ugyanonnan ahonnan én . Látszik ,hogy ő magasabb és csinosabb is nálam. Arrébb csusszanok ,hogy ő is tudjon önteni magának . Arcomon egy ravasz és egy kicsit gonosz mosoly lapul . Tudom ,hogy ő is ugyanígy fog járni mint én. Nos igen . Nem kellett eddig még a vízhez folyamodnom. Legalábbis addig míg Olive apja hetente meghozta a palackban a vizünket. Lucy ugyanolyan mozdulatokkal mint én ,megnyitja a csapot. Vár és csak vár. Felsóhajt majd a pultra támaszkodik . Nem néz rám ,pedig ha látná önelégült mosolyom tudná ,hogy mi vár rá. Göndör haját a füle mögé tűri és a csap fölé hajol , mikor egyszer csak újra hallatszik a csőben végig folyó víz. A csapba ömlik onnan pedig egyenesen a lefolyóba . Meglepődve figyelem ahogy Lucy szinte majdnem egy teljes percig csak folyatja a vizet. Már majdnem rákérdezek ,hogy mit is csinál mikor a víz hangja megváltozik. Az eddigi akadozott folyás után most teljesen tisztán jön . A poharat a csap alá teszi és megtölti az egész tartalmát .

           Leesett állal figyelem Lucy-t ahogy lehörpinti a vizet  majd leteszi a poharát. Vár egy kicsit majd felém fordul.

-Kezdő. - nyögi felém miközben egészen halványan elmosolyodik . Felvonom a szemöldököm . Kicsit ideges vagyok ,hogy nem az történt mint amit számításba vettem ,hisz így én jöttem ki belőle rosszul . Durcásan fordulok el ,ami eléggé gyerekesnek tűnik...mert igazából az is. - Ki volt az a srác? - meglep ,hogy kérdezősködik Louis felől ,hisz Lucy nem abban az "érdekel amit mondasz" ember hírében áll .

-Egy barátom. Eljött meglátogatni . - a földre nézek és úgy érzem mosolyognom kell ha Louisra gondolok . Annyira kedves tőle ,hogy eljött és beszélt arról ami vele történt. Kicsit szomorú is vagyok az miatt ,hogy elment. A gondolkodásba a mellettem álló lány zavar meg a hümmögésével. Rikító kék szemeivel halványan pislog miközben önelégült mosollyal megpördül és a pultnak támaszkodik.

-Egy barátod , mi? - hangjában hallatszik egy kis játék ami a helyzetet illetően elég furcsa,hisz az itt létem alatt alig beszéltem Lucyval . Gondolom nem is tudja mi volt Harryvel és ,hogy mért is kerültem ide.

-Igen . - válaszolok magabiztosan ,hisz teljesen biztosra mondhatom ,hogy ő a barátom . Nem úgy szeretem őt ,mint Harryt . Ő olyan igazi barát akire mindig számíthattam ... kivéve ezt a másfél évet amíg semelyikünk nem tudott semmit a másikról . Belegondolva ő semmit nem változott. Ugyanolyan jópofa srác maradt . Én sem változtam, mégis mintha már semmi sem lehetne ugyanaz mint régen.

     Lucy egyértelműen nem hitte el ,hogy az a srác aki az előbb még itt volt csak azért jött át így késő éjszaka ,hogy beszélgessünk. Végül is eléggé hihetetlennek tűnik , de igaz . Megrázza szőke loboncát majd ellökve magát a pulttól elindult a konyha kijárata felé . Ujjaimmal belekapaszkodtam  a pult szélébe. Volt egy kérdés ami régóta ki akart már törni belőlem.

-Lucy ,te mióta vagy itt? - megállt még az ajtóban így épp időben kérdeztem . Viszont miután felsóhajtok rájöttem ,hogy talán mégsem kellett volna erre rákérdezni . -Tudod mit ? Hagyjuk is.-visszakozok és legyintek egyet a levegőbe bár tudom ,hogy nem látja , ám most már késő.

-Úgy nagyjából 15 éves korom óta . -sóhajt majd a plafonra néz mintha onnan valami ihletet merítene . - Akkor nyitotta Olive apja ezt a helyet. Mindenki tudta ,hogy hogy állok . Olive azt mondta itt a helyem. - von vállat. - azóta nem szabadultam innen. - dünnyögi az orra alatt. Kockás ingét jobban összehúzta magán . Hullámos szőke haja hanyagul hullott a vállára miközben lehajtotta a fejét. Így belegondolva kár volt megkérdeznem. Ahogy végig nézek Lucy-n látszik ,hogy nem most volt amikor 15 éves volt . Magabiztos és komoly arca elárulja korát , így megállapítom ,hogy legalább 8 éve itt van ,ha nem több. Rossz lehet ,hisz ez szinte egy börtön. Nem tudom Olive apja hogy gondolta ezt a "hajléktalan házat" ,hisz ez szörnyű!

-Akkor nem csodálom ,hogy nem állsz szóba senkivel. - dünnyögöm az orrom alatt és remélem nem hallja meg ,de pillantása egyből elárulja ,hogy jó a hallása.

-Ha te is minden félévente váltogatnád a lakótársaidat akkor rájönnél ,hogy nincs idő összebarátkozni - itt egy kis szünetet tart míg összeszedi magát a mondat folytatásához. - és értelme sincs . -az ajkaim elválnak . Rájövök ,hogy talán nem kéne beszélgetnem vele . Talán idegesítem vagy ő igazából nem is akar beszélni. Idegesen az ajkamba harapok és egészen a pultba kapaszkodok .

          Áll egy darabig majd világító kék szemeit rám szegezi. Végig mér majd elmosolyodik. Szőke haja az arcába lóg ,de tisztán kivehető ,hogy mosolyog.

-Még valami ? - teszi fel a valószínűleg költői kérdést . Mintha azt akarná ,hogy tovább kérdezgessek . Az egyik szék háttámlájához sétál és megtámaszkodik rajta . Egy pillanatra megijedek ,hogy mégis mi másról tudnánk még beszélni . Körbe néztem . Hirtelen Olive lila pöttyös bögréjét szúrtam ki így feltűnt az is ,hogy túl nagy csönd van itthon.

-Többiek merre vannak ? - felvonja a szemöldökét. Látszólag nem ezt a kérdést várta tőlem. Összevonja a szemöldökét és egy pillanatig elhúzza az "ö" betűt amivel jelzi ,hogy gondolkodik.

-Rebel! Rebelre mentek. - mutató ujjával felém mutat és egy huncut mosolyt csal arcára . Megdöbbenek ,hisz még sosem láttam az arcán ekkora mosolyt. Viszont nem ez az egyetlen megdöbbentő dolog. A többiek már megint kint vannak a Rebelen.

           A Rebel egy terasz jobban mondva egy hatalmas klub a szabad ég alatt, ahova ingyen bemehet az ember és addig marad amíg akar. Hihetetlen ,hogy Olive-ék mennyire szeretnek bulizni. Már meg sem lepődök ,hogy engem nem hívtak ,hisz tudják milyen állapotban vagyok mostanában.

-Kerestek téged. - biccent felém Lucy.

-Igen? - lepődök meg .

-Persze. - mosolyog - Jake külön kiemelte ha látlak akkor szóljak. - meglep Lucy mennyire közvetlen lett hirtelen és beszédes. Leül a székre amelyen az előbb még támaszkodott. Lábait feldobja az asztalra ,így csíkos hosszú zoknijai szinte világítanak a sötétben.

-Azt hittem ,hogy a múltkori eset után már mindenki megutált.-nevetek kínomban. Ő elkomolyodik és értetlenül néz felém . Talán ő még nem tudja. Sőt valószínűleg biztos is. Gondolom Olive volt olyan kedves és nem mondta el mik is történtek valamelyik éjszaka . Felocsúdva a gondolkodásból rájövök ,hogy Lucy még mindig a válaszra vár fel nem tett kérdésére ,így felsóhajtva egyet leülök vele szembe .

-Valamelyik éjszaka láttam a barátomat....

-Chh . Nagy cucc.-forgatta meg a szemeit miután közbevágott a mondatomba.

-De ő börtönben van. És ez teljesen biztos. - az utolsó mondatot nem igazán mertem kimondani. Egyre több olyan dolog van ami alátámasztja a bennem lévő kis gondolatot amit egyelőre nem tudok hova tenni.

-Wow. Hmm. - elgondolkozik. Lábait leveszi az asztalról majd rákönyököl . Meglep ,hogy mennyire érdekli a téma és ,hogy egyáltalán beszélgetni akar velem. - Hallottál már arról ,hogyha valaki nagyon hiányzik és sokat gondolsz rá az egyszer csak megjelenik? Tudod mint amikor két ember szereti egymást és egymásra gondolnak akkor azt érzik és valahogy keresztezik egymás útját. Mint az igaz szerelem. Lehetséges , hogy kivetítetted magad elé a képét és azt képzelted ,hogy ott van előtted.-magyarázza választékos szavakkal közben folyamatosan néz ,hogy értem-e amit beszél.

-Szóval arra célzol ,hogy megőrülök?! - megrázom a fejem és értetlenkedve bámulom őt , mire ő is pislog párat. Nem gondolta volna ,hogy ilyen gyorsan reagálok a feltevésére.

-Dehogyis. Inkább arra ,hogy , ha beszélgetünk még egy kicsit Jake-ékről akkor hirtelen befognak futni. Érted? - az asztalra könyököl és próbálja felvázolni a szemléletét ami számomra felfoghatatlan.

-Ez hülyeség.-suttogom halkan mire elhúzza a száját. Lehajtom a fejem. Azt hittem talán többet megtudok Lucytól ,hogy mégis mi ez ,de úgy látszik ez is csak egy vak vágány. Felsóhajtok. A szobában üresség lesz mikor megszólal a csengő.

          Egyszerre egymásra nézünk. Lucy büszkén mosolyog én pedig hitetlenkedve állok fel a székemből. Mégis minek csenget ,hogyha van náluk kulcs? Mikor kilépek a konyhából. Lucy feljebb emeli a hangját és még utánam ordít egy "megmondtam"-ot. Csak megforgatom a szemeimet. Egyáltalán nem hiszem azt ,hogy ezek Olive-ék.

           Épp mikor az ajtóhoz érek ,hogy kinyissam az ajtót kint dörren egyet az ég és hallatszik ,hogy azon nyomban esni is kezd az eső.

-Bassza meg .- hallatszik kintről egy mély rekedt hang. A szívem gyorsan verni kezdett. A kezemet elvettem a kilincsről és csak bámultam az ajtót. Szaporábban vettem a levegőt ,majd észhez kaptam. Nyiss már ajtót Bianca! És ha tényleg ő az?!  Kinyitottam a zárat majd azonnal nyitottam is az ajtót. Egy kapucnis ember állt előttem aki épp a fekete Iphone-jával szórakozott. Megállt a szívem. Haja az arcába lógott ,de észre sem vette ,hogy ajtót nyitottam .

-Harry!-sikítottam és neki csapódtam a magas alaknak.