II. 3.Rész - Megint elszúrtam

 

   A kávézó egyik eldugottabb boxjában üldögélek. Ujjaimat tördelem az izgalom miatt . Szememet nem bírom levenni a bejáratról. Minden egyes alkalommal mikor az ajtóra függesztett csengő megszólal ugrok egyet és szorongva várom ,hátha a hugom lép be.

    Nyelek egyet mikor meglátom ,hogy az épület oldalában sétál egy barna hajú lány . Haja fonatban van így az eltakarja a válltáskájának pántját. Nem értem mért nem fázik,hisz csak egy látszólag vékony kardigánt visel a hideg tl ellenére. Kék szemeivel a kávézó belseje felé fordul. Lassú léptekkel tekint végig az ablakon bár szerintem nem sok mindent lehet látni. Megnyugodok,mikor az ajtóhoz lép és kinyitja azt. A csengő mint minden vendégnél csilingel így a pultos lány ráfigyel.

-Jó napot!-mosolyog kedvesen. Hangja nem ismerős így megijedek , hogy esetleg olyan régen láttam már őt ,hogy bármilyen jöttmenttel összetévesztem. A lány odasétált a pulthoz és pipicskedett ,hogy felérje azt. Meglepődve vettem észre , hogy nem sokkal vagyok magasabb nála. Valamit kérdez a pultos lánytól aki válaszul felém mutat. Összeakad a tekintetem a barna hajú lányéval ,akiről már biztosan állíthatom ,hogy a húgom. Int felém egyet majd megköszönve a segítséget elindul felém. Miközben sétál felém körülnéz a vendégeken,mintha valakit keresne....aki nem én vagyok.

-Szia.-mosolyog mikor mellém ér.

-Szia.Annyira örülök,hogy látlak.-felkelek a helyemről és megölelem. Parfüm illata van a nyakának ,de még mindig ugyanolyan kis lányosan ölel mint régen. Lehuppanok és magam elé mutatok,hogy foglaljon helyet. Kicsit tétován nézi a barna borítású fapadot,mintha gondolkodna ,hogy mit tegyen.

-Igazából Apa nem tudja ,hogy itt vagyok....szóval nem tudom jó ötlet-e. -Lassan beül elém és leveszi a táskáját.

-Akkor mész el amikor csak szeretnél.-mosolygok bátorítóan.-Csak találkozni szerettem volna.

-Örülök,hogy felhívtál.-mosolygott bájosan miközben végig futtatta a szemét az ital lapon.-Te mit iszol?

-Teázok.-emelem fel a vastag falú poharam. Lilly felvonja a szemöldökét. Gondolkozik egy kicsit.

-Szerintem én iszok egy jó erős kávét.-rám kacsint

      Megdöbbenve nézek a húgom után  aki illegetve magát indul el a pult felé. Komolyan ő az én 14 éves húgom? Újból a vendégeskedő embereken futtatja végig a szemét ám ,most leáll az egyik asztalnál. Kedvesen köszön a két srácnak akik ott ülnek. Beszél hozzájuk pár szót majd egy biccentés kíséretében elhagyja őket és folytatja az útját. Felháborodva nézem a  két srácot. Körülbelül olyan korúak lehetnek mint én. Lilly leadja a rendelését és lazán a bárszékre ül. Ujjait tördeli várakozásképp. Legalább ebben hasonlítunk. Úgy tűnik ő teljesen más mint amilyen gyerek voltam én . Menő cuccokban jár ami a koránál sokkal idősebbeknek való,de az alakját elnézve illik rá. Határozott mégis bájos arcával bárkit el tudna csábítani. Meg kapja a kávéját és belekorytol. Arca meg sem rezdül az erős kesernyés íz hatására. Megfogja a poharát és miután megköszöni és fizet elindul újra felém ezuttal ügyet sem vetve a két srácra akik még mindig nézik őt.

      -Szóval...mesélj mi van veled?-mondata után újra belekortyol a kávéjába és figyelemmel kíséri minden mozdulatomat.

-Velem..?-elgondolkozok az utóbbi pár napomon . Nem hinném ,hogy el kéne mesélnem azokat az "érdekfeszítő" dolgokat mint például a z ,hogy Jake folyamatosan letámad és állandóan állásinterjúkra járok sikertelenül. Habár a mai napom eléggé érdekesen kezdődött ,de inkább nem beszélek Harryről mert talán a feledésbe maradt emlékei és érzelmei előjönnének.- Nem történik velem semmi.-mosolygok bátorítóan ,hogy ne kelljen gyanakodnia a dolgok miatt. Lilly megkavarja a kanalát a pohárban és lesüti a szemét.

-Pörögnek a dolgok otthon.-mosolyog lágyan.-Meg egyébként is.

-Veszem észre.-kuncogok halkan.

-Ezt ,hogy érted?-lepődik meg . Kék szemeit egyenesen rám irányítja mintha valami rosszat mondtam volna.

-Hát...-tekintek én is az asztalra.Nem tudom ,hogy megsértődik-e.- Az előbb is szépen leálltál beszélgetni azokkal a srácokkal.

-Bianca! Ők a barátaim.-mondja összevont szemöldökkel.

-Jó!Oké! nem tudtam , sajnálom.-mentegetőzök egyből. Félek ,hogy most megbántom ,de ő csak megrázza a fejét és legyint egyet.

-Nem is akarok most hallani egy ideig a fiúkról. Most szakítottam Jasonnel.-épp belekortyolok a teámba amit majdnem félre is nyelek.

-Te jó ég! Neked már volt barátod?!-teljesen ledöbbenve bámulok a barna hajú lányra aki szintén meglepődik a reakciómon.

-Persze.-mondja.-Már legalább két hónapja jártunk.-ujjain számolni kezdi az időt majd mosolyogva állapítja meg az idő hosszát.

-Úristen. Te nagyon fiatal vagy még ehhez ,Lilly.-vágom hozzá szomorúan.

-Miről beszélsz?

-Nem kéne már fiúkkal barátkoznod.-fogom meg az asztalon pihentetett kezét ,de ő elhúzza azt.

-Ne mond meg mit csináljak,oké?-emeli fel a hangját egy kicsit.

-Én csak jót akarok neked!Szenvedni fogsz.-én is összehúzom a szemöldököm.-Tényleg csak jót akarok. Nem hülyeségből . Tapasztalatból mondom . Lilly az asztalra néz. Lesütött szemei nem sok jót  mutatnak számomra. Kezével megszorítja a táskájának pántját.

-Mennem kell.

-Várj!Még ne menj!-állok fel vele egyszerre

-Én most szeretnék elmenni.-utal az első lezajlott párbeszédre köztünk miszerint akkorr elmehet amikor csak szeretne. Táskáját a vállára dobja. Idegesen leejjebb húzza a kardigánjának ujját majd köszönés és semmi más nélkül elindul gyors léptekkel a bejárat felé ami ez esetben neki kijáratnak szolgál.

      Az asztalra dőlök. Idegesen túrok a hajamba . Megint elszúrtam mindent. A kávézóban jópáran rám pislognak hisz könnyen magunkra vontuk a figyelmet Lillyvel. A két srác a nem messze lévő asztalnál szúrós tekintettel méregetnek.  Legszivesebben letűnnék a Világ elől. Beljebb húzódok a padon.Egészen a falnak dőlök és az ujjaimmal kezdek babrálni az asztalon. Nagyokat sóhajtok és próbálom végig gondolni a viselkedéseim okát. Oldalra pillantok. A mellettem lévő asztalnál nagy figyelemmel szugerálnak engem. Elhúzom oldalra a számat majd újra magam elé bámulok. Úgy néznek rám mint egy állatkerti majomra.

       Megugrok mikor a telefonom megrezeg . Nehézkesen előhúzom a szűk farmerom zsebéből és feloldom azt . Újabb SMS érkezett. Louisra gondoltam , hisz ő az egyetlen aki mostanság keres engem ,de meg kell lepődjek mikor a kijelzőn egy privát számot jelez. " Nagyon hiányzol . El sem hiszed mennyire örülök ,hogy látlak téged ,de nem érinthetlek. " Az üzenetnek hirtelen van vége , így még csak kideríteni sem tudom ki írt. Körbe nézek a kávézóban keresve a titkos SMS küldőjét,de abban a pillanatban mintha tényleg eltűntem volna ,senki nem nézett felém. Kicsit megijedek ettől , így még egyszer rápillantok az SMS-re , ám nem találtam. Nem lett volna nehéz megtalálni , hisz általában minden SMS-t kitörlök és mivel reggel már Louis üzenetét eltüntettem ennek kellett volna lennie az egyetlennek,de teljesen üres volt. A telefon azt jelezte ,hogy nincs egyetlen egy új üzenetem sem. Felvontam a szemöldököm. Újra körülnéztem a kávézóban. egy ember sem akadt aki egy pillantást is rám vetne esetleg furcsán viselkedne. Sóhajtottam egyet. Remegve tettem vissza a zsebembe a mobilom majd összeszedelőzködtem és elindultam haza.