II. 1.rész sötét van

Eyes on Fire

     Lassan kinyitom a szemem. Még mindig sötét van. Forgolódok. Megint. Azt hiszem ez már sosem fog megjavulni. A takarómat lehajtom magamról és felülök . A lábaimat lelógatom az ágyról és talpammal megérzem a padló hideg fáját . Az éjjeli szekrényen pihenő órára bambulok. 4:48 . Sóhajtok egyet majd lendületesen felkelek az ágyból. Csend van az egész házban . A telefonomat felkapom magam mellől hisz nem akarok lámpát kapcsolni esetleg ezzel felébreszteni valakit. Halkan nyitom ki az ajtómat. Körül nézek a folyosón majd becsukom azt .  Visszapillantok az ajtón szereplő Bianca névre amitől hányinger fog el. Gyűlölöm magam. Lehajtom a fejem és próbálok nem odafigyelni arra ,hogy még élek . Halkan ellépdelek a szobák előtt míg a lépcsőhöz nem érek. Megfogom a korlátot és lesétálok a sötétben. Az előszobába érkezem ahol az üveg ajtón keresztül beragyog a Teli hold . Kiráz a hideg - szó szerint - de nem foglalkozok a vér fagyasztó hideggel . Inkább a konyhába sétálok ahol már végre merek villanyt kapcsolni . A telefont a nadrágom zsebébe dugom és nem foglalkozva azzal ,hogy egy ismeretlené ,felvettem egy elhagyatott pulcsit a székről . Ezek után a teafőzőt céloztam meg magamnak. Egy bögre vizet tettem bele majd hagytam ,hogy felforralódjon.

       A kezemet ökölbe szorítottam mikor megláttam egy újságot a pulton . Január elseje van. Egy újabb kibaszott év kezdődik el ebben a rohadt világban . Ha tehetném most azonnal belevágnék egy nagy kést a hasamba ,de nem tehetem ezt meg velük. Talán hiányoznék nekik. Ráadásul ma találkozom Lillyvel. Másfél éve láttam őt. Mikor a barátnőivel ment a könyvtárba , de ő persze észre sem vett. Nagyon lassan telt el az az idő mikor majdnem két éve apa bejelentette ,hogy be ne merjem tenni hozzájuk a lábam.

       A már felforrt vizet a bögrébe öntöttem . A felső polc felé nyújtózkodtam teafűért mikor hideg ujjak simítottak végig a hasamon. Unott fejjel sóhajtottam egyet. Próbáltam visszanyelni a hányást amit ő ébresztett bennem.

-Hagyj! - állítottam le ennyivel. Ő teljesítve ezt mellém lépett és neki dőlt a pultnak.

-Mit csinálsz ilyenkor fent?-kérdezte mosolyogva. Nem törődve a kérdésével nyújtóztam újból a teafűért ám kis termetemből adódóan nem értem el azt. Amivel én legalább egy jó negyed órát bajlódtam volna ,azt Jake egy pillanat alatt levette onnan.

-Nem tudtam aludni.-válaszolok unottan és kicsit álmosan miközben megkeverem a teámat. Jake lopva egy csókot ad a nyakamra maga felé fordít az államnál fogva.

-Szeretnék tőled egy csókot kérni.-mondja könyörtelenül igazan . Összeszorítom az ajkaimat. A szemöldökömet összehúzom. Az utolsó csókot akinek adtam...Istenem mindjárt elszédülök.

-Nem!-válaszolok és elfordítom a fejem.

-Tudtom szerint szerettél engem.-mondja kicsit meglepődött hangnemben.

-Örülök ,hogy ezt a mondatot múlt időben mondtad.-suttogom miközben a bögrémet a számhoz emelem ,hogy kortyoljak belőle. Jake ajkait jóleső kacaj hagyta el ami kicsit beszínezte a konyha hangulatát. Én viszont ugyanolyan komor maradtam.

-Vicces ,hogy ugyanúgy szeretjük egymást és akkor mégsem mutattuk ki.

-Mondtam már ,hogy az a múlt. Én nem szeretlek téged.-mondom kicsit erőteljesebben.

-Ne hazudj!-ettől a mondattól kipattant a szemem.

-Amúgy Jake....-kezdtem bele jelentőségteljes mondatomba-Te mi a francot képzelsz magadról?! Azt hiszed  te vagy a világ közepe? Tudod min mentem keresztül ezalatt a két év alatt? Nem veszed észre ,hogy nem szeretlek? Hogy megváltoztam? Hogy magamra fordultam.

-Én tudnék segíteni azon ,hogy kihozzalak ebből az állapotból.-közelebb húzott az államnál fogva. Próbáltam menekülni,de akkor már késő volt. Ajkai az én számat érintették. Nyelvével engedélyt kért a "behatolásra" ,de én ezt megtagadtam. Elhúztam a fejem és szúrós pillantásokat intéztem felé.

-De ugye minden oké?-kezemet amivel épp nem a teámat tartom , megfogja . Felmegy bennem a pumpa az ilyesfajta "gesztusai" miatt ,de nem szólok semmit érte,hisz mégis csak náluk lakom. Befogadtak.

-Ja.-zárom le ennyivel. A forró tea legurul a torkomon mikor kortyolok belőle egyet. Ő csak figyel engem ami egyre jobban irritál így elindulok újra a lépcső felé.-Jó éjszakát!-köszönök el ,bár így belegondolva mondhattam volna már reggelt is.

-Neked is.-mondta halkan miközben a lépcső aljáról figyelte ahogy megyek fel . Szinte látom lelki szemeivel ahogy tetőtől talpig végig mér magának. Kicsit félek tőle.  Tudom ,hogy Olive nem hagyná ,de szerintem képes lenne olyan dolgokat tenni velem amik nekem fájnának esetleg lelki sebeket hagyna bennem.

      A folyosó még mindig üres . Illetve az egyik ajtó nyitva. Pont az amelyikkel szemben álltam mikor felértem a lépcsőn. Nem emlékeztem ,hogy lakott volna abban a szobában valaki. Közelebb léptem ,hogy az ajtón megvizsgáljam a nevet. Hunyorítva vettem észre ,hogy a név majdnem teljes egészében le van kaparva. Épp csak kis foltok látszanak már az eredetiből. Összehúzott szemöldökkel próbálok rájönni , hogy ki is lehetett itt , mikor az ajtó jobban kitárul előttem . Kicsit megijedek . Nem tudom ,hogy mindezt csak beképzelem magamnak vagy tényleg ez történik. Hátrafordulok hátha Jake még ott van a lépcső alján. De eltűnt.

-Jake.-suttogok le a korlátról remélve ,hogy meghallja ,de válasz nem jött. -Jake!-ismétlem kicsit erőteljesebben ám még mindig nem jött semmi arra utaló dolog ,hogy Jake itt van még a közelben. Összeszorítottam az ajkaimat és lassan visszafordultam az ajtó felé. A szívem gyorsan dobogott . Kezdem azt hinni ,hogy megőrültem. Vagy talán csak a fáradtság teszi?

    Mielőtt még megtennék az ajtó felé egy lépést a zsebemben rezegni kezd a telefonom. Áldom az Istent amiért nem indultam el hamarabb. Gyorsan kikapom onnan és feloldom a zárat ,hogy lássam ki is küldött levelet. A szemöldököm az egekig szökik mikor meglátom a kijelzőn azt a nevet amit már rég, szinte már majdnem elfelejtettem.

Louis Tomlinson:

    Szia Bianca. Rég nem hallottunk egymás felől. Azt hiszem itt lenne az ideje ,hogy találkozzunk. Fontos lenne. Sajnálom ,hogy ilyen korán zargatlak . Üdv : Lou

     Meglepődve olvasom végig azt a pár sort amit Louis konkrétan nekem írt. Belegondolva tényleg fontos lehet amit akar ha hajnali 5-kor írta meg . Választ nem írok egyelőre. Majd talán reggel. Vagy amikor elhatározom ,hogy újra felveszem a kapcsolatot Louis-val. A telefont a zsebembe csúsztatom és mivel a szemem még nem szokta meg a sötétséget így pislogok párat . A harmadik pislantás után lehunyom a szememet. Csak elmerengek a gondolataimban. Iszonyú sok érzés tört felszínre emiatt a levél miatt. Az utolsó találkozunk. Azt hittem beleőrülök. Már majdnem két éve ,hogy elvitték tőlem. És igazából ez az én hibám. Hisz nem keltem fel. Egy rohadt ébresztő miatt vagyok most a süllyesztőben ,de valószínűleg soha az életben nem fogok tudni innen kimászni. Várhatok csodára ,de míg Jake minden egyes alkalommal egyáltalán  nem illendő gesztusaival traktál , Olive folyamatosan a "jobbnál jobb" állás hirdetéseket keresi nekem ,ráadásul több mint 6 emberrel lakok egy házban ,úgy érzem ez sosem fog bejönni. Itt fogok megdögleni hacsak addig nem végzek magammal. De hiszek abba ,hogyha már ideáig eljutottam akkor a sorsnak biztos van valami terve velem. Nem szánhatott ilyen rossz életet nekem az Isten.

     Kinyitom a szemem , bár még mindig álmos vagyok. Tekintetemmel az ajtóra tévedek ami még mindig nyitva áll . Sőt mintha még jobban kinyílt volna. Megemberelem magam és megteszem azt a pár lépést az ajtóig. Mikor a kilincshez érek és belépek a szobába a vastag fa ajtó rozogán nyikorogni kezd. Ijesztő ,de nagy levegőt veszek és próbálok vakmerő lenni. Mikor beérek rájövök ,hogy talán rossz ötlet volt bejönni ide.

    Lehet ,hogy csak egy másik lakó aki épp magányra vágyott ,csak elugrott valahova. Esetleg a mosdóba vagy akárhova. Lehet ,hogy pont elkerültük egymást és ő is a konyhába ment. Rájövök ,hogy egyáltalán nincs jogom odabent lenni így hátrafelé lépdelek.

      Bent hullacsend van. Semmi nesz. Az ablak függönnyel van takarva így még a hold sem süt be rajta. Félénk pillantásokat teszek az egész szobában. Keresek valami arra utaló bizonyítékot hogy valaki itt lakik. De semmi érdemre valót nem találok. A szoba majdnem teljes egészében üres. Üres polcok,üres bevetett ágy, üres padló, üres fal.

      Hunyorítani kezdek mikor meglátom ,hogy az ágy végében mintha állna valaki. Teljesen mereven. Nem mozdul . De belegondolva lehet ,hogy csak egy fogas. Beljebb lépek ,hogy közelebbről lássam. Nem merek a telefonomért nyúlni ,hogy egy kis világosságot nyújtsak magamnak. Attól félek ,hogy akkor csak még jobban megijednék. Épp az ágy széléhez érek mikor az alak felém fordul. Arcát nem látom. Én is teljesen megdermedek. A félelemtől nem merek mozdulni. Úgy éreztem magam mint egy rossz horror filmben. Nyeltem egyet miközben az alak zsebre tette a kezét. Túlságosan ismerős volt az a mozdulat.

-Bia.-suttogta. Zöld szemeit rám irányította. Felsikoltottam.

   Sziasztok!
        Úgy gondoltam,hogy folytatom ezt a blogot. Illetve írok neki egy "második évadot" :) . Remélem továbbra is lesz olvasom. Sok új ötletem van ami sok új érdekes fordulatot fog majd hozni. Azt hiszem ez egy erős kezdés ,de remélem továbbra sem fogok csalódást okozni.;) Szóval amikor csak tudom hozni fogom a második részt.

      Taylor H. xx