II. 8 . Rész - Képzeld magad elé

Because of you

    Mély levegőt veszek . Titkon reménykedek abban , hogy nem kell újra kinyitnom a szemem . Nem is örökre ,de legalább egy kis időre . Becsukni a szemem és eltűnni . Szeretnék így tenni ,de ekkora nyomás alatt nem megy . Próbáltam elképzelni ,hogy máshol vagyok . Más emberekkel . Más környezetben . Más helyzetben .

-Na ? - Olive hangja belezümmög a fülembe , így összeráncolom a szemöldökömet . Nem tudok koncentrálni . Olyan mintha a saját gondolataimat sem hallanám ,amit most elég jó lenne összeszedni .

-Maradj már ! - löki arrébb Sarah a "barátnőmet " aki belerángatott ebbe az egészbe . Azt hittem ott helyben megölöm , mikor rájöttem ,hogy mi is folyik itt . Vagyis milyen kis "randit" szervezett nekem Oli . És ami még inkább megdöbbentő ,hogy belemegyek ebbe az egészbe  .

       -Szóval Bianca . Most ,hogy már nem szólnak bele .- a mondat végét kiemelte és szinte sercegve köpködte ki a szavakat a fogai közt a mellette álló lány felé ,aki ennek hatására megvonta a szemöldökét és elfordult . - Képzeld magad elé Harryt . - újra felém fordul és bájos mosolyával próbál megnyugtatni ,de azzal ,hogy kiejtette a száján a nevét máris gyorsabban kezdett el pumpálni a szívem . Nem lep meg ,hogy tudja a nevét hisz szinte biztos ,hogy a barátnőm már mindenbe beavatta mielőtt idejöttünk volna . Ki volt tervelve ,de nem tehetek mást . Engedelmeskedek neki .

        Nem emlékszek az arcára . Mért nem emlékszek ?! Csak az jár a fejemben ,hogy vajon mi fog történni ha elfelejtem az arcát . Felismerés nélkül elsétálunk egymás mellett az utcán ? A tudat ,hogy talán sosem látom többé és nem fogok emlékezni rá  , megrémiszt

-Nem . Valahogy nem megy . - hirtelen felülök így majdnem lefejelem Sarah-t aki ennek hatására egy picivel hátrébb húzódik . Arcán a pillanatnyi meglepődést egy mosoly váltja fel .

-Akkor mesélj nekem róla . Ami eszedbe jut . Milyen volt ő ? - mint egy régi jó barátnő a lábamra támaszkodik és csillogó szemekkel várja ,hogy meséljek a barátomról . Annyira hihető . Az ember azt hinné ,hogy tényleg érdekli az amiről beszélek pedig egyértelmű ,hogy megjátssza magát . Már csak a munkáját is tekintve . Olive-ra nézek , bár ő csak fél szemmel figyel engem . Nem mutat ki semmi érzelmet az arcán . Csalódottan fordulok vissza Sarah felé majd nagyot sóhajtok .

-Ő olyan ... kedves volt . - egy tincset a fülem mögé tűrök . Nem tudom ,hogy mégis mit kéne mondanom róla . A kreol bőrű lány nevetése körül járja a szoba hangulatát . Az ember úgy érezné ,hogy neki is nevetnie kell mégis én szomorúan tekintettem a lábamra amin a szürke cicanadrág semmit mondó jelleget adott .

-Ugyan - húzta el az "a" betűt . - Nem hinném ,hogy a kedvessége miatt szerettél bele . - egy kicsit meglökdösi a lábamat ,hogy valamiféle életet leheljen belém .

          Gondolkodni kezdek . Mégis mi volt az ami miatt beleszerettem ? Mi volt az ami annyira megigézett engem ?  Hátradőlök a fotelben így újra a plafonnal kerülök szembe . Behunyom a szemem és próbálom újra elképezni magam előtt a fiút .

-Ő olyan fura volt . Rejtélyes . Más . - soroltam fel pár jelzőt ami eszembe jutott mikor többedjére kimondtam magamban a nevét .

-Na megy ez . -bátorít . Összeráncolom a homlokom . Próbálom megerőltetni magam . Próbálom a szavakat egymás után kötni így mondatot alkotni . Rejtélyes .  Mindig akkor mondtam/ gondoltam amikor a szemébe néztem . Abba a gyönyörű zöld szemébe .

-Zöld szeme van . -vágom rá egyből és kinyitom a szemem . Sarah meglepően nagy boldogsággal vette ,hogy ilyen "ügyesen" segítem a munkáját . Visszahuppanok és újra a plafont veszem célba . A haja mindig a szemébe lógott . - Barna göndör haja volt amit folyton eltűrt az arcából . - a kezével mindig oldalra simította a haját ami annyira bájossá és ártatlanná tette őt . - a kezén volt egy tetoválás . Sőt . Szinte mindenhol voltak tetkói . Imádtam őket . Olyan helyesen mutattak az ő izmos hasán . - csak úgy áradoztam a fiúról akiről már másfél éve semmi hírt nem kaptam. - Aranyos gödröcskék voltak az arcán mikor mosolygott . Istenem milyen szép mosolya van . Amikor rám mosolygott teljesen biztonságban éreztem magam mellette . Azt hiszem ez volt az egyik fő ok ami miatt beleszerettem . Ráadásul az erős karjaival úgy tudott ölelni mint senki más . - azt hiszem elvesztem volna az érzelem tengerembe ha Sarah vissza nem rángat a jelenbe .

-Emlékszel rá ? - mosolyog rám lágy vonásaival majd végig simítja a kezét a térdemen .

-Igen . -a szemeim felcsillantak és egy kisebb remény lángja lobbant fel a testemben .

-Sarah ! -sziszegi Olive aki elkapja a lány kezét és elrángatja mellőlem . - Szeretnék veled beszélni ! - a vörös hajú lány mérges pillantásokat vet rá majd kihúzza a hatalmas nappaliból .

         -Úgy volt ,hogy elfelejteted vele azt a srácot ! Megmondtam ,hogy az beteges már amit otthon csinál ! - akaratlanul is meghallom a barátnőm minden egyes mondatát . Ajkaim elválnak egymástól . Felkelek a kényelmes puha fotelből és a falhoz sétálok . Próbálok hallgatózni ,de úgy tűnik Sarah figyelmeztette őt ,hogy vegyen lejjebb a hangerőből . A levegőt is bent tartottam ,hogy minden egyes szót próbáljak jól kiszűrni .

-Szerelmes . Ezt nem akadályozhatom meg !

-De képzelődik ! Teljesen bolond ! - emeli feljebb a hangerőt a barátnőm . Hátat fordítok a falnak , az ajkaimat beszívom a fogaim közé és próbálom visszafojtani a sírást . Átsétálok a szobán , a kényelmes szőnyegen , míg az ablakhoz nem érek . Esik az eső jobban mondva szakad . A kezemet az ablakra teszem . Elképzelem ahogy kint sétálgatok Harryvel . Az esőben . Ő megcsókol én pedig visszacsókolok . Izzik köztünk a levegő . Rég nem láttuk már egymást így még keményebben próbálja éreztetni velem ,hogy itt van velem . A karomat erősen tartja ,hogy ne féljek , hisz a villámok és dörgések közepében állunk .  Az ajkamra harap és abban a pillanatban úgy éreztem mintha tényleg megtörtént volna . Az ajkamhoz kapok . Végig simítok rajta . Még mindig érzem azt a bizsergető érzést . Az ujjamat végig húzom az ablakon . Mélyen a távolba nézek . Át a kerítésen az út túloldalára . A lámpa oszlophoz . Hunyorítok . Egy alak . A szívem kalapálni kezd ,de le kell nyugtassam magam hisz bárki is álljon az út túloldalán  ,nem Harry az . Mégis teljes koncentrációval nézem az alakot aki egyértelműen fiú . Hunyorítok még egy kicsit mikor hirtelen megmoccan . Kezével oldalra nyalja teljesen elázott haját . Az állam leesett abban a pillanatban .

          -Mit csinálsz ?! - kérdezi Olive mikor meglátja ,hogy a kabátommal a kezemben rohanok az ajtó felé  ki egyenesen az esőbe . Nem válaszolok az előbb feltett kérdésre hisz most csak egyetlen célt tartok a szemem előtt . Kirántom az ajtót a helyéből és épp már futni kezdtem volna le a tornácról mikor valaki elkapja a karom és visszaránt .

-Engedj ! -ordítok rá az eddig ismeretlen alakra ,de az csak nem enged . Visszafordítom a fejem felé . Sarah komoly tekintete megállít és megakadályozza ,hogy egy lépést is előre tegyek . A tokromban dobogott a szívem ,de rá kellett döbbenjek ,hogy ez csak a képzeletem szüleménye . Sarah a karomnál fogva kezdett el visszafelé hívogatni a házba  én pedig követtem . Mielőtt becsukta volna az ajtót előttem még visszanéztem az út másik oldalára . Ott áll ?!

-Ott van ! -suttogom halkan ,de ők nem figyelnek rám . Leteszik a kezemben szorongatott kabátom és bevezetnek a konyhába .

           -Szeretnék egy kicsit egyedül lenni . - vallom be miután Olive becsukja mögöttünk az ajtót . Elsuhanok Jake mellett aki egyértelműen magyarázatot követelt viharos hangulatomra ,de én nem hagytam ,hogy megállítson . Felmentem a szobámba . Illetve abba a szobába amit magaménak tekinthetek egy ideje . Becsapom magam mögött az ajtót és reflexszerűen borulok az ágyamra , de még mielőtt megpróbálnék relaxálni az ajtóm kinyílik . Valaki a nevemen szólít . - Nem vagyok elérhető ! - mérgesen morgom a párnámba ,de az alak egyértelműen bejött a szobámba és becsukta maga mögött az ajtót .

- Van egy hírem . - leül az ágy szélére és a hajamat a másik oldalra borítja ,hogy lássa az arcomat .

-Most nem igazán érdekelnek a tények . - fejemet a másik oldalra fordítom .

-Jössz velem .

-Biztos nem !

-De azt sem tudod ,hova .... - hangja elhalkul a mondat végére . Sóhajtok egyet majd felé fordulok . A párnát magam alá gyűröm és unott fejjel bámulok a szőke lányra akinek szemei csillognak . - Partizunk .

-Felejts el ! - már fordultam is volna meg mikor Lucy elkapta a kezemet .

-Kérlek szépen . Ki akarok szabadulni innen . Meg ... nem akarlak itt hagyni csak így . - játszadozni kezd az ujjaimmal és ettől egészen gyerekesnek látszik .

-Ezt ,hogy érted ? -lepődök meg ,hisz tényleg nem tudom hova tenni az előző mondatát . Itt hagyni? Elcsöndesedik és csak mosolyog . Hallani ahogy a folyosón járkál valaki és egészen közel jön a szobám ajtajához és akkor a hang eltűnik . Mintha valaki az ajtónál állna és csak várna .

-Elmegyek .... illetve elköltözök . - egy tincset a füle mögé tűr és az éjjeli szekrényemre néz amit jelenleg semmi nem díszít csak egy üres képkeret amiből a kép eltűnt . Nem emlékszem . Talán elraktam . Elképedve figyelem a tekintetét  mikor visszafordul felém .

-Elmész ?

-Igen . Összeszedtem egy kis pénzt a pincér munkából . - mosolyog lágyan . Elgondolkozok . sosem láttam még őt dolgozni . Egyáltalán még csak azt sem láttam ,hogy elment volna itthonról . -Úgy hogy .. igen .

-Jézusom . -felülök és magam elé bámulok . Tényleg mindenkit elvesztem . Kezeimet az ölembe ejtem és csak bámulom a lábujjaimat a takaró alatt mozogva .

-Azt szeretném , ha örülnél nekem . - fogja meg a kezem . - és eljönnél velem a hétvégén tartani egy utolsó bulit .

-Persze . Elmegyek . - bólintok magabiztosan . Lucy sóhajt egyet majd feláll mellőlem . Megsimítja még a kezem majd szó nélkül elhagyja a szobámat . Miután becsukja az ajtót hangos szócsatába keveredik valakivel mivel az illető nem akart tágítani az ajtómból . Vajon ki lehet az?

     És most már tényleg megmondhatjuk ,hogy mindenki eltávolodik tőlem . Elfekszek az ágyon . A karjaimat a párnám alá rakom és mintha valami hideg papírszerű anyag suhintaná végig a bőröm . Kíváncsiságom felülmúlja a fáradtságom így felkelek és arrébb dobom a párnám . A szemöldököm az egekbe szökik mikor meglátom azt a képet amit már egészen régóta kerestem és nem is gondoltam volna ,hogy itt hagytam . Felemelem a képet a helyéről egészen az orrom elé ,hogy jól lássam a sötét ellenére . Hüvelykujjammal végig simítok az arcán majd a fényképet az asztalra rakom . Nézem még egy pillanatig majd behunyva a szemem elvetem magam az ágyon .

   Kedves olvasók!

Sziasztok;) ! tudjátok ,hogy sosem szoktam írni ,de most újra egy olyan válaszponthoz érkeztem amiben a ti segítségeteket szeretném kérni . Nem tudom ,hogy legyen-e folytatás . Egyáltalán megéri-e . Vagy ,hogy elég jól teljesítek-e . Nagyon szeretném ha írnátok valami visszajelzést efelől ,hogy tudjam ha valamit rosszul illetve jól csinálok . Előre is köszönöm! Puszi: Taylor♥