 |
| Cry me a river |
-Mekkora egy köcsög vagy!
-De hát nem is csináltam semmit! Ő kezdett el sírni . - mutat felém miután megerőlteti a torkát . Szemöldökét összehúzza és végig mér miközben leráncigálja magáról a fekete kabátját . Lucy mérgesen próbálja letörölni a könnyeket az arcomról . Hirtelen érzelem kitörésemnek az oka Harry volt. Illetve pont azért mert nem ő volt . Jake ledobja maga mellé a vizes bőrdzsekijét . Próbálom összeszedni magam ,de alig akarom elfogadni ,hogy nem Harry volt .
-Ja akkor csak úgy véletlen kezdett el sírni . - pirít oda a szőke hajú lány a srácnak . Alig egy órája kezdtünk el beszélgetni Lucyval mégis annyira furcsa ,hogy most így megvéd engem . Tulajdonképpen egyiküknek sincs igaza . Az érzelem sokk miatt kezdtem el sírni és megrémít a tudat ,hogy ilyen van bennem és bármikor előtörhet.
-Én nem tudom mi történt vele . -mentegetőzik egyből a fiú. Meglepődött arccal figyeli minden egyes mozdulatomat. - Sajnálom ,ha megbántottalak akármivel . - kér bocsánatot amitől csak még rosszabb kedvem lesz . Megrázom a fejem . Összeszedem magam és a pulthoz sétálok egy zsebkendőért.
-Hogy hogy ilyen hamar itthon ? -szegezi a kérdést Jake-hez.
-Fájt a torkom meg egy kicsit be is rekedtem . - a nyakához kap és kicsit megszorongatja azt . Megforgatom a szemem miközben háttal állok neki ,hogy kifújjam az orrom . Hogy lehettem ilyen hülye ,hogy ezt higgyem?! Még mindig alig térek magamhoz . - A többiek még ott maradtak bulizni .
-Figyelj. - suttogja a fülembe . - Nem tudom mi történt odakint ,de ez biztos ,hogy nem normális. - megállok a lépcső egyik fokján így pont egy szintbe kerülünk nagyjából. Nem fordulok hátra . Nézek egyenesen előre . - De nagyon sajnálom ha tettem valamit.
-Nem tettél semmit . - válaszolok egyből . Nem akarom ,hogy ezt a témát tovább firtassuk . -Egyszerűen csak rossz kedvem volt . - zárom le ennyivel az egészet . Fejemet egy kicsit elfordítom ,hogy lássam őt majd biccentek jelzésképp ,hogy tudjam megértette-e a célzásomat. Bólint egyet majd hátrál . Visszafordulok és felmegyek a lépcsőn.
Nyugodtan eszegetem a reggelimet ,közben kapcsolgatok a Tv-ben mikor mellém huppan valaki . Épp csak a szemem sarkából pillantok rá mégis tudom ki és mért jött.
-Jót buliztatok tegnap? - kérdezem miután lenyeltem a már megrágott müzlit . Felhúzza a lábait és egészen felém fordul . Egyértelmű ,hogy nem a tegnap estéről akar beszélni . Legalább is nem arról a részéről amit ő átélt . Sóhajt egyet . Vékonyka karjával egy könnyű mozdulattal hátracsapja a szemébe lógó rakoncátlan tincseket . A kanapé suhog ahogy neki dől .
-Igen . - a beszélgetésünket újra felváltja a TV zaja aminek ,most örülök . A csatorna épp reklámra vált így még csak azt sem tudom mondani ,hogy érdekel az ami benne van ,de én szüntelenül nézem azt csak ,hogy ne kelljen állnom Olive kérlelő tekintetét . - Beszélhetünk végre ? - elcseni a mellettem pihenő távirányítót és kikapcsolja a műsoromat . Felháborodva nézek rá ,hogy mégis miért kapcsolta ki . Sötét szemeivel az én arcomat kémleli . Választ vár az előző úgymond költői kérdésére . Összevont szemöldökkel állom nyugodt mégis dühöngő pillantásait majd miután lenyeltem a müzlit leraktam az asztalra ami erőset koppant majd visszahuppantam a kanapéra és magam elé bámulva vártam a barátnőm agymosását . -Tegnap mi történt ?
-Semmi . -vágom rá egyből bár tudom ,hogy ez neki egyáltalán nem kielégítő válasz .
-Mért sírtál ? Vagy egyáltalán mi volt az az egész Jake-kel ? - értetlenkedik miközben kezével a fejénél mutogat rekonstruálva azt ,hogy milyen idióta vagyok . Egyértelmű ,hogy Jake már mindent kitálalt neki ,de azt akarja ,hogy én szemszögemből is értse a dolgot . Hatalmasat sóhajtok . A karjaimat oldalra dobom így elterülve csúszok lejjebb a kanapén . Elegem van már ebből a témából . Nem hiszem el ,hogy mindenkinek velem kell törődnie.
-Muszáj ezt ? ... - dünnyögöm az orrom alatt . -Megint ? - lehunyom a szemem . Elképzelek egy olyan világot amiben mindenki magával törődik és amelyikben én egyedül maradok a gondolataimban .... vagyis inkább jobban szeretnék valakivel lenni ,de az már teljesen lehetetlennek tűnik .
-Jó . - Olive már magának is bevallja ; nem fog semmire menni ,de így is van elég információja az esetről .
Felkel mellőlem én pedig felülök a fotelben . Elkényelmesedve húzom fel magamhoz a lábaimat és a távirányító után kapok . Még mielőtt a TV-t újra nézhető állapotba kapcsoltam volna a vörös hajú barátnőm visszafordult . Végig nézett rajtam majd az eddigi komoly arca helyett egy mosolyt öltött magára .
-Van kedved ma eljönni velem valahova ? - ezt most valami ravasz cselnek kéne vennem ? Át akar verni ? Ugyan ! Mosoly húzódik az arcomra . Végül is . Ő a legjobb barátnőm . Bólintásom miatt megvillantja fogait és egy kis kuncogós hangot ad ki . Karba teszi a kezeit majd kicsit összehúzódva megy ki a szobából . Megnyomom a távirányító gombját és újra magamhoz húzom a már megázott müzlit .
Felhúzok magamra egy vastag pulcsit . Igyekszek jól felöltözni ,hisz nem akarok megfázni miközben sétálunk Oli-val az utcán . Még mindig nem tudom merre akar menni vagy egyáltalán milyen okból támadt ez a remek ötlete . Körbe tekintek a szobámban . Felkapom az ágyamon heverő fehér telefont majd kiviharzok . Be kell valljam , igazán várom ezt a kisebb kiruccanást . Rossz ,hogy minden nap itthon vagyok "bezárva" ráadásul Olivval sem a legjobb a kapcsolatom mostanság így jó lesz végre tisztázni a dolgokat .
Miközben lassú léptekkel sétálok lefelé a lépcsőn összefutok Lucyval aki egy pillantást vet rám . Végig néz rajtam majd egy lágy mosollyal elhúz mellettem . Örülök ,hogy összebarátkoztunk . Nagyon kedves lánynak tűnik . A tekintetemet a lépcső aljára viszem ahol a már kikészített bakancsom várakozik rám . Mosolyogva huppanok le az utolsó előtti lépcsőfokra . Felhúzom a lábaimat ,hogy addig se kelljen a hideg padlón tartanom a talpam . A bakancsom nyelvét kihúzom majd beledugom a lábamat . A cipőfűzőt erősen meghúzom és ugyanígy teszek a párjával is . Felgebeszkedek és megtámaszkodok a korláton .
Már épp mikor szólásra nyitom a szám halk beszélgetést hallok meg a konyhából . Nem hallom teljesen jól ,de annak reményében ,hogy talán a barátnőm az kicsit közelebb sunnyogok az ajtóhoz.
-Nem fog tetszeni neki.
-És ? Ez már nem normális .
-Hát..ahogy gondolod . - a mondat után a személy felköhög amiből egyből rájövök ,hogy Jake az egyik személy aki a párbeszédben részt vesz . Felvonom a szemöldököm . Nem nehéz kitalálni ,hogy a másik személy a húga és az sem meglepő ,hogy valószínűleg rólam beszélnek . Megrázom a fejem majd mérges tekintettel benyitok a konyhába.
-De lehet ,hogy kávézóba.... - Olive belekezd a meg sem kezdett mondatába majd azt színlelve ,hogy még csak most vette észre ,hogy bejöttem . -Oooh. - arcára mosoly kerül . Felpattan testvére mellől . Karját felém nyújtva hívogat egy ölelésre amit én nem merek meglepni . Nem meglepő ,hogy most is tereli a témát . Biztos vagyok benne ,hogy nem arról beszéltek ,hogy egy kávézóba megyünk . - Mehetünk ? -közelebb lép hozzám ,de az én tekintetem csak Jake-n pihen . Próbálok kihúzni belőle valamit ,de semmire nem jutok . Annyira állja a tekintetem ,hogy szinte semmire nem jövök rá a pillantásaiból . Nem mondhatni boldognak ,pedig máskor mindig mosolyog ha lát . Sóhajt egyet majd ő is felkel . Beletúr a hajába majd elhúz mellettünk
-Jó szórakozást !
Kint nagyon hideg van . Nem meglepő hisz a November közeledtével egyre hidegebb van . A kezeimet a kabátom zsebébe dugom miután megigazítom a fejemen a sapkát . A szemem sarkából figyelem a vörös hajú lányt ahogy komoly fejjel , kirúzsozott ajkakkal halad mellettem .
-Szóval ? - elhúztam az "ó" betűt . -Merre megyünk ?
-Majd én azt tudom . -mosolyog erősen és csak megfogja a karom ,hogy elhúzzon az egyik utcába ami cseppet sem ismerős így egyértelműen rá kell bíznom magam az ő "ösztöneire" .
Kezdek egyre jobban félni mikor már elhagyjuk a megszokott utcák vonásait és mindezt felváltja a hatalmas házak tömkelege . A kertek gyönyörűen bevetve , a házak oldalán felfut a borostyán . Izgulok mégis hova hozott ,de még mindig nem állunk meg . Gyönyörködök a sok csodaszép házban mikor egyszer csak meglök így én majdnem elesek . Riadtan bámulok rá ,hogy mégis mért akar a földre tiporni ,mikor észre veszem ,hogy csak egy másik utcába akart lökdösni . Sóhajtok egyet és kihúzom magam . Szóval egy újabb utca... kicsit elszontyolodok ,hogy még mindig nem értünk oda . Újra menetelni kezdünk és a földet bámulom . Próbálom kitalálni Olive gondolatait . Egyértelműen látszik rajta ,hogy titkolózik . Kezét maga előtt tartja és összekulcsolva ujjait hagyja ,hogy neki ütődjenek a combjainak . Arcába lógó vörös haja egyértelműen jelezte felém ,hogy nem akarja ,hogy lássam az arcát . Átlátom minden mozdulatát . Nekem már nem tud hazudni . Lehet ,hogy már elfelejtette , de én pszichológus vagyok .
Karon fog majd újra jobbra kanyarodunk ám most egy kertben találjuk magunkat . A kaput elnézve ez megint csak egy gazdag család lehet , hisz az egész gyönyörűen magasodik felfelé és csak rácsai között látni azt a házat ami mind eddiginél is gyönyörűbb . Az ablakok , a tető , a korlátra ültetett virágok. Minden . Megszeppenve néztem végig a házon ahogy egyre csak közeledtünk felé.
Olive bekopog az ajtón majd körül néz . Odasétál az egyik ablakhoz és benéz rajta . Riadtan pillantok a kilincs felé amikor az elkezd mozogni és hallatszik ,hogy a zárral babrál valaki az ajtón belülről . A fejemet a barátnőm felé kapom ,aki elmosolyodva áll vissza mellém és várja ,hogy az ajtó nyíljon .
-Hova hoztál engem ? - suttogok miközben figyelem az ajtó nyílását .
-Sarah ! -szólítja meg a barna göndör hajú lányt aki félénken néz ránk . Mosolya megerősödik mikor meglátja Olit . Egy fehér pulcsiban és hasonló színű nadrágban áll előttünk . Egy pillantásra megállapítom ,hogy jól áll a kissé barna kreol bőrének ez a szín . Elmosolyodok ,mikor megölel barátnőmet akivel szemmel láthatóan már régóta ismerik egymást . - Sarah , ő itt a barátnőm Bianca Lerman ! Bianca ő Sarah Nesh . - Sarah egyből a kezét nyújtja felém . Arcáról lerí , hogy örül a találkozásnak , de egyből miután kezet ráztunk egymással beinvesztál minket . Olive előttem lép be a házba . Én még vizsgálom egy kicsit ezt a gyönyörű házat míg meg nem pillantom a Név táblát az ajtó mellett . Dr . Sarah Nesh . Érdekes módon nem látok semmilyen foglalkozást ,de biztos ,hogy egy okos lány lehet ,ha ott a doktori cím a neve mellett .
-Szóval , mi szél hozott errefelé ... - tekintetét a barátnőmön tartja majd felém fordul és kicsit riadtan teszi hozzá mondatának utolsó szavát. - titeket.
-Gondoltuk Biancával ,hogy meglátogatunk . - barátnőm felém biccent . Kicsit zavarban érzem magam hisz mind a kettőjük tekintete rám vetül miközben ők állnak én pedig a fotelben ülök . Bátortalanul bólintok egyet , bár még mindig nem értem mire megy ki a dolog .
-Oh . - Sarah elmosolyodik majd leül mellém és lábait keresztbe teszi . - Akkor mesélj valamit magadról . - haját az egyik oldalra fogja és mosolygós arccal várja a válaszomat .
-Én ?! - kicsit megriadok ,hogy minden figyelem rám terelődik miközben én azt hittem Olive azért jött ,hogy beszélgessen Sarah-val .
-Persze . -kuncog fel . - szeretném megismerni Oli barátnőit . - egy pillantást vet a még mindig álló vörös hajú lányra . Elgondolkozok ,hogy mégis mit kéne mondanom magamról , de aztán úgy döntök ,hogy maradok az alapoknál.
-Hát ... Bianca vagyok . 20 éves . Pszichológus . - ennél a mondatnál majdnem elnevetem magam . Nem tudom miért . Egyszerűen viccesnek találom ezt a bemutatkozást . - Szingli vagyok . És vele lakok egy házban . -mutatok a lány felé aki még mindig rezzenéstelen arccal néz minket .
-Szóval szingli vagy ? Mióta ? - még mindig mosolygós arccal felteszi a következő kérdés sorozatát . Kicsit személyesnek gondolom ezt a kérdést mégis valamiért kikényszeríti belőlem ,hogy elmondjam .
-Már egy jó ideje ... illetve . - hirtelen beugrik egy gondolat . Nem mondhatom azt ,hogy szingli vagyok ! - Nem . Nem vagyok szingli . Párkapcsolatban élek .
-Tessék ? -lepődik meg Olive aki most hirtelen kicsit gorombának tűnik és türelmetlennek . Szúrós pillantásokat intézünk egymás felé , míg Sarah felé nem tekint . Akkor mintha kicsit megnyugodna és egy erőltetett mosolyt varázsol arcára . Sarah lassan visszafordítja felém a fejét mikor megbizonyosodik arról ,hogy Olive nem ugrik nekem .
-Ezt ,hogy érted ? Nem értelek , bocsánat . -elneveti magát ,de mintha ez a nevetés nem lenne igazi .
-Van egy barátom aki most sajnos távol van tőlem ....de még együtt vagyunk .
-Hogy hívják és ... mégis hol van most ? - teljesen diplomatikusan beszél mégis olyan kedves hangon ,hogy az embernek meglágyul a szíve
-Mi ez valami vallatás ? Minek akarsz ennyire a fejembe látni ? - Akkor esik le az egész .
Felkelek a helyemről és mérgesen mégis meglepődve nézek mind a kettőjükre . Először is Olive felé fordulok .
-Mégis hova hoztál ?
-Nyugodj meg kérlek . - kel fel a fotelből Sarah is aki egyből a kezem után nyúl és hüvelykujjával megsimítja a bőröm . Tipikus trükk.
-Mégis mi a francot képzeltél magadról ,hogy elhozol egy pszichológushoz ? - förmedek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése