Nem túlzok ha azt mondom ,hogy az életemet köszönhetem Louisnak. Rohantam. Mindenen keresztül. Próbáltam nem odafigyelni a fiúra aki épp a nevemet sikongatta mögöttem.Már azt sem tudtam ,hogy merre megyek.Csak ki akartam jutni abból az útvesztőből ami egyre inkább elhomályosult és sötétedett. Harry pedig csak követett rendületlenül ,de egy kis idő múlva hangja kezdett halványodni.
-Mi van?-kérdezte miközben elkapta a kezem ,hogy el ne essek a nagy megállás közepette.
-Csak menjünk.-sürgettem és már húzni kezdtem a kapun kívülre. Kissé felnyögött mikor ki kellett lépnie az esőtől védett bunkere alól ami igazából csak egy kis kunyhó apró tornácát jelentette.-Harry?-nézett hátra miközben ő is gyorsított léptein ,hogy utolérjen. Nem tudtam válaszolni. Túlságosan kifulladtam a beszédhez és egyébként sem tudtam volna ,hogy mit kéne válaszoljak. Szemem sarkából láttam ,hogy párszor hátra pillant. Meg akart szólalni ,de látta rajtam ,hogy mi történt. Szinte csak mi voltunk a temetőbe. Egy normális ember nem menekül ki rohanva,sikongatva egy temetőből csak úgy.
-Ha itt levágjuk az utat hamarabb haza érünk.-mondta Louis és megfogta a kezem ,hogy behúzzon az egyik utcába. Az ismeretlen házak magasan tornyosultak fölém.
-Haza?-kérdeztem vissza miközben ő egy halvány mosollyal nyugtatgatott.
-Esik.-felpillantott az égre.-Ott a kocsim a ház előtt.-mutatott egy sötét "lapos" autóra. Először nem is az autót kezdtem vizsgálni hanem a házat ami előtt állt. A szinte már kastély kinézetű ház gyönyörűen helyezkedett el kihívva magára az utca figyelmét.
-Te ott laksz?-kérdeztem meglepődötten mire biccentett és a lábait kapkodni kezdte ,hogy oda érjünk.
-Szóval...-mondta és körbe nézett. Két kulcsot vett elő a zsebéből.-Haza vigyelek.Vagy megvárod nálunk ,hogy elálljon az eső?-tekintete végül rajtam állapodott meg.
Szinte sokkos állapotba kerültem. Sok adatot kellett egyszerre feldolgoznom. Louis kő gazdag, Harry gyilkos, Kelly meghalt( bár ez már nem új dolog ,de még mindig feldolgozhatatlan volt számomra) . Szemem a hatalmas házon állapodott meg. Már a kapu is nagyobb volt nálam . A fejemet fel emeltem és csak bámultam a hatalmas épületet.
-Bianca?!-nevetett Louis és meglóbálta kezét a szemem előtt.
-Hmm?-mosolyogva ránéztem. Igazából kicsit bele felejtkeztem a teendőmbe.
-Bejössz?-kérdezte újból nevetve.
-Én igazából hazamennék.-a mosoly még mindig nem hervadt le az arcomról.Kicsaptam a hajamat a szememből hisz már bőrig áztam. Louis meglengette a kocsikulcsát és állával biccentett az autója felé.
Csend. Sosem jó ha csend van. Mint most sem. A kocsi számomra egy olyan hely volt ahonnan most nem tudtam elmenekülni.Számítottam arra ,hogy Lou esetleg rákérdez a történtekre ,de még mindig nem érkezett az a nagy beszélgetés kezdete.Kezeimet ökölbe szorítva majd ellazítva engedtem magam mellé. A biztonsági öv teljesen megdermesztett.Moccanni nem bírtam a tehertől ami a lelkemet nyomta.
-Mi volt ott? a temetőben?-kérdezte komolyan ,de még mindig az utat figyelte. mutató ujjammal az egyik utca felé böktem ,jelezve ,hogy arra rövidebb lesz.
-Én sem tudom.-nevettem majd az esőcseppek versenyzését kezdtem figyelni a sötétített ablakon. Hajamat hátrafésültem a kezemmel majd nekidőltem a hideg ablaknak. Louis elmosolyodott ami belőlem is ilyen reakciót váltott ki.
-Mi van mostanság Harryvel?-kérdezte majd bekapcsolta az indexet ,hogy lekanyarodjunk.
-Beteg !-mondtam ledöbbenve.
-Most ezt hogy érted?-egy pillanatra rám emelte tekintetét ,de épp csak addig amíg megvizsgálta az arcomat.
-Beteg! Pszichopata! Gyilkos!-ömlöttek belőlem a jelzők,mire ő megfogta a kezem és leállított.
-Nyugi már!-csitítgatott.- Harry nem gyilkos. Csak őt is felkavarta ez a dolog. Biztos csak ezért ilyen furcsa.-mosolygott újból . Az ablak felé fordultam. Talán tényleg. Louisnak mindig igaza szokott lenni. Ő az én lelki támaszom. Ami a családtagjaimról és a barátaimról nem igazán mondhattam el.
Pár perce már a házunk előtt álltunk.De nem akartam még kiszállni. Kedvesen elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól .Vicces sztorikat mesélt Harryvel kapcsolatban ,hogy így is oldja a feszültséget ami még mindig tombolt bennem.
-Köszi ,hogy elhoztál.-mosolyogtam rá és a kezemet az ajtó kilincsére tettem.
-Semmiség.Máskor is.-biccentett majd végig nézte ahogy kiszállok az autóból a zuhogó esőbe. Undorral az arcomon fordultam vissza felé. Láttam rajta ,hogy alig bírja visszafojtani hamarosan kitörő röhögő görcsét ami a kinézetem miatt volt.
-Mint egy ázott kutya.-nevetett miközben lehúzta az ablakot ,hogy beszélhessünk.
-Vizes lesz a kocsi belseje.-mutattam az ülésekre amin kisebb nagyobb esőcseppek potyogtak le.
-Nem árt.-legyintett .
***
Olvasni.Végre olvasni. olyan rég menekültem már a könyvek rejtekébe ,hogy azt sem tudtam hogyan kéne neki kezdeni. Szokás szerint felrohantam a szobámba szótlanul (nem köszönve se Apának ,Se Lillynek) . Becsaptam magam mögött az ajtót ,bár nem direkt. Az ablakom nyitva maradt így a huzat ki be csapkodta az ajtót,míg be nem csuktam az ablakot. Kinéztem azon . Megnyugodva vettem észre ,hogy még épp elkerültem a vihart ami most már villámlás és dörgés formájában is megmutatkozott.
Fáradtan dőltem be az ágyamba és egyből az ágy alá nyúltam hisz tudtam ott van a könyv amit én keresek. Kivettem a vastag fekete kötetet és felnyitottam ott ahol abba hagytam. Már nem is igazán emlékeztem a történetre. Fel kellett idéznem pár mondatot pár utolsó sort így is megtornáztatva a fejem.
Mikor végre rájöttem ,hogy hol is tartok a történettel neki kezdtem. De nem kötött le annyira ,hogy a gondolataimat is elvegyék. Csak rajta járt az eszem. Csakis rajta.
-Basszus.-nyögtem fel magamban majd a fejemet a párnámba vágtam. Ordibáltam egy kicsit ,de szerencsémre a párna mindent tompított.
Mikor végre kitomboltam magam az ágyam szélére ültem. Tekintetemmel az ablakot céloztam meg. Titkon reméltem ,hogy valamilyen módon Harry hamarosan bemászik az ablakon és mindent elmagyaráz nekem. Hogy mi folyik körülötte.Hogy mi ez az egész. Nem szeretek kétségekben élni. Gyűlölöm ha csak én nem tudok valamiről. Harry 100%-ig titkolt valamit. Csak ki kell derítenem.
Köviiit.:D
VálaszTörlés