30.rész Hazudott?

     Természetesen megijedtem az engem bámuló nagy szemektől. Halkan leültem Apu mellé aki egyből megfogta a kezem. Értetlenül néztem a biztonságiakat . Az úr aki előbb felállt most újra leült mellém és kezeit összefonva dőlt hátra a székben. Ahhoz képest ,hogy rendőr volt elég lazára vette az ügyet.
-Hölgyem.-felvontam a szemöldököm.Nem volt megszokva nálam ,hogy "hölgyem"-nek szólítsanak.Ez így furcsa volt számomra.-tudomásunk szerint ön pszichológus.-aprót biccentettem majd Apura néztem aki szinte semmit nem értett ebből az egészből.-Értesüléseink szerint az ön betege volt Harry Styles.-nézett keményen rám a férfi. Összerezzentem. Szememet nagyra nyitottam mikor eszembe jutott,hogy még mindig magamon van a kabátja amiből csak úgy áradt Harry illata. Érthetetlen okok miatt nem akartam válaszolni.Egyszerűen nem jött ki hang a számon.-Nos.Újra kérdezem. Ismeri az előbb említett férfit vagy sem?-hangja most még erőteljesebb és félelmetesebb volt.
-Ismerem.-mondtam félénken.Apa rám vetette a tekintetét ami csak még jobban zavart.Nem sokszor volt dolgom rendőrökkel.Szinte sosem ,de ez eléggé megrémített ez a helyzet.
-Miss Lerman. Kérem mindig az igazat válaszolja különben a hatóságok munkájának akadályozásával vádolhatjuk meg.-az ajkaim elváltak.Ha eddig rémült voltam akkor a mostani állapotom elmondhatatlan.
-Rendben.-mondtam remegő ajkakkal.
-Mister Harry Styles mesélt önnek egy bizonyos Kellyről?-az ajkamba haraptam.Kis híja volt ,hogy nem kezdtem el sírni.Megköszörültem a torkomat majd válaszra nyitottam a szám.
-Igen,mesélt.-mondtam bátortalanul.
-És mégis mit?
-Mért kérdezi?És mégis mi közöm van hozzá?-kérdeztem vissza idegesen. A szemben ülő rendőr meglepődve nézett rám.
-Miss Lerman. Feltételezzük,hogy Harry Stylesnak köze van Kelly Morgan meggyilkolásához.
-NEM!-mondtam hangosan és felálltam a székemből.Mindenki meglepetten nézett rám.Nyeltem egyet majd folytattam.-Harrynek semmi köze nem volt ahhoz a halál esethez!.-az egyik rendőr szúrós szemmel tekintett rám majd az asztalra pillantott.
-Hölgyem.Maga kapcsolatban áll Harolddal?-kérdezte és még a vér is megállt bennem.
-Ezt ..hogy érti?-kérdeztem vissza még mindig az asztalnak támaszkodva.
-A mi tudásunk szerint nem lehet a betegekkel olyan kapcsolatot létesíteni.-nézett rám. Az "olyan" szóból mindenki mindent értett.
-Én-én nem vagyok kapcsolatban Harryvel.-bődültem fel.
-Hölgyem.Az mégis kinek a kabátja ott magán?-kérdezte és mindenki a fekete dzsekire nézett amin látszott ,hogy nem az én méretemre szabták.
-A barátommal voltam.-vallottam be szégyenlősen.
-Szóval Harry Styles a barátja?-vágott vissza.
-Nem!-mondtam hangosan.-Nekem semmi közöm ehhez a Harry Styleshoz!-mondtam erősen közben a szívem darabokra tört odabent.
-Kérem!Feltételezésünk szerint egy gyilkossal állunk szemben. Muszáj segítenie nekünk!Esetleg hallott Gregori Woodról?-rohamosan vettem a levegőt.Szembe állítottak mindazzal ami ellen az elmúlt egy hétben küszködtem. Minden kérdés ami eddig a fejemben volt előkerült.Csak most engem állítottak be válasz adónak.Miközben én voltam a szobában aki a legkevesebbet tudja,Apát leszámítva aki csak ledermedve nézett engem.
-Nem hallottam.Semmi közöm ezekhez az emberekhez. Kellyről is csak annyit tudok ,hogy eltűnt és ,hogy Harry barátnője ..volt.-mondtam halkan majd nagy erőt vettem magamon.-Hagyjanak engem békén!-sietősen futottam a lépcsőhöz
-Hölgyem!-kiáltott utánam az egyik rendőr ,de Apám végre kiállt mellettem.
-Kérem most azonnal távozzanak.
     Nehézkesen vettem be a lépcső kanyart .Mikor felértem az emeletre Lilly a az ajtajában állt és az én könnyes arcomat nézte.
-M történt?-kérdezte félénk ,vékony hangján.Sem erőm sem kedvem nem volt ,hogy válaszoljak a húgomnak így szinte beestem a szobámba.Bezártam az ajtómat és neki dőltem. A sírás okkal tört ki belőlem. Már régóta éreztem ,hogy kitörőben van.Úgy tűnik most jött el az ideje. Mi az hogy gyilkos? Nekem azt mondta ,hogy semmi köze ehhez.Fájt minden egyes gondolat ami eszembe jutott.Még mielőtt reménytelenül fuldokolni kezdtem volna a könnyeimben ledobtam magamról Harry kabátját és az ablakomhoz siettem. Elővettem egy szál cigit meg egy öngyújtót az asztalom  fiókjából és kinyitottam az ablakot.Kiültem a párkányra és füstölögni kezdtem. Zokogásom még mindig nem maradt abba. Reméltem ,hogy a cigi elveszi az eszem ,de nem ment. Újra és újra a tényekkel kerültem szembe. Harry az egyetlen akivel ezt meg tudnám beszélni illetve akivel ezt meg kéne beszélnem ,de nem merem megkérdezni. Ha erre a témára térünk mindig halk szavú és csöndes. Sosem mond el semmit és ez nagyon is aggaszt.Nem mint barátnője hanem mint pszichológusa . Én vagyok a barátnője,szerelme,kedves.Akkor mért hazudik nekem annyit? Mért titkolózik előtte? Mért teszi ezt velem ha szeret?
      Az első szál cigi gyorsan elfogyott.Emellett még hármat elfogyasztottam. Apa folyamatosan kopogtatott az ajtómon ami csak még jobban idegesített.A telefonom is állandóan csörgött,de azt sem vettem fel.Kicsúsztattam a zsebemből és az asztalomra tettem."Én Harrym" folyamatosan csengett.Mintha csak megérezte volna ,hogy most valami baj van.Megállás nélkül csengett újra és újra ugyanaz a zene és kezdett már a sírba vinni.
-Tűnj el!-ordítottam és a telefont a falnak vágtam