31.rész Mi lenne?

-És... akkor most mi lesz?
-Mi lenne? Elmegyek a temetésre.-mondtam határozottan és rendületlenül kerestem a megfelelő ruhát.
-Bianca!Nem vagy jól.-fogta meg az alkarom és szinte egy rántással maga felé fordított. Szúrós pillantása egyenesen belém hatolt ,de nem hagytam magam.
-Akkor is elmegyek.-rántottam ki a karom keze közül. Hátat fordítottam neki ,de tudtam ,hogy Olive szemei villámokat szórnak.
-Nem mondasz el semmit. Sírsz napokig. Folyamatosan ezt a Kellyt hajtogatod akinek a temetésre el kell menned. Semmi közöd Kellyhez. Minek kéne elmenned?-morgolódott magában a barátnőm aki nyűglődve dőlt az ágyamra. Több napja nem beszéltem már vele. Semmit nem tudott a mostani életemről.Hogy mennyi titkom van ...amik nem mellékesen mind Harryhez fűződnek.
-Meg ígértem egy barátomnak ,hogy elmegyek.-A barátom alatt most kivételesen Louist értettem. Ő is azt mondta ,hogy menjek el amikor utoljára beszéltem vele. Én is ezt tartottam jónak. Valamiért bűntudatom volt ,pedig semmit nem tettem az ellen a lány ellen. Azon kívül ,hogy a barátjába beleszerettem.
      Viszonylag gyorsan összerittyentettem magam. Talán azért mert minél hamarabb ott akartam lenni. Ott akartam lenni Louis mellett. Szükségem volt egy támaszra. Harryvel nem beszélhettem. Még nem. Nem tudtam volna mit mondani neki. Ez az egész rendőrségi ügy, Greg, meg az egész. Olyan dolgok forogtak Harry körül amiket nem tudtam volna megmagyarázni.
       -Teljesen őrült vagy!-szólt utánam Olive miközben kocogtam le a lépcsőn.
-Bocs.De leszarom.-mondtam kegyetlenül őszintén amivel még magamat is megleptem.
-Bianca?-nézett rám meglepődve Apa akivel mióta itt volt a rendőrség nem igazán jó a kapcsolatom.Mondhatnám nincs kapcsolatom vele.Se Lillyvel. Senkivel nem beszélek a családból és ez igazán bántott,de nem szerettem volna Harryről beszélni akivel mellesleg már napok óta nem találkoztam.Sem a pszichiátrián ,sem másképp.
-Mr. Lerman!-mondta Olive a lépcsőn állva.-Mondja már meg a lányának ,hogy ne menjen egy olyan lány temetésére akit még csak nem is ismer.-mutogatott felém.Apám viszont egy kétségbe esett pillantással nyugtázta ,hogy nem tud megállítani mikor látta ,hogy a cipőmet húzom.
-Majd jövök.-mondta mikor felegyenesedtem és a kilincsre tettem a kezem.
        Csendben sétáltunk.Tudta milyen pocsékul vagyok. Louis igazán megértő.Mindig. Benne tényleg megbízok és azt hiszem már jobb barátnak is mondhatom mint Olive-ot aki tényleg nem tud semmit az életemről.
-Jobban vagy?-kérdezte halkan miközben beléptünk a nagy vas kerítés kapuján.
-Igen.-mondtam bár a gyomrom folyamatosan bukfenceket vetett.Végig néztem a tömegen.Mindenki fekete ruhában kereste a rokonához tartozó sírt. A hatalmas kő keresztek ijesztően magasodtak mellettünk ahogy a járdán sétáltunk.-Tudod merre kell menni?-kérdeztem félénken mikor már harmadjára tértünk le a járdáról.
-Persze.-mosolygott magabiztosan amitől egyből jobb kedvem lett.De csak annyira amennyire egy ilyen helyzetben jó kedvű lehet az ember.
       Mikor megláttuk a fekete tömeget ő megfogta a kezem és maga mellé rántott. Én belekaroltam és lassan sétáltunk a síró nép mellé . Egészen hátul álltunk. Próbáltunk nem nagy port kavarni. Szemeimmel a prédikáló papra majd a fekete sírra néztem aminek épphogy csak a sarkát láttam. Louis is lábujjhegyre magasodott ,hogy lásson valamit majd visszanézett rám.
-Csak nyugi.-mosolygott kedvesen. Biccentettem egyet és próbáltam nem arra gondolni ,hogy egy temetésen vagyunk habár minden csak erre emlékeztetett.Zsebkendők,könnyes szemek,egy síró anya, egy vigasztaló apa ,azok a fekete kabátok és az a göndör fürtös haj....
      Megdermedve néztem ahogy megtörli az arcát és összehúzott szemöldökkel bámulja a sírt.Még levegőt venni is elfelejtettem egy pillanatra.Jelenléte láttán erősen megszorítottam Louis kezét habár nem szándékoztam.
-Baj van?-suttogta és kicsit lejjebb hajolt ,hogy egy szinten legyünk.
-Se-semmi.-dadogtam és eldobtam a kezét mintha csak valami undorító nyálkás dolog lenne. Louis összehúzta a szemöldökét és abba az irányba nézett amerre én néztem az előbb. Láttam az arcán ,hogy ő is észre vette. Az ajkai elváltak és szinte már sajnálkozó nézéssel pillantott Harry felé.
-Nyugi.-ismételte a már jól megszokott szavait.Megfogta a kezem és csak még közelebb húzott magához. Ebben az esetben még ezt is el tudtam felejteni. Csak az a zöld "szörnyeteg" járt a fejemben és a szemem előtt .
       Gondolataimból Louis ébresztett fel mikor egy szál rózsát nyomott a másik (még szabad) kezembe. Értettem mire kell a rózsa ,de mégis kicsit vonakodva vettem el. Lou körülnézett a tömegen akik lassacskán kezdtek elszivárogni ,kivéve pár fontos hozzátartozót. Mindenki egy szál rózsával esetleg más virággal díszítette a fekete sírt aminek a kereszt részébe Kelly nevét vésték.
      Egyszer csak a barna hajú fiú megrántotta a kezem jelezve ,hogy most mi következünk a "virágátadással". Nyeltem egyet majd odasétáltam a térdeplő Anya mellé és a virágot a kereszt elé raktam a többi virág mellé.
-Nagyon sajnálom.-mondtam halkan és akaratlanul is megfogtam Kelly anyukájának a vállát. Az egész helyzet olyan fura volt. Ismeretlenül betörtem az életükbe és még a temetésre is eljövök.
-Köszönöm.-fogta meg a kezem és felém fordult.-Sokat jelent.-mondta már teljesen kisírt szemekkel. Ajkaim elváltak a félelemtől és a meglepettségtől. Arra számítottam ,hogy majd elzavarnak ,de ehelyett barátságos szavakat kaptam.
-Részvétünk az egész családnak.-fogta meg a vállam Louis aki épp akkor lépett mellém. Támaszt nyújtott nekem pont a jó időben. A nő biccentett egyet és visszafordult a sír felé.
       Álltam ott még egy darabig amíg Louis a fülembe nem súgta ,hogy indulnunk kéne. Aprókat biccentettem majd lassan hátrálni kezdtem a fénylő sírtól. Mikor visszafordultam Louis felé és ő letörölte az arcomról a könnyeket csak akkor vettem észre ,hogy sírtam.Nem vagyok nagyon érzelgős ember,de mostanság sokszor sírtam.Talán túl sokszor. És ez csak még elviselhetetlenebbé tette a munkámat.Egyszerűen nem tudok tanácsot adni vagy egyáltalán figyelni a többi betegre.
-Most már nem lesz semmi gond.-szorította meg a kezem és elindultunk azon az úton amerről jöttünk. Valamiért az az érzésem volt ,hogy Louisnak nincs igaza. Készülődött valami ami hamarosan be fog csapódni.
-Bia...-és megtörtént.

***
Bocsánat ,hogy ilyen későn hoztam az új részt ,de a ballagási készülődések miatt nem sok időm maradt az írásra(: de azért remélem jó lett ez a rész és azt is remélem ,hogy még van olyan aki érdeklődik a sztori iránt és nem unta meg :) A következő részt igyekszem gyorsan hozni ,bár nem tudom ,hogy fog menni ,mert másfél hétig a Balatonon leszek.De azért igyekszek (: Kérlek írj véleményt ^^ és puszi xx.